Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-24 / 198. szám
Tudomány — Technik» Elektronika a gépkocsiban A jelek szerint az elektronika a következő években a gépkocsik egyre több szerkezeti egységét hódítja majd meg. A szakértők arra számítanak, hogy rövidesen a nnikroáramkö- rök legnagyobb „fogyasztója” a számítógépipar mellett a gépkocsigyártás lesz. Miért kellett ilyen sokáig vámunk erre a megvalósításra régóta megérett lépésre? Egyszerűen azért, mivel a kis heíyszükségietű elektronikai elemek nagy tömegben és olcsón való előállításának csak most érnek be a feltételei. Gyújtás — tranzisztorral A tranzisztorom gyújtókészülék — Guioí; francia mérnök találmánya — már több, mint tíz éve vár a „hódításra”. Lényege az, hogy egy nagy teljesítményű tranzisztor az akkumulátor áramából váltófeszültséget állít elő, amely a traszformátorba, majd onnan a gyújtógyártyákra kerül. Magát a tranzisztort árami m- pulzusok vezérlik, amelyeket a megszakítótengellyel összekapcsolt mágneses impulzusgenerátor kelt. Ezzel feleslegessé válik az eddigi „legsebezhetőbb” alkatrész, a megszakítókalapács. Tranzisztoros gyújtókészülékkei magas fordulatszámon is egyenletesen., jó hatásfokkal jár a motor. Még majdnem teljesen kimerült akkumulátorral is begyújtható a motor, mert a szikraképzéshez szükséges feszültség igen kicsiny, mindamellett, a szikra jóval intezívebb. Az sem elhanyagolható szempont, hogy az elektronikus gyú jtásnál a motor alacsonyabb oktánszámú benzinnél is „megelégszik”, kb. 5 százalékkal csökken az üzernanyagfogyasztás, és mintegy 15 százalékkal emelkedik a kocsi végsebessége A következő lehetőség az elektronikusan vezéreit benzinbefecskendező rendszer elterjesztése lehet, mély a „hadállásait” oly régen tartó porlasztó egyeduralmát döntené meg; Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy a motor a fordulatszám és a terhelés függvényében a mindenkori szükségletének megfelelő mennyiségű és összetételű üzemanyagot kapna. Az optimumnak ily módon való megközelítése természetesen ugyancsak jelentős üzemanyagmegtakarítással járna. Számítógép a gépkocsiban Időszerű lenne a mechanikus mérőműszereknek elektronikusokkal való felváltása is. Az elektronikus sebességmérés már megvalósult néhány luxusgépkocsiban, ahol kis tárolószerkezettel kombinálva arra is használható, hogy bizonyos, előre meghatározott sebességen tartsa a haladó autót a gázpedál nyomása nélkül is (a fékpedál működésbe hozása azonnal kikapcsolja a készüléket). Elektronikus úton mérik, ellenőrzik és szabályozzák majd az üzemiben levő gépkocsi motorjának forgatónyomatékát, az útviszonyoknak megfelelő féknyomást. Az elektronikus fék- erőhatároló meg fogja akadályozni a hirtelen fékezés veszélyes következményeit. A szerke. zet „lelke” egy logikai áramkör lesz, amelybe előzetesen betáplálják a kerekek fordulatszámának és lehetséges súrlódási együtthatóinak adatait. Elektronikus „gondolkodó egységgel” kombinált infravörös érzékelők fognak őrködni a közlekedés biztonságán, mérvén az autó előtt és mögött haladó járművek távolságát és sebességét, s önműködően gyorsítanak vagy fékeznek, kiegészítve a vezető tevékenységét. Később sor kerül majd a számítógép-vezérlésű hajtómű kidolgozására is: ez a szerkezet a gyorsulástól, a terheléstől és útellenállástól függően, teljesen önműködőn kapcsolja majd a sebességi fokozatokat. Ez utóbbira azonban még jó ideig keli vámunk. Robotberendezés vezet A fotoeellás érzékelővel 8sa- szeköttetésben levő elektronika folyamatosan „figyeli” majd a szembejövő gépkocsik lámpáinak fényét, és akkor is tompítja a reflektor fényét, ha a gépkocsivezető megfeledkezne az átkapcsolásról; Az esőcseppekre önműködően meginduló ablaktörlő megszületésének híre a közelmúltban bejárta a világsajtót. Rövidesen a széria-kocsikat is el fogják látni vele, ami annak köszönhető, hogy egyszerű és olcsó kis elektronikus egységet sikerült kifejleszteniük a kutatóknak, mély a „nedvesedési jel” parancsának engedelmeskedve működésbe hozza — az esőzés mértékének megfelelő sebességi fokozatban — a törlőlapátókat működtető mechanizmust. A távolabbi jövőben bizonyára sor kerül majd olyan robot- berendezés kidolgozására is, amely az autóutákon teljesein átveszi az autó irányításának bonyolult feladatát a vezetőtől. /■ Vákuumos keionfmrás A betonba vasbetonba való lyukfúrás nehéz feladat elé állítja a szakiparosokat, különösen nagyobb lyukátmérök esetén. A kisebb lyukak fúrása megoldottnak tekinthető a keményfém- betétes spirálfúrók és az un. ütve-fúró gépek segítségével, de 15—20 mm-es átmérőn felül ezek már nem felelnek meg a célnak. Érthető tehát, hogy nagy érdeklődéssel fogadták a szakemberek az angol gyártmányú „Dentol 220” gyémántfejes fúrógép megjelenését. Az alumínium testű fúrógép szívóhatással (vákuummal) bármely szögállásban szilárdan a fal, padló, vagy menyezet sima felületéhez rögzíthető; 2—20 cm átmérőjű lyuk fúrható vele, mégpedig szinte zajtalanul, por- és törmelékmentesen) a gyémántbetétes fúrófej által „kitermelt” betonpor az elülső hengeres részben gyűlik össze. A motort biztonsági tengelykapcsoló védi a fúró megakadásából, illetve az átszakadásból eredő túlzott igénybevétel ellen. Mind átmenő-, mind pedig zsáklyukak fúrhatok ezzel a nagyteljesítményű géppel a betonba. V íztávvezetékek amm immw A gáz- és olajtávvezetékek mellett a víztávvezetékek js egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert világszerte. Egyes helyeken a természet szűkmarkúsága következtében szorulnak rá a messziről jövő távvezetéki vízre. Másutt a természetes vizek — folyók, tavak — ipari szennyezettsége hiúsítja meg a gazdaságosabb helyi vízkivételt. A víztávvezetékek létesítési költségei kétségtelenül nagyok. Perspektivikusan akkor kifize. tódő az építésük, ha egyenletesen ki tudják elégíteni az egyre növekvő kommunális és ipari vízigényeket is. Jellemző példa a hatalmasra duzzadó világvárosok vízgandjaira Hamburg esete. A város jelenlegi ivóvízszükséglete napi 280—300 ezer köbméter, ami a századfordulóig kb. 1 millió köbméterre fog emelkedni. Hírre való tekintettel egy 600 km hosszú víztávvezeték építését vették tervbe, mely a svédországi Väner és Vätter tavak kristálytiszta vizével látná él a világvárost. A Szovjetunió vízbe« szegény vidékein (pl. Örményországban) a mezőgazdaság igényeinek fedezésére is kifizetődőnek bizonyult a víztávvezetékek építése. Képünkön: Évi 250 millió köbméter vizet szállító távvezeték az Ararat völgyében. Kőből — festékek Örményország műemlékeit az építészeti formák és a díszítés eredetisége jellemzi. Az ókori mesterek ecsetvonásaí művészi- ségükkel és technikájukkal még ma is bámulatba ejtik a festészet kedvelőit. A századok majdnem nyomtalanul múltak el az örmény kolostorok és templomok falfestményei fölött. A színek még ma is olyanok, mint többszáz évvel ezelőtt. Nemrég az örmény Helyíipar Tervező . Állami Egyetem vegyi laboratóriumának munkatársai megállapították, hogy az ókor művészei Örményország köveiből készítették festékeiket. A laboratórium munkatársait örmény művészek kérték fel a régóta ismeretlen recept megfejtésére. A laboratórium szakemberei nek feltűnt, hogy az Örményországban alkalmazott kiváló építőkő — a sokszínű tufa, valamennyi ókori építmény alapanyaga — tökéletesen ellenáll az időjárásnak. A különféle lelelőhelyekről származó vulkáni tufa-minták laboratóriumi vizsgálata után húszféle, festékanyagok előállítására alkalmas követ választottak ki. A belőlük előállított új festékeket három éven át természetes körülmények, valamint „mesterséges időjárás” viszonyai között vizsgálták. Zuhogó eső, tűző nap és többszáz fokos hőmérséklet sem vették el a festékek természetes színét.
