Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-19 / 195. szám

Díjnyertes filmek a hét moziműsorában A néphatalom alaptörvénye Egyre több műalkotás foglal­kozik az amerikai egyetemeik életével, az egyre gyakoribb diáklázadásokfkal. Ezek közül az egyik legsikerültebb a fiatal amerikai rendező, Stuart Hag- marrn Eper és vér című színes, az 1970-es canmesd fesztiválon a zsűri különdíjával jutalmazott filmje, mely dicséretes gyorsa­sággal kerül most a magyar kö­zönség elé. A történet egyszerű — s az amerikai életformáról valló egyéb információk szerint is ti­pikusnak mondható. Sómon, az átlag-egyetemista kíváncsiságból a sorsukon változtatni kívánó, tüntető diákok közé megy ott megismerkedik — sokszor el­lentmondásos, de egyértelműen a fennálló rend igazságtalansá­gai ellen lázadó-lázító — eszmé­ikkel, szerelmes lesz egy lány­ba s nem utolsósorban az ő ha­tására maga is vállalja a harcot, az áldozatot. Ami nem kis do­log a mai Amerikában: egy bra­vúrosan rendezett-játszott-fény- kópezett jelenetben brutálisan az egyetemistákra tör a rendőr­ség, könnygázt vetnek be, fo­lyik a vér s halálos áldozata is lesz az összecsapásnak. A nemrég látott Zabrislkie Po­int első jeleneteire emlékeztet, az Eper és vér — s annál nem kevésbé meggyőző, elgondolkod­tató. Az 1970-es cannesi fesztivál másik kiemelkedő — a legjobb rendezés díjával kitüntetett — filmje volt Az utolsó Leó. Egy Mastroianni-alakította hercegről szól, akit semmi más nem érde­Békés nagyközségben is a GEI,KA végzi rendszeresen az elektromos háztartási gépek ja­vítását. Ezenkívül van javító- részlege a Vegyesipari Ktsz-nek is. Mindkét vállalat helyben igyekszik a javításokat elvégez­ni, de a nagyobb munkát igény­lő gépeket a GELKA a békés­csabai telepére szállítja, ami hosszabb időt vesz igénybe. Erre a lakosság is sokat panaszkodik. Éppen ezért szükség van a javí­a Bund Deutscher Mädel Führerinje rikító ruhában egy zsák krumplit vonszolt az üzletből a pince felé. Az NSDAP Blockführere foltos zekében és agyonszaggatott lábbeliben defellírozott, mint valami csavargó. — Mi történt a nemetek­kel? — kérdezte Inge. A férfi osak legyintett. A Wroclaw! országút felől ők jöttek. Figyelve, lövésre kész fegyverrel. Az utcák már kihaltak voltak, a házak ka­puit is bezárták. Egy harcko­csi gördült elő; megállt. Inge látta forgó tornyát és a be­lőle kikémlelő ágyúcsövet De nem ez volt a legrosz- szabb, a legrosszabb még vá­ratott magára. Az éjszakát az egész városka ébren töltötte; az utcákon csizmák döngtek, géppisztolysorozatok hasítot­tak, harsány vezényszavak pattogtak ismeretlen nyelven. Mindnyájan a nagy szobában tartózkodtak: Berta. Schenk, Anna Maria és ő, féltek lám­pát gyújtani, de még beszélni sem mertek hangosan. Inge arra gondolt, hogy a németek nemrég jártak Lengyelország­ban, és éppen így vonultak éjszakánként végig a lengyel városokon, de tűnődése nem hozott enyhületet. Félelme egyre nőtt. — Miért történt ez így? — suttogta. — Mondjátok meg, miért történt ez így? Hallgatás volt a válasz. Anna Maria szünet nélkül cigarettázott, járt fel s alá a szobában, még az ablakon is kinézett néhányszor. j kel, mint hagy palotája ablaká­ból távcsövén zavartalanul fi­gyelhesse a madarakat. Egészen addig, míg egyszer a távcső lá­tómezejébe kerül — véletlenül szinte — a valóságos élet. A környék nyomorúságos lakásai, a négereik embertelenül nehéz, kegyetlen sorsa. Es Leó herceg megpróbál segíteni. Palotáját, bérházait át akarja adni a sze­gényeiknek. Terve azonban nem sikerül. Nem is sikerülhet, mert közvetlen környezete ellenáll nemes szándékának... Naiv, álmodozó ember a herceg Esz­méi sem különbek, reálisabbak. Szándékai azonban humanisták, őszintén becsületesek. S ezért rokonszenvünk kísérheti alakját — mindezek mellett azért is, mert Mastroianmi ezúttal sem méltatlan korábban kivívott hír­nevéhez. A hét harmadik új filmje a jugoszláv Aki dalol, rossz ember nem lehet. A három közül ez az egyetlen, amelyik nem nyert díjat nemzetközi fesztiválon. Nem nyert, mert — ha nem is rossz alkotás — nem tartozik a kiemelkedő művek közé. Egy néhány évtizeddel ezelőtti ön­elégült kispolgárról szól, aki a dal, az ital kedvéért elhanyagol mindent és mindenkit, feleségét is. Következésképpen az asszony szívesen fogad ia egy másik férfi udvarlását. Szóval: közepes film. Akik azonban szeretik a kicsit frivol történeteket és a régi idők dalait, kellemes más­fél órai időtöltést találnak ben­ne. tószolgálat bővítésére. Értesülé­sünk szerint a GELKA is növeli majd a javítókapacitást, egy-két éven belül, úgy. hogy a posta alatt építendő OTP-házban na­gyobb javítórészleget létesít. A ktsz vezetői pedig úgy nyilat­koztak, hogy ők is még ebben az évben bővíteni fogják a háztar­tási gépjavító szolgáltatást, új átvevőhelyet keresnek, és eb­ben kérik a helyi tanács segít­ségét is. — Tessék vigyázni — ripa- ; kodott rá Schenk, — meglát-! hatják. Reggel Inge kiszaladt a • kertbe. Szép idő volt, igazi ■ tavasz. a hegycsúcsok sok j színben pompáztak, mint álta-! Iában ebben az évszakban. Be- : pillantott a kis lugasba; « megdermedt. Sikolya elhalt j ajkán. A földön Marta fe- S küdt előtte. Ruhája elszakadt, ! bal karját ronggyal kötötték ■ át. Amikor Inge föléje hajolt, • kinyitotta szemét. — Marta, Marta... — sut-: togta Inge. Nem tudta elhinni, hogy ő: az .Legalább egyszer egy hé- • ten szokta őt látni; minden • vasárnap sietett az edelsber- ! gi várhoz. A hátsó épületben, : egy takaros kis szobában la-: kott Marta: Talán a világ kezdete óta \ lakott ott. Valamikor régen, • Inge nem is emlékezhetett, a ! férje intéző volt a grófi bir- j tokon. A férj meghalt, Marta 3 a szegény rokon jogán örökre • ott maradt. Amikor a gróf és S családja elhagyta a várat és j a cselédséget, elbocsátotta, : egyedül csak Marta nem akart ■ mozdulni. Hova is ment vol- ■ na? Inge rábeszélte, hogy köl- i tözzék be a városba, hozzá- i juk, hiszen állítólag Ringék • távoli rokona, de Marta nem j akart. Megszokta a várat. — A lengyelek — suttogta: Inge — megsebesítettek. Be- : viszlek, bekötözünk... — Ne. hozzátok ne —mond- ! ta Marta. — Nem akarok: hozzátok menni. 1 (Folytatjuk) KELL-E, jó-e a múltra emlé­keztetni? A kérdést idős mun­kásember hozta szóba egy be­szélgetésen, amely akörül for­gott, hogy miképpen vélekednek a fiatalok életük különböző je_ lenségeiről. És a kérdés előzmé­nye: alighanem gyakorinak te­kinthető vita apa és fia között. Azaz eleinte csak az apa mond­ta a magáét, hogy bezzeg, ami­kor ő ennyj idős volt, annak is örült, ha szombat esténként el­mehetett a bolhás moziba. A fiú azt felelte, hogy ez régen volt. Mire az apa ingerültebben: igaz, de ha tudnád, milyen volt régen, jobban megbecsülnéd, hogy biz­tos munkád, jó ruhád, elég éte­led van. A fiú erre már kifa­kadt, mondván, hogy még szép, a? ember ezeknél az elemi fel­tételeknél többre vágyik. A je­lenben élünk, mai fejjel kell gondolkoznunk és a jövőbe néz­nünk. Nem az újságíró dolga, hogy családi vitákat lezárjon, igazsá­got osszon, még ha ezek a né­zeteltérések többé-kevésbé alta­lánosnak is mondhatók ott, ahol a szülő túl gyakran hozza fed érvnek a múltat, a felnőttsorba lépő gyerek viszont természetes­nek tekintj azt a közeget, amely­ben él, sőt ennél még jobb kö­rülményekre vágyik Azt hiszem, tényleg nem jó minduntalan a múlttal előhozakodni. A mai je­lenségek megítélésében a jelen­legi lehetőségek alapján oélsze- rű állást foglalná, és nem húsz­harminc, esetleg még régebbi mérce alá kényszeríteni a mos­tani húsz-harmincéveseket Per­sze, mit tegyen az ember, ha bizonyos emlékek olykor aka­ratlanul is eszébe jutnak? Jó­magam például úgy vagyok, hogy augusztus 20. táján, ha aka­rom, ha nem, minden esztendő­ben visszaemlékszem egy régi István király-napra. A harmin­cas évek végeíelé történt, hogy Pesterzsébetről, apám vezérleté­vel, bevillamosoztunk a város­ba, megnéztük az őrségváltást a Várban. Hatalmas nagy élmény volt ez nekünk, gyerekeknek egyszerűen nem tudtunk betelni a körmenettel. a testőrök fényes egyenruhájával, a szertartás pompája egészen lenyűgözött bennünket, és bár a lábunk majd leszakadt, kikönyörögtük, hogy várjuk meg a tűzijátékot is. Aztán gyalog mentünk haza Erzsébetre, mert nagy volt a család és a villamosjegyek ára felbontotta volna a háztartási költségvetést. Jóval éjfél után, holtfáradtan kerültünk agyba. Egyszer, amikor lányom hason­ló korú lehetett, mint én azon az augusztus 20-án, el is mond­tam neki ezt az élményemet, nem rázta meg a történet, nem is nagyon értette, mert bérlete volt autóbuszra, villamosra. EGY KÉSŐBBI augusztus hú­szadikát, az ezerkilencszáznegy- venkilencest már félig felnőtt fejjel értem meg. S jóllehet, ad­digra a várbeli körmenet és őr­ségváltás nem szerepelt a nap programjában, mégis tudatában voltam annak, hogy történelmi cselekedet tanúja lehettem. Ek­kor született az Alkotmány. Ez ntór tudatosan átérzett élmény volt, mert tudtam, hogy a ko­rábbi, úgynevezett ezeréves al­kotmány nem is egységes, írott alkotmány volt. hanem az ural­kodó osztály jogait rögzítő, tör­ténetileg kialakult törvények és iogszokások összességeként léte­zett. Az első egységes, népi al- Votmánytörvényt 1919-ben a Magyar Tanácsköztársaság hoz. ta létre, a másodiknak, a Ma­gyar Népköztársaság alkotmá­nyának sok millió honfitársam­mal együtt kortársa vagy in­kább közreműködője lehettem. Ennyit arról a huszcnként év előtti naplói, a múlt idézése­ként, amelyhez talán meg azt is hozzá lehet tenni, hogy új alkotmányunk vaLt ugyan, de biztos állásunk, jó ruhánk, ele­gendő ételünk még nem nagyon. Aztán ahogyan teltek-múltak az évek, ha nem is simán, meg­rázkódtatások nélkül, de az alaptörvényben foglaltak szerint alakult és gazdagodott életünk. Hosszadalmas és minden bizony­nyal felesleges volna most fel­sorolni a fejlődés köztudott té­nyeit, számokat citálni arra, hogy miképpen vált általános gyakorlattá, természetes való­sággá az alkotmány minden lé­nyeges paragrafusa az államha­talom, államigazgatás, munka­jog, egészségügy, vagy a műve­lődés területein. A néphatalom alaptörvénye szerint éltünk és élünk, ennek szellemében dön­tünk és cselekszünk, így jutot­tunk el a társadalmi fejlődés jelenlegi szakaszához, amelyben a napirenden szereplő időszerű feladat a szocializmus építésé­nek folytatása, a korábbinál magasabb szinten. Az okos, át­gondolt, jó politika eredménye­ként társadalmunkban már nincsenek ellentétes érdekű osztályok és rétegek, ez a tény minden eddiginél kedvezőbb le­hetőségeket biztosít a közös erők összefogására, a nemzeti prog­ram gyorsabb megvalósítására. AZ ÜNNEP alkalmából a tár­sadalom fejlődésének egyetlen vonatkozásáról — igaz, a leg­fontosabbról — azonban érde­mes bővebben is szólni. Neve­zetesen alkotmányunk sarkala­tos pontjáról, népi rendszerünk alapjáról, a munkás-paraszt szö­vetségről. Augusztus 20-a immár hagyományosan nemcsak az al­kotmány születésnapja, hanem az új kenyér és a munkás-pa­raszt szövetség ünnepe is Ré­gebben is úgy volt, hogy az ara­tás forró napjaiban az egész la­kosság figyelme a parasztság felé fordult, hiszen őseinktől örökölt aggodalmunk ilyenkor mindig választ várt a kérdésre: meglesz-e az ország kenyere? Ez az idén sem volt másképpen, mindenki örömmel vette a hírt, hogy magtárakba került a ke­nyérgabona, a közepesnél jobb a termés, jók a hoddankénti átla­gok és különösen kitűnő a búza minőségéé. Ki ne örülne annak, hogy ezúttal kedvezett az időjá­rás a gabonának, az aratás pe­dig szervezettségben és gyor­saságban minden eddigi eszten­dőt felülmúlt. Ám az örvendezésen túl álta­lánosabb mérlegelésre szintén módot nyújt az ünnepi alkalom: jó ideje már nemcsak aratás idején figyel mindenki a mező- gazdaságra. hanem az év más szakaiban is. A néphatalom alaptörvényének szellemében el­ső helyen, mindennapos feladat­ként szerepel a munkás-paraszt szövetség további és szüntelen erősítése. És tagadhatatlan, hogy ez a kulcsfontosságú szövetség az utóbbi tíz esztendőben külö­nösen, szinte rohamléptekben fejlődött, elté-phetetlen és test­véri összefogássá szilárdult. A parasztság a munkásállam és a munkásosztály segítségével hoz­ta létre és erősítette meg terme, lőszövetkezeteit és most már saját erejéből a szocialista nagyüzemi gazdálkodás igazi fellendülésének szakaszában jár. Mindinkább valóra válik az, ami az ötvenes években még csak szóban volt meg: a szövetkezeti parasztság szocialista vonásai erősödnek, a falusi életviszonyok kézzelfoghatóan javulnak. Nap­jainkban már ipari jellegű me­zőgazdasági munkáról beszélhe­tünk, hiszen falun csaknem 200 ezren — gépmunkások, szakem­berek — ipari szintű munkát végeznek a nagyüzemekben, nem is szólva a falusi értelmi­ség tevékenységéről. És minden­nél többet mond az a tény, amely szerint a munkásság és a parasztság egy főre eső reáljö­vedelme az utóbbi öt év során országos átlagban kiegyenlítő­dött; mégpedig úgy, hogy köz­ben a munkásoké is növekedett. Ehhez aligha szükséges méltató szavakat fűzni, önmagáért beszél év. igazolja a néphatalom alap­törvényének érvényesülését, a két alapvető dolgozó osztály, a falu és város közti különbségek fokozatos megszűnését. HUSZONKÉT ÉV alatt hatal­mas fejlődésen ment keresztül az ország, a társadalom, minden vonatkozásban megerősödtek életünk szocialista alapjai. A néphatalom alaptörvénye kiállta az idő próbáját, de a fejlődés néhány vonatkozásban már túl­haladta az 1949-ben törvénybe iktatott paragrafusokat. Bizott­ságok dolgoznak — felelősen és átgondolt programmal — azon, hogy miben és milyen mértek­ben célszerű módosítani, mai 'életünk valóságához hozzáigazí­tani a 22 esztendős alkotmány egye» rendelkezéseit. Széles kö­rű, demokratikus eszmecsere után kerülnek majd a javasla­tok az ország legfőbb törvény­hozó testületé, a parlament elé, hogy az elkövetkező években a tökéletesített alaptörvény szerint éljünk és dolgozzunk szocialista hazánkban. Árkus József Ilyen olcsó?! — Igen! CSEH IMPORT — FEHÉR — ZOMÁNCOZOTT acéllemez fürdőkád most 400 forinttól kapható ACÉLLEMEZ — FEHÉR — ZOMÁNCOZOTT kétrészes falikút 366 forint helyett« mást 100 forinttól kapható Csak az Univerzál VAS-EDÉNY SZAKŰZI «ETEKBEN BÉKÉSCSABÁN: — Tanácsköztársaság útja 28 — Bartók Béla út 8 OROSHÁZÁN: — Győri Vilmos tér 2. SZARVASON: — Kossuth Lajos út 54. 273987 Univerzál Kiskerf skedelrrv ’ Vdllüléít . v Bővítik a háztartási gépjavító szolgáltatást Békésen iaMaaR«a«a«M«aMRl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents