Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-17 / 193. szám
Korszerűbben, olcsóbban Tudomány — technika Baleset ellen — kaparógép Lakásfestés — tapétázás Az üzemekben a padlón, utakon keletkezett síkos szennyeződések . megannyi súlyos baleset forrásai. A zsír-, olaj- vagy festékfoltokra por és hulladék rakódik, ezeken könnyen el lehet csúszni, tehát sok baleset forrása. Ilyen foltok gyors eltávolításához szerkesztette a képen látható gépet az egyik francia gyár. A négy keréken gördülő kaparógépből kinyúló karok víz'-: szintes rezgőmozgást végeznek (0 mm amplitúdóval percenként 2100 rezgést). A karokat rugók szorítják lefelé, így mindenkbr hozzásimulnak a tisztítandó felülethez. A gép akár elektromotorral, akár benzinmotorral működtethető. H Homo sapiens áldozatai Az óriásállatok kipusztulásának okát tárta fel egy amerikai zoológus kutatócsoport s megállapította, hogy egy terület állatfajai akkor pusztultak 3d, amikor ott az ember megjelent, vagy ahol az addig gyűjtögető életmódot folytató ember áttért a nagyvadak vadászatára. A vadászat elsőízben Afrikában és Dél-Ázsiá- ban terjedt el több mint 40 ezer évvel ezelőtt, sorrendben következett Délkelet-Azsia és Ausztrália, majd Észak-Ázsia, Európa és Észák-Amerika, utol. jára Űj-Zéland, Madagaszkár és a Karibi-tenger szigetei. Az amerikai vadnyugaton az óriásállatok tömegmészárlása nem akkor történt, amikor oda a farmerek és az aranyásók betörték, hanem kb. 11 ezer évvel korábban. A tettes az ember volt, az áldozatok: a prehisztorikus idők óriásállatai. Szibériai vadászhordák az utolsó -jégkorszak után a Bering-szoroson és Alaszkán át betörtek az észak-amerikai kontinensre. Az indiánok eme ősei csak íjjal és nyíllal rendelkeztek, mégis liiirtották a terület hatalmas állatfajait, pl: a Neochoerust, egy borjú nagyságú rágcsálót, az Ere- motheriumot, egy bagger nagyságú lajhárt, s a zsiráfhoz hasonló 7 méter magas tevét, a Titanotylopust. A kipusztulás oka nemcsak a vadászat, hanem az is, . hogy az ember megbolygatta a felfalás és felfalatás egyensúlyát az állatvilágban. Európában is, mint Észák- Amerikában, az utolsó jégkorszakot követő időben, tehát kb. 8—15 ezer évvel ezelőtt pusztították ki az óriásállatokat, közöttük a mammutot, a gyapjas orrszarvút és kardfogú tigrist. A nyár nemcsak a strandolás időszaka, hanem az otthon felkészítéséé is az őszi, hónapokra, az elpiszkolódott falak ilyenkor kapnak új, tiszta „ruhát”. Napjainkban gyakran felmerül a kérdés: festés vagy tapétázás? Kétségtelen, hogy a tapétázás drágább a festésnél — legalábbis, ami az egyszeri költséget illeti. Ám minden más mellette szól, ezért érdemes sorra venni az előnyeit. Magasabb esztétikai igény kielégítésére alkalmas. A tapétázás kevesebb művelettel, gyorsabban elvégezhető, mint a festés. A tapétázott felület javítása és felújítása a festésnél egyszerűbb, s rendszerint házilag is elvégezhető. Tapétázással a falszerkezet hőszigetelő képessége kedvezően javítható, még betonszerkezet esetén is. A tapétázás bármilyen fal- vagy egyéb felületen elvégezhető, míg például a betonfelület festése műszaki problémákat vet fel. A tapétázott fal kopásállóbb, mindamellett sokkal könnyebben tisztítható, mint a festett. Nem utolsó szempont az sem, hogy a tapétázásnál nagy szennyeződéssel járó műveleteket nem kell végezni, így a festéssel csaknem azonos idejű (és igen fáradtságos) takarítás gyakorlatilag elmarad. Nálunk a tapétázás elterjedését bizonyos mértékben gátolja a jó minőségű hazai tapétagyártás hiánya. Addig is kaphatók azonban import-tapéták sokféle színben és minőségben. Annak ellenére, hogy az utóbbi évek során számos szintetikus alapanyagú falfesték került forgalomba, óvatos becslés szerint az ország festett falainak 80 százalékát még ma is a hagyományos enyves festék díszíti. A szintetikus festékeknek egyik hátránya, hogy az egyszer már felvitt réteget nem lehet eltávolítani, nem kerülhet rá enyves festék, sem tapéta. Viszont több réteg is fedheti egymást az évek során, és a felület a radírozva tisztítást jól bírja (a lemosásnál viszont néha vészit a színéből a festékréteg, foltosodik). A tapétázás egyszerűnek látszó műveletekből áll, ám mégis ajánlatos legalább első alkalommal szakemberrel végeztetni a munkát, az újabb tapétaréteg felragasztása viszont már nem olyan nehéz feladat. Aki viszont már az első tapétaréteget is maga akarja felvinni a falra, az alábbiak szerint járjon eL Először is vizes korongecsettel (csukott ajtók és ablakok mellett) nedvesítsük be a falakat és a mennyezetet. A zárt helyiségben keletkező pára hamar felpuhítja a meglévő falfestéket, amely falsimítóval (spachtlival) könnyen letolható a vakolatról. Ezután a falfelület beenyvezése következik. Egy kilogramm eny- vet kb. 5 liter vízben felfőzünk és langyos állapotban, rövid szőrű festőkefével, folyásmentesen a falra kenünk (ez nagyon lényeges művelet, ugyanis a vakolat homokszemcséit megköti és ezzel meggátolja a felragasztott tapéta leválását). Az enyvréteg megszáradása után a falon kisebb hibákat, lyukakat gyengén enyves vízzel megkevert gipsszel kijavítjuk. A felragasztást úgy végezzük, hogy az előre leszabott csíkokat a hátoldalukon bekenjük a ragasztóanyaggal (Glutolin vagy cellulózenyv 5—8 százalékos vizes oldata), 3—4 percig „pihenni” hagyjuk, hogy a ragasztó- anyagtól az egész papír felpuhuljon, majd a tapéta felső szélét a falhoz illesztjük és puha szőrű kefével (háztartási partvissal), egyenletesen lefelé és a szélek felé haladva, simára keféljük. A szomszédos csíkoknak kb. fél centiméteres átfedéssel kell egymáson feküdniük. Ha a ragasztóanyagot a kelleténél vastagabban kentük fel, úgy az elsimított széleket tiszta, nedves ruhával gondosan töröljük át. Először halvány, nem feltűnő mintájú papírt válasszunk, amit nehézség nélkül ragaszthatunk fel átfedéssel. A geometrikus mintájú papírokat csak fedés nélkül lehet felragasztani, ami már nagyobb gyakorlatot igénylő feladat. B. L £1 •• n r n rr nI fii •• 1 azovogep — szovonok nélkül A szovjet textilipar egyik központjában, Ivanovoban érdekes kísérleteket végeznek a tudósok. Az utóbbi évékben az ivanovói textilgyárakban és kombinátokban jelentősen felújították a gépparkot, a mechanikus szövőgépeket automaták váltották fel. Az új gépek mellett azonban továbbra is csak úgy tarthattak ebédszünetet, ha minden gépet leállítottak. A megfigyelések szerint ezzel minden szövőnő elvesztette ebédidejének 12—43 szá- szalékát. A tudósok kísérletekkel próbálták ki, mi történik, ha a szövőnő elmegy, de a gépiek tovább dolgoznak. A kockázat nem túl nagy. A csónak automatikusan cseréli az orsót. Ha elszakad az alapszál ,a műszer maga leállítja a gépet. 30 vállalatnál végeztek kísérleteket és ezek igazolták a várakozást. Az egyik szövőgyárban például, ahol egy-egy munkásnő 14 autómatagépet szolgál ki, a korábban holt ebédidő alatt minden gép 40— 70 méter kelmét készített. Ha az egész gyárra kiterjesztik ezt a munkarendet, akkor egy év alatt csaknem egy millió méter anyagot kapnak az eddigieken felül. Macskák tumorja Vírusfertőzéssé] állatoknál különböző jó- és rosszindulatú tumorokat és más hasonló jellegű betegségeket lehet előidézni. Azonban mostanáig tapasztalatilag nem tudták eldönteni, vajon az fember számára is veszélyt jelentenek-e azok a vírusok, amelyek állatoknál e betegségeket előidézik. Nemrég sikerült emberi sejtkultúrában olyan C-tipusú vírusokat szaporítani, amelyek macskáknál tumort, szarkómát, vagy vérrákot okoznak. Miután a beteg macskák nyálmirigyszövetében elektromikrosz- kóppal felfedezhetők a betegsé. geket előidéz» vírusok, kézenfekvő volt a következtetés, hogy a macskák karmolása az embert is súlyosan megbete- gíthetí. Amerikai leutatók most közzétett tanulmánya azonban bizonyítottnak veszi, hogy semmilyen összefüggés nincs az embernél fellépő szarkóma vagy leukémia és a macskák tumorja között. E kísérletek eredményét egészíti ki egy észak-kaliforniai, mind ezideig nyilvánosságra nem hozott tanulmány is, amely kimutatja, hogy még a beteg macskák tulajdonosainál sem emelkedett a leukémiában vagy szarkó- mában megbetegedettek száma. Automatizálás — csokoládégyárban A kakaó a kakaófa termésének erjesztés útján nyert terméke. Az erjesztéssel érlelt és megszárított, tisztított, pörkölt, hántolt, csírátlanított ka- kaöbabból aprítással és hengerléssel készült az ún. tészta, amelyből a csokoládét is készítik. A csokoládégyárakat a legtöbb európai országban, így a Szovjetunióban is, nagymértékben automatizálták az elmúlt évtized folyamán. Az automatizálás ebben az országban nemcsak a fejlett gépiparnak köszönhető, hanem annak a kutatómunkának is, amelyet az élelmiszeripar területén működő 20 kutató és 40 tervező intézet dolgozói kifejtettek. Képünkön a kujbisevi csokoládégyárban az üzem vezérlőasztalánál a kakaóbab elsődleges feldolgozását figyelik.
