Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-17 / 193. szám

Vasárnap este mutatták be a Szegedi Szabadtéri. Játékok utolsó premierjén Illyés Gyrna Dózsa György című drámáját Félix László rendezésében. A szerző egy korábbi nyilatkozatá­ban a következőket mondotta művéről: — A drámát annak idején nemcsak művészi inspirációból írtam: akkor a magyarságra csak rosszat mondtak. Ügy gondol­tam, azokat a momentumokat* amelyekben a magyarság valami nagyot, európaian fontosat, szé­pet csinált, azokat kellene áb­rázolni a népnek, hogy erőre kapjon, s valahogyan új fogal­mak szerint alkossa meg haza­fias érzését. Ne soviniszta legyen, hanem egybekapcsolva a legmaga sabb emberi ideákkal, az emberi­séggel rakja össze ismét a maga nemzeti tudatát. A darabot an­Szoboszlai Sándor és Bessenyei Ferenc Öregdiákok találkozója Zren Janinban * Zrenjaninból, Békéscsaba ju­goszláviai testvérvárosából ér­kezett meghívó a közelmúltban Dr. Vajda Tibor békéscsabai fogorvos címére. Negyvenéves találkozóra hívták az egykori zrenjanini gimnazistát, jó ba­rátot. — Több mint negyed száza­da élek Magyarországon — mondja erről Dr. Vajda Tibor. — Azóta jártam már Zrenja- ninban, most mégis egy kicsit szorongó szívvel utaztam haza Kíváncsi voltam, hányán jön­nek el, kik maradtak meg, ki­nek mi lett a sorsa. Negyven év egy ember életében jelen­tős korszak, ezalatt sok minden történik, családot nevél, egy életpálya jó részét letölti. ' — összesen 19-en jöttünk össze abba az iskolába, ahol an_ nakidején édesapám volt az osztályfőnökünk és nagyapám az igazgató. Külföldről egyedül én voltam. Annak külön örül­tem ,hogy Zrenjanin Békéscsa­ba testvérvárosa, mert így sokkal ismerősebb volt bará­taim számára az én mostani városom. Sokat hallottak Bé­késcsabáról, jártak ott éneke­sek, táncosok, sportolók, szín­művészek, képzőművészék. Zren. janin hasonló nagyságú város mint Békéscsaba, csak az ipara fejlettebb. Amint észrevettem, jól választotta meg magyaror­szági testvérvárosát, az érdek­lődés kölcsönösen nagy egymás iránt. A zrenjanini Állami Fiú Gimnázium ,,öregdiákjai”, akik negyven évvel ezelőtt hagyták el a középiskola pad­ját, eseményekben gazdag na­pokat töltöttek együtt. Felidéz­ték az egykori emlékeket, me­séltek egymásnak a négy év­tized alatt megtett útról, a csa­ládról ,a további tervekről. Akadt közöttük állatorvos, ag- ronómus, ügyvéd, orvos és egyéb pályán dolgozó egyén. Városnézésre indultak, hisz azóta beépültek a foghíjak, új lakónegyedek, üzemek, intézmé­nyek kerültek átadásra. A jól ismert utcák, terek megváltoz­tak, megfiatalodtak. Együtt ol­vastak el a leveleket, akik nem jöhettek él, azok ugyanis írás­ban számoltak be életútjukróL Közösen keresték fel egykori tanáraik, barátaik sírját s él helyezték a hála és a megem­lékezés virágait. Bankettet rendezték, családlátogatáson, otthonias légkörben töltötték néhány kellemes órát .Végül az­zal búcsúztak, öt év múlva is­mét találkoznak Zrenjaninban, A. R. Hit országból jöttek az érdeklődők 15 ezren nézték meg a színészek—újságírók labdarúgó-mérkőzést A Szegedi Idegenforgalmi Hi­vatal gyorsjelentése szerint a hót végén több mint harminc­ezer ember érkezett a szabad­téri játékok soron levő előadá­saira, az ünnepi hetek kiállítá­sainak és egyéb programjainak megtekintésére. A hazaiakon kívül nagyobb csoportok érkeztek a hét végén Szegedre Olaszországból, Fran­ciaországból, Lengyelországból. Sok jugoszláviai, ausztriai, cseh. szlovákiai vendéget is fogadott a város. Zsúfoltak voltak a Ti- sza-parti strandok és csónakhá­zak. Sók érdeklődőt vonzottak a különféle sportversenyek. A legnagyobb közönségsikere a sizínészek—újságírók labdarúgó- mérkőzésnek és az ahhoz kap­csolódó vidám szórakoztató mű. sornak volt a SZEOL-stadion- ban1, amit mintegy tiaanötezren tekintettek meg. A következő hót végén zároló szabadtéri játékok idei prog­ramjában még három előadás lesz, 19-én és 21-én a Dózsa Györgyöt, húszadikán pedig a Csínom Palkót tekinthetik meg az érdeklődők. — Ais aláírás. Az eäSStSa ■ fontos. „J—23”. Nem érti? — Nem. • — Ember! Ezt a „J—23-as”-t* ezt az istenverte „J—23-as”t ke­rek egy éve haj kurásszuk. De most elkapjuk — fordult Jean- ne-hoz: — Kihez továbbította * kapott anyagot? — Mindig a temetőbe —■ mondta Jeanne meghunyászkod­va. — A kapucinus templom mögötti temetőbe hordtam. Azt nem tudom, hogy onnan, ki vitte eL — Eb ezt miért nem vitte oda? — Éppen vinni készültemé — Rendben van. Mole kisasz- szomy. Elviszi ezt is, mint a töb­bit. Aztán hazajön» és ki sem moccan,. Ha szökést kísérelne meg.. — Hova tudnék szökni? — kérdezte Jeanne. — Mindenütt maguk vannak. — Teljesen ösz- szetörtnek látszott. — Ha jól tudom — szólalt meg Kloss — ezredes úr ellen­őrzésre küldte ma von Vor- mannt a comichei körzetbe. Tá­vollétét érdemes volna kihasz­nálni és körülnézni nála a la­kásban. — Annyira ostoba volna? — kérdezte Elért. — Elmehetünk, — Mégis ostoba — állapította meg két órával később, amikor a dívány felhasadt huzata alól egy köteg dollárt vett elő. — Az ujjlenyomatok a bankjegye, ken elegendő bizonyíték lesz — jelentette ki. Elért ezredesnek azonban mégsem sikerült hadbíróság elé állítania von Vormann hadna­gyot. Amikor a kapucinus teme­tőben késő éjszakáig várt az akció kimenetelére, s egyik szivart a másik után szívta*, kap­nak idején iszonyúan elmarasz­talta a kritika, most azért vá­rom izgalommal az előadást* mert közben az egész világ meg, változott. A több száz statisztát felvo­nultató előadásban az ország legkiválóbb művészei léptek fel, címszerepben Bessenyei Ferenc monumentális Dózsa György­ként. Külön érdekessége a be­mutatónak, hogy fellépett benne Szoboszlai Sándor és Simon György is, a Békés megyei Jókai ^ ............ S zínház tagjai. Mindketten a gyulai Várszínház előadásai után vállalták a megtisztelő fel. adatot. Szoboszlai Sándor Csáky püspök szerepében, Simon György pedig egy faiust bíró fi­gurájában ért el sikert a va­sárnap esti bemutatón. A hét­ezer néző előtt lezajló premier — melyen nagy számú külföldi vendég is részt vett — nagy el­ismerést aratott. Agárdi Gábor és Simon György (Demény Gyula felvételei) l — Tudom — mondta Eléri; —, E azaz sejtem. Maga szakember ■ Kloss főhadnagy. Bárcsak előbb S kaptam volna meg magát... Ezt ■ a hölgyet nem tévesztjük szem • elől. — Dühösen lökte le a tér­■ képet az íróasztalról. — Most S már semmi értelme. — Tudja, • hogy csak kik férhettek hozzá a j térképhez? Én, maga és Vor- ; mann. Ez azt jelenti, hogy 5 hármunk közül egyikünk... Van : valami elképzelése? E — Ügy kell tenni, mintha 5 md sem történt volna. Az átdo- ! bási pontokat természetesen meg ; kell változtatni. Vormannal kö- E zölni az időpontot, persze a ha- > misat, és várni, amíg több adat ! gyűl össze. ; — Helyes. De azt hiszem, ér­: demes volna elbeszélgetni ezzel 5 a modemoiselle Molelal is. Ha E jól tudom, Vormann nem jár ■ oda. Másként tarthatja vele a : kapcsolatot. *** | — És ha nem mondom meg? • — kérdezte Jeanne halkan, E — Nincs választásod. Jeanne • — mondta Kloss. — Én talál- ; tam meg a mikrofilmet a pú­• derdobozodban. Ha mindent szépen elmondasz, esélyed van arra, hogy életedet megmented. Minden a forgatókönyv sze­rint pergett. Jeane rövid vona­kodás után elmondta, hogy a mikrofilmet, éppen úgy,, mint más anyagot is, az összekötő­iád ikóban találta, amely nem egyéb,, mint egy kis romos há­zikó, a Cornicheba vezető úton. Azt nem tudja megmondani, hogy ki tette oda, csupán any- nyit tud, hogy az illető német tiszt, aki már régóta az ango­loknak dolgozik, és úgy tervezi, hogy hamarosan Angliába szö­kik. Tengeralattjáró jön érte. Jeanne még be sem fejezte val­lomását, amikor az egyik civil­ruhás diadalmas ábrázattal sie­tett Elérthez és egy papírla­pocskát nyújtott át, rajta gépírt szöveg Kloss fellélegzett, mert hiszen ő hozta a papírt tegnap­előtt Jeanne lakására. Von Vor- mannn irodájában álló géppel írták. Elértnek felcsillant a szeme. — Olvassa, — Nem értem mondta Kloss nyugodt hangon. — „Vár­lak”. Csak ez áll rajta. Mi van ebben rendkívüli? Illyés-dráma Szegeden

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents