Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-17 / 193. szám
Vasárnap este mutatták be a Szegedi Szabadtéri. Játékok utolsó premierjén Illyés Gyrna Dózsa György című drámáját Félix László rendezésében. A szerző egy korábbi nyilatkozatában a következőket mondotta művéről: — A drámát annak idején nemcsak művészi inspirációból írtam: akkor a magyarságra csak rosszat mondtak. Ügy gondoltam, azokat a momentumokat* amelyekben a magyarság valami nagyot, európaian fontosat, szépet csinált, azokat kellene ábrázolni a népnek, hogy erőre kapjon, s valahogyan új fogalmak szerint alkossa meg hazafias érzését. Ne soviniszta legyen, hanem egybekapcsolva a legmaga sabb emberi ideákkal, az emberiséggel rakja össze ismét a maga nemzeti tudatát. A darabot anSzoboszlai Sándor és Bessenyei Ferenc Öregdiákok találkozója Zren Janinban * Zrenjaninból, Békéscsaba jugoszláviai testvérvárosából érkezett meghívó a közelmúltban Dr. Vajda Tibor békéscsabai fogorvos címére. Negyvenéves találkozóra hívták az egykori zrenjanini gimnazistát, jó barátot. — Több mint negyed százada élek Magyarországon — mondja erről Dr. Vajda Tibor. — Azóta jártam már Zrenja- ninban, most mégis egy kicsit szorongó szívvel utaztam haza Kíváncsi voltam, hányán jönnek el, kik maradtak meg, kinek mi lett a sorsa. Negyven év egy ember életében jelentős korszak, ezalatt sok minden történik, családot nevél, egy életpálya jó részét letölti. ' — összesen 19-en jöttünk össze abba az iskolába, ahol an_ nakidején édesapám volt az osztályfőnökünk és nagyapám az igazgató. Külföldről egyedül én voltam. Annak külön örültem ,hogy Zrenjanin Békéscsaba testvérvárosa, mert így sokkal ismerősebb volt barátaim számára az én mostani városom. Sokat hallottak Békéscsabáról, jártak ott énekesek, táncosok, sportolók, színművészek, képzőművészék. Zren. janin hasonló nagyságú város mint Békéscsaba, csak az ipara fejlettebb. Amint észrevettem, jól választotta meg magyarországi testvérvárosát, az érdeklődés kölcsönösen nagy egymás iránt. A zrenjanini Állami Fiú Gimnázium ,,öregdiákjai”, akik negyven évvel ezelőtt hagyták el a középiskola padját, eseményekben gazdag napokat töltöttek együtt. Felidézték az egykori emlékeket, meséltek egymásnak a négy évtized alatt megtett útról, a családról ,a további tervekről. Akadt közöttük állatorvos, ag- ronómus, ügyvéd, orvos és egyéb pályán dolgozó egyén. Városnézésre indultak, hisz azóta beépültek a foghíjak, új lakónegyedek, üzemek, intézmények kerültek átadásra. A jól ismert utcák, terek megváltoztak, megfiatalodtak. Együtt olvastak el a leveleket, akik nem jöhettek él, azok ugyanis írásban számoltak be életútjukróL Közösen keresték fel egykori tanáraik, barátaik sírját s él helyezték a hála és a megemlékezés virágait. Bankettet rendezték, családlátogatáson, otthonias légkörben töltötték néhány kellemes órát .Végül azzal búcsúztak, öt év múlva ismét találkoznak Zrenjaninban, A. R. Hit országból jöttek az érdeklődők 15 ezren nézték meg a színészek—újságírók labdarúgó-mérkőzést A Szegedi Idegenforgalmi Hivatal gyorsjelentése szerint a hót végén több mint harmincezer ember érkezett a szabadtéri játékok soron levő előadásaira, az ünnepi hetek kiállításainak és egyéb programjainak megtekintésére. A hazaiakon kívül nagyobb csoportok érkeztek a hét végén Szegedre Olaszországból, Franciaországból, Lengyelországból. Sok jugoszláviai, ausztriai, cseh. szlovákiai vendéget is fogadott a város. Zsúfoltak voltak a Ti- sza-parti strandok és csónakházak. Sók érdeklődőt vonzottak a különféle sportversenyek. A legnagyobb közönségsikere a sizínészek—újságírók labdarúgó- mérkőzésnek és az ahhoz kapcsolódó vidám szórakoztató mű. sornak volt a SZEOL-stadion- ban1, amit mintegy tiaanötezren tekintettek meg. A következő hót végén zároló szabadtéri játékok idei programjában még három előadás lesz, 19-én és 21-én a Dózsa Györgyöt, húszadikán pedig a Csínom Palkót tekinthetik meg az érdeklődők. — Ais aláírás. Az eäSStSa ■ fontos. „J—23”. Nem érti? — Nem. • — Ember! Ezt a „J—23-as”-t* ezt az istenverte „J—23-as”t kerek egy éve haj kurásszuk. De most elkapjuk — fordult Jean- ne-hoz: — Kihez továbbította * kapott anyagot? — Mindig a temetőbe —■ mondta Jeanne meghunyászkodva. — A kapucinus templom mögötti temetőbe hordtam. Azt nem tudom, hogy onnan, ki vitte eL — Eb ezt miért nem vitte oda? — Éppen vinni készültemé — Rendben van. Mole kisasz- szomy. Elviszi ezt is, mint a többit. Aztán hazajön» és ki sem moccan,. Ha szökést kísérelne meg.. — Hova tudnék szökni? — kérdezte Jeanne. — Mindenütt maguk vannak. — Teljesen ösz- szetörtnek látszott. — Ha jól tudom — szólalt meg Kloss — ezredes úr ellenőrzésre küldte ma von Vor- mannt a comichei körzetbe. Távollétét érdemes volna kihasználni és körülnézni nála a lakásban. — Annyira ostoba volna? — kérdezte Elért. — Elmehetünk, — Mégis ostoba — állapította meg két órával később, amikor a dívány felhasadt huzata alól egy köteg dollárt vett elő. — Az ujjlenyomatok a bankjegye, ken elegendő bizonyíték lesz — jelentette ki. Elért ezredesnek azonban mégsem sikerült hadbíróság elé állítania von Vormann hadnagyot. Amikor a kapucinus temetőben késő éjszakáig várt az akció kimenetelére, s egyik szivart a másik után szívta*, kapnak idején iszonyúan elmarasztalta a kritika, most azért várom izgalommal az előadást* mert közben az egész világ meg, változott. A több száz statisztát felvonultató előadásban az ország legkiválóbb művészei léptek fel, címszerepben Bessenyei Ferenc monumentális Dózsa Györgyként. Külön érdekessége a bemutatónak, hogy fellépett benne Szoboszlai Sándor és Simon György is, a Békés megyei Jókai ^ ............ S zínház tagjai. Mindketten a gyulai Várszínház előadásai után vállalták a megtisztelő fel. adatot. Szoboszlai Sándor Csáky püspök szerepében, Simon György pedig egy faiust bíró figurájában ért el sikert a vasárnap esti bemutatón. A hétezer néző előtt lezajló premier — melyen nagy számú külföldi vendég is részt vett — nagy elismerést aratott. Agárdi Gábor és Simon György (Demény Gyula felvételei) l — Tudom — mondta Eléri; —, E azaz sejtem. Maga szakember ■ Kloss főhadnagy. Bárcsak előbb S kaptam volna meg magát... Ezt ■ a hölgyet nem tévesztjük szem • elől. — Dühösen lökte le a tér■ képet az íróasztalról. — Most S már semmi értelme. — Tudja, • hogy csak kik férhettek hozzá a j térképhez? Én, maga és Vor- ; mann. Ez azt jelenti, hogy 5 hármunk közül egyikünk... Van : valami elképzelése? E — Ügy kell tenni, mintha 5 md sem történt volna. Az átdo- ! bási pontokat természetesen meg ; kell változtatni. Vormannal kö- E zölni az időpontot, persze a ha- > misat, és várni, amíg több adat ! gyűl össze. ; — Helyes. De azt hiszem, ér: demes volna elbeszélgetni ezzel 5 a modemoiselle Molelal is. Ha E jól tudom, Vormann nem jár ■ oda. Másként tarthatja vele a : kapcsolatot. *** | — És ha nem mondom meg? • — kérdezte Jeanne halkan, E — Nincs választásod. Jeanne • — mondta Kloss. — Én talál- ; tam meg a mikrofilmet a pú• derdobozodban. Ha mindent szépen elmondasz, esélyed van arra, hogy életedet megmented. Minden a forgatókönyv szerint pergett. Jeane rövid vonakodás után elmondta, hogy a mikrofilmet, éppen úgy,, mint más anyagot is, az összekötőiád ikóban találta, amely nem egyéb,, mint egy kis romos házikó, a Cornicheba vezető úton. Azt nem tudja megmondani, hogy ki tette oda, csupán any- nyit tud, hogy az illető német tiszt, aki már régóta az angoloknak dolgozik, és úgy tervezi, hogy hamarosan Angliába szökik. Tengeralattjáró jön érte. Jeanne még be sem fejezte vallomását, amikor az egyik civilruhás diadalmas ábrázattal sietett Elérthez és egy papírlapocskát nyújtott át, rajta gépírt szöveg Kloss fellélegzett, mert hiszen ő hozta a papírt tegnapelőtt Jeanne lakására. Von Vor- mannn irodájában álló géppel írták. Elértnek felcsillant a szeme. — Olvassa, — Nem értem mondta Kloss nyugodt hangon. — „Várlak”. Csak ez áll rajta. Mi van ebben rendkívüli? Illyés-dráma Szegeden