Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-01 / 180. szám
T— ^*A*(fo4 • (Z>* o* K Nyári derű — Ha igy halad, nem lesz magából semmi, fiatalember. Nagy Sándor az ön korában már a fél világot meghódította — mondja a professzor tanítványának. — De Nagy Sándor tanítója Arisztotelész volt, professzor úr... Szakad az eső, a feleségem pedig ernyő nélkül ment el hazulról, — aggódik a gondos férj. — Ne aggódj, bizonyára bemegy az eső elől egy üzletbe — vigasztalja a kollégája. — Éppen ez aggaszt a legjobban ... A pszichiáter vallatja betegét: — Előfordult már önnel, hogy hangokat hallott és nem tudta ki beszél és honnan? — Nagyon gyakran, doktor úr. — Hát akkor ez meglehetősen súlyos eset. És mikor szokott önnel előfordulni? — Ha telefonálok..' **• — Amióta azt a lányt megismertem, nem eszem, nem iszom, nem cigarettázom. — Annyira szereted? — Nem, csak egyszerűen nem marad rá pénzem. Az üzemrészleg vezetője büszkén mutatja a legújabb gépcsodát: — Ez a gép négy ember munkáját végzi el egymaga. — És ki ellenőrzi? — Erre is van öt szakemberünk. •** — Miért van tulajdonképpen a menetrend, ha az összes vonat késik? — méltatlankodik egy utas. — Hát ez csak világos: azért, hogy tudják, hogy mennyit késnek! — válaszol a vasutas. •** — János fiuk nem jár iskolába — mondja a tanító a papának. — Az lehetetlen, én minden reggel elkísérem egészen az iskoláig! — Igen, de ő délutános! Egy hajótörött, akit a hullámok egy ismeretlen sziget partjára vetettek, elindult a sziget belsejébe, hogy megtudja, lakott-e a sziget. Hirtelen utat l vesz észre, melyen egy autó halad. A hajótörött megállítla az autót és megkérdi a vezetőt: — Lakott ez a sziget? — Nem tudom, engem nem érdekel a földrajz! — válaszol a sofőr és továbbhajt. 7/ égfelen hosszú önéletrajzom helyett csak a legjellemzőbbet árulom el magamról: rögtön elérzékenyülök, ha valami szépet, nagyszerűt hallok, vagy tapasztalok. Ilyenkor két gyönyörű savó^ színű szemem könnybe lábad és a nagy meghatódottságtól csak szipogni tudok. Így jártam most is, mert azt tapasztaltam, hogy a vizeink tisztaságáért folytatott több évtizedes harcunk végső szakaszához érkezett. Amit a legfelsőbb igazság — és nem igazságügyi szerveinknek nem sikerült elérni, azt most megkísérlik az apró gyű- facimkék. Hogy micsoda hősies vállalkozás ez az alig pár négyzetcentiméteres címkéktől, azt csak a különböző szintű — se szeri — se száma — bírósági tárgyalás tudná alátámasztani, amelyek folyóink, tavaink vizének szeny- nyezése, a halak kipusztulása miatt leElérzékény ülés zajlottak. Eredmény: a vizet szennyező üzemek bírságolása. Forintunk nem szaporodott, a vizek nem tisztultak. E lehetetlen helyzetből nem volt más kiút: csatasorba állottak a gyufacimkék. Kis felületen ugyan, de nagy számban és lépten- nyomon hirdetik, hogy milyen kár a vizet bármilyen módon beszennyezni. Én értettem is belőle, mert amióta a címkék intelmeit olvasom, egy féldeci fáradt olajait, húsvét- ról megmaradt szagos vizet, a Közértből vásárolt és meg- savósodott poharas telfölt sem engedtem bele a Dunába, Tiszába, Körösbe, Marosba. Sőt, a címkék okozta lelkiismeret- furdalásom következtében nem mártottam meg magam a Balatonban sem. Hogy mit mondjak, még azt is megfogadtam, ha netán örökölnék, vagy alapítanék egy gyárat, akkor az ipari vizet a részvények, vagy keresetek arányában mindenkivel haza hordatnám ,házi tisztításra és csak azután ereszthetnék világgá. Gondolom a gyufacimkéket olvasók széles táborából másokban is támadtak hasonló gondolatok és így a címkék harca a tiszta vízért nem lesz hiábavaló. Egy ici-pici aggályom azért csak van: a vizeket szennyező gyárak, üzemek vezér-, fő- és egyéb igazgatói a gyufát — és így a címkét is — csak hírből ismerik, mert ma már a gázöngyújtó a módi, ők csak azt használják. Hagy kéne tudomásukra hozni, mi van a gyufacimké- ken? OKI I „Ment ént — Iá fiam ■ és nent győzi cm! A mégtréfált vámos (A Die Zeit-ből) A fáradhatatlan gyalogló Prága és Kassa között a távolság 650 km. A 78 éves prágai Vaclav Kotala gyalog tette meg ezt az utat. Ez a fáradhatatlan utazó, aki különben a prágai Klement Gottwald múzeum számára gyűjt anyagokat, kitűnően érzi magát. 80. születésnapját azzal szeretné megünnepelni, hogy gyalog bejárja az európai szocialista országokat. P zzel kezdte beszámolóját ■*-J Bibircsók Borbála, aki felment Pestre, hogy bemutassa a tv, rádió és a kunmajsai stúdió képviselőinek saját szerzeményét, az „Akiért soha nem dobolt a kisbíró” című poi- kantátáját. — Nézze Boriska, mi sok befutott sztárt meginterjúvoltunk már — az olvasók néha unják is —, most magát kérem toliam alá, illetve elé —, magát, aki nem be, hanem kifutott, hogy elmondja mi is történt? — Először is köszönöm, a Zűr című tudományos-fantasztikus lap szerkesztőségének, hogy hasábjain elmondhatom — mi fáj nekem. — Egy pillanat, művésznő. Említette, hogy köszvény bántja, de most nem erről akarunk hallani — hanem a rádióban ért sérelméről. — Igen —, hát akkor röviden. 40 évvel ezelőtt Balingó- pusztán születtem, ismeretlen apa és azóta ismeretlen anya nem tudom hányadik gyermekeként. Szinte születésem óta énekelek. Első önálló számom, amit év szereztem és énekeltem az Ö ... — című szomorúének volt. Ezt olyan sokszor étiekeltem, hogy rajongóim (a nevelőszülők, le. és felmenő családfáik és a szomszédok) unni kezdték. — Kedves Borbála, nem lehetne későbbi időponttal kezdeni ezt az életrajzot? — De szerkesztő úr. — hagyjon kibontakozni —, 40 fok van árnyékban! — ötéves lehettem, amikor első sikeremet arattam. Ügy történt, hogy az óvodában ünnepség volt. Nekem kellett volna énekelnem, hogy „Nyuszi ül a fűben..de ahogy oda- álltam a közönség elé az első sorban megláttam egy jövendő mamát és erről a „Gólya, gólya, hosszú lábú gólya..." dal jutott ezembe, amit sűrűn énekelt otthon a nevelőanyám — isten nyugosztalja —, ha megivott egy-két deci szilvát. M ondja szerkesztő úr, hát többnek látszom én 23 évesnél? Pedig 40 vagyok, úgy bizony. Ugye szóhoz sie tud jutni és nem hiszi, pedig így van Hosszú hónapok kitartó munkája volt, hogy megírtam: „Akiért soha nem dobolt a kisbíró” című pöl-kantátámat. Akarja, hogy elénekeljem? — Talám az interjú végén... — Szóval bejelentkeztem o Rádióhoz, mondván az a szám az idei táncdalfesztiválra éppen jó lesz. Elkezdtem énekelni Borsos Tokány Kálmány és zenekara kíséretében. Félig se jutottam az éneklésben, amikor a zsűri elnöke leintett és megkérdezte: „Tényleg ezzel a számmal akar a fesztiválon indulni?” Még el is pirultam örömömben, mert azt gondoltam az elnök a számot nívó- sabbnak találja, semhogy holmi táncdalfesztiválra engedje, azt hittem, majd a NYEKERGÖ NYERERE című különkiadásban hallhatja a tv közönsége. Aztán borult éaből a villám- csapás. „Tudja hova való ez a szám? Köldökszélére, ott elénekelheti a müv. ház színház- termében, július 31-én este 21 órakor. „Kérdeztem, hogy miért éppen ott és miért éppen akkor? „Mert az egész falu a tv előtt fog ülni — a színházteremben egy lélek se lesz — nézik Kopasz Kovács Kázmért, aki a fesztivál legszebb dalát adja elő: ..Eleonóra, ne sírj, nem veszlek el” címűt. Hát láttam én, amit láttam, s ezért nem győztem! Bezzeg a belvárosi frizurával settyegő Majom Méri bejutott az elődöntőbe. pedig annak milyen hangja van? Meg a Bírt Piri is, merthogy az meg jó előnyökkel és még jobb hátrányokkal rendelkezik. Mondtam is a zsűri elnökének, hogy ha én itt egyszer kinyitom a számat... De nem nyithattam ki többé, mert a zenekarommal együtt felpakoltak bennünket az éjfélkor induló szerelvényre. Hát így történt. r\ e én bosszút állok! Tudja, *** mit találtam ki? De ezt nehogy megírja a riportban. Írok 100 gépelt levelet a tv-nek, hogy az idei fesztivál egy nagy. . . semmit se ér! Törhetik a fejüket, hogy mosakodjanak. — Mik a további tervei, művésznő? — A terveim? A jövő évi táncdalfesztiválon ismét indulok. — Az Akiért, soha nem dobolt a kisbíró című számmal? — Hogy gondolja? Hátha rá ismernek. Változtatok rajta, legalábbis a címen. Tudja, mi lesz a dalom címe? őérte is dobolt bár a kisbíró unokája! —ila) NV ÁRI VÁSÁR augusztus 2—14-ig, az ÁFÉSZ ruházati boltokban a megye egész területén 20—30—10 százalékos árengedmény méter-, konfekció-, kötött- és cipőárukból r * Most vásároljon! Mindent helyben! Az ÁFÉSZ szaküzleteiben«
