Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-12 / 189. szám

Maps szintű fizikai képzés nélkül nem lehet kézilabdázni Megjegyzések, észrevételek a veszprémi edzői szimpóziumról Kettes ügető, csikósbemutató Nagy mezőnyök a területi lovasbajnokság orosházi fordulóján A legnagyobb látványossággal a becseji kettes ügetőfogatok versenye szolgált. Az elmúlt hét végén bogárzői pályán rendezte meg az oroshá­zi Új Élet Tsz nagyszabású lo­vasversenyét, melyet becsejiek (jugoszláv) indulása avatott nemzetközivé. A Délkelet terü­leti bajnokság III. fordulója ke­retében több mint száz ló és lovas állt rajthoz, megküzdve a rékikenő hőséggel ás. Általában nagy mezőnyök in. dúltak és Mezőhegyestől Szege­dig valamennyi szakosztály kép­viseltette magát. A mérsékel­tebb eredmények főleg a káni­kulának tudhatok be. A legnagyogbb érdeklődés az ügetőt kísérte ,ahol a jugoszlá- vokkal szemben csak a balsze­rencse ütötte el a mieinket a jobb szerepléstől Az Oh. Új Élet Tsz versenyzője, Lőrincz István kétszer is harmadiknak ért célba „lova azonban száz mérerel a cél előtt „bevágott” ezért kizárták. Látványosság számba ment a kettes ügetőfo­gatok versenye. A gumikeréken futó, különleges felépítésű szer­kezeten közel 45 kilométeres se­bességgel robogtak a becsejiek és csak méterek döntöttek köz­tük a célban. Az ugrók 160 cen­timéterig jutottak el, a távhaj­tők: pedig 22 kilométeres távon mérték össze erejüket A kétnapos műsort remekül egészítette ki Plenter Béla csi­kósbemutatója. Ennek keretében szálltak nyeregbe legifjabb ta­nítványai is, bizonyítva tudásu­kat, fejlődésüket Az ugróversenyben meghívott, ként ,a területen kívüli lovasok is indultak, ezek eredményeit a versenybizottság külön értékel­te. _ A Békés megyeiek eredményei: 130 cm díjugratás: 4. Menárilk (Oh. Béke), 5. Argyelán (Bcs. Szabad­ság). Ifjúsági díjugratás: 3. Mená- rük (Oh. Béke), 6. Guba (Oh. Bé­lre). 120 cm díjugratás: 3. Menárrk (Oh. Béke). Sikverseny: 1000 m. 1. Kunos Zoltán (Oh. Üj Elet), 2. Me­nteik (Oh. Béke), 3. Guba (Oh. Bé- 1ML 1200 m. t Valafa (Oh. Üj EletU. 2. Kunos (Oh. Üj Elet); 3. Ravasz (Oh. Dózsa). 1400 m: 1. Tóth István (Gyulai Munkácsy), 2. Penylgai (Gy. Munkácsy), 3. Jankó (Oh. Üj Élet). 1600 m: Tóth György (Kardoskúti Olajbányász), 2. Jankó (Oh. Üj Elet), ». Madarász (Oh. Üj Éleit). Ügető verseny 2000 m; (a verseny­zők 40-től 100 méterig adtak előnyt egymásmaak a startnál). 1. Crveni Szlávkó (Becsej) Gabin nevű lován (2100 m-ről), 2. Tumbas Albe (Be­csej) Muska ni. (2060 m-ről); 3. Aranyos Nándor, Vitamin n. 1. (2040 m-ről). Második napon: 1. Tumbas Albe, Muska ni. (2060 m-ről); 2. Beließ Bogdán Pedro ni. (2100 nő­ről), 3. Romov Györgye (mindegyik Becsej) Gabin ni. (2100 m-ről). Kettes fogatok ilgetőversenye 2400 m-en: (handycap alapján 40 m elő­nyök). 1. Aranyosi Nándor, Gabin— Vitamin fogat, 2. Tumbas Albe, Pednő—Muska fogat, 3. Sr. Petro- vics Simeon, Prímáit—Beáta (mind­egyik Becsej) fogat. Második na­pon: 1. Tumbas Albe, Pedró—Beá­ta fogait; 2. Aranyosi Nándor, Ga- bin—Vitaimin fogat. Döntetlen rangadó Orosháza. V: Horváth G. Megyei já­tékvezetők: Szeles — Farkas, Mile, Andréfcó, Balda, iij. Tohai, Csáki, I>ór, Szarvas, Szűcs, Orovecz. Cse­re: Molnár, Bobcsek^ Sáró, Bánki, Bartucz. Medgyesegyházi öreg- fiúk: Zsíros — Zubám, Gál, Varga, Hrabovszki, Szabó I, Szabó II, Holecz I, Holecz n, FI end er, Bauikó. Csere: Dombrádi. Az a több ezer főnyi közönség, mely Gyopáros vizét, meg a Tata­bánya—Bp, Honvéd mérkőzést él­vezte szombaton délután Orosházán, nem mindennapi látványt szalasztott el, miikor a fenti labdarúgó csapa­tok mérkőzését nem látta. A Játék­vezetőik kezdeményeztek élőbb és azonnal feltűnt Csákinak Sándor Csikart is megszégyenítő csel- és beadáesorozata, melyeknek egyiké­ből Szarvas már a 10. percben ele­gánsan emelt Zsíros fölött a háló­ba, 1:0. Az öregek is múltjukhoz méltóan, tetszetősen adogattak, de tanultak a magyar válogatott-tói, mert középcsatáraik; a legbiztosabb helyzetekből is mellé lőttek... Félóra után azonban, miután Mile nagy igyekezetében néhányszor az anya­földdel is találkozott, az egyik öreg csatár lövését „önzetlenül” saját kapujába segítette és ezzel az ön­góllal 1:1 lett az eredmény. Fordulás után Bartucz és Gál „lepkesúlyaitól” majd felbillent a pálya, ismét nagy helyzetet hagy­tak ki a medgyesiek, de Balda és iíj. Tohai oroszlánként küzdöttek, így maradt az eredmény. A beter­vezett „harmadik” félidőben Gyo­pároson mindenki jól bírta a ha­lászlé és pörkölttel fűszerezett ira­mot. Horváth annyira igazságosan ve­zetett, hogy játékostársainak sem en­gedett egy szót sem beszélni, ezért fegyelmit kap a JB-tÄ. D. F. Veszprém, a nyári szabad- egyetem, a tudományos értekez­letek, a kulturális események városa — a múlt hét végén szé. lesre tárta kapuit a kézilabda edzők nemzetközi szimpóziu­mának résztvevői előtt. Három napon át félszáz szakember — bolgár, csehszlovák, lengyel, NDK-beli és magyar edző hall­gatta az igen értékes előadáso­kat, nézte a gyakorlati bemuta­tókat, szurkolta végig a Balaton Kupa mérkőzéseit. A szimpózi­um kitűnő lehetőséget nyújtott ahhoz, hogy élvonalbeli edzőink rangos továbbképzésen, gyara­pítsák tudásukat, s képet kap­janak arról, hogy a decemberi női világbajnokság döntőjének öt csapata milyen játékerőt képvisel, hol tart a felkészü­lésben. ELŐADOK ÉS ELŐADÁSOK Megoldhatatlan feladatra vál­lalkozik az, aki a szimpózium három napjának eseményein akarja — kronológiai sorrend­ben — végigvezetni az olvasót. Annyi érdekes, izgalmas témát vetett fel a továbbképzés, hogy ezekről oldalakat lehetne írni. E helyütt a látottakról, hallot­takról — a teljesség igénye nél­kül — csak dióhéjban szólha­tunk. Beszámolónkat az előadá­sok anyagainak rövid ismerteté­sével kezdjük. Horváth László, az MKSZ fő­titkárának megnyitója után dr. Nemessuri Mihály mozgásbioló- giávai foglalkozó, vetített képes előadása következett. Az NDK- beli Volf Kreise, a védőjátéko­sok egyéni képzéséről ,az úgy­nevezett támadószellemű védő- játékról beszélt. A hallgatók találkozhattak a világ egyik leg­híresebb kapusával, a csehszlo­vák Jiri Vicha-vail. Az offen­zív-védés „apostola” a kapuvé­dők technikai, taktikai, fiziká-s íis és főleg pszichikai félkész!-" léséről beszélt. Gyakorlati be­mutatója után dr. Ried József, egy meglehetősen „szűz terü­letre” vezette el a résztvevő­ket. Arról értekezett, hogy az időjárási tényezők milyen ha­tással vannak a játékos-telje­sítményekre. Erről találóan je­gyezte meg az egyik edző: — A jövőben több szó kell, hogy essen a magyar kandidátus sportmeteorológiai kísérleteiről, a kutatások eredményeiről! Dr. Csízek Antal saját felmérései alapján vázolta a csapatépítés témakörét. HATALMAS SIKERT aratott Dékán Rezső mestered­ző plasztikusan felépített elő­adása. Előbb a mágneses táblán — bábukkal — azután az FTC férfi játékosaival mutatta be a rendszerjáték több, mint egy tu­cat támadófiguráját. Amikor Jerzy Til, a lengyel edző egé­szen speciális, szinte a „gladiá­tor-iskolából” vett gyakorlatait végeztette a kissé meglepett Bakony Vegyész-srácokkal, majd előadása végén önmaga vállalkozott a kísérleti nyúl” szerepére, még a szkeptikus pesti edzők is nyíltszíni tapssal jutalmazták. Nyilván minden résztvevő számára emlékezetes marad az Emil Horlévai történt találko­zás. A Nemzetközi Kézilabda Szövetség megnyerő külsejű technikai bizottság-vezetője ma­gává] ragadóan fejtegette a sportág legfontosabb problé­máit. Kifejtette — Kolos Ferenc tolmácsolásával — azt az óhajt, hogy a világ legjobb férfi csa­patainak a müncheni olimpián kell bebizonyítaniuk azt: nem­csak 36 évenként van helye a kézilabdázásnak az ötkarikás programiban! Szót ejtett a ke­mény és durva játékról, majd a szimpózium részvevőinek eredményes, jó munkát kívánt. Kijelentette: — Mindent meg kell ragadni a fejlődés érde­kében, mert aki nem figyel —■ az lemarad! Élményszámba ment Emil Horle és Jon Kunst szabály- filmje, amit az IHF TK veze­tője hozott Veszprémbe, s amelyet Madarász István kom­mentálásává] — a férfi vb dön­tő filmjével együtt — vetítet­tek le. AZ ELMÉLET ÉS GYAKORLAT összhangja kézzelfoghatóvá vált a három nap és a Balaton Kupa mérkőzései során. A ro­mán és NDK-lányok energikus mozgástechnikáját látva, min­denkinek eszébe jutottak Ne­messuri dr. szavai: — Magas- gasszintű fizikai felkészítés nél­kül, nem lehet kézilabdázni! Bizonyítást nyert a német alaposság is! A torna mérkő­zéseit két edző, egy újságíró fi­gyelte árgus szemekkel, kihe­gyezett ceruzával, jegyzetfüzet­tel, s a találkozókat az első sípszótól az utolsóig magneto­fonszalagra rögzítették. Az edzők hamar észrevették, hogy a magyar Keszthelyi László és Márki László kivéte­lével a külföldi „füttyös em­berek” nem látták az IHF já­tékszabály-oktatófilmjét. Mita­gadás — néhány esetben ítélke­zésük oly messze volt a film­ben látottaktól — mint népie­sen kifejezve: Makó—Jeruzsá­lemtől. Megkapó az a fegyverbaráti kapcsolat, amely Török Bódo­got, a válogatott Elek Gyulát, az FTC és Fleck Ottót, a Vasas edzőjét összefűzi. Fleck Ottó nem szógyelte a román—ma­gyar mérkőzés előtt kezébe venni a „slagot” és az edzőpá­lyán fellocsolni a kapu előterét! Negyed óra alatt aztán úgy be­melegítette Bujdosó Ágotát, hogy kapusunk a mezőny egyik legjobbja, a győzelem főrészese volt. Elek Gyula ott ült a ma­gyar csapat kapujánál és szinte végig „vezényelte”, 50 percen át együttesünk védőjátékát. A kö­zös cél, a világbajnoki jó sze­li replés, a segíteniafcarás nagy­szerű példáját láthatták a tan­folyam résztvevői — a két klubedzőtől! A szimpózium „motorja”, 3d más lehetett, mint Tőrös Ká­roly, az MKSZ szákfelügyelője; aki az első pillanattól kezdve a résztvevők hazaindulásáig, — „mindenben benne volt”, öt bántotta legjobban, hogy akad­tak technikai nehézségek, s a jó előre lekötött előadók közül néhány lemondta a részvételt, vagy egyikét külföldi edzőkol­léga más témáról szólott, mint azt az előre megadott program je­lezte. Azt viszont mindenki hőn remélte, hogy a kitűnő szakem­ber ősz hajszálai e néhány nap alatt — csak néhánnyai szapo­rodtak.­VISZONTLÄTÄSRA LENGYELORSZÁGBAN! Megvonva a mérlegeket, megál­lapíthatjuk: érdemes volt — an­nak ellenére, hogy a szimpózi­um részvevői, szervezői állandó időhiánnyal küzdöttek, s a há­rom nap rövidnek bizonyult — hatalmas anyagi, fizikai ráfor­dítás árán is megrendezni a szocialista országok kézilabda edzőinek I. nemzetközi tovább­képzését! Az előadások, a „kis világ- bajnokság”, a Balaton Kupa ta­lálkozóival, Emil Horle látoga­tásával egybefűzve — nagyon hasznosak, gondolatébresztők voltak. Varga József dr., az MKSZ elnökének zárószava után Jerzy Til ezzel búcsúzott: — A vi- szontlására, jövőre Lengyelor­szágban! De amíg az 1972 .évi tovább­képzésre sor kerül, addig is bízunk abban, edzőink bővítet­ték ismereteiket, és a Veszp­rémben látottakat, hallottakat hasznosítani fogják a magyar kézilabda sport előbbrelépése érdekében — saját szakosztá­lyuk házatáján! 1971. AUGUSZTUS U. Védő és csatár harca a labdáért. Képünk a Corvin utcában, a Bcs. Építők—Dózsa SE megyei I. osztályú találkozón készült. A háttérben Szívós játékvezető figyeli a fejleményeket (Fotó: Barnára) Jelenet a bemutatóról. Plenter Béla (jobbról) egyik tanítványa, a hatodik osztályos ifj. Hegedűs Pál sok tapsot kapott. (Fotó: Fábián István)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents