Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-12 / 189. szám

Vízinövények a parkban Pótszék és egyebek A gyulai Várszínház előadá­sáról sokszor és sokat írtak már. Mészár Lajos gyulai olvasónk nem pályázik a kritikusok ke­nyerére, mégis elküldte hozzánk a Várszínházzal kapcsolatos két észrevételét. Az egyik azzal a bizonyos pótszékkel foglalkozik. Olvasón^ az utolsó pillanat­ban szerzett jegyet a Várszínház utolsó előadására. A 40 forintos jegyek egyike a széksor mellé állított pótszékre szólt. Ez az ülőalkalmatosság dróttal volt odaerősítve a széksorhoz, ráadá­sul piszkos volt és törött. Olva­sónk — mint írja — egész előadás alatt attól rettegett, hogy tönk­remegy a nadrágja. Mészár Lajos másik észrevé­tele már csak azért is az egye­bek rovatba tartozik, mert ar­ról a helyről van benne, szó, ahová a királyok is gyalog jár­nak. A szünetben ugyanis hiába keresték a nézők azokat a csöp­pet sem mellékes mellékhelyisé, geket, mert azok zárva voltak. Így aztán mindenki úgy segített magán, ahogy tudott... Ez utóbbi megállapítás részle­teivel nem kívánunk foglalkoz­ni, de gyulai olvasónk észrevé­teleit az illetékesek figyelmébe ajánljuk, hiszen jövőre is lesz Várszínház. Válaszolt az igazgató A Békés megyei Népújság „Apróságok” című cikkében le­írt, Póra Miklós nyugalmazott postás panaszát kivizsgáltuk, A panasz természetesen jogos, ezért a 46. számú békéscsabai üzemünk vezetőit és dolgozóit kioktattuk és figyelmeztettük. Ezúton kérünk szíves elnézést a panasztevőtől, valamint köszön­jük a szerkesztőség ellenőrzési munkánkat segítő cikkét. Czirják Ái-pád, az Utasellátó Vállalat Békés­Szolnok megyei kirendeltségé­nek igazgatója Mocsár lepte vidékre emlékez- j tét Békéscsabán a Felsőkörös! sori lakóházak játszótere mellett a park egy darabja. Hónapokkal ezelőtt — feltehetően csőrepedés miatt — elkezdett szivárogni a víz. Azóta folyik, folydo- gál szorgalmasan, A lakók a jelenségről értesítették a Viz­es Csatornamű Vállalatot, de csak annyi történt, hogy néhány nap múlva leástak egy darabon, és azután a munka abbamaradt. Ideiglenesen ugyan körülkerí­tették, nehogy a közeli játszóné- ren szaladgáló gyerekek vala­melyike beleessen a gödörbe. Az összetákolt deszkakorlát az­óta eltűnt. A gödör viszont ma­radt, annyi változással, hogy benőtte a sás és egyéb növény, A víz továbbra is szivárog, fo­lyik, folydogál, ki tudja med­dig?! Vajon amikor takarékosságra intjük az embereket, mert a nagy melegben kevés az ivóvíz, ez nem tűnik pazarlásnak? Bár lehet, hogy a vízművek dolgozóira nem vonatkozik e ta­karékosság. A jelek legalábbis erre utalnak. Még meddig? A leggyakoribb mondat a hét­végi vonatokon: — Rémes ez a zsúfoltság. Mondták ezt tizen, buszán, százan — mindenki, aki meg-1 szomjazván felkereste a vonatok j büfé-fülkéit s ott szorongott- j taszigálódott a szurtos folyosón, | tocsogott a padló víz-sör-gyü- i mölcsié pocsolyáiban. Nem a felüdülést keresőkben volt a hiba a szorongás, taszigálödás, locs-pocs miatt. Mert tényleg rémesek ezek a büfék. ...Vajon hány hétvégen lesz még így?! Orosházi válasz kenyér-n gyb en Gondoljanak ránk is! B. Szabó Mihály, Elek. Kun Béla u. 48 szám alatt lakó olva­sónk azért fordult panasszal a szerkesztőséghez, mert a köz. ségben nem működik a liszt cse­retelep. Sok társához hasonlóan nem tudja elképzelni, hogy mi­ért szüntették meg a búzának a lisztre való beváltását. — Az illetékesek talán elfelej­tették, hogy sokan szeretnének még kemencében kenyeret süt­ni? — kérdezi olvasónk és kéri, adjuk közre észrevételét. Kérjük a Tisztelt Szerkesztő-] séget — írja Dancsó László, az Orosházi Sütőipari Vállalat fő­könyvelője —, hogy válaszunk esetleges késedelmességét a te** • intézkedések előkészítésének ás eredményességének ismerje el. Készséggel adunk helyt — így utólag is — az Orosházáról jött levélnek, hiszen az sokszáz em­ber, a szó szoros értelemben vett kenyérgondjáról szól. Július 8- án az Orosházi Hírlapban bírá­lat érte a vállalatot a magyar- dombegyházi kenyérboltban ta­pasztalható hiányosságok miatt. A vállalat főkönyvelője elismeri, hogy az ellátás nem volt zavar­talan, s olvasóink panasza nyo­mán átszervezték a szállítást. Magyardombegyhéz és Kis- dombegyház lakóinak napi ke­nyérigénye összesen 8—9 mázsa. Az ellátást a battonyai üzemből biztosítják, napi kétszeri szállí­tással. Bonyolítja a két község kenyérproblémáját — legalábbis levélírónk szerint —, hogy e te­rületen két szövetkezeti élelmi­szerboltban és egy a vállalat által üzemeltetett boltban áru­sítanak kenyeret. Dancsó László joggal tart attól, hogy a ..meg­különböztetett ellátás vádjával” illethetik az ÁFÉSZ vezetői a vállalatot, hiszen a kenyérből t- ba általában hamarabb érkezik a kényéi-... A vásárlót azonban — s ez már a mi .véleményünk — csak másodsorban érdekli az, hogy mellűk üzletben kap kenyeret. A lényeg, s <>erdöntő e vitában az, hogy időben és jó minőségi­ben jusson az áruhoz a vevő. Ügy hisszük, hogy ezzel — kü­lönösen most, e vita kapcsán minden érdekelt fél egyetért. Nem is olyan kényszerű... A „Kényszerű kerülő” című július 22-én megjelent cikkre vá­laszolt a Békéscsabai Városi Ta­nács Építési és Közlekedési Osztálya. „A Tanácsköztársaság útja 29 —33 szám alatti épület építkezé­séhez szűk munkaterület állt rendelkezésre, ezért a Knézich utcában már korábban felvonu­lási épületet kellett elhelyezni. Az építkezés kezdetén az utcá­nak a Tanácsköztársaság útja fe­löli részét a gyalogos forgalom elől is le kellett zárni, mert a balesetmentes közlekedést nem lehetett volna biztosítani sem a Gyóni Géza, sem a Mednyánszky utca felé. A lezárással egyidőben tárgyalások kezdődtek arról, hogy a városi tanács a telek egy részét gyalogos átjáróként az építkezés befejezéséig bérbe ve­szi. A megállapodás létrejött, így HA LEHET... Legutóbbi számunkban a Szerkesszen velünkhöz forduló ol­vasók türelmét kértük az esetleges késedelmes „ügyintézés” miatt, egyszerűen azért, mert igen sok a panasz és kevés, il­letve kesevebb a hely. tgérjük, hogy minden problémát, észre­vételt tollhegyre tűzünk. Csupán egyetlen kérésünk van. Ha le­het — s ezt csak az vegye magára, akit illet — olvashatóbb betűkkel írják meg leveleiket. Dicsekvés nélkül állíthatjuk, hogy nagy gyakorlatra tettünk szert a különböző kézírások silabizálasa során, de nem vagyunk grafológusok... Az ügy ér­dekében kérjük, ha lehet írjanak picivel olvashatóbban! mmmmmmmmnmmmmmmrnm••■•«a«. Dzsungjel a Bajza utca sarkán Igiaz, Beraczfca Mária békés­csabai olvasónk levelében azt írja, hogy dzsungelnak nem elég sűrű az a fűvel benőtt telek, amely a Bajza utca sarkán je­lenleg kerítés nélkül, épület nélkül, üresen áll. Régebben va­laki megvette, de nem építkezett rá, később pedig ezt a telket a tanács valamilyen oknál fog­va kisajátította. Sajnos azóta sem történt vele semmi, bár ál­lítólag már évek óta terveznek ide valamit. Olvasónk azt kér­dezi, vajon mi lesz végül is ez- ; zei a területtel, majd így foly­tatja levelét. 4 SMMMSS 1971. AUGUSZTUS 12. „Néha leülök a dzsungelben és elálmodozom, md lenne, ha arra az egy-két, három vágy- négy évre, amíg az illetékesek eldöntik, hogy mi legyen itt, építenének egy egyszerű deszka, kerítést, amit teleragaszthatná, nak mindenféle színes plakáttal, ez jó propaganda lehetőség, hi­szen vasárnaponként több száz ember halad el a strandról jö­vet. Aztán lehetne csinálni egy­két virágágyat, ki lehetne irta­ni a gazt, helyébe sétányt lehetne és ha még két-három pad is kerülne ide, akkor egy csinos -kis mini-park volna itt. Mindezt csak azért írtam le, mert sokan kérdik eladó-e a telek? Meg szeretnék venni. Ilyenkor nagyon röstellem ma­gam!, hogy ilyen gondozatlan, elhanyagolt területe van a vá­rosnak» 2». A kaszinóban ült és von Vor- mannra várt. Mást nem tehetett, várt. Jeanne távozása után el­ment a törzsre, ahol megtudta, hogy Elért ezredes közvetlenül beszélgetésük után elhajtott, és valószínűleg csak reggel tér visz- sza. Sajnos, nem sikerült kiszed­nie a zsémbelő írnok zupás őr­mesterből. hogy elutazása előtt beszélt-e von Vormann had­naggyal. Ez ' természetesen egyébként sem jelentene valami sokat, hiszen Vormann bárhol a városban is találkozhatott Elért­tel, sőt maga az ezredes is ellá­togathatott von Vormann irodá­jába. Lehet, hogy együtt utaz­tak? Mert a sovány, monoklis hadnaggyal sehol sem sikerült Klossnak, összeszaladnia, bár órákig rótta a Saint Gilles ut­cáit és benézett úgyszólván min­den kávéházba, minden étterem­be. Az egyetlen hely, ahova még eljöhet, a kaszinó. Már a har­madik konyakot is megitta, nin- den kortynál érezte, az idegen tárgyat szájában: Jeanne távo­zása után különleges ragaszóval az ínyéhez erősítette a piciny üvegkapszulát, amely a legvégső esetben még megmentője lehet. Az ajtóban von Vormann je­lent meg. Végre! Kloss meg- könnvebbülésfélét érzett. Erik megáílt a küszöbön és körülné­zett. mintha valakit keresne, s amikor meglátta Klosst, megin­dult irányába. — Bort iszol vagy egy pohár­ka konyakot? — kérdezte Kloss. — Természetesen konyakot — mondta, s közben a márványla­pon álló három pohárra pillan­tott. — Nem tétlenkedel! Látom, arra is rájöttél, hogy az itteni bor csapnivaló. Én harapnék is valamit. Te már vacsoráztál? — Igen — hazudta Kloss. — Unalmas egy odú ez. Nem tu­dod Saint Gilles-ben hol lehet jól szórakozni? — Az a szórakozás nívójától függ — felelte Vormann. — Le­het biliárdozni. tudod, szívesen állok rendelkezésedre. De úgy gondolom, előbb be­szélnünk kellene. — Miről? — csodálkozott Kloss. — Ügy vélem, illenék befe­jeznünk megkezdett beszélgető, síinket. rövid időn belül biztosítva lesz az átjárás a Knézich és a Gyóni Géza út között”. Vita a sör miatt Kürti Istvánná. Mezőberény, Petőfi Sándor u. 16 szám alatti lakos egyik vasárnap Gyomára, a Ligetó strandfürdőbe látoga­tott. Az idő kellemes, a víz hűvös volt és jól is érezte volna magát, ha arra a bizonyos sör­vitára nem kerül sor. Olvasónk részletesen leírja panaszát. En­nek az a lényege, hogy üres üvegeit akarta visszaváltani és tele üvegeket kérni helyette, de úgy, hogy azokat ne bontsák fel, mivel, elviszi. Ám a büfé­ben vita kerekedett a visszavál­tás körül, s olvasónk szerint sú­lyosabb gorombaságok is el­hangzottak. Végezetül Kürti Ist­vánná húzta a rövidebbet és mint írja, elromlott az egész napja, megfogadta, hogy nem megy többet Gyomára. Az ilyen és ehhez hasonló vitás esetekben, bármennyire is fogyasztó-pártiak vagyunk, nem vállalkozhatunk a döntő, bíró szerepére. Nem voltunk ott a helyszínen, s nem tudtunk be­szélni a büfé vezetőjével sem. Ám! aligha hisszük, hogy Kürti­né jó propagátora lesz ezek után a gyomai strandnak..* — Bocsásson meg, de egyáltal Ián nem emlékszem, miről be­szélgettünk, talán a biliárdo­zásról. — Ide figyelj, Hans — sötéte­dett el Vorman arca —. nem tartozom azok közé az emberek közé, akik szeretnek élcelődni. Sőt, az igazat megvallva, nincs is humorérzékem. Azt hiszem, ma reggel éppen eleget mond­tunk egymásnak. — Miről beszélsz? — A Place Pigalleról, ahol a legjobb gesztenye kapható, — Aha, tudom már. — Kloss játszotta az eszmélőt. — Reggel is holmi gesztenyéről jzagyarász- tál — mondta, s mosolygott hozzá. — Rossz taktikát választottál — Vorman lassan szürcsölgette a konyakot. — Ma reggel hibát­lanul megadtad a jelszóra a hangot. Ügy vélem, nagyon ér­dekelné Elért ezredest a tény, hogy végre akadt valaiki, aki is­meri ezt a jelszót. — Ma már te is ittál? — mondta pimaszul. Érezte, hogy teljesen ura önmagának. Von Vormann szavaiból kitűnt, hogy még nem jelentette az esetet Elértnek, tehát minden még nem veszett el. — Értem. — Vormann újra lenyelt egy kortyocska italt. — Ne tarts teljesen hülyének, Kloss. Valaki már figyelmezte­tett, ugye? — Nem várt sem he. lyelésre, sem cáfolásra. — A jel­szót csak md ketten tudtuk, Elért és én. Kihallgattunk egy embert, aki helyetted nekem mondta. Világos, amit mondok? — Mondjuk. — Már hetek óta vártam arra a valakire, aki tudja a jelhán- got. Megjöttél, Kloss. Elképzel­heted, hogy ELert nem hii«* a

Next

/
Thumbnails
Contents