Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-12 / 189. szám
Vízinövények a parkban Pótszék és egyebek A gyulai Várszínház előadásáról sokszor és sokat írtak már. Mészár Lajos gyulai olvasónk nem pályázik a kritikusok kenyerére, mégis elküldte hozzánk a Várszínházzal kapcsolatos két észrevételét. Az egyik azzal a bizonyos pótszékkel foglalkozik. Olvasón^ az utolsó pillanatban szerzett jegyet a Várszínház utolsó előadására. A 40 forintos jegyek egyike a széksor mellé állított pótszékre szólt. Ez az ülőalkalmatosság dróttal volt odaerősítve a széksorhoz, ráadásul piszkos volt és törött. Olvasónk — mint írja — egész előadás alatt attól rettegett, hogy tönkremegy a nadrágja. Mészár Lajos másik észrevétele már csak azért is az egyebek rovatba tartozik, mert arról a helyről van benne, szó, ahová a királyok is gyalog járnak. A szünetben ugyanis hiába keresték a nézők azokat a csöppet sem mellékes mellékhelyisé, geket, mert azok zárva voltak. Így aztán mindenki úgy segített magán, ahogy tudott... Ez utóbbi megállapítás részleteivel nem kívánunk foglalkozni, de gyulai olvasónk észrevételeit az illetékesek figyelmébe ajánljuk, hiszen jövőre is lesz Várszínház. Válaszolt az igazgató A Békés megyei Népújság „Apróságok” című cikkében leírt, Póra Miklós nyugalmazott postás panaszát kivizsgáltuk, A panasz természetesen jogos, ezért a 46. számú békéscsabai üzemünk vezetőit és dolgozóit kioktattuk és figyelmeztettük. Ezúton kérünk szíves elnézést a panasztevőtől, valamint köszönjük a szerkesztőség ellenőrzési munkánkat segítő cikkét. Czirják Ái-pád, az Utasellátó Vállalat BékésSzolnok megyei kirendeltségének igazgatója Mocsár lepte vidékre emlékez- j tét Békéscsabán a Felsőkörös! sori lakóházak játszótere mellett a park egy darabja. Hónapokkal ezelőtt — feltehetően csőrepedés miatt — elkezdett szivárogni a víz. Azóta folyik, folydo- gál szorgalmasan, A lakók a jelenségről értesítették a Vizes Csatornamű Vállalatot, de csak annyi történt, hogy néhány nap múlva leástak egy darabon, és azután a munka abbamaradt. Ideiglenesen ugyan körülkerítették, nehogy a közeli játszóné- ren szaladgáló gyerekek valamelyike beleessen a gödörbe. Az összetákolt deszkakorlát azóta eltűnt. A gödör viszont maradt, annyi változással, hogy benőtte a sás és egyéb növény, A víz továbbra is szivárog, folyik, folydogál, ki tudja meddig?! Vajon amikor takarékosságra intjük az embereket, mert a nagy melegben kevés az ivóvíz, ez nem tűnik pazarlásnak? Bár lehet, hogy a vízművek dolgozóira nem vonatkozik e takarékosság. A jelek legalábbis erre utalnak. Még meddig? A leggyakoribb mondat a hétvégi vonatokon: — Rémes ez a zsúfoltság. Mondták ezt tizen, buszán, százan — mindenki, aki meg-1 szomjazván felkereste a vonatok j büfé-fülkéit s ott szorongott- j taszigálódott a szurtos folyosón, | tocsogott a padló víz-sör-gyü- i mölcsié pocsolyáiban. Nem a felüdülést keresőkben volt a hiba a szorongás, taszigálödás, locs-pocs miatt. Mert tényleg rémesek ezek a büfék. ...Vajon hány hétvégen lesz még így?! Orosházi válasz kenyér-n gyb en Gondoljanak ránk is! B. Szabó Mihály, Elek. Kun Béla u. 48 szám alatt lakó olvasónk azért fordult panasszal a szerkesztőséghez, mert a köz. ségben nem működik a liszt cseretelep. Sok társához hasonlóan nem tudja elképzelni, hogy miért szüntették meg a búzának a lisztre való beváltását. — Az illetékesek talán elfelejtették, hogy sokan szeretnének még kemencében kenyeret sütni? — kérdezi olvasónk és kéri, adjuk közre észrevételét. Kérjük a Tisztelt Szerkesztő-] séget — írja Dancsó László, az Orosházi Sütőipari Vállalat főkönyvelője —, hogy válaszunk esetleges késedelmességét a te** • intézkedések előkészítésének ás eredményességének ismerje el. Készséggel adunk helyt — így utólag is — az Orosházáról jött levélnek, hiszen az sokszáz ember, a szó szoros értelemben vett kenyérgondjáról szól. Július 8- án az Orosházi Hírlapban bírálat érte a vállalatot a magyar- dombegyházi kenyérboltban tapasztalható hiányosságok miatt. A vállalat főkönyvelője elismeri, hogy az ellátás nem volt zavartalan, s olvasóink panasza nyomán átszervezték a szállítást. Magyardombegyhéz és Kis- dombegyház lakóinak napi kenyérigénye összesen 8—9 mázsa. Az ellátást a battonyai üzemből biztosítják, napi kétszeri szállítással. Bonyolítja a két község kenyérproblémáját — legalábbis levélírónk szerint —, hogy e területen két szövetkezeti élelmiszerboltban és egy a vállalat által üzemeltetett boltban árusítanak kenyeret. Dancsó László joggal tart attól, hogy a ..megkülönböztetett ellátás vádjával” illethetik az ÁFÉSZ vezetői a vállalatot, hiszen a kenyérből t- ba általában hamarabb érkezik a kényéi-... A vásárlót azonban — s ez már a mi .véleményünk — csak másodsorban érdekli az, hogy mellűk üzletben kap kenyeret. A lényeg, s <>erdöntő e vitában az, hogy időben és jó minőségiben jusson az áruhoz a vevő. Ügy hisszük, hogy ezzel — különösen most, e vita kapcsán minden érdekelt fél egyetért. Nem is olyan kényszerű... A „Kényszerű kerülő” című július 22-én megjelent cikkre válaszolt a Békéscsabai Városi Tanács Építési és Közlekedési Osztálya. „A Tanácsköztársaság útja 29 —33 szám alatti épület építkezéséhez szűk munkaterület állt rendelkezésre, ezért a Knézich utcában már korábban felvonulási épületet kellett elhelyezni. Az építkezés kezdetén az utcának a Tanácsköztársaság útja felöli részét a gyalogos forgalom elől is le kellett zárni, mert a balesetmentes közlekedést nem lehetett volna biztosítani sem a Gyóni Géza, sem a Mednyánszky utca felé. A lezárással egyidőben tárgyalások kezdődtek arról, hogy a városi tanács a telek egy részét gyalogos átjáróként az építkezés befejezéséig bérbe veszi. A megállapodás létrejött, így HA LEHET... Legutóbbi számunkban a Szerkesszen velünkhöz forduló olvasók türelmét kértük az esetleges késedelmes „ügyintézés” miatt, egyszerűen azért, mert igen sok a panasz és kevés, illetve kesevebb a hely. tgérjük, hogy minden problémát, észrevételt tollhegyre tűzünk. Csupán egyetlen kérésünk van. Ha lehet — s ezt csak az vegye magára, akit illet — olvashatóbb betűkkel írják meg leveleiket. Dicsekvés nélkül állíthatjuk, hogy nagy gyakorlatra tettünk szert a különböző kézírások silabizálasa során, de nem vagyunk grafológusok... Az ügy érdekében kérjük, ha lehet írjanak picivel olvashatóbban! mmmmmmmmnmmmmmmrnm••■•«a«. Dzsungjel a Bajza utca sarkán Igiaz, Beraczfca Mária békéscsabai olvasónk levelében azt írja, hogy dzsungelnak nem elég sűrű az a fűvel benőtt telek, amely a Bajza utca sarkán jelenleg kerítés nélkül, épület nélkül, üresen áll. Régebben valaki megvette, de nem építkezett rá, később pedig ezt a telket a tanács valamilyen oknál fogva kisajátította. Sajnos azóta sem történt vele semmi, bár állítólag már évek óta terveznek ide valamit. Olvasónk azt kérdezi, vajon mi lesz végül is ez- ; zei a területtel, majd így folytatja levelét. 4 SMMMSS 1971. AUGUSZTUS 12. „Néha leülök a dzsungelben és elálmodozom, md lenne, ha arra az egy-két, három vágy- négy évre, amíg az illetékesek eldöntik, hogy mi legyen itt, építenének egy egyszerű deszka, kerítést, amit teleragaszthatná, nak mindenféle színes plakáttal, ez jó propaganda lehetőség, hiszen vasárnaponként több száz ember halad el a strandról jövet. Aztán lehetne csinálni egykét virágágyat, ki lehetne irtani a gazt, helyébe sétányt lehetne és ha még két-három pad is kerülne ide, akkor egy csinos -kis mini-park volna itt. Mindezt csak azért írtam le, mert sokan kérdik eladó-e a telek? Meg szeretnék venni. Ilyenkor nagyon röstellem magam!, hogy ilyen gondozatlan, elhanyagolt területe van a városnak» 2». A kaszinóban ült és von Vor- mannra várt. Mást nem tehetett, várt. Jeanne távozása után elment a törzsre, ahol megtudta, hogy Elért ezredes közvetlenül beszélgetésük után elhajtott, és valószínűleg csak reggel tér visz- sza. Sajnos, nem sikerült kiszednie a zsémbelő írnok zupás őrmesterből. hogy elutazása előtt beszélt-e von Vormann hadnaggyal. Ez ' természetesen egyébként sem jelentene valami sokat, hiszen Vormann bárhol a városban is találkozhatott Elérttel, sőt maga az ezredes is ellátogathatott von Vormann irodájába. Lehet, hogy együtt utaztak? Mert a sovány, monoklis hadnaggyal sehol sem sikerült Klossnak, összeszaladnia, bár órákig rótta a Saint Gilles utcáit és benézett úgyszólván minden kávéházba, minden étterembe. Az egyetlen hely, ahova még eljöhet, a kaszinó. Már a harmadik konyakot is megitta, nin- den kortynál érezte, az idegen tárgyat szájában: Jeanne távozása után különleges ragaszóval az ínyéhez erősítette a piciny üvegkapszulát, amely a legvégső esetben még megmentője lehet. Az ajtóban von Vormann jelent meg. Végre! Kloss meg- könnvebbülésfélét érzett. Erik megáílt a küszöbön és körülnézett. mintha valakit keresne, s amikor meglátta Klosst, megindult irányába. — Bort iszol vagy egy pohárka konyakot? — kérdezte Kloss. — Természetesen konyakot — mondta, s közben a márványlapon álló három pohárra pillantott. — Nem tétlenkedel! Látom, arra is rájöttél, hogy az itteni bor csapnivaló. Én harapnék is valamit. Te már vacsoráztál? — Igen — hazudta Kloss. — Unalmas egy odú ez. Nem tudod Saint Gilles-ben hol lehet jól szórakozni? — Az a szórakozás nívójától függ — felelte Vormann. — Lehet biliárdozni. tudod, szívesen állok rendelkezésedre. De úgy gondolom, előbb beszélnünk kellene. — Miről? — csodálkozott Kloss. — Ügy vélem, illenék befejeznünk megkezdett beszélgető, síinket. rövid időn belül biztosítva lesz az átjárás a Knézich és a Gyóni Géza út között”. Vita a sör miatt Kürti Istvánná. Mezőberény, Petőfi Sándor u. 16 szám alatti lakos egyik vasárnap Gyomára, a Ligetó strandfürdőbe látogatott. Az idő kellemes, a víz hűvös volt és jól is érezte volna magát, ha arra a bizonyos sörvitára nem kerül sor. Olvasónk részletesen leírja panaszát. Ennek az a lényege, hogy üres üvegeit akarta visszaváltani és tele üvegeket kérni helyette, de úgy, hogy azokat ne bontsák fel, mivel, elviszi. Ám a büfében vita kerekedett a visszaváltás körül, s olvasónk szerint súlyosabb gorombaságok is elhangzottak. Végezetül Kürti Istvánná húzta a rövidebbet és mint írja, elromlott az egész napja, megfogadta, hogy nem megy többet Gyomára. Az ilyen és ehhez hasonló vitás esetekben, bármennyire is fogyasztó-pártiak vagyunk, nem vállalkozhatunk a döntő, bíró szerepére. Nem voltunk ott a helyszínen, s nem tudtunk beszélni a büfé vezetőjével sem. Ám! aligha hisszük, hogy Kürtiné jó propagátora lesz ezek után a gyomai strandnak..* — Bocsásson meg, de egyáltal Ián nem emlékszem, miről beszélgettünk, talán a biliárdozásról. — Ide figyelj, Hans — sötétedett el Vorman arca —. nem tartozom azok közé az emberek közé, akik szeretnek élcelődni. Sőt, az igazat megvallva, nincs is humorérzékem. Azt hiszem, ma reggel éppen eleget mondtunk egymásnak. — Miről beszélsz? — A Place Pigalleról, ahol a legjobb gesztenye kapható, — Aha, tudom már. — Kloss játszotta az eszmélőt. — Reggel is holmi gesztenyéről jzagyarász- tál — mondta, s mosolygott hozzá. — Rossz taktikát választottál — Vorman lassan szürcsölgette a konyakot. — Ma reggel hibátlanul megadtad a jelszóra a hangot. Ügy vélem, nagyon érdekelné Elért ezredest a tény, hogy végre akadt valaiki, aki ismeri ezt a jelszót. — Ma már te is ittál? — mondta pimaszul. Érezte, hogy teljesen ura önmagának. Von Vormann szavaiból kitűnt, hogy még nem jelentette az esetet Elértnek, tehát minden még nem veszett el. — Értem. — Vormann újra lenyelt egy kortyocska italt. — Ne tarts teljesen hülyének, Kloss. Valaki már figyelmeztetett, ugye? — Nem várt sem he. lyelésre, sem cáfolásra. — A jelszót csak md ketten tudtuk, Elért és én. Kihallgattunk egy embert, aki helyetted nekem mondta. Világos, amit mondok? — Mondjuk. — Már hetek óta vártam arra a valakire, aki tudja a jelhán- got. Megjöttél, Kloss. Elképzelheted, hogy ELert nem hii«* a
