Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-10 / 161. szám
HIN! Három fiatal, három vélemény Kongresszus előtt Álfabét és a papiruszok Alfabét király országában nagyon szerettek olvasni az emberek. Maga, Alfabét olyannyira bolondja volt az írott betűnek, hogy valamennyi papirusztekercset eltett. Pihenőszobájába gyűjtötte a papíruszte- kercseket, már évek hosszú során óit. Gyűjtötte, gyűjtötte, halmozta. A sok-sok tekercs már annyi helyet foglalt el a pihenőszobában, hogy Alfabét lassan kiszorult onnan. Egy idő múltán már *eljesen megtelt a szoba, és a király csak a küszöbön tudott pihenni, vagy pedig fel s alájárt a palotában, s keservesen nézte az órákat, nehezen várva a pihenőidő leteltét. Amikor egyik alkalommal a küszöbön feküdt a. király, arra ment Zéró, a bolond, s megkérdezte: — Mondd felséges uram. miért nem a pihenőszobádban pihensz? A király kitárta az ajtót és sírva mondta: — Láthatod, magad is, nem férek mar be. — Látom, látom, de mondd, miért nem küldöd a levéltárba ezt a sok ócska papiruszt? A király nagyot ugrott örömében, s így kiáltott: — Sok ókos dolgot összeolvastam, de erre bizony nem is gondoltam! —szlJ A VIII. kongresszust megelőző hónapokban a KlSZ-szerve- zetek, KISZ-tagok számot adnak önmaguknak és a közösségnek az elmúlt négy évben végzett munkáról. Életkori sajátosságok Cs. Ml III. osztályos gimnazista, alapszervezeti KISZ-titkár: — Az előző kongresszus óta eltelt időszak változásai között a legfontosabbnak az új modell bevezetését tartom. Nálunk még a „régimódi” járja, de alig várom, hogy a mi intézetünkben is győzedelmeskedjék az „új mechanizmus”. Ismerek fiatal fiúkat, akik olyan iskolába járnak, ahol 1970 szeptemberétől kísérletképpen bevezették a reformot és nagyszerűen bevált az új szervezeti rendszer. Ismerem és helyeslem a reform célkitűzését, lényegét. Erősíteni a tanintézeti KISZ-szervezeteket, fokozatosan biztosítani a tanulók életkori sajátosságának megfelelő, érdeklődésüket sokoldalúan kielégítő tevékenységét, szélesíteni a tanulói önkormányzatot, javítani az anyagi, technikai feltételeket. Mindez rendkívül fontos célkitűzés, de bizonyos szervezeti változtatás nélkül nem valósulhatnának meg. Ezért van szükség mindenütt a tanintézetekben a KISZ irányításával működő önkormányzati szervekre, osztálybizottságokra, a különböző tevékenységi lehetőségekre, érdeklődési körökre. Az „új mechanizmus” szerint a fiatal maga választhatja meg alapszervét, így a bejáró tanuló esetleg falujában, a kollégista t*' diákotthonban a szakmunkásta- : nuló az üzemben lehet KISZ- ; tag. Ugyanez érvényes lesz az ■ iskolán belül is. Így a vegyes ■ életkorú alapszervezetekben ■ együtt dolgozhatnak a fiatalabb • és az idősebb tanulók. És ez ■ szerintem nagyon jó... ■ Áz én vesszőparipám R. S. szakközépiskolás, KISZ- • vezetőségi tag: — Valódi önkormányzat és ■ valódi osztálybizottság ... Ez az ■ én vesszőparipám. Hogy miért? ; Nem nehéz megindokolni. Igaz, ; jelentős jogokat kaptak az isko- ■ lad KISZ-szervezetek, de ez ma inkább csak lehetőség. A legtöbb KISZ-szervezet nem él a lehetőséggel, a tanárok pedig enyhén szólva nem erőltetik a dolgot. Bizony leintik azt a vezetőségi tagot, aki megpróbál beleszólni a rázósabb ügyekbe, pl. ha egy fegyelmi kérdésben nem egyezik a véleménye a pedagógusokéval. Sok helyen még mindig „láthatatlan” a KISZ, amelynek országos, megyei, járási, városi, kerületi választott testületéiben aránytalanul kevés a diák-képviselő. A KISZ politikai jellegének erősítésével kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy itt nem a különleges, látványos rendezvények számának növeléséről van szó. A fiatalok igénylik a politikai munkát, csak az a kérdés, hogy az a bizonyos feladat mennyire találkozik az igényükkel, meny. nyíre támaszt közéleti érdeklődést bennük, s hogyan kapnak választ a naponta felmerülő új és új politikai kérdésekre. A politikai jelleg erősítéséhez hozzátartozik, hogy ne csak követeljünk de adjunk is feladatokat. Ne elégedjünk meg azzal, hogy az aktivisták kis csoportja fáradhatatlanul dolgozik, s közben a tagság zöme közönyösen szemléli erőfeszítéseiket. A megbízásoknál azonban figyelembe kell vennünk, hogy ki az, akinek adjuk. Más a követelmény annál, aki csak a jövőben lesz KISZ-tag, többet kérjünk számon attól, aki már a szervezeten belül van, s még többet a mozgalom „veteránjaitól”. A finomítás problémája D. I. technikus, textilgyári KISZ-titkár: A VII. kongresszus óta kétségtelen, árnyaltabb, elmélyültebb lett a réteg-tevékenység. Az ifjúság egy-egy korosztályának, rétegének sajátos körülményeit figyelmbe véve igyekeznek programjaikat összeállítani a KISZ-szervezetek. Országos szintű tanácskozásokat rendezett a Kommunista Ifjúsági Szövetség a különböző rétegekhez tartozó fiatalok számára. A közvélemény, a sajtó, a rádió, a televízió révén tudomást szerzett a diákok, parasztfiatalok, ifjúmunkások parlamentjeinek munkájáról. Napirendre tűztük a fiatal szakmunkások beilleszkedési problémáit, az ifjúsági törvényt, valamint a pályaválasztással kapcsolatos kérdéseket. Mindez nagyszerű eredmény, de szerintem a réteg-politika jelentőségét, az ezzel kapcsolatos munka további „finomítását” nem lehet eléggé hang. súlyozni. És sorolhatnék tovább a neveket, a gondolatokat, a töprengések, viták gyümölcsét. KISZ- vezetőink, aktíváink zöme alaposan és kritikusan elemzi az elmúlt négy esztendő mozgalmi tartalmát és se szeri se száma a jószándékú, megfontolt terveknek, elképzeléseknek, amelyek összegezésére tnajd a VIII. kongresszus hivatott. Házi múzeum Évtizedek óta szenvedélyes gyűjtő, és sok népművészeti tárgyat őriz nyolcezer darabos múzeumában Szántó István, lá_ batland pedagógus. Házának manzárdját elfoglaló „kiállítási termében” egyik főhelyet a tatai kerámiák kapták. Mint köztudott, a négykerekű kocsi a Komárom megyei Kocs községből terjedt el, és nevét is onnan kapta. Az egyik Tatán készült kerámia egy ilyen eredeti kocsinak a csengője volt. Lábatlan ősi népművészetéből, petrezselymes húsvéti tojásokból sok példányt őriznek a múzeumban. Valamikor messze főidőin híresek voltak ezek a remekbe készült darabok, amelyeknek a mintáit a ráfeszített petrezselyemlevelek lenyomatának segítségével festették. A lábatlani tojásokat egész sor külföldi tojás köztük lengyel kancsós tojások egészítik ki. Sok más külföldi népművészeti emléket is őriz Szántó István. Ungvár környékén készült például a huculka szakirkának nevezett fokos, Erdélyből 1722- ből származik egy szász kádárcéh korsója. Thüringíából került a gyűjtőhöz két remekbe készült söröskancsó. ‘ A szebbnél szebb szőttesek között sok a szlovák népviselet A helyi sváb lakosság népviseletét más használati tárgyak teszik teljessé. Rokkák, konyhai edények, köztük egy műit századbeli tarkedli-sütő,és sok más található a magánmúzeumban, amely mindig nyitva áll az ér^ deklődők előtt. A helyi és környékbeli iskolák tanulód rendszeresen látogatják és gyakran itt tartják a rajzórákat. Erő, izom... Az Atlas'klub bemutatkozik Kéréséit szakember-e a magyar színész Évről évre százakat vonz a fiatalok közül a világot jelentő deszka. A rivalda varázsa azonban csak 15—20 ifjúnak válik valósággá esztendőről esztendőre. Elegendő-e ennyi színész? Keresett szakember-e a magyar színész? Az idén 504 fiatal pályázik színész tanszakon felvételre. Színházi rendező 134, filmrendező és operatőr 474 diák szeretne lenni. Ennyire persze nincs szükség, de a végzetteknél jóval több kellene. Hazánkban jelenleg 886 színművész fejti ki hivatását: 337 nő és 529 férfi. Nálunk a színész „mindenes”, ezerarcú. Filmez, tévézik, rádióban lép fel, szinkronizál, s anyaszínházban szerepel. Csoda-e, ha túlhajszolt? Csupán egyetlen példa. Szinkron-színésznek — sajátos hangadottság miatt — csak kevesen alkalmasak, a 886- nák mintegy fele. Évente mégis több ezer szinkronszerepet kell megformálni. Mi a gyakorlat? A 400 alkalmas színész túlterhelése. Külföldön számos helyen már külön szakma a film, a tévé, a szinkron és a színházi színészi mesterség. Külön szakma. mert különféle adottságokat is feltételez. Hazánkban ez a kérdés még csak épp hogy felvetődött. A kárát többek között a vidéki színházak is „szenvedik” a fonák helyzetnek. Egy-egy fiatal tehetség „megszerzéséért” valóságos közelharc indul. Harminc évnél fiatalabb színművész ma mindössze 126 dolgozik vidéken, s a fővárosban is csak 71. Kézenfekvő a kérdés: miért nem képeznek több színészt? Miért nem szakosítják a színművészeti mesterséget? A szakemberek véleménye szerint ennek több akadálya is van. A legalapvetőbb: a tehetséghiány. Pontosabban szólva: hirtelen, tömeges „duzzasztás” megoldhatatlan, ez a képzés színvonalát csökkentené. A megoldást többek között abban látnák, ha a középiskolás korosztály számára szervezettebb és tömegesebb méretű szakköröket szervezhetnének, ha az iskolai színjátszás méreteit kitágíthatnák, s szakszerűbbé tehetnék. A circulus vitiosus itt véget is ér: az elmúlt hat év folyamán 46 fiatal színészt „kaptak” a budapesti színházak 44-et „szerezték” a vidékiek. Á film, a tévé, a szinkron is csak belőlük válogathat. A magyar színészképzés 160 esztendős, nagy múltú hagyományait ápolva hamarosan az útkeresés lesz a legfontosabb feladat a továbblépéshez. Tavaly ősszel egy fiatalokból álló lelkes csoport a gyulai Vízgépész éti Vállalatnál elhatározta, hogy új sportnak, az atlétiz- musnak hódol. Nyomban beszerezték a „Sportolj velünk” című folyóirat néhány számát, és megismerkedtek az alapgyakorlatokkal, szabályokkal. Először egyéni elgondolás alap ján, otthon dolgoztak. Alkalomadtán kicserélték tapasztalataikat, s ekkor vetődött fel a gondolat: mi lenne, ha valamiféle szervezett keretbe szorítanák hobbyjukat? Osztroluczki Istvánhoz, az ifjúsági és úttörőház igazgatójához kopogtattak be. Elmondták, hogy helyiség, meg egy kis erkölcsi támogatás kellene. A terepszemle még véget sem ért az alagsorban, máris kész volt a terv: a pincében, az egykori széntároló megfelel „edzőteremnek”. Csak át kell alakítani és berendezni. Nem kerülte el a vízgépészeti vállalat illetékeseinek figyelmét sem a fiatalok harci kedve, és úgy érezték, megérdemlik a segítséget. Főleg Bakos László főmérnök, de a többi vezető is segített: társadalmi munkában elkészülhettek a különböző súlyzók, fékpadok és egyéb kellékek. A közelmúltban kedves ünnepség keretében került sor az avatásra. Kozma Antal, a városi KISZ-bizottság titkára is ott volt, és a többi vendéggel együtt meggyőződhetett a létrehozók kezdeményező erejéről. A súlyzókra telepedve,‘*hem kis büszkeséggel figyelték szavait az alapítók: Lovász György, Horváth Mihály, Horváth Károly, Geszner István, Toldi Gábor és a klub új tagjai, összesen tizenhatan. Kevesen tudják, hogy a gyu- lai erőatléták már országos versenyen is részt vettek, A Powerlifting (erő-emelés) kategóriában a 67,5 kilogrammos súlyúak között egy derék pincér, Varga András 480 kilót teljesített (fék. venyomás + guggolás -f- felhúzás), és összetettben megnyerte a versenyt. Felhúzásban 210 kilóval vezeti a magyar csúcslisgalmasan emelgették a súlyzókat, Lovász Gyurival váltottunk néhány szót: — Most már kialakult, szigorú edzésterv alapján dolgozunk. A befolyó tagsági díjból először egy igazi versenysúlyzót szeret, nénk vásárolná. Aztán otthono, .szigorú edzésterv alapján dolgozunk”. táit! Andris még otthon, saját szerekkel gyakorol (hogy milyen eredménnyel, azt bizonyítják a fenti számok), no meg egy-két hőbörgő vendég, akik éjszakánként a Veszedy-csárdában korainak találják a zárási időt.). Ügy hírlik, hamarosan 6 is Atlasz-tag lesz. Szépen szerepelt a májusi versenyen Lovász György is, aki harmadik lett a 75 kilogrammos súlyúak között. Az Atlas-klub avatóünnepségét rögtönzött bemutató-edzés követte. S míg a többiek szorsan berendezni a helyiséget, hogy minden fiatal szívesen jöjjön ide, ha kedve tartja. — Tartós lesz-e a nekibuzdulás? — Sokan azt hiszik, csak azért csináljuk, hogy a strandon irigykedve figyeljék izmainkat a többiek, és hogy a lányok... — Azért valami lehet a dologban!? — Nem hiszem, sokkal fontosabb hogy megőrizzük egészségünket és versenyszerűen hódoljunk kedvenc időtöltésünknek.
