Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-08 / 159. szám
Szatymazi őszibarack, dobozi sárgarépa és kolbászillat Napirenden a tsz-ek belső ellenőrzésének szervezése Korszerűsödő államig'azg'atás 0 A «rínék igazi káváik adja tobzódik még egy hótközbeni — szerdai — piacon is Békéscsabán. Bárhonnan közelítjük meg, ezt látjuk. A legszebb talán a zöldség- és a gyümölcspiac. Érthető, hiszen, valósággal damping van a különféle árukból. A paradicsom szép pirosán pompázik a sárgán villanó paprika mellett. A lilásfényű karalábé- halmok a zoldesámyalatú káposzta szomszédságában. A Jókai és a Luther utca sarkán a békési Egyetértés Termelőszövetkezet mindezt együtt halmozta fel nem kis mennyiségben. A karfiol és káposzta- hegyek, karalábé dombok már messziről magukra vonják a fiMég a miniszternek sem Az elmúlt kedden Gyulán jártam. Több helyet felkerestem és ha már az ember itt tölt egy napot, nem hagyhatja ki a Vár- fürdőt sem, hogy legalább egy fényképet ne készítsen erről a szép létesítményről. Annak rendje, módja szerint indultam volna be, és amikor a jegyszedőnőhöz értem, elmondtam, ki vagyok, mi vagyok és azt *s, hogy nem fürdeni jöttem, hanem szeretnék egy felvételt készíteni a fiirdözőkről. a fürdőről. — Azt kérem, nem lehet, csak úgy, tessék jegyet váltani. Én szabadkoztam, mondván, hogy nem szórakozni jöttem iáé es a fürdőben mindössze néhány percet szeretnék eltölteni. A hölgy hajthatatlan maradt és azt mondta: ide még a miniszternek sem lehet bejönni jegy nélkül. Mit volt mit tennem, visszafordultam a pénztárhoz, hogy vegyek egy látogatási jegyet, ott a pénztárosnő kedvesen rám mosolygott és azt kérdezte, hányán vagyunk. Mondtam, hogy csak egyedül. ■ — Akkor sajnos nem adhatok, mert ezt csak a csoportos látogatók vehetik igénybe. Legalább 30-nak kell lenni. Bár sokan voltak a közelemben, mégsem akartam egy csoportot szervezni, hogy látogatási jeggyel bejuthassak a fürdőbe, tgy aztán kénytelen-kelletlen megváltottam a fürdőjegyet, csak azért, hogy készíthessek egy felvételt. Jól megfürödtem ezzel a jegygyei. Csak egy vigasztalt, hogy így aztán egy kalap alá kerültem a miniszterrel. gyeimet. Amikor az ember közelebb ér, látja, hogy van itt bőven paradicsom, vöröshagyma, uborka és más termék is. Vásárlók sokasága lepi el a négy eladót, a azok győzik szusszal, erővel. A legszebb látványt a dobozi • asszonyok sárgarépa és petrezselyem-sorai nyújtják. Mintha összebeszélték volna az eladók, egymás mellé rakták szép sorjában a fehérre mosott zöldlevelű petrezselyemgyökereket és az élénkpiros sárgarépát. Ügy látszik, nemcsak a répa termeléséhez értenek, hanem van szépérzékük is. Arrébb, másik soron őszibarack, alma, körte, meggy és málna váltakozik a ládákban, illatuk igencsak csábító. Kevés asszony tudja megállni, hogy ne vegyen a rózsás színű barackokból. Mint megtudtam szaty- maziak hozták a legtöbbet saját gépkocsijukon. Az egyik asz- szony, akit megkérdezek, mégis más községet mond. — Balástyáról jöttem, kedves... Itt vagyak én minden piacon — mondja —. s nekem nem kis töprengésbe kerül, hol is van ez a Balástya. Pár lépés után már ínycsiklandozó kolbászillat keveredik a barackéval. Sátorban sütik a piac járók kedvenoét, mely után már csak egy pohár sör vagy bor kell. Aki keresi, meg is találja nem messze. Innen már csak egy pillantás a baromfi- piacra, bár nem éppen elégedett arcokat láthat az ember. Méltatlankodva jönnek az asz- szonyok, mert egy pár rántani- való csirkéért a termelők elkérnek 50—60 forintot is. No, de nincs aggodalomra ok, mert sok-sok apró naposcsibe csipog a kosarakban, s pár hét múlva talán mór ezekkel is növekszik a kínálat, olcsóbb lesz a rántani való. Érdemes végigmenni a virág-' árusok között is. Ezernyi színben pompáznak a rózsák, kardvirágok, fehérlenek a margaréták és ki tudná felsorolná a virágok sokaságát. Nyár van. ez a főszezonjuk. A tejpiacon már reggel 7 órakor kevés az eladó. Üresek a tejfelesfazekak, tejeskannák, csaika túróstkosarakban akad még áru. Egy alacsony fekete hajú asszony mégis feltűnik. Nála sincs már vevő. de azért méri a tejfelt. Fazeka mellett csuprok, apró üvegek sorakoznak, mindegyiken kis cédula. Amit hozott, ezekbe méri, törzsvásárlók rakták az asztalra, s míg ők körülnéznek a piacon, megtelnek a bögrék sűrű sárgásfehér tejfellel. A reggeli órákban az ügyesebb vásárlók már megtelt kosarakkal indulnak hazafelé, kinek, hogyan sürget az ideje. Aki ráér, az megáll a bazáro® sátrak előtt is, ahol „aranygyűrűk” csillognak a napfényben, lobognak a szélben a selyemkendők, s nem hiányoznak a műanyag mütyürkék, játékok sem. Hamisítatlan piaci hangulat Békéscsabán. Kasnyik Judit BÉKÉS Szerdán délelőtt a MEDOSZ megyei bizottságának Luther utcai szék házában megtartott értekezleten a szövetkezetek belső ellenőrzésének továbbfejlesztésé, ről szóló kormányhatározat es az ezzel kapcsolatos tennivalók voltak napirenden, a Körösök- Vidéke Tsz Szövetség szervezésében. Vantara János, a területi szövetség újjászervezett számviteli és ellenőrzési osztályának vezetője a tagszövetkezetek ellenőrző bizottságainak hároméves munkáját értékelte. Bizonyította, hogy a termelőszövetkezeti belső ellenőrzés hatékonyságának fokozására szükség van. Kormányhatározat írja elő, Nem is olyan régen történt: az egyik község bekötő utat épített, s — jónéhány szervvel folytatott tárgyalások, engedélyezések, hivatalos pecsetek és aláírások tömege után — a beruházási összeget is megkapta hozzá. Az út elkészültekor bizottság jelent meg a helyszínen: képviselve volt ott minden elképzelhető szintű és hivatása szerv, hogy megvizsgálják: a néhány kilométernyi út megfelel-e az építési, pénzügyi és még ki tudja hányféle előírásnak. Csupán jellemzésül: még a járási és a megyei művelődésügyi osztály megbízottai is jelen voltak, meggyőződni arról, hogy az iskolásgyermekek biztonságát nem veszélyezteti-e a bekötő út.. Túlzott óvatosság — gondolhatná valaki. Bizonyára az is. Elsősorban azonban — az igazgatás korszerűtlensége. Ma már — és holnap méginkább — mindehhez elegendő a helyi tanács illetékeseinek egyértelmű állásfoglalása. Ha ők úgy látják, hogy szükség van a bekötő útra, s pénzük is van rá ennyi elég a megépítéséhez. Az új tanácstörvény — amely immár az újonnan választott tanácsok tevékenységében állja a gyakorlat próbáját egyik fő vonása az. hogy a helyi ügyeket lehetőleg helyben, a helyi lakosság érdekében és részvételével, helyi eszközökkel intézzék el, oldják meg. Ehhez elsősorban megfelelő személyi feltételekre van szükség. A tanácstörvény és a hozzá kapcsolódó rendelkezések egyrészt meghatározták, hogy a végrehajtó bizottságok titkárai ezután kinevezés útján nyerik el tisztségüket, s ezzel bizonyos állandóságot, biztonságot kapnak. Másrészt számukra kötelezően írták élő az egyetemi, főiskolai végzettséget. illetve a községekben legalább a Tanácsakadémia oklevelének megszerzését és kétéves szakmai gyakorlatot. A vb-titkár azonban csak egy ember, aki, ha mégolyán képzett és bármilyen jól dolgozik is, csak úgy láthatja el feladatát, ha ugyancsak képzett munkatársai vannak. A cél az, hogy a szakigazgatási szervezet vezetői és ügyintézői is magasabb iskolai végzettséggel és az igazgatási munka szere- tetével. hivatástudattal foglalják el beosztásukat, tegyék dolgukat. A „mindent felülről várás” korszakában sem volt könnyű helyi tanácsi vezetőnek lenni. Elsősorban azért nem, mert ők ugyan jobban látták a helyi ügyeket, meg is voltak az elképzeléseik azok elintézéséről, ám a helyi adottságok különösebb hogy a tsz-ek legalább két évenként kötelesek külső szakembereket bevonni a gazdaság általános ellenőrzésébe. Ezt a szövetség a számviteli és ellenőrzési osztály keletében szervezett szakértői gárdával biztosítja. Már ebben az évben bekapcsolódnak a közös gazdaságok ellenőrzésébe. 1971-ben 16 gazdaságba 1972 végéig pedig minden tagszövetkezetbe szeretnének eljutni. Vantara János után dr. Drágán Iván, a Körösök-Vidéke Tsz Szövetség szövetkezetpolitikai osztályának vezetője a belső ellenőrzés jogügyi vonatkozásairól tartott előadást — kép — mérlegelése nélkül hozott járási, megyei rendelkezések gyakran éppen az ő terveiket húzták át. Most még nehezebb helyi tanácsi vezetőnek lenni, csakhogy éppen ellenkező okok miatt. Joguk van — természetesen a törvényben előírt társadalmi ellenőrzés mellett, a végrehajtó bizottság vagy a tanács rendelkezései szerint, utasításuknak megfelelően — önállóan intézni a község ügyeit. Ahhoz azonban, hogy a község, a város érdekeinek megfelelő javaslatokat vigyen a szakigazgatási apparátus a vb. vagy a tanács ülése elé, a jogszabályokat és a helyi viszonyokat egyaránt jól ismerő, az országos és a helyi érdekeket egyeztetni tudó vezetőkre van szükség. S ahhoz is, hogy tovább lehessen lépni. Jelenleg a községekben levő államigazgatási ügyeiknek mintegy 40—45 százalékát intézik csak el helyben, további 50—55 százalékot a járási hivataloknál, s még mindig vannak ügyek, amelyekben a döntés a megyei tanácsra, annak végrehajtó bizottságára hárul. A cél: ez az arány már a legközelebbi években erősen megváltozzék, s a községekben elintézendő ügyeknek 90—95 százalékát valóban ott intézzék eL Nemrégiben a kormány felhatalmazta a megyei tanácsokat, hogy különböző ügyek Intézését átruházhatják a községekre, ha úgy látják, hogy ott megvannak a megfelelő feltételek a fokozottabb önállósághoz. És máris csaknem ezer község tanácsa, illetve végrehajtó bizottsága és szakigazgatása kapta meg a jogot arra, hogy építési, iparengedély és egyéb ipari, kereskedelmi ügyekben elsőfokú határozatot hozzon. Elsősorban a nagyközségi tanácsok munkája mutat biztató képet. Eddig 270 nagyközségi tanács alakult az országban, s a járási hivatalok főleg ezeknek adnak át mind több hatáskört. Biztonságot, állandóságot ad a tanácstörvény betűje és szelleme a vb-titkároknak és a tanács szakigazgatási szervezete többi vezetőjének is. Szükséges azonban — s ez az érem másik oldala —, hogy a tanács-apparátusban meglevő igen erős fluktuáció is véget érjen. Az emberek, a helyi lakosok meg akarnak bízni azokban, akikhez ügyes-bajos dolgaik intézéséért fordulnak, s természetes, hogy elsősorban azokban bíznak, akiket ismernek, akik községük állandó lakosai, akik ott ,gyökeret eresztettek” . Várkonyi A Körösvidéki Cipész Kiss felvesz D kategóriájú jogosítvánnyal rendelkező k gépkocsivezetőt Jelentkezni lehet a személyzeti vezetőnél: Békéscsaba, II., Vécsey u. 14—18. 1608 1971, JÚLIUS 8.
