Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-06 / 157. szám
Tudomány — technika Rezisztenssé válhat-e a növényi kártevő? Hormonok, gammasugárzás, és rovarháború a termés védelmében HOMOKSÓTALANÍTÁS - SZÜKSÉGBŐL Azt hihetnénk, hogy a tengerparti homok a legolcsóbb építési segédanyag, hiszen óriási mennyiségben áll rendelkezésre szerte a világon, és a legtöbb helyen kotorni, bányászni sem kell. Azonban felhasználása előtt sótalanítani kell, mert különben a falazatot „sóvirág” borítja el. A sótalanítást nagyüzemileg úgy oldják meg. hogy a kotróval kiemelt homokot szivattyúkkal a vízpartra telepített nagy. tölcsérszerű tartályokba juttatják, miközben ellenáramú édesvízzel átmossák. A megtisztult homok leülepszik és függőleges csöveken keresztül a homokszállító uszályba csorog — amint az a képen is látható — a sóoldatot pedig elvezetik (bepárolják, vagy visszafolyatják a tengerbe.) A képen látható berendezés évente 7,5 millió köbméter homok sótalanítását végzi el. E technológia hátránya, hogy kút. vagy folyóvíz kell a só kimosásához, amiben rendszerint nem bővelkednek a tengerparti vidékek. A hosszantartó űrrepülések megvalósultával szükségessé válik az űrhajósok megfelelő munka- és életkörülményeinek biztosítása. Eddig már sok olyan szerkezetet próbáltak ki, amely biztosítja az ember normális életműködését az űrben. Mivel a nagy kalóriatartalmú, tubusban tárolt tápanyagok nem képesek teljes mértékben kielégíteni a szervezet szükségleteit, az űrhajósok természetes élelmiszert is fogyasztanak. A légzést kémiailag aktív, a széndioxid gázt és a vízpárát elnyelő, valamint kibocsátó anyagok biztosítják. Hogy az űrhajó ne váljék mozgó élelmiszerraktárrá és vizet, valamint folyékony oxigént tartalmazó tartályhajóvá, az anyagok úgyszólván teljes mértékű ciklus felhasználásának megszervezése, egy úgynevezett zárt „kologikus” rendszer létrehozása vált szükségessé. Ehhez a rendszerhez tartozik egy űrbéli melegház is, amelynek növényei az ember által kiválasztott széndioxidot és más gázokat használják fel növekedésükhöz, és ezen kívül élelmiszert is biztosítanak. Az űrbéli melegház csak akkor gazdaságos, ha súlya felszálláskor jóval kevesebb, mint amennyit a szükséges zöldségkészlet nyom, Szállítás közben a „keretnek” kis helyet kell elfoglalnia, de felállítása után g SÜLäMM 1971. JÜLIUS 6. maximálisért hasznos felülettel kell rendelkeznie. A hordozható kozmikus melegházak egyik lehetséges változata egy hengeres formájú, vékony szerelvényezett műanyaga ból készült héjszerkezet, amelynek két rétegét könnyű azsúros műanyag vázra húzták. Minden szállítószalag két könnyű vázrétegből áll, amelyeket szintén hártyás réteggel vontak be. A felső kereten át történik a levegő cseréje, ezen keresztül hasznosítják a növények a széndioxid gázt és regenerálják az oxigént, de itt gyü- lemJik fel a növények által kiválasztott pára is, amely egyszeri tisztítás után ivóvízként hasznosítható. Az alsó, fémmel bevont térfogatot, ahová á gyökérrendszer nyúlik le, talaj helyett az emberi szervezetnek a szükséges anyagokkal kiegészített vízben oldott melléktermékeivel átitatott aeroszol árammal fuvatják. A keretek között tartók segítségével spirálisan helyezkednek el a növények, a fiatalok középen, míg az idősebbek a periférián. A melegház megbízhatóbb működésének biztosítására a növények növekedését kedvezően befolyásoló mágneses és elektromos erőtereket létrehozó szerkezetet is kidolgoztak. A két keret állandóan változtatja egymáshoz viszonyított helyét, ami módot ad az űrhajósoknak, hogy naponta leszedjék a szállítószalag szélén az érett zöldséget és középen felszabadult helyre újakat ültessenek. A hosszú útra induló űrhajók melegházának alapvető kultúrája valószínű a burgonya lesz, amely viszonylag kis területen is nagy termést hoz, és ezen kívül intenzíven növeli az űrhajó légkörének oxigén tartalmát is. A növényvédőszerek széleskörű elterjedése, felhasználása egyre több problémát vet fel. A termést óvó hatásuk mellett a kutatók ezrei foglalkoznak szerte a világon a vegyszerek mellékhatásainak vizsgálatával. A sok nyitott kérdés közül egy cső. portot választottunk ki, amelyre dr. Jermy Tibortól, a Növényvédelmi Kutató Intézet igazgatójától kértünk választ. — Megszokhatják-e a kártevők a növényvédőszereket, elképzelhető-e, hogy amint az em. béri szervezetre — huzamosabb alkalmazás után — hatástalan lesz egy-egy gyógyszer úgy az alacsonyabb rendű élőlények is, rezisztenssé válnak a vegyi anyagokkal szemben? Az ebből származó károk megakadályozására mit tesznek a kutatók? Időnként jó alibi — A mezőgazdasági szakemberek körében ma igen divatos téma, s időnként jó alibi a rezisztencia, amely ténylegesen is előfordulhat, de jóval kisebb mértékben, mint azt emlegetik — mondotta dr. Jermy Tibor. — A növényvédőszerek alkalmazásmódja, időpontja befolyásolja azok hatékonyságát, s a szakszerűtlen felhasználás következményeit gyakran összetévesztik a rezisztencia tüneteivel. Növényvédelmi csőd a trópusokon A növényvédőszerek huzamosabb alkalmazása során bizonyos fokú ellenállóképesség válóban kialakul a kártevőkben; szelektálódnak a legszívósabb egyedek és azok szaporodnak tovább. Az utódókban a rezisztencia is öröklődik. Nálunk erre legszembetűnőbb példa a burgonyabogár, melyet az utóbbi időben már alig-alig pusztított a DDT. Több jelzés szerint a takácsatkák és a levéltetvek is kezdenek hozzászokni mérgeinkhez. Hazánkban azonban ez a sajátos biológiai jelenség nem öltött és jó ideig nem is ölthet veszélyes méreteket. Egyes szerek csökkenő hatása esetén azok varián. sai, kombinációi niég biztos védelmet nyújthatnak. A trópusokon azonban, ahol a kártevőknek több nemzedéke váltja egy- mást évente, gyorsabban létrejönnek az ellenálló fajok és a rezisztencia már-már katasztrofális méreteket ölt. Több vidék gyapotföldjei már semmiféle ismert hatóanyaggal nem védhetők a kártevőktől, és az eddig alkalmazott vegyszerek tízezres dózisban is hatástalanok. Rovartenyésztés nagyüzemi méretekben A növényvédőszerek mennyi" ségének csökkentésére és az esetleges rezisztencia kialakulása ellen szerte a világon a komplex növényvédelmet próbálják megvalósítani. Ennek fontos része a kemikáliák mellett a biológiai védekezés. A KGST-n belül munkamegosztásban végzik a kutatásokat. Szovjetunió foglalkozik az egyes rovarok élő, természetes ellenségeinek elsza- porításával. Ezek a paraziták valóságos rovarháborúban pusztítják el a kártevőket. A rovarháborúkhoz azonban a különböző, fürkészdarázs-félék millióira van szükség. Most azt elemzik, hogyan oldható meg ezek nagyüzemi tenyésztése. Gammasugárzás pusztítja a kártevőket A hazai növényvédelmi kutatások fő szereplői a gammasugár és a különböző hormonok. Gammasugárzással a nagy mennyiségben elszaporított rovarok kromoszómáit sértik meg. A szabadiba bocsátott besugárzott állatok megtermékenyítésre ugyan alkalmasak, de életképtelen utódokat hoznak létre, s keveredve az egészséges egyedek- kei a kártevők lassú kipusztulását eredményezik. A Növényvédelmi Kutató Intézet keszthelyi laboratóriumában preparálják azokat a hormonokat, amelyek szintetikusan is előállíthatok és a jövő növényvédőszerei lehetnek. Előnyük, hogy csupán arra a rovarfajra hatnak, amelynek hormonját lemásolták, az összes többi élőlényre hatástalanok. b. e. Egyenletes Az önjáró aszfaltozó gépeket már sok éve használják az útépítők. Az aszfaltnak a beburkolandó felületre való egyenletes felvitele azonban mindeddig a gépkezelő gyakorlottságától függött Szovjet kutatók most „Sztabólosloj—I” néven olyan automatikát dolgoztak ki, amely megszabadítja a kezelőt az aszfaltvastagság gondjától, csupán azt teszi feladatává, hogy a vezérlő egységen előre beállítsa a leteríteni kívánt réteg méretét. Az önjáró aszfaltozó gép két oldalán egy-egy érzékelő fej foglal helyet amelyekből a képen is látható „csápok” nyúlnak ki és simulnak az aszfalt felületére. A; érzékelő fejek visszajelzései alapján az irányító egység időről időre „utasításokat ad” a gépnek a vastagabb vagy vékonyabb réteg leterítésére. Melegház az űrben
