Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-04 / 156. szám

76 • A*c£°Á *(B* OK mwwvwHvwwwwvmwwwvwtvwHwmwy miwmwwwwwwmwwwwmwww MOSOLVCÓ ViLÁG Képtelen géprajz — Gondold el, mondja Rudai. elég három szót kimondani a szerelmi mámorban és már nős is vagy! — Igen. igen —teszi hozza ba­rátja — és elég három, álmod­ban kimondott mondat, és már­is ismét elvált ember leszel! * * * — Drágám — könyörög Bo- rosné — engedd meg, hogy el­utazzam három hétre a hegyek­be. Ott allandóam rád fogok gondolni. — Maradj inkább itt, ked­vesem és gondolj a hegyekre! * # * Kovács feleségével sétál. Egy­szer csak hirtelen így szól az asszonyhoz: — Azonnal vágj boldog és megelégedett képet Elme tart az első feleségem. * * * Mindenkinek, aki ebbe a fog­házba Iceriil. valamit ki kell ta­nulnia — magyarázza az igazga­tó az új raboknak. — ön mi szeretve lenni? — Utazó, igazgató úr. * * * Vigyáznunk kell arra, hogy mit mondunk, kedvesem. A gye­rekek kellemetlen kérdéseket kezdenek nekem feladni. — Például milyeneket? — akarja tudni á férj. — Hát azt, hogy tulajdonkép­pen miért mentein hozzád! * * * A férj és feleség megbeszé­lik a nyaralás előtti teendőket: — A kanárit odaadjuk a nő­véremnek, a macskát a szom­szédoknak, a rádiót és a mag­netofont kölcsönadjuk a sógo­romnak, a gyerekek pedig a nagymamánál lesznek... — Nem kéne akkor imkálbb itthon maradnunk, ha már ilyen nagyszerű csend és nyugalom lesz itthon? * • * Nem szégyelli magát itt kol­dulni ilyen hullarészegen? — mondja egy hölgy a koldusnak. — Nem, A koldulást akkor szégyellem, ha józan vagyok. * * * — Tulajdonképpen miért nő­sültéi meg? — Nem éreztem magam jól sem otthon, sem házon kívül. Most pedig kitűnően érzem ma­gam házon kívül. * * * A bíró megkérdezi az alperes­től: — Mondta Ön a felperesnek azt, hogy korhely, naplopó ? — Igen. —És azt is mondta neki, hogy » tolvaj, szélhámos ? — Nem. Ha mérges az ember : nem jut minden eszébe.. — Tegnap vásároltam Önök- • nel ezt a cipőt, de annyira ké- ■ nyel m étién és olyan rmnősíthe- ! teilen kivitelű... —* Kegyed panaszkodik... — * mondja megnyugtatólag az el- • adó. — Mit tegyünk akkor mi! ! önnek mindössze egy ilyen ci- ; pője van. de nálunk az üzlet- ; ben van 4 000 pár! — Tudod, barátocskám — ] mondja társának a bizonytalan j tekintetű fiatalember, miközben \ „bedobja” a soronkövetkező po- \ bárkát — amint a kelleténél i többet iszom, a testemen kék | foltok jelennek meg. — El tudom képzelni. — fe- j leli a másik — az én feleségem j is szigorú asszony. — Egy órát szeretnék vásárol- i ni intézményünk számára — jj mondja az eladóhoz fordulva a J vevő. ! — Faliórát parancsol vagy éb- ; resztét? ; A gépjármű «**#*■ «#**»**#*•**•»■■«*» *•»****•■••**•#*••»«*•*»••■•»»**»**'**••*•• »■•"••*****1 — Masenyka! — ordí­tottam befutva a kony­hába. — Ez aztán siker! Elsöprő siker! Az álta­lam készített hóeltaka­rító kombájn tervrajzát elfogadta a tudományos minősítő bizottság! — Mondtam én, hogy minden jó, ha a vége jó — suttogta a felesé­gem, és a terített asz­talra mutatott. Ott már illatoztak a finom éte­lek, középen pedig in­gerlőén díszelgett a pezs­gősüveg. Miután egy pohárral felhajtottunk, ezt mond­tam: A hóeltakarító kombájnom tervrajza ördögien jól sikerült! Utolérhetetlen! A leg­ideálisabb gép, majd­hogynem örökmozgó. Képzeld, milyen elmés szerkezet: Van egy ha­talmas gőzkazánja, amelynek örökmozgását is köszönheti. A gép ösz- székotorja a havat, fel­markolja és betáplálja a kazánba. Itt a hó át­alakul gőzzé, azaz a gép mozgató energiájává, mellyel új havat gyűjt, ami aztán ismét gőzzé változik. Ez a folyamat állandóan ismétlődik. Nagyszerű, ugye? C. Kemohlidze: Micsoda siker! — En mindig zseniá­lis tervezőnek tartotta­lak — suttogta megha- tódottam. a feleségem. — Én már akkor is hit­tem neked, amikor még senki sem hitt. Emlék­szel, harminc évvel ez­előtt, házasságunk első hónapjaiban. amikor megkonstruáltál egy la­pátot, mindenki kimévé, tett. De én hittem a képességeidben! — Miféle lapátról is beszélsz te tulajdonkép­pen? Mi a fészkes fe­nének terveztem volna én lapátot? — Nem egyszerű la­pát volt — magyarázta a feleségem —, hanem hóeltákaritó lapát. Volt rajta egy nyomógomb is../ — Minek terveztem volna én ilyen lapátot — morogtam sértődötten —, vajon minek? Kü­lönben is, kinek nézel te engem? — Ez nem mese! Ez tény — mondta kemé­nyen. — Csak te egy­szerűen elfelejtetted. —Nem, nem — tilta­koztam kézzel, lábbal — ez lehetetlen! Egyálta­lán mire jó az — lapát nyomógombbal? Nagy viccmester vagy te, Má- senyka. Ügyesebb dolog lesz, ha felhajtunk még egy pohárka pezsgőt a boldogságunkra! Másenyka felemelte a telt poharat, kiitt-a, ma jd észbekapva azt mond­ta: — Jaj, igaz is. neked ma teheráru-kiildemé- nyed érkezett! — Küldemény fehér­áruként? — örültem meg és felhajtottam az italt. — Ez nem rossz. Nézzük, mi van a cso­magban! A folyosón ídomta- lan, hosszúkás láda ék­telenkedett. Az italtól egyre derűsebb hangu­latban nekiestem fel­bontásának. Ügyes moz­dulatokkal felnyitottam a tetejét, s nagy nehe­zen kiemeltem belőle j egy nehéz fémlapátot, j melyen nyomógomb is díszlett. Mellékelve ott ; volt egy levél is: „Tisztelt Ivanov Elv- ! társ! Örömmel közöljük j Önnel, hogy . harminc- ] éves szorgos és kitartó j munka után üzemünk- j ben *ráálltunk az Ön ; tervei alapján készített j hóeltakarító lapát so- | rozatgyártására. Gratu- ‘ tálunk Önnek, és emlé- j kül megküldjük a fu- j tószalagról lekerült első j lapátot. Tervező munká- j jóhoz új sikereket kívá- ! nunk!” — Drágám — numd- \ tam feleszmélve keserű j mosollyal, miközben j odamentem az asztalhoz ] és töltöttem — ezt meg- j ünnepeljük egy pohár j itallal. Arra iszunk, j hogy hosszú-hosszú éle- j tét éljünk, hogy négy- j ven év múlva ismét j megünnepelhessük az j általam tervezett s az j állami minősítő bízott- J súg által már élfoga- j dott kombájn széria- j gyártásának az első pél- « dányát... Éordította: ■ Sigér Imre — Magában egy Jó orvos ve­szett el, mert minden társadalmi ösztöndíjast úgy le tud kezelni« (Kesztyűs Ferenc rajza) — Ügy latszik, megint hara­pós kedvében van« (Kesztyűs Ferenc karikatúrája) A modem kor nagy vívmá­nya. Géperejű jármű. Általában amíg a motor jár, addig a jár­mű is jár, de ha a motor nem jár, altkor a vezető — káromko­dik. A gépj ái-műnek lehet két kereke (lásd: motorkerékpár) és több (lásd: autó stb.). A motor­hibán kívül különösebb ellen­ségük nincs, csupán az úttest- re szórt szegek és más, defekte*, előidéző eszközök, valamint a közlekedési rendőrség. Ez külö­nösen ittas vezetés fennforogta esetén válik végzetszerűvé. Ilyenkor a vezető nem egy fa tetején, hanem esetleg az őrszo- bán köt ki. Útjainkon egyre szaporodnak a gépjárművek, lassan több lesz belőlük, mint a gyalogosokból, akik egyébként esküdt ellensé­geik. Egyelőre az utóbbiak van­nak előnytelenebb helyzetben, különösen a zebrán, mert ha összeütköznek egy gépjárművel, rendszerint ők maradnak alul. Ez viszont fölöttébb kellemetlen. Az utóbbi években nagyon di­vatba jött a stop. Mármint az autóstop. Ez azt jelenti, hogy az országút szélén esdekelve inte­get a szegény gyalogos, hogy vigyék tovább kocsival, mire a vezető nagy gőgösen egy jót ne­vet, netán nyelvét nyújtja, és továbbhajt. Ám, ha így hala­dunk, eljő a kor, és fordul a kocka: mindenkinek lesz kocsi­ja, csak nekem nem, s akkor a szerencsés vezető a többiek előtt boldogjain fog ujjal rám muto­gatni: — Sikerült felvennem az egyetlen stoppost. ám ki hallott mór olyat, hogy a gilotinnal ruhát szabnának. És itt már el is jutottunk odáig, hogy az olló elsősorban a szabók munkaeszköze, bár a fodrászok is használják. Ehelyütt kell megjegyeznem: viszont a szob­rászatban, zeneművészetben ál­talában nem fordul elő. Csupán néha a festészetben. Akkor, amikor vad huligánok ollóval esnek neki egy-egy festmény­nek. Hasonlít még a hollóhoz is. A különbség közöttük csak egy „h” betű. A pokolgép Egyszerű, ügyes, kedves kis szerkezet. Formájára nézve le­het többféle alakú, de ketyegé­sével mégis leginkább az órára emlékeztet. Ám nemcsak ke­tyeg, hanem időre be is lehet állítani. Például az egyik isme­rősöm azt akarja, hogy a másik reggel hatkor ébredjen, akkor beállítja hatra a pokolgépet, és elhelyezd annak éjjeliszekré­nyén. Ha ez utóbbi nem veszi észre a csínyt, akkor garantál­tan, másodpercnyi pontossággal fel is ébred reggel hatkor, de csak rövid időre, mert azután örök álomra szenderül. Mert ugyebár a pokolgép rob­ban, halált hordoz magában, csak az a bökkenő, hogy ha egy ártatlan, szende embert külde­nek vele a másvilágra, akkor az valóban a pokolba kerül-e vagy netán a mennyországba A kötél Az olló Tulajdonképpen a fizika sze­rint kétkarú emelő. Lehet, sőt nagyon valószínű — okos embe­rek állítják —, hogy az, de ón ettől függetlenül soha nem emeltem még fel vele semmit. Az ollónak két fajtája van: éles és életlen. E tekintetben rokonságot tart a pengével, a bicskával, a késsel, a baltával és más vágóeszközzel. Sőt, nemcsak e tekintetben^ hanem azért is, mert szúrásra alkal­mas. Hallattam már olyat, hogy egy féltékeny asszony ollóval szúrta szíven a férjét, De ettől függetlenül általában vágni szoktak vele, akárcsak a gilotinnal. Emberi fej levágásá­ra nem alkalmas, mint a gilotin, Egyszerű gép. Persze emberi segédlet nélkül nem sokat ér. Kötél és csiga segítségévei em­berek emelik magasba a nehéz tárgyakat. Van. amikor a csigá­ra sincs szükség, mert a nehéz tárgyat (egy kövér bűnözőt) sámlira állítják — felfüggesztett kötéllel a nyakában —, majd kirúgják alóla a sámlit. Ezzel a munka el is van végezve. A kötélnek kiét vége van. Egyik az egyik, másik a másik végén. Mindig szárazon árusít­ják és ez sokaknak külön gondot okoz. Különösen azoknak a dur­va embereknek, akik feleségü­ket, vagy gyermekeiket vízben áztatott kötéllel szokták verni. A kötelet a kötelesek kötele­sek készíteni, hiszen az órások vagy a sírásók nem értenek hozzá. Még csak nem is névrokonok A híres zeneszerző, Sztravin­szkij New Yorkba érkezvén, taxi­ba ült, hogy eljusson a szállodá­ba. Meglepetéssel olvasta a taxi­ajtóra függesztett táblán a tu­lajdonos nevét: Sztravinszkij. — Bocsánat — kérdezte a so­főrtől — nem rokona Ön vélet­lenül a neves zeneszerzőnek? — Milyen zeneszerzőnek? — kérdezett vissza a taxis. Vagy úgy, volna ilyen zeneszerző, hogy Sztravinszkij? Majd meg­mondom a taxipark tulajdonosá­nak, őt hívják így. Ki tudja, le­het, hogy rokona,,, Nekem egyéb­ként semmi közöm a zenéhez. Puccini vagyok .tisztelettel... Mai Don Juan (Kesztyűs Ferenc rajza) • Az artista visszaköszön... (A Paris Match-hol) Porszivás a fellegek közt (A Paris Matcb-ból)

Next

/
Thumbnails
Contents