Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-04 / 156. szám
76 • A*c£°Á *(B* OK mwwvwHvwwwwvmwwwvwtvwHwmwy miwmwwwwwwmwwwwmwww MOSOLVCÓ ViLÁG Képtelen géprajz — Gondold el, mondja Rudai. elég három szót kimondani a szerelmi mámorban és már nős is vagy! — Igen. igen —teszi hozza barátja — és elég három, álmodban kimondott mondat, és máris ismét elvált ember leszel! * * * — Drágám — könyörög Bo- rosné — engedd meg, hogy elutazzam három hétre a hegyekbe. Ott allandóam rád fogok gondolni. — Maradj inkább itt, kedvesem és gondolj a hegyekre! * # * Kovács feleségével sétál. Egyszer csak hirtelen így szól az asszonyhoz: — Azonnal vágj boldog és megelégedett képet Elme tart az első feleségem. * * * Mindenkinek, aki ebbe a fogházba Iceriil. valamit ki kell tanulnia — magyarázza az igazgató az új raboknak. — ön mi szeretve lenni? — Utazó, igazgató úr. * * * Vigyáznunk kell arra, hogy mit mondunk, kedvesem. A gyerekek kellemetlen kérdéseket kezdenek nekem feladni. — Például milyeneket? — akarja tudni á férj. — Hát azt, hogy tulajdonképpen miért mentein hozzád! * * * A férj és feleség megbeszélik a nyaralás előtti teendőket: — A kanárit odaadjuk a nővéremnek, a macskát a szomszédoknak, a rádiót és a magnetofont kölcsönadjuk a sógoromnak, a gyerekek pedig a nagymamánál lesznek... — Nem kéne akkor imkálbb itthon maradnunk, ha már ilyen nagyszerű csend és nyugalom lesz itthon? * • * Nem szégyelli magát itt koldulni ilyen hullarészegen? — mondja egy hölgy a koldusnak. — Nem, A koldulást akkor szégyellem, ha józan vagyok. * * * — Tulajdonképpen miért nősültéi meg? — Nem éreztem magam jól sem otthon, sem házon kívül. Most pedig kitűnően érzem magam házon kívül. * * * A bíró megkérdezi az alperestől: — Mondta Ön a felperesnek azt, hogy korhely, naplopó ? — Igen. —És azt is mondta neki, hogy » tolvaj, szélhámos ? — Nem. Ha mérges az ember : nem jut minden eszébe.. — Tegnap vásároltam Önök- • nel ezt a cipőt, de annyira ké- ■ nyel m étién és olyan rmnősíthe- ! teilen kivitelű... —* Kegyed panaszkodik... — * mondja megnyugtatólag az el- • adó. — Mit tegyünk akkor mi! ! önnek mindössze egy ilyen ci- ; pője van. de nálunk az üzlet- ; ben van 4 000 pár! — Tudod, barátocskám — ] mondja társának a bizonytalan j tekintetű fiatalember, miközben \ „bedobja” a soronkövetkező po- \ bárkát — amint a kelleténél i többet iszom, a testemen kék | foltok jelennek meg. — El tudom képzelni. — fe- j leli a másik — az én feleségem j is szigorú asszony. — Egy órát szeretnék vásárol- i ni intézményünk számára — jj mondja az eladóhoz fordulva a J vevő. ! — Faliórát parancsol vagy éb- ; resztét? ; A gépjármű «**#*■ «#**»**#*•**•»■■«*» *•»****•■••**•#*••»«*•*»••■•»»**»**'**••*•• »■•"••*****1 — Masenyka! — ordítottam befutva a konyhába. — Ez aztán siker! Elsöprő siker! Az általam készített hóeltakarító kombájn tervrajzát elfogadta a tudományos minősítő bizottság! — Mondtam én, hogy minden jó, ha a vége jó — suttogta a feleségem, és a terített asztalra mutatott. Ott már illatoztak a finom ételek, középen pedig ingerlőén díszelgett a pezsgősüveg. Miután egy pohárral felhajtottunk, ezt mondtam: A hóeltakarító kombájnom tervrajza ördögien jól sikerült! Utolérhetetlen! A legideálisabb gép, majdhogynem örökmozgó. Képzeld, milyen elmés szerkezet: Van egy hatalmas gőzkazánja, amelynek örökmozgását is köszönheti. A gép ösz- székotorja a havat, felmarkolja és betáplálja a kazánba. Itt a hó átalakul gőzzé, azaz a gép mozgató energiájává, mellyel új havat gyűjt, ami aztán ismét gőzzé változik. Ez a folyamat állandóan ismétlődik. Nagyszerű, ugye? C. Kemohlidze: Micsoda siker! — En mindig zseniális tervezőnek tartottalak — suttogta megha- tódottam. a feleségem. — Én már akkor is hittem neked, amikor még senki sem hitt. Emlékszel, harminc évvel ezelőtt, házasságunk első hónapjaiban. amikor megkonstruáltál egy lapátot, mindenki kimévé, tett. De én hittem a képességeidben! — Miféle lapátról is beszélsz te tulajdonképpen? Mi a fészkes fenének terveztem volna én lapátot? — Nem egyszerű lapát volt — magyarázta a feleségem —, hanem hóeltákaritó lapát. Volt rajta egy nyomógomb is../ — Minek terveztem volna én ilyen lapátot — morogtam sértődötten —, vajon minek? Különben is, kinek nézel te engem? — Ez nem mese! Ez tény — mondta keményen. — Csak te egyszerűen elfelejtetted. —Nem, nem — tiltakoztam kézzel, lábbal — ez lehetetlen! Egyáltalán mire jó az — lapát nyomógombbal? Nagy viccmester vagy te, Má- senyka. Ügyesebb dolog lesz, ha felhajtunk még egy pohárka pezsgőt a boldogságunkra! Másenyka felemelte a telt poharat, kiitt-a, ma jd észbekapva azt mondta: — Jaj, igaz is. neked ma teheráru-kiildemé- nyed érkezett! — Küldemény fehéráruként? — örültem meg és felhajtottam az italt. — Ez nem rossz. Nézzük, mi van a csomagban! A folyosón ídomta- lan, hosszúkás láda éktelenkedett. Az italtól egyre derűsebb hangulatban nekiestem felbontásának. Ügyes mozdulatokkal felnyitottam a tetejét, s nagy nehezen kiemeltem belőle j egy nehéz fémlapátot, j melyen nyomógomb is díszlett. Mellékelve ott ; volt egy levél is: „Tisztelt Ivanov Elv- ! társ! Örömmel közöljük j Önnel, hogy . harminc- ] éves szorgos és kitartó j munka után üzemünk- j ben *ráálltunk az Ön ; tervei alapján készített j hóeltakarító lapát so- | rozatgyártására. Gratu- ‘ tálunk Önnek, és emlé- j kül megküldjük a fu- j tószalagról lekerült első j lapátot. Tervező munká- j jóhoz új sikereket kívá- ! nunk!” — Drágám — numd- \ tam feleszmélve keserű j mosollyal, miközben j odamentem az asztalhoz ] és töltöttem — ezt meg- j ünnepeljük egy pohár j itallal. Arra iszunk, j hogy hosszú-hosszú éle- j tét éljünk, hogy négy- j ven év múlva ismét j megünnepelhessük az j általam tervezett s az j állami minősítő bízott- J súg által már élfoga- j dott kombájn széria- j gyártásának az első pél- « dányát... Éordította: ■ Sigér Imre — Magában egy Jó orvos veszett el, mert minden társadalmi ösztöndíjast úgy le tud kezelni« (Kesztyűs Ferenc rajza) — Ügy latszik, megint harapós kedvében van« (Kesztyűs Ferenc karikatúrája) A modem kor nagy vívmánya. Géperejű jármű. Általában amíg a motor jár, addig a jármű is jár, de ha a motor nem jár, altkor a vezető — káromkodik. A gépj ái-műnek lehet két kereke (lásd: motorkerékpár) és több (lásd: autó stb.). A motorhibán kívül különösebb ellenségük nincs, csupán az úttest- re szórt szegek és más, defekte*, előidéző eszközök, valamint a közlekedési rendőrség. Ez különösen ittas vezetés fennforogta esetén válik végzetszerűvé. Ilyenkor a vezető nem egy fa tetején, hanem esetleg az őrszo- bán köt ki. Útjainkon egyre szaporodnak a gépjárművek, lassan több lesz belőlük, mint a gyalogosokból, akik egyébként esküdt ellenségeik. Egyelőre az utóbbiak vannak előnytelenebb helyzetben, különösen a zebrán, mert ha összeütköznek egy gépjárművel, rendszerint ők maradnak alul. Ez viszont fölöttébb kellemetlen. Az utóbbi években nagyon divatba jött a stop. Mármint az autóstop. Ez azt jelenti, hogy az országút szélén esdekelve integet a szegény gyalogos, hogy vigyék tovább kocsival, mire a vezető nagy gőgösen egy jót nevet, netán nyelvét nyújtja, és továbbhajt. Ám, ha így haladunk, eljő a kor, és fordul a kocka: mindenkinek lesz kocsija, csak nekem nem, s akkor a szerencsés vezető a többiek előtt boldogjain fog ujjal rám mutogatni: — Sikerült felvennem az egyetlen stoppost. ám ki hallott mór olyat, hogy a gilotinnal ruhát szabnának. És itt már el is jutottunk odáig, hogy az olló elsősorban a szabók munkaeszköze, bár a fodrászok is használják. Ehelyütt kell megjegyeznem: viszont a szobrászatban, zeneművészetben általában nem fordul elő. Csupán néha a festészetben. Akkor, amikor vad huligánok ollóval esnek neki egy-egy festménynek. Hasonlít még a hollóhoz is. A különbség közöttük csak egy „h” betű. A pokolgép Egyszerű, ügyes, kedves kis szerkezet. Formájára nézve lehet többféle alakú, de ketyegésével mégis leginkább az órára emlékeztet. Ám nemcsak ketyeg, hanem időre be is lehet állítani. Például az egyik ismerősöm azt akarja, hogy a másik reggel hatkor ébredjen, akkor beállítja hatra a pokolgépet, és elhelyezd annak éjjeliszekrényén. Ha ez utóbbi nem veszi észre a csínyt, akkor garantáltan, másodpercnyi pontossággal fel is ébred reggel hatkor, de csak rövid időre, mert azután örök álomra szenderül. Mert ugyebár a pokolgép robban, halált hordoz magában, csak az a bökkenő, hogy ha egy ártatlan, szende embert küldenek vele a másvilágra, akkor az valóban a pokolba kerül-e vagy netán a mennyországba A kötél Az olló Tulajdonképpen a fizika szerint kétkarú emelő. Lehet, sőt nagyon valószínű — okos emberek állítják —, hogy az, de ón ettől függetlenül soha nem emeltem még fel vele semmit. Az ollónak két fajtája van: éles és életlen. E tekintetben rokonságot tart a pengével, a bicskával, a késsel, a baltával és más vágóeszközzel. Sőt, nemcsak e tekintetben^ hanem azért is, mert szúrásra alkalmas. Hallattam már olyat, hogy egy féltékeny asszony ollóval szúrta szíven a férjét, De ettől függetlenül általában vágni szoktak vele, akárcsak a gilotinnal. Emberi fej levágására nem alkalmas, mint a gilotin, Egyszerű gép. Persze emberi segédlet nélkül nem sokat ér. Kötél és csiga segítségévei emberek emelik magasba a nehéz tárgyakat. Van. amikor a csigára sincs szükség, mert a nehéz tárgyat (egy kövér bűnözőt) sámlira állítják — felfüggesztett kötéllel a nyakában —, majd kirúgják alóla a sámlit. Ezzel a munka el is van végezve. A kötélnek kiét vége van. Egyik az egyik, másik a másik végén. Mindig szárazon árusítják és ez sokaknak külön gondot okoz. Különösen azoknak a durva embereknek, akik feleségüket, vagy gyermekeiket vízben áztatott kötéllel szokták verni. A kötelet a kötelesek kötelesek készíteni, hiszen az órások vagy a sírásók nem értenek hozzá. Még csak nem is névrokonok A híres zeneszerző, Sztravinszkij New Yorkba érkezvén, taxiba ült, hogy eljusson a szállodába. Meglepetéssel olvasta a taxiajtóra függesztett táblán a tulajdonos nevét: Sztravinszkij. — Bocsánat — kérdezte a sofőrtől — nem rokona Ön véletlenül a neves zeneszerzőnek? — Milyen zeneszerzőnek? — kérdezett vissza a taxis. Vagy úgy, volna ilyen zeneszerző, hogy Sztravinszkij? Majd megmondom a taxipark tulajdonosának, őt hívják így. Ki tudja, lehet, hogy rokona,,, Nekem egyébként semmi közöm a zenéhez. Puccini vagyok .tisztelettel... Mai Don Juan (Kesztyűs Ferenc rajza) • Az artista visszaköszön... (A Paris Match-hol) Porszivás a fellegek közt (A Paris Matcb-ból)
