Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-04 / 156. szám

tgy tätia a fielet tonunentflonnilt, Pálfy Jözsef: Vihar Máltánál, vita Vietnamról fi héven tovább gyűrűzik a i Földközi-tengeri politikai vihar a kis szigetország, Málta körül. Közben meghozta a posta cí­memre azokat a brüsszeli újsá­gokat, amelyek — a NATO po­litikai-igazgatási központja Brüsszelben lévén — különösen részletesen ismertették a mál­tai botrány előzményeit, no- meg várható következményeit. Ezért tartom érdemesnek visz- szatémi az úgynevezett Birin- delli-ügyre. Birindelli admirális a NATO dél-európai haditengerészeti erőinek parancsnoka volt, fő­hadiszállását Málta szigetén rendezte be. A hét évvel ez­előtt függetlenné vált ország lakóinak nagyobb része azért is görbe szemmel nézett rá, mert köztudomású volt az olasz ten­gernagy fasiszta múltja. Málta pedig a második világháború­ban hősiesen állott helyt az olasz és a német fasiszták meg­megújuló támadásaival szem­ben. Ami nem sikerült Birin- dellinek mint Mussolini tiszt­jének, az sikerült neki mint a NATO magas rangú parancs­nokának: ott parádézhatott Málta kikötőjében, Mllti 1800-tól 1964-ig an­gol birtok volt, ponto­san hét esztendeje ütötték nyélbe az alkut, amelynek ér­telmében a függetlenség elnye­rése után még tíz évig brit csa­patok maradhatnak a szigeten, Lavalletta hadikikötője az an­gol hadihajók támaszpontja le­het. Nagy-Britannia a NATO egyik tagállama, ez a tény azonban aligha igazolhatta, ma­gyarázhatta, hogy az Észak- Atlanti Szövetség haderejének egyik parancsnoksága — ama bizonyos Birindellié — éppen a szigeten üsse fel hadiszállását. A magyarázat más. Sokkal in­kább kézenfekvő. Málta a Föld­közi-tenger két medencéje kö­zött kulcshelyzetet foglal el, el­lenőrizni képes Szicília és Tu­nézia között a Földközi-tenger keleti és nyugati részének át­járóját Közel van Líbiához csakúgy, mint az Egyesült Arab Köztársasághoz, következésképp ' a Szuezi-csatornához... Birindelli admirálist fasiszta múltja nem intette szerény magatartásra. Az a bizalom, amellyel közvetlen fölöttese, az amerikai Rivero tengernagy, a NATO teljes dél-európai had­erejének főparancsnoka visel­tetett iránta, vérszemet adott néki és nagy-nagy kedvet a politizálásra. Az olasz fasiszta tengerész hivatva érezte magát arra, hogy nyilatkozatokkal fo­kozza a NATO elkötelezettsé­gét — Izrael mellett! Emellett természetesen indokoltnak tar­totta, hogy újabb meg újabb — szájhősködő — támadásokat intézzen a szovjet flotta Föld­közi-tengeri jelenléte ellen. E két politikai célja együtt jutott kifejezésre abban a nyilatko­zatban is, amely az izraeli Maariv című lap hasábjain je­lent meg. Már ekkor robbanha. tott volna a politikai bomba, de ekkor még Málta korábbi re­akciós miniszterelnöke, Giorgio Borg Olivier szemet hunyt az eset fölött. Nem úgy Dominio („Dom”) ] Mintoff, a munkáspárt vezető­je, aki éppen ékkor járt a vá­lasztási harc kellős közepében. Mintoff nem válogatta meg szavait. A NATO-paéancsnokot, az olasz tengernagyot nyíltan „fasisztának” bélyegezte és ki­jelentette, hogy ha a munkás­párt győz a választáson, Bi- rindellinek nem lesz sokáig maradása Máltán. így is lett... Több történhetik-e? A nyu-1 gáti fővárosokban nagy riada­lom támadt, amikor a munkás­párt győzött. Az angol nagykö­vet már kerek egy héttel Bi-I ríndelli máltai kiutasítása előtt tájékoztatta a NATO állandói tanácsát a várható fordulatról. A nyugati sajtó propagandagé­pezete pedig megkapta az uta­sítást: eltúlozni az eset jelen­tőségét... A „szövetségesek el­lenkezőjére fordítását” kezdték jósolni, magyarán azt, hogy — a NATO hadihajói helyébe szovjet hadihajók futnak majd be Málta kikötőjébe! Erről, azt hiszem, nincs szó. Az új máltai munkáspárti kor­mány vezetői személyes bosszú­jukat töltötték ki az olasz fasisz­ta tengernagyon és ugyanakkor kérdésessé tették a NATO-pa- rancsnokság megmaradását, csakúgy, mint a brit csapatok állomásozását. Viszont nyilván­valónak látszik, hogy új felté­telekkel, magasabb bérleti díjak megfizetése esetén őfelsége hadi­hajói és katonái továbbra is bir­tokukban tarthatják a támasz­pontot. S talán még a NATO jelenlétére is találnak átmene­tileg jogi alapot. A hangsúly azonban — az át­menetileg kifejezésen van! A máltai fejlemények újabb bizo­nyítékát szolgáltatják a Földkö­zi-tengeri erőviszonyok új ala­kulásának. Elképzelhető lett vol­na tíz-tizenöt évvel ezelőtt, hogy egy ilyen parányi ország (319 négyzetkilométer, 350 000 lakos) kihívást intézzen olyan nagyha­talom, mint Nagy-Britannia és olyan erős katonai koalíció, mint a NATO ellen? Történt pedig mindez — I hadd emlékeztessek rá — egyidőben azzal, hogy Moszkvá­ban kicserélték a szovjet—egyip­tomi szerződés ratifikációs ok­mányait. A Szovjetunió és az EAK barátsági és együttműkö­dési szerződése, amely 15 évre írja elő a két országnak a min­den eddiginél szorosabb együtt- haladását, ezzel az aktussal élet­be lépett. Jó hírt hoztak a héten Párizs­ból is a távirógépek. A vietnami konferencia 119. ülésén Nguyen Thi Binh asszony, a Dél-Viet­nami Ideiglenes Forradalmi Kormány külügyminisztere, a DIFK küldöttségének vezetője új, hétpontos rendezési tervet terjesztett elő. Tárgyilagos nyu­gati megfigyelők véleménye szerint is a DIFK új kezdemé­nyezése olyan rugalmas formá­ban történt, hogy elméletileg lehetővé tenné Nixon számára a „Yes” kimondását... A dél- 41 vietnami politikai megoldás ke- S resésében a DIFK azt javasolja, J hogy Saigonban alakuljon új ; kormány, amely aztán az ideig- • lenes forradalmi kormánnyal 5 folytatandó tárgyalások után, a ■ DIFK elemeivel egyesülve egy • „a népi egyetértésen alapuló, új [ kormánnyá” válna ... Egyfor- ■ mán szó van a DIFK rendezési ! tervében az amerikai csapatok : kivonásáról és ezzel párhuza- | mosan az amerikai hadifoglyok • szabadonbocsátásáról. (Tudjuk, : hogy Nixon propagandája nagy • hűhót csap a VDK és a DIFK j kezében levő amerikai hadifog- : lyok sorsa körül, álszent módon ■ emberiességi szempontokat em- « legetnek, feledve azt, hogy a ! napalbombák, a My Lai-i tö- : megmészárlások vaimi kevés • emberiességre vallottak...) flZ amerka sajtó egyes lap- : jai ismét közölhetnek leleple- • ző dokumentumokat, miután a • Legfelső Bíróság többségi íté- j lete szabaddá tette az okmá- : nyok megjelentetését. Egy-két • megjegyzés ide kívánkozik. Ne ! higgyük, hogy „jó” amerikaiak | és „gonosz” amerikaiak harcá­nak tanúja itt a világ. Arról van csupán szó, hogy az ame­rikai monopóliumok egy ré­sze saját profilehetőségeinek csökkenésétől félve a vietnami 1 háború befejezését szeretné el­érni. A rendelkezésére álló óriási politikai és propaganda- eszközök birtokában még ilyen harctól sem riad vissza, mint a titkosnak tekintett okmá­nyok közlése. Ami azokban van, számunkra nem új. Folytatják a titkos dokumentumok közzétételét Az Egyesült Államok Legfelső Bírósága hat szavazattal három ellenében úgy döntött: engedélyezi, hogy a New York Times és a Washington Post folytassa a vietnami háborúval foglalko­zó titkos Pentagon-dokumentumokra alapuló cikksorozatát. A képen: William Frazee sajtófőnök a győzelem (Victory) V-je- lét mutatja a döntés hallatán a fotóriporternek. (Telefotó — AP—MJTI—KS) Kissinger Saigonban Algéria köszöntése A baráti Algéria népe július 5-én köszönti függetlenségének 9. évfordulóját. A független fej­lődés útja hosszú és véres harc, kitartó nemzeti felszabadító küzdelem eredményeként nyílt meg a volt francia gyarmat né­pe előtt. Százharminc esztendős kolonialista uralom igáját ráz­ta le az algériai nép, példátlan véráldozat árán: nyolc évig folyt a véres szabadságharc és még két esztendeig tartott a csata a tárgyalóasztalok mellett, míg végre a francia kormány elis­merte, hogy Algéria nem fran­cia megye... Közel egymillió algériai ál­dozta életét a szabadságharc­ban. amely elvezetett 1961 jú­liusának emlékezetes napjáig, ä függetlenség deklarálásáig. Az­óta az algériai nép megszilár­dította függetlenségét és a ma­gaválasztotta útra lépett: a de­mokratikus fejlődés, a társadal­mi haladás, a következetes anti- imperialista politika útjára. A feladat nem könnyű, hiszen rop­pant erőfeszítéseket kell tenni a gyarmati uralom idején tudato­san elsorvasztott közoktatás fej­lesztésére, rendkívül súlyosak a szociális terhek éppen a kolo­nialista örökség miatt, nagyon sok a hadiözvegy, a hadiárva, és a munkanélküliség még min­dig nyomasztó gond. De az ered­mények mindinkább kibontakoz­tak: a függetlenség majd egy év­tizede alatt nagyot lépett Al­géria az iparosításban és éppen most vívja új csatáját az ide­gen monopóliumok ellen. Algé­ria szívósan küzd azért, hogy megkapja méltó jussát termé­szeti kincseinek jövedelméből. Ebben a politikában Algéria élvezi a világ békeszerető erői­nek segítségét, elsősorban a szocialista országokét, s így ha­zánkat is. Rokonszenwel kísér­jük a nagy észak-afrikai ország nemzeti függetlenségi politiká­ját, következetes antiimperialis- ta magatartását, s örülünk a magyar—algériai kapcsolatok fejlődésének és elmélyülésének. Henry Kissinger, Nixon elnök külpolitikai tanácsadója szomba­ton Saigonba érkezett, ahol há­rom napot tölt. Érkezésekor nem volt hajlandó semmiféle nyilat­kozatot tenni. Kissinger hétfőn tovább utazik Thaiföldre, onnan Indiába, Pakisztánba és Fran­ciaországba. Nixon elnököt Ka­liforniai nyaralójában keresi majd fel, hogy utazásáról be­számoljon. Az amerikai politikus saigoni programbeosztását nem hozták nyilvánosságra, de biztosra ve­szik, hogy máris kapcsolatokat vett fel annak érdekében, hogy a saigoni kormány vezetőin kí­vül az ellenzék politikusaival is találkozzon. Thieu elnökkel foly­tatandó megbeszélésén Kissin­ger feltehetően tárgyal az ame­rikai csapatok Vietnamból való kivonásáról és a DIFK legutóbb előterjesztett békejavaslatáról. (MTI) ■ ■■■■■■■■■•«••■UM mi Ausztriai jegyzetek o Erőmű az Alpokban Európa egyik legszebb hegyi útján, a Grossglockner-straissen haladva 2000 méter magasság­ban Margaritze és a tengerszint felett 2150 méteren a Leiter­bach—Einleitung csillan meg. A két tengerszem a csodálatosan szép, se nem hó, se nem jég glecserekből táplálkozik. A ta­vaknál 1945 és 1955 között óriási gátakat építették, hogy a hatal­mas mennyiségű csapadék össze­gyűjtését elvégezzék, és Auszt­ria legnagyobb vízierőművének energiaforrásává váljanak. A Glockner-Kaprun legfelső tárolója, a G ross-G lo ckner és a Pastensee gleccsereiből lezúduló vizet gyűjti össze, hogy táplálja a néhány kilométeres távolság­ban alatta (1960 méter magasság­ban) elterülő, ugyancsak beton­falakkal megerősített nagy víz­tárolót. A víztároló baloldali fala a Moserpere, a jobboldali a Drossenpere. A gátak alul 25, felül 6,5 méter szélesek, magas­ságúk 112 méter. A két gát együttesen 2200 méter hosszúsá­gú, és 85,4 millió köbméter vi­zet gyújt össze. A második mes­terséges tó is energiatartalék- szerepét tölti be. Amikor a 85,4 millió köbméter mennyiséget el­éri, akkor a vízszint 30 méterrel magasabb, mint a Margaritze tárolóé. A vízszintkülönbséget a Moserboden gránitszikla meden­céjébe vésett szivattyú bizto­sítja. A szivattyúházban Josef Plö- böt vezető mérnök elmagyaráz­ta, hogy a Margaritzet a Moser- bodennal 11 600 méter hosszú, 3 méter átmérőjű csőhálózat köti össze. — A szívó- és nyomórend szer — folytatta az ismertetést — fontos része annak, hogy a Glöckner Kaprun a felhalmo­zott, hatalmas vízmennyiséggel a napnak éppen abban az idő­szakában termelhessen áramot, amikor arra a legnagyobb szük­ség van. A Moder-boden összegyűjtött vize 4500 méter hosszú csőrend­szeren az 1600 méter magasság­ban kiépített Linberg tóba fo­lyik. A vízszint szabályozását itt is szivattyúrendszerrel végzik. Az automatikus szabályozórend­szer gondoskodik arról, hogy a Linberg tóban maximálisan 82,8 millió köbméter víz tárolódjék. A Linberg tó alatt alakították l■n■■ana■■■aauaa9l 10 a Glöckner Kaprun felső erő­mű rendszerének négy turbiná­ját, amelyek együttesen 110 ezer kilowatt teljesítményű energia­szolgáltatásra képesek. A felső erőműrendszer-turbi­nán átfolyó víz 8300 méteres csőrendszeren a 781 méter ma­gasságú szintre zúdul, és Glock­ner-Kaprun második négy tur­bináját hozza mozgásba. Itt is 110 ezer kilowatt a maximális teljesítmény. A festői szépségű Kaprunban, az égbenyúló gránithegyek lábá­nál van az erőműrendszer köz­ponti irányító állomása. A ve­zérlő teremben Hellmut Heiss, a főmérnök további felvilágosítá­sokat ad. A Glockner-Kaprun erőmű- rendszerének tervezése már a második világháború előtt tör­tént. Az erőteljes építés azon­ban csak 1946-ban kezdődhetett meg. A Linberg-gát alatti felső erőmű egységei már 1951-ben megkezdték az energiaszolgálta­tást. Akkor, 1951-ben (17 500 ki­lowatt kihasználási átlaggal) 153 millió kilowatt/óra energiát adott a köztársaságnak. A mun­kálatok 1960-ban fejeződtek be. Tizenöt év alatt felépült a há­rom óriási és a két kisebb gát A sok tízezer tonna építőanyag szállításához bonyolult közleke­dési rendszert hoztak létre. Az erőműrendszerhez majdnem 30

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents