Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-29 / 177. szám

Békési virágok köxött Eltévedni A kertészetet nem lehet. Efe- lől először a bű­vös illatokkal telített szellő nyugtat meg. Azután a Eák kö­zött, az országút mellett kibon­takozik a színek egész kaval- kádja. Kék fehér, bordó petúni­ák, piros és fehér verbénák, ezüstfehér fátyolvirágok tárul­koznak a nap felé. Lányok, asz- szonyok hajladoznak a virágok között — barnán, tarka ruhák­ban. Jól beleillenek a környe­zetbe. „Aratnak”. A Vetőmag Vállalat békési virágmagtermelő telepe az ország egyetlen olyan virágkertészete, ahol nem vi­rágjaikért nevelik a virágokat. A Békéscsaba és Békés közt a műút mellett fekvő I-es üzem­ben tizennégy állandó dolgozó és 20—25 időszaki munkás te­vékenykedik február végétől de­cember közepéig. Azon fáradoz­nak, hogy az országban ne le­gyenek virággondok, név és szü­letésnapokon, házassági évfor­dulókon és a virágoskertek léte­sítésekor. átszelő út mentén vörös kakastaréj díszük. Vágási Istvánné és Fántye Júlia gyors mozdulatokkal szabadítja meg a nemes virágokat az élősködő gyomoktól. Távolabb négy nő — Bagi Jánosné Szabó Anna, Marti Ferencné és Kovács Bé- láné — nevetgélve, dudorászva kapálja az őszirózsák földjét. Mindannyian békésiek. Évek óta ide térnek vissza dolgozni min­den tavasszal. (A vállalat télen nem tud foglalkoztatást biztosí­tani számukra.) Elégedettek a2 itteni munkával, vidáman dol­goznak. A m unkahely — csak körül kell nézni —- valóban gyönyörű. A kertészet belső végében áll a két raktár-szérű. Előtte férfi­ak permetezik a pillangós virá­gú növényeket. A permetezőtar­tályt vonó lovak szaglószervét ingerli a virágillat. Ficánkolva prüszkölnek a gumitömlő felé, amelyből ezer sugárra hasadva hull a víz a közeli melegágyak­ra, Két iskolás lány, Mucsi Zsó­fia és Kovács Mari ápolja, el­lenőrzi itt azokat a Jris csere­pes virágokat, amelyeket az au­gusztusi szegedi virágkiállításra készítettek elő. Munkájukat Gó­lya Eszter irányítja, akit ilyen­kor délelőtt a hollandi ágyakban lehet megtalálni a petúniák kö­zött. Kis ecsettel végzi a tarka virágok mesterséges beporzását. Ezek szintén a virágkiállításra „mennek”. Lovas Imre részlegvezetővel állunk meg a szorgoskodó lá­nyok mellett Gólya Eszter büsz­kén mutat körül: — Ilyen virágokkal díszítettük tavaly a mezőgazdasági kiállítá­son a vetőmagtermeltető válla­lat pavilonját A tavalyelőtti virágkiállításon ugyancsak ezek, kel nyertünk első díjat Most sem szeretnénk alább adni. — Nyolc évvel ezelőtt még- csak egy nádkunyhó állt itt az országút oldalán — mondja Lo­vas Imre, miközben a raktárak felé haladunk. Akikor melegágyi ablakokból és ponyvákból tá- koltunk össze egy raktárfélesé­get Ma mái- két modern fémvá­zas színünk van. egy cséplő­gép áll. Kö­rötte ponyván kiterítve a lesze­dett fátyol virág. Szabados Já­nosné villával forgatja, készíti cséplésre a „termést”. Kosa Já­nosné és Kovács Katalin csép- lik ki a fátyolvirág apró fekete magvait, amelyet Mucsi János­né rázópados szelektáló gépen tisztít exportra. Az egyikben — Tisztában vagyunk azzal — fejezi be a virágillatos útikala­uzolást a részlegvezető —, hogy dolgozóinkat nemcsak a virá­gok szeretete vonzza vállala­tunkhoz. Megoldottuk azt, hogy reggelente gépkocsival hozzuk őket ide Békésről s este is va- lamennyiüket hazaszállítjuk. Az ebédet a konzervgyárból hord­juk. Bár szociális ellátás terén még találhatók hiányosságok a vállalatnál, de a lányok és az asszonyok látják a fejlődést, ta­pasztalhatják a jóakaratot. Ezért is térnek vissza dolgozni évről évre ide a virágok közé. Kővá/ry E. Péter Az OrOTÉRT sajtótájékoztatója Csütörtöktől 18 fajta, összesen 200 ezer napszemüveget kínál­nak 30 százalékos engedménnyel a száküzletek — jelentette be az OFOTÉRT szerdai sajtótájékoz­tatóján Somogyi Béla vezér- igazgató. Beszámolt egyebek között ar­ról, hogy a dioptriás szemüveg- lencsék átmeneti hiányát — a MOM elmaradt a szállításokkal — az import fokozásával igye­keznek megszüntetni. Eddig 120 ezer spanyol szemüveglencsét hoztak be, ugyanennyit rendel­tek a harmadik negyedévre, amikor már zavartalan lesz az ellátási, annál is inkább, mert a MOM mátészalkai új üzeme is növeli termelését. (MTI) Új utak Csorráson A Csorváshoz tartozó Pető- fi-puszta alig négy és fél ki­lométerre van a községtől. Ez a Felsőnyomásd Állami Gaz­daság 3-as számú kerületének a központja, ahol 58 család la kik. Sokan kijárnak oda dol­gozni. A puszta nevezetessége egy kastély, amelynek az építése a felszabadulás előtt félbema­radt, a mintegy 40 holdas park, mellette pedig 80 hold erdő. Van halastó, sőt még uszoda is, amit azonban az idő eléggé kikezdett. Lesz-e szellemi „export” Mezőhegyesről? Együttműködési ajánlat a cukorrépa iparsserű termesvtésére Evek óta csökken a cukorré­patermesztési kedv megyénk szövetkezeteiben. Az üzemi ve­zetők a tsz-tagság elöregedésé­ben és a hagyományos termelési mód folytatásában látják az okot. Azt mondják, hogy a szö­vetkezeti tagság nem szívesen mássza négykézláb a répasoro­kat, hogy kiegyelje. Sok igazság van ebben. De az is az igazság­hoz tartozik, hogy a korábbi években eluralkodott egy olyan szemlélet amely szerint idehaza nem érdemes cukorrépát ter­meszteni, mert drágán termel­jük. Külföldről olcsóbban be tudjuk szerezni a cukrot, mint amilyen költséggel idehaza elő­állítjuk. Az előbb említett té­nyek annyira egybeestek 1970- ben, hogy a központi erőfeszí­téseik ellenére is tovább csök­kent a cukorrépa vetésterülete. Ez a folyamat ebben az évben tovább fokozódott. Ma már ott tart az ország, hogy az igen elő­nyös cukorexport mellett a bel­földi szükséglet kielégítésére ki­lónként majdnem egy dollárért cukrot importál. A magyar cukorrépaftermesztés és a magyar cukorgyártás év­tizedek óta — minőségével — világszínvonalon áll annak elle­nére, hogy a cukorrépa termesz­tésére és a cukorgyártásra mennyiségileg ezt a világszínvo­nalat egyáltalán nem mondhat­juk el. Korszerűtlen eszközök­kel termesztjük a cukorrépáit, a cukorgyárak gépei is elöreged­tek, sokat veszítettek hatékony­ságukból. Rekonstrukcióra szo_ rulnak. Ebből a helyzetből ki­indulva nagyon is érthető, hogy a Mezőhegyest Cukorgyár és a Mezőhegyes! Állami Gazdaság egy évvel ezelőtt miért kötött társasági szerződést a cukorrépa iparszerű termesztésére. Ma már Mezőhegyes környékén ezer hol­don felüli területen termesztik a cukorrépát. Korábban csak 3—400 hold cukorrépa díszlett ezen a tájon. Az állami gazda­ságban óért terméshozamok megközelítik a 270—280 mázsát holdanként. A cukortermelési programhoz ilyen értelemben világszínvonalon álló termés- eredménnyel járult hozzá a Mezőhegyesi Állami Gazdaság. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy tavaly sikeresen szakítot­tak a hagyományos termesztés- technológiával, mert kapavágás nélkül, gépek, vegyszerek segít­ségévei termesztették ezer hod­Ertesítjük t. Szállítóiinkat és Vásárlóinkat, hogy orosházi, szarvasi és gyomai telepeinken augusztus 2-től 7-ig leltározást tartunk, mely idő alatt az áru átvétel és eladás szünetel, CSONGRAD-BÉKÉS megyei vállalat 201494 das nagyságrendben a cukorrá- [ pát, akkor azt kérdezhetjük: máért csak Mezőhegyesen alakí­tottak ki ilyen korszerű termesz, tési módot? Lehetne ezt több gazdaságban is alkalmazni? Le­hetne, A Mezőhegyesi Állami Gazda­ság néhány év alatt nagy lép­tekkel pótolta a termesztés­technológia országos elmaradá­sát. A megyében vannak olyan szövetkezetek, ahol a mezőhe- gyesihez hasonlóan, de lényege­sen kisebb területein — 50—60 holdon — próbálkoznak az új út keresésével. Hogyan lehetne a mezőhegyesi módszert széles körben elterjeszteni? Tulajdon­képpen erről tanácskozott július 27-én az a koordinációs bizott­ság, melyben az állami gazdaság vezetői, a megyei tanács képvi­selői és a két tsz-szövetség meg. bízottad vettek részt. Végül is olyan megállapodás született, melynek értelmében a Mezőhe­gyest Állami Gazdaság a cukor­répatermesztés világszínvonalon álló módszerét egyszerű társu­lás formájában holdanként 300 forintért és az ötéves termésát­lag feletti hozam 20 százalékáért átadja a vele szerződést kötő üzemeknek. A tanácskozás résztvevői úgy ítélték meg, hogy a két tsz-szö­vetség területén 5—5 termelő- szövetkezetben egyenként 300— 300 hold körüli cukorrépatermő területen nyitnak szabad utat a mezőhegyesi módszernek. Ez lényegében 3 ezer hold cukorré­pa iparszerű termesztését jelen­ti. Ehhez most már felkészülhet a Mezőhegyesi Állami Gazdaság olyan módon is, hogy a techno­lógia iránt érdeklődő üzemek vezetőivel konkretizálja a ten­nivalókat. A Mezőhegyesi Cukorgyár op­timális üzemeltetéséhez egy-egy szezonban 33 ezer vagon cukor­répa szükséges. Ha figyelembe vesszük hogy az előbb említett társulás 3 ezer holdon 250 má­zsa átlagos hozammal 7500 va­gon cukorrépát ad feldolgozásra, s ha ehhez hozzászámítjuk a Mezőhegyesi Állami Gazdaság ezer holdon felüld hozamát is, akkor elmondhatjuk, hogy 1972- ben a gyár répaszükségletének egyhairmadát a legkorszerűbb, iparszerű technológiával ter­mesztik meg. Ez nagy előrelépés lesz a hazai cukorszükséglet ki­elégítésében! A termelői kört azonban e tár­sulás keretében tovább kellene bővíteni olyan módon, hogy 1973-ra újabb nagy előrelépés következhessen be a Mezőhe­gyes; Cukorgyár után a Sarkadí Cukorgyár térségében is. Mind­két gyár körzetében vannak olyan állami gazdaságok és tér melőszövetkezetek, melyekből a mezőhegyesihez hasonlóan ki­áramolhatna a szellemi erő. Az újkígyósi Aranykalász Tsz, a bé­késcsabai Lenin Tsz, bármelyik kondorosa termelőszövetkezet, a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz területileg is kedvező központja lehetne a legfejlettebb techno­lógia általánossá tételének, olyan feltételek között, mint amilyenre a Mezőhegyes; Álla­mi Gazdaság is építi vállalko­zását. A július 27-d tanácskozáson úgy érezték a résztvevők, hogy a cukorrépatermesztés korszerű­sítésében valami egészen új kez­dődött. Ezt a kezdeményezést a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium anyagilag is tá­mogatja. Érthető, hiszen a drá­ga cukorimport hazai pótlása hazad termésből megvalósítható, ha olyan módon szervezik szö­vetkezeteikben is a termesztést, mint Mezőhegyesen. Dupsi Károly Nagyon szép a környék, a hatalmas park igen alkalmas lenne ifjúsági táborozásra, ha az uszodát is rendbehoznák. Eddig kevés szó esett róla, mert földesúton nehéz volt megközelíteni. Most azonban a gazdaság 4 méter széles asz­faltburkolatú kövesutat épít­tet a pusztára. A munka nem­rég kezdődött és várhatóan a jövő év tavaszán fejeződik be. Csorvásnak nincs strandja, bizonyára a községi tanács is törekedni fog majd, hogy használhatóvá tegye az uszo­dát és kirándulóhelyet létesít­sen Petőfi-pusztán. A kövesút sok más kezdeményezéshez le­hetőséget nyújt. Az állami gazdaság a puszta lakóinak az életét is igyekszik szebbé tenni. Most 14 lakást újít fel, de már tavaly ennél többet rendbehozatott. Jövőre a még hátralevők is sorra ke­rülnek. A 47-es út szeli át a közsé­get, amit 9 és fél méterre szélesítettek ki. Az útépítők a lakosság megelégedésére ta­valy év végére, határidőre ké­szültek el. A tanács tavasszal parksávot létesített az út mentén. A sok virág derűs hangulatot varázsol a járóke­lőkben, de még a gépkocsin utazókban is. Ezért pedig — ahogy meg­tudom — az érdem Földvári Sándoré, 'a község kertészéé, aki nemcsak szakértelemmel, hanem teljes odaadással, de szerényen végzi a rábízott fel­adatot. Munkájának az ered­ménye mégis feltűnést kelt. Nem fáradozott tehát hiába. És hadd mondjuk el, hogy jó segítőtársakra talált a tanács költségvetési üzemének dolgo­zóiban. sim Q iqim tyTty ttto on 1971, JÚLIUS 39. r Oriásturbina a Láng Gépgyárban A Láng Gépgyár turbinaszereldéjében készül a második me­gawattos óriásturbina. Dolgoznak a hatalmas szerkezeti ele­mek megmunkálásán és megkezdték a szerelés előkészítését.. A Gyöngyösi Gagarin Hőerőmű megrendelésére épülő óriástur­bina az év végére elkészül. (MTI fotó — Bara István felvj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents