Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-25 / 174. szám
T*Ax^>*k wiHWwwwwmm »twwwwtHwmmwwwwwv ctI Bumeráng '* hT%V>*0 Souvenir Futóverseny .V ^ £A<| vtó \W/Z\ o .,SS V ' 'A, ~<><\s&’-~ Szokás hatalma • A * c? ° 4 • <2>* O* K Ez is megér egy mosolyt Néhány szó j a rágógumiról A szociológusok, pszichológu- • sok és antropológusok véleménye szerint sokféle oka lehet annak, hogj? — kellemes izétől eltekintve — az emberek rászoktak a rágógumira. Az egyik legelterjedtebb vélemény szerint a rágógumi majszolása levezeti az emberben felgyülemlett feszültséget, adott esetben csökkenti az étvágyat. Természetesen a gyerekek leginkább azért rágják, hogy — meglehetősen ízléstelen és egyáltalán nem higiénikus módon — felfújják. Az egyik legnagyobb rágógumigyár, a „Goodyear Tire and Rubber Company”, kimutatása szerint 1970-ben az Egyesült Államokban rágógumira 172 milliárd lírának megfelelő összeget költöttek. I Mini m törtóncick \ m Ahogy mondják: meglátni és ] megszeretni egy pillanat műve : volt. A válás már hónapokba ke- • rült. I A téma szinte nap mint nap ! • a* utcán hevert. Onnan vitték : | elvonókúrára. « * * „Szeretsz?” „örökké!” Ami- : ■ kor a gyerek megszületett, a : ; férfi már semmire sem emléke- • ; zett, • ■ • • • ! • | Állítólag mindenki a maga í ; szerencséjének kovácsa. E mes- j ■ térségből sohasem sikerült szak- : ■ vizsgáznom. ... I < Az illető éppen jo útra akart : | térni a lopott holmival, de ősz- j ! szetalálkozott egy rendőrrel. . ■ ■ ! * * * i z | Ismerősöm kijelentette, hogy : ! megkeresi az igazságot. Azóta • í nyoma veszett. ■ ■ oki : ■ Egy fiatalasszony meglátogatja barátnőjét, aki nemrégiben szült. — Milyen édes kis baba! — kiált fel, amikor megmutatják neki a csöppséget. — Egészen az apja! — Csendesen, az istenért — kérleli a fiatal mama —, még meghallja a férjem! ... Rámában két kisfiú sétáltatja kutyáját a Villa Borghese kertjében. Az eSVlk kisfiú meglehetősen szegényes ruhát visel, kutyája is korcs. A másik gyereket mintha dobozból vették volna elő, kutyája szépen ápolt, látszik, hogy fajtiszta. — A te kutyádnak van családfája? — kérdezi a jólöltözött kisfiú. — Nincs, neki bármilyen közönséges fa megteszi. ... Ausztráliában egy napilapban olvasható a következő apróhirdetés: „Okleveles szülésznő szülés levezetését 10 dollárért vállalja. Bérlet 5 szülésre á: 4 dollár." ... XV. Lajos korában élt Bris- sac herceg, aki a reggeli borotválkozás közben mondogatta: „Isten nemessé tett, a király kegyelméből uralkodó herceggé lettem .. . borotválkozz Brissac. hogy be is csinálj valamit!” ... Hajnal ötkor a csendes televi- zióstúdióban két középkorú takarítónő serénykedik. Egyszerre egyikük, egyik kezében felmosóronggyal, másik kezében partossal és vödörrel odalép a mikrofon elé, kihúzza magát, megköszörüli a torkát és nagy hangon igy szól: „A szőnyegeket tisztította Antonia Brambil- li, az ablakokat ragyogóra fényesítette Maria Rosi.” ... Vanna Busoni panaszkodik egy társaságban: Borzasztó, mennyien zaklatnak naponta mindenféle ostobasággal. A saját lakásomban nincs fél óra nyugtom! — Ezen könnyű segíteni, szólal meg a társaság egy másiá. i ja. — Amikor nálam csöngetnek, felkapom a kabátom, fogok egy táskát és csak ezután nyitom ki az ajtót. Az érkezőhöz pedig így szólok: Ö, de sajnálom, épp most kell elmennem. — És ha netán olyasvalaki csönget, akit szívesen fogad? — Egyszerű. A szöveg igy változik: Micsoda szerencséje van, épp most értem haza! ... Egy angol képviselő törvény- tervezetet nyújtott be a parlamentbe. Javasolja, hogy a vonatokon a „Nem dohányzó” szakaszokhoz hasonlóan, legyenek fülkék „Nem beszédes” utasok részére is. ... Rosstnt részt vesz a Sevillai borbély egyik előadásán. A Rosina szerepét interpretáló énekesnő, ismeretlen okból, nem nagyon ragaszkodik a partitúrához. Az előadás után Rossini felkeresi öltözőjében. Az öltöző tele van a művésznő csodáiéival. Rossini lelkesen felkiált: — Asszonyom!, igazán nagyon szép voU, gratulálok! És... mondja csak, ki a zeneszerző? ... Két barát találkozik az utcán. — Minden rendben? — kérdi az egyik a másiktől. — Hát nem mondhatnám — feleli a másik, furcsa hangon. — Miért, mi baj? — Hát, képzeld, az imént váratlanul hazamentem és ott találtam egy férfit, aki ölelgette a feleségemet. — No és mit csináltál? — Mit? Fogtam az esernyőjét. kettétörtem és jó hangosan azt mondtam: „Remélem, esm fog!” De látod, meg csak nem « esik... ■ ói ........ ■*■■■•■■••*« •■■«•■•■*•*•»«»■»»»#* itsiui« A forizmák Az emberek nem érzelmeket jebb annyit ígérhet meg, hogy : várnak, csak udvariasságod nem keresi az alkalmat Goethe A pontosság elrabolja az ember idejét. Oscar Wilde Szakértő az az ember, aki egyre kevesebb kérdésben egyre jobban kiismeri magát. Nichalos Murray Butler- Bs egy nő becsületes, legfelGeorges de Levis » ■ ■ A szerelemben elveszíted a jj józan eszed és csak a házasság- j ban döbbensz rá erre a veszteség- : |*0 Saphir ■ ■ Majd az utókor? De miért len- • nének holnap az emberek ke- j vésbé ostobák, mint ma? Jules Kenard ! M/t a korán a htva- í*" tatban kell lennem, mert van egy kis „maszek” munkám. Alig múlt „hajnali” hat, már ott vagyok a buszmegállónál. Ügy látszik azonban, másnak is sietős a dolga. Hiába tömködöm magam, csak kilógok a sorból, hátsófelemmel majdnem verdesem a járda melletti hentesüzletet. Mindjárt le is vonom magamban a tanulságot: ha korán akarsz hivatalba menni, kelj fel még korábban. Óvatosan nyomulnék előrébb, de óvatosan mellbelöknek, hogy ma. radjak csak jól megalapozott helyemen. Sebaj! Csak már jönne a busz! Csak már rajta lennék! Végre! Néhány percnyi öldöklő harc. kézitusa után máris a buszban állok. Vglami kis gömbölyűn. Azt hiszem tyúkszem lesz. Hogy jöhetnék le róla? Körülforgatom a szemem, mert más testrészem nem mozdul a prés miatt. Lemenni erről a gömbölyűről?! Lehetetlen. Vajon kié lehet? El kell ájulni a hőségtől. Pedig a megálló felé baktatva, majd megfagytam. A sarokban valahol halkan szól a rádió. Ez szabályellenes. Ráadásul bosszantó. A szpíker bemondja az időjárásjelentést, mely szerint ma hűvös az idő. Hazugság! Oda kellene vágni a táskámat, de meg sem tudom moz. ditani a kezem. Mi ez? Hallucinálok? Valaki takargatja a hátamat. Jaj! Ne ott, egy kicsit lejjebb! Női kéz lehet, mert monotonon mindig ugyanazt csinálja. Biztos eltévesztette a házszámot. Hátranéznék, gúnyos pofával, de még ez sem megy. arcizmaim ernyedten lógnak, ráncaiban csiklandósan csorog lefelé a verejték. Ilyen melegben az ember csak hülye vigyort tud vágni. Vágok és meglóbálom a vállai- mat. A birizgáló abbahagyja a va kargatást. Eljut az agyközpontjáig, hogy idegen talajon vezeti le idegességét. A hátsó ajtótól — ahol fel sem lehetne szállni! — kétforintos induj előre. Végre valami változatosság! Be kell dobni. Majd közösen. Az én kezeim valahol a combjaimnál zsibbadnak, nem tudok részt venni a közös játékban, így csak félreRelativitás hajtom a fejem, zöld utat nyitok a kétforintos előtt. Mindenki boldogan fog rajta egy kicsit. S máris ott van a perselynél« Vege az izgalomnak. A cselekvőközpontok újra homályba borulnak. Tovább rázódunk. Egymás hasán, hátán, vállán, nyakában. Ha nem érünk minél előbb a hosszú megállóba, teljesen összeolvadunk, s egy díjnyertes Volánellenőr, sem kanalaz le innen minket. Végre kinyílik az ajtó! De jó is ez a hűvös szellő! Osztani kezd a hústömeg. A lépcsőn potyognak ki az eltikkadt emberek, s rendeződnek a megritkult sorok. Ám a hézagokat újak töltik be, a ftússen felszállók. Vidámak, boldogok — mint amilyen én voltam —, hogy felszállhatnak. Nem tudják, még mi vár rájuk. No, most elérkezik az én percem. Közeledik utam végcélja. Először is kigyomlálom magam állóhelyemből, majd megkezdődik a fúrás. (Ez szakszó, vem szó- szerint értendő). Jobbkarom már elérte a jelzőgombot. Táskám beleakad valakinek a lábába. Hogy tépjem ki? Óvatosan kéne, nehogy leszakadjon a fogója. Megállunk. Érzem a hűvös, friss levegőt. Az irigyek. bosszúállók, akik kénytelenek még pár percet eltölteni ezen a luxus-suhanón, bo- kánrugdosnak, hátba- vágnak, mérgesen löknek rajtam egyet. Nem bánom, csak lefelé! Érzem. csakúgy dőlök ki a buszból. Végre biztos talajon állok, de térdeim. erősen reszketnek, pár pillanat, amíg felerősödöm, s közben hálaima hagyja el ajkamat. hogy épségben megúsztam az utat. A felszállni akarók durván sürgetnek, hogy menjek már valahova az ajtóból, ők is szeretnének utazni. Alig várják, hogy a húskalodába kerüljenek. Felszabadultan, kissé kajánul integetek utánuk.: Jó utazást! Varga Dezső
