Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-24 / 173. szám

Mindenkit hazavárnak MINDENNAPOS újságolvasó vagyok, így minden napomnak meg 13 van a maga szomorúsága. Manapság már nem tudok úgy átnézni egyetlen napilapot sem, hogy ne találjak benne közleke­dési balesetekről szóló sorokat. Ráadásul ilyenkor az is eszembe jut, hogy ezek csak a kiemeltek, mert hä minden közlekedési balesetről be akarnánk számol­ni, e célra egészen nyugodtan új napilapot indíthatnának. És sajnos, a lap mindig tele lenne. A sajtónak ilyen vonatkozás­ban nemcsak hírszolgálati, ha­nem oktató, nevelő, a bajt meg­előző szerepe is van. Vajon ezek miért nem érvényesülnek? Hol keressük ennek okát? Miiért olyan olcsó az emberélet az uta­kon? Kétségtelen tény, hogy az utóbbi években a gépjárművek száma nagyon megnőtt, és ezzel párhuzamosan — sőt még foko­zottabban — nőtt a balesetve­szély is. A baleseti statisztiká­kat vizsgálva könnyen megálla­pítható, hogy az okok között a járművek műszaki hibája csak ritkán szerepel, viszont annál gyakrabban az emberi gyenge­ségek: ittasság, virtusság, gon­datlanság, figyelmetlenség. Azt hiszem, jogosan vetődik fel a kérdés: ha egyszer ismer­jük a fő okokat, miért nem lé­pünk fél ellenük határozottab­ban, keményebben, erélyeseb­ben? Persze egy pillanatig sem gondolok arra, hogy ez csak ha­tósági feladat. A jó néhány ha­tározott központi intézkedés mellett ezen az egyre több tra­gédiát, gyászt és kárt okozó te­rületen teljesen új társadalmi hozzáállás is szükséges! VEGYÜK a legtöbb baleset okát, az italozást. Véleményem szerint a gépjárművezetőnek in­dulás előtt vagy menet közben szeszes italt fogyasztani kész öngyilkossági kísérlet. Sőt még jóval több is ennél, hiszen aki ittasan vesz részt a közúti for­galomban, nemcsak a saját, ha­nem a teljesen józanul és sza­bályosan közlekedők életéit is veszélyezteti. Sajnos, rendészet szerveink ezen a téren kevés társadalmi segítségét kapnak. A legritkább esetben fordul elő, hogy felhív­nák figyelmüket italozó jármű­vezetőkre, az pedig talán még elő sem fordult, hogy valaki ilyet közvetlenül gyäkoroljon. Pedig nem tudom elképzelni, hogy termelőszövetkezeti tago­kat, munkásakat szállító jármű­vek vezetőit felszálláskor ne látná valaki az utasok közül És mégis gyakran olvasni az ittas vezetés miatti tömegszerencsét- lenségrói is. Miért nem akad, aki megmondja: hagyja el a ve­zetőfülkét. nem indulunk el it­tas vezetővé!! Vagy bíznak a szerencsében, hátha hazaérnek baj nélkül? Az emberélet azon­ban nem lehet szerencsejáték! Mindenki felelős, aki ilyen eset­ben nem cselekszik a becsület és a józan ész parancsai szerint. Azzal is szembe kell nézni, hogy esetleg haragost szerezhetünk a vezető személyében — bár in­kább hálával tartózna —, de ez sokkal kevesebb a balesetnél. És hol van azoknak a felelős­sége, akik itatják vagy kiszol­gálják a gépjárművezetőket? Mikor jutunk el oda, hogy az ittas vezetésért a vádlottak pad­jára kerüljenek a közreműködők is? A megelőzés szempontjából jelentős hatású volna, ha egy­szer azt olvashatnánk, hogy va­laki eilen azért indult bűnvádi eljárás, mert a gépjármű veze­tőjét itallal kínálta, az elfogad­ta és utána balesetet okozott. Ezek a személyek is felelősek a következményekért, hiszen a baj gyökere hozzájuk vezet, ré­szesei a bekövetkezhető tragé­diáknak. A számos balesetet okozók kö­zött szerepelnek az utak rémei, a száguldás ördögétől megszál­lottak, a gyorshaj tők, szabály­talan előzéseikkel. Mind egytől egyig „a világ legbiztosabb ke­zű vezetője” egészen addig, míg oda nem ragadnak valahova. Köztük nagyon sok a motorke­rékpáros, akiket keskeny jármű­vük kétségbeejtően szabálytalan előzésekre „biztat”. Ha valaki annyira felelőtlenül nagylegény, a maga életét, épségét úgy koc­káztatja, ahogy neki jólesik, de csak addig, míg ezzel nem ve­szélyeztet másokat is. Márpedig az utakon lépten-nyomon ezt te­szik. Nincs tehát más választás, a megszállottakból — ha nem is középkori módszerekkel — ki kell űzni az ördögöt. Ennek „tömjénét” a jókora bírság mellett a vezetői jogosít­vány megfelelő idejű bevonásá­ban látnám, még a balesetoko­zás előtt. Mindenesetre az eddi­gieknél sokkal keményebb mód­szerekkel kell „puhítani” min­den olyan száguldozol, aki nem érti meg, hogy felelőtlen vir- tussága mit sem sejtő emberek életét, testi épségét veszélyez­teti. Persze tisztában vagyok véle, hogy lesznek, akik fölényesen mosolyognak e sorok olvasása­kor, de sajnos, nemegyszer ma­gam is tanúja voltam már ilyen fölényes, „biztos kezű” szágul­dozok tragédiát okozásának, és utána embertelen nyüszítésének, önmarcangolásának. Ne akkor bánjunk meg valamit, amikor már késő, amikor emberéletek, testi épségek a tandíj, hanem vezessünk úgy, hogy ne legyen mit — és méghozzá későn — megbánni. ÉS VALAMIT — a sok egyéb mellett — tenni kellene azokkal is, akik ugyan nem száguldoz­nak, de mégis rengeteg balese­tet okoznak: a kerékpárosokkal. Nem sokat kellene megtanulni­uk. Először: a mellékutakrói, ut­cákból ne hajtsanak ki a főút­vonalakra megállás és kellő kö­rültekintés nélkük Másodszor: az irányjelzéssel egyidejűleg nem szabad kanyarodni. A be­fordulási irányjelzést — szintén kellő körültekintéssel — leg­alább 30 méterrel a fordulás előtt meg kell kezdeni, és köz­ben fokozatosan középre hú­zódni. Ha csak ennyit tudnának, illetve betartanának a közleke­dési szabályokból, legalább 75 százalékkal kevesebb lenne a kerékpárosok által okozott köz­úti balesetek száma. Segítenünk kell a közlekedés­rendészetet, hiszen közügyről van szó, emberek életét, testi épségét óvhatjuk meg egy kis értelemmel, akarattal. Nem kell sokat tenni: az iskolákhoz ha­sonlóan minden munkahely bal­esetvédelmi felelőse a kerékpá­ron bejárókat időnként szem­léltetően is oktassa a kerékpár­ral való helyes közlekedésre. Ezt öntevékeny akciónak szán­nám ,de el tudnám képzelni en­nek kőtelezővé tételét is, mivel a kerékpárosok általános közpon­ti oktatására, nagy számuk mi­att nincs lehetőség. így viszont megosztva, az időnkénti oktatás eredményes lenne, és sok gon­dot levenne az amúgy is túlter­helt közlekedésrendészet vállá­ról. EGYÉBKÉNT munkakörömnél fogva sokat vagyok úton gép­járművön, és nem múlik el nap, hogy az útközben látottakról, tapasztaltaktól föl ne menjen a vérnyomásom. Sokszor csodál­kozom is, „pilótáinkon”, hogyan tudják megőrizni nyugalmukat egy-egy országúti ámokfutóval szemben, de mosolyogva csak le­gyintenek: „az emberek felelőt­lenségét meg kell szokni”. Lehet, de nem az utakon OKI gfflft nmj^n 7 1971. JÜLIUS 24. Hírek Gyuláról Ma este vígjáték-bemutató a Várszínházban A klasszikus spanyol vígjáték - irodalom egyik legnagyobb alak­jának, Moretonak Közönyt kö­zönnyel című vígjátékát mutat­ják be ma este Gyulán a Vár­színház művészei. Az előadás fél kilenckor kezdődik, de már nyolc órakor érdemes lesz a helyszínre érkezni, mert a lát­ványosságok sora ettől az idő­ponttól várja a nézőket. A darabot Sándor János ren­dezte, a főbb szerepeket Tímár Éva, Szentirmay Éva, Körtvé- lyessy Zsolt, Gelley Kornél, Horváth Gyula és Kertész Pé­ter játsszak. Amatőr filmesek alkotótábora Ezen a nyáron Gyulán ren­dezik az ország amatőrfilmes klubjai vezetőinek, tagjainak alkotótáborát. Július 23-tól au­gusztus 1-ig félszáznál több amatőrfilmes hallgat filmtechni­kai, esztétikai előadásokat, vesz részt úgynevezett alkotósétá­kon, ahol a város nevezetessé­geit, mai életét rögzítheti film­szalagra, illetőleg látogat a környékre, egy alkalommal pe­dig Aradra. A városi tanács és néhány üzem nyersanyagot bocsát a tá_ bor vendégeinek rendelkezésé­re, hogy megörökíthessék a Gyula utcáin, üzemeiben látot­takat. A városi tanács ezen kí­vül pályázatot is hirdet, ahol a legjobb alkotásokat díjazzák, illetőleg megvásárolják készí­tőiktől. • A tábor utolsó napjaiban az amatőrfilmesek bemutatják ko- 'rábban készült munkáikat, majd részt vesznek a Gyulán töltött egy hét utolsó eseményén* a Békés—Csongrád megyei ama­tőrfilm szemlén, melynek győz­tesei országos szemlén is be­mutathatják majd legkiválóbb alkotásaikat. Kilenc kombájn! ajánl mások megsegítésére a Vizesíási Állami Gazdaság A Vizesfási Állami Gazdaság annak ellenére, hogy nem elsők között érett kaszára a határában a búza —, július 22- én befejezte a gabona aratását. 1500 holdnyi területen a takar­mány és kenyérgabona terven felül 1,5—2 mázsa átlagtermést hozott. Az aratás befejeztével a gazdaság kilenc kombájnt fel­ajánlott a meg arató mezőgaz­dasági üzemek megsegítésére. Elsőnek a Gyulai Állami Gaz­daság jelentkezett s három kombájnt kért kölcsön Vizes­fástól, hogy az eső okozta kényszerpihenőt minél gyorsab­ban bepótolhassa. A BÉKÉSCSABAI Aí'tT UDVARI SEGÉDMUNKÁST és közgazdasági tech­nikumot végzett kezdő KÖNYVELŐT keres felvételre. Fizetés: megegyezés szerint. Jelentkezni: AUTÓSZERVIZ, BÉKÉSCSABA. X A gyomai fürdő A büfé látogatott hely. Tégy egy liter 58 Celsius fo­kos hévízbe 19 milligramm nát­riumot, félannyi kalciumot, ke­véske mangánt és ammóniumot, azonkívül klórt, brómot és jó- dot Ha a fenti recept alapján va­laki utánozni próbálná a gyomai gyógyvizet, alighanem kudarcot vallana. Mert a víz kémiai ösz- szetételét pontosan leírhatjuk, de a fürdő kellemes környezetét, a szép ligetet, a jó hangulatot, nem lehet laboratóriumban elő­állítani. A gyomai ligetben 1954-ben készült az első 25 méteres úszó­medence. Akkor főleg azért épí­tették, mert a Körösben való fürdőzés minden évben ember­életeket követelt. Később, ami­kor az olajkutató fúró nyomán hévíz tört fel a mélyből, új le­hetőségek nyíltak a fürdő fejlő­dése előtt. A kémiai elemzések és a gyógyultan távozó betegek tapasztalatai bizonyították, hogy az alkalihidrokarbonátos termál­víz nemcsak reumatikus, moz­gásszervi betegségekben szenve­dőknek nyújt enyhülést, de ivó­kúrára is kiválóan alkalmas. A gyomaiak áldozatkészségét, hozzáértését dicséri, hogy jól ki­használták az adottságokat. Ma két melegvízzel töltött medence, egy gyermeklubickoló és ülőpa­dos gyógymedence várja a láto­gatókat. A 158 kabin és a váll- fás öltözők csúcsforgalomban naponta több, miint kétezer ven­dég ruháinak elhelyezését bizto­sítják. Tíz évvel ezelőtt nyílt meg a modern kádsor és a fedett me­dence, amely különösen télen népszerű. A fürdő építőinek nagy érdeme, hogy a parkosí­táskor „élni hagyták” az eredeti környezetet. Ezért az ötholdas terület harmonikus egységben van a szomszédos ligettel. Vidáman pezseg az élet a gyo­mai strandon. Az úszómedencé­ben sok csokoládébarna gyerek, színes úszógumik és pilleköny- nyű, hatalmas strand-labdák tarkítják a látványt. Egy elszánt kislegény békaember-felszere- lésben indul a mélyvíz meghó­dítására. A parton az Újpesti Dó­zsa sportiskolásai végzik gyakor­lataikat. Évek óta visszatérő vendégek Gyomén, akárcsak a Salgótarjáni BTC labdarúgói, akik most is itt készülnek fel az NB I. őszi küzdelmeire. A hatalmas fák árnyékában levő büfét már messziről jelzi a sültkolbász és lacipecsenye ven­dégcsalogató illata. Kár, hogy a büfé felett levő terasz kihaszná­latlanul áll. Odaillő lenne pél­dául egy strand-étterem, tarka napernyőkkel, szépen terített asztalokkal. A fürdő fejlesztési tervében szerepel egy új, 33 méteres úszó­medence építése. A közelben pe­dig már felparcellázták azokat a telkeket, ahol hétvégi üdülő­telep épül majd. Sajnos, a köz­művesítéshez még nincsen kivi­telező. Érdemes lenne foglal­kozni ezzel a dologgal, hiszen a szép fürdő vonzereje a biztosí­ték, hogy sok család szívesen töltené szabad idejét az új üdü­lőtelepen. Andódy Tibor Kellemes környezet, hús víz a gyomai fürdőben.

Next

/
Thumbnails
Contents