Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-22 / 171. szám

Fehér köpenyes szakmák a mezőgazdaságban

A megye mezőgazdasá- j

gi szakmunkásképző-iskolái nak pedagógusai tanulókat toboroznak. A zöldségtermesztő és hajtató, a szarvasmarha- és juhtenyésztő, a növénytermesztő-gépész, a cukoripari, a molnár és a baromfifeldolgozó szakmák oktatódra „mostoha” sors vár az új tanévben. Legtöbb esetben még a minimális létszám fedét sem sikerült bdz- tosítaniok egy-egy osztályba az j új tanévre. Legalábbis ezt mutatják a jelentkezések. Nemcsak ők, hanem az üzemek, a gazdaságok is bajban vannak. A dévaványai Lenin Tsz új szakosított szarvasmarha-tenyészetéhez szükséges 28 szakmunkás helyett csak tizet tud munkába állítani. Hasonlóan alakulnak az arányok a békéscsabai Május 1. Tsz-ben is. De sorolni lehetne a példákat oldalakon keresztül, amelyek mind azt bizonyítják hogy a szakmunkás létszám- és összetétel tervezése, iskolára küldése még nem eléggé szerves része az üzemi vezetők mindennapi munkájának. Márpedig hozzáértés, szakértelem, nélkül, csupán az ipari környezet nem

teremti meg a korszerű termelést a mezőgazdaságban!

A kérdés másik oldala: mi az oka annak, hogy miközben a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban egyre növekszik a korszerű üzemek száma és ezek szakember igénye, addig az élelmiszergazdasági szakmák iránti érdeklődés a lakosság körében csökken ?

Molnár Lájosné, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának személyzeti és oktatási főelőadója és Szító József szakfelügyelő közösen próbáltak választ adni erre a kérdésre. Szító elvtárs szerint: bár nap, mint nap szóba kerül ez a probléma valamilyen fórumon, mégis a minisztérium és rajtuk kívül talán senki sem foglalkozik hivatalosan és rendszeresen az ügygyei, eltekintvie most az • illetékes iskoláktól. A pályaválasztási tanácsadás még csak gyerekcipőben sem jár a megyében. E téren nincs meg a kellő összehangoltság, együttműködés, szervezettség és közös előretekintés az érintett szervek. gazdasági egységek és intézetek között. Az állam millióKorszerűsítik a gyomai iskolákat

Gyomén a két általános iskolában az 1970—71-es tanévben 1046 gyermek tanult. Az oktató- nevelő munka személyi és tárgyi feltételed egyre magasabb színvonalúak. Az 1. számú általános iskolában a tanév befejezése előtt elkészült az iskola vízvezetékhálózata, a folyÓvizes kézmosás valamennyi tanteremben igen jelentős nevelési tényező. Ugyanitt 3 tanterem olajos padlózatát műanyag burkolatra cserélték ki, és 14 tanteremben fénycső világítást szereltek fel. A központi iskolában az új taitévben olajkályhás fűtést kívánnak megvalósítani, mely a tantermek tisztaságát jobban megőrzi.

A 2-es számú általános iskolában elkészült a központi fűtés, a vízvezetékszerelést is megkezdték, valamint új igazgatói és nevelői szobát alakítanak ki, és bővítik a szertárakat. Az iskola korszerűsítéséből a szülői munkaközösség is kiveszi részét, jelenleg az iskola téglajárdáit, betonjárdákra cserélik ki. Mindkét iskolának rendszeres támogatást nyújtanak a gyomai üzemek és szövetkezetek.

kát fordít a mezőgazdaság és az élelmiszeripar szakembereinek képzésére. Ezért a már befektetett összegek gyümölcsöz- tetése is több figyelmet, törődést érdemelne. Elsősorban éppen Békés megyében, amely az ország mezőgazdasági termelésének 12 százalékát adja. Ezért is tűzte napirendre a megyei tanács vb az élelmiszergazdasági szakmunkásképzés rendszerének továbbfejlesztését.

A mezőgazdasági szakmák iránti csökkenő érdeklődés okait azonban nem az anyagi megbecsülés alakulásában keli keresni — mondta Molnár La- josné. — Sokan arra hivatkoznak, hogy ezekben a foglalkozási ágakban nem lehet „fusizni”. Ez nem lehet érv, hiszen szakértelmüket legalább olyan jól felhasználhatják a háztájiban, mint a divatos szakmák dolgozott a különmunkában”.

A legfőbb ok a mezőgazdasági szakmák társadalmi, erkölcsi megbecsülésének hiányában rejlik. A köztudatban — sajnos — az ember a fehér köpenynél kezdődik. Ezért a pályaválasztási tanácsadást a szülőknél kellene kezdeni, már az általános iskolákban. Ok érthetően szeretnének jobb sorsot és könnyebb életet biztosítani gyermekeiknek. Ennek útja, véleményünk szerint — rossz, káros, sokszor minden alap nélküli, beidegzetiségük, szemléletük miatt — a fehér köpenyhez vezető út.

Legtöbb esetben ugyanis — kellő tájékoztatás, ismeretterjesztés hiányában — arról sem tudnak, hogy a mezőgazdasági szakmáik mind nagyobb hányada válik „fehér köpenyessé”.

Hogy mennyire beidegződésről van szó, a következő példa is mutatja. A gyulai városi tanács vezetői tapasztalatcserére hívták az iskolák igazgatóit és osztályfőnökeit egy állami gazdaság modem tehenészétébe. A pedagógusok a korszerű üzem láttán egyöntetűen úgy nyilatkozták, hogy nem hisznek a saját szemüknek.

«••••»•«■■■■■•■•■■■■■■•■■■■■■»■■■■■•I

ülök a kormánykeréknél, semmi rendkívüli sem történhet”.

Nem adott kezet Klossnak, csupán rámutatott az egyik székre. A főhadnagy nem akarta kiteregetni az összes ütőkártyáit, legalábbis nem azonnal.

— Ingrid Kiéld kisasszony barátja vagyok — kezdte mondó- káját és ránézett a tábornokra, de az öreg porosz arca meg sem rándult. — Okom van feltételezni — folytatta Kloss — hogy a tábornok úrnak rendelkezésére állnak (úgy gondolta, hogy ügyesen fogalmaz) e leány sorsára vonatkozó bizonyos adatok.

— Maga alighanem megőrült! — kiáltotta a tábornok; Kloss pedig arra gondolt, hogy minden porosz tiszt elveszítené még maradék bátorságát is a topor- zékoló tábornok láttán. Ö azonban nem volt porosz tiszt és Boldt merev arca, a gyűlöleten kívül, csupán a játékos szenvedélyét szította benne.

— Tábornok úr természetesen megcáfolhatja ezt a kijelentést — folytatta nyugodtan —, de akkor arra a következtetésre jutok, hogy Stolp főhadnagy a saját szakállára, parancs nélkül akart házkutatást tartani Kiéld kisasszony lakásán..., saját kulcsok igénybevételével.

— Az én tisztjeim csak parancsra cselekszenek — jelentette ki a tábornok, s közben szivarra gyújtott

Azért meg kell adni, bizonyos értelemben lojális — gondolta Kloss.

— Megengedi, tábornok úr, hogy rágyújtsak? — kérdezte.

— Tessék — vakkantotta von Boldt, de nem kínálta me® szivarral.

I

— Ha tehát — Kloss most már csaknem suttogott —, Stolp nem saját kezdeményezésre cselekedett, akkor arra, amit keresett, csakis a -tábornok úrnak lehetett szüksége. A kulcsokat kizárólag Ingrid Kield- tői kaphatta, aki viszont este hat óra harminc körül titokzatos körümények között eltűnt

— Ugyan mit keresett Stolp?

— a tábornok levette monokliját és most anélkül fürkészte Klosst leplezetlen érdeklődéssel.

— A tábornok úr erre köny- nyűszerrel megtalálja a választ

— felelte a főhadnagy udva- riaskodva.

— Ostobaság! Nem szenvedek inszinuációban, fiatal barátom.

— Ügy gondolom — a tábornok haragja semmiféle hatással nem volt Klossra —, Stolp rosszul hajtotta végre feladatát .

— Mit akar maga tulajdonképpen ? — csahin tóttá.

Könnyed mosoly suhant át Kloss arcán ;a tábornok arca is megváltozott: letűnt róla a merev mozdulatlanság.

— Alig valamicskét, , tábornok úr. Annak igazolását — hirtelenjében nem találta a helyes kifejezést —. hogy Ingrid Kiéld kisasszonnyal ön rendelkezik. És tájékoztatást arra vonatkozóan, mit szándékozik vele tenni.

A tábornok hallgatott. Rövid habozás után Klosst szivarral kínálta meg. Az ezüst szivarvágót is átnyújtotta.

— Honnán van tudomása Stolpról ?

— Láttam őt.. Kiéld kisasz- szony lakásában.

(Folytatjuk)

— De ez csak egy csepp a

tengerben — tette hozzá Szító József, mert ugyanez volt a véleményük a most májusban elkészült ismeretterjesztő filmünkről is, amely az élelmiszergazdaság fiatal szakmunkásainak megváltozott munka- körülményeit mutatja be.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a fiatal szakmunkások jelentős része azért válik meg munkahelyétől, szakmájától. mert nem tartja kielégítőnek a munkahelyi szociális feltételeket.' A békéscsabai Szabadság Tsz is azért nem kap kertészt, mert nem tud szállást biztosítani részére. De érdemes szembenézni azzal is, hogy milyen vélemény jár a fiatalok között? Nem feltétlen szükséges tanulni, mert szakma nélkül is dolgozhatnak ugyanott, ugyanannyiért. Talán nem ártana rendelettel előírni, a beosztáshoz feltétlenül szükséges végzettség megszerzését, hiszen nem mindegy, hogy a modem technikát szakképzett, vagy szakképzetlen munkaerő alkalmazza.

A nehezen benépesíthető. mostoha szakmák nem idejüket múlt, kihaló szakmák, hanem olyan fontos munkaterületek, melyek az üzemi vezetők részéről sokkal több társadalmi törődést, tervezést kiváltnak megyénkben is.

Köváry E. Péter

iSUEESS J

197L JÚLIUS 22.

„Valósággal meg nyittatott"

A pest—váci vonal 1846. július 15-i ünnepélyes megnyitása. (Korabeli metszet).

Utazom. Pestről Vácra. A külső H vágányróL Lassan jön mozgásba a sok szerelvényes vonat Indóházak, raktárak, álló vagonok. A város házai tűzfalukat mutatják a sínek felé.

Akkor, a százhuszonöt évvel ezelőtti indulás mennyivel ünnepélyesebb lehetett! Akkor, amikor az első síneken futott Pest és „Vácz” között a „tüzes masini”.

Óriási — csodálkozó, szorongó, ünnepelő tömeg gyűlt össze 1846. július 15-én a Magyar Középponti Vasúttársaság pesti pályaudvara (a mai Nyugati) előtt „A Váczi út fasorozata, az udvar előcsarnoka, s a töltés melletti völgy tömve volt nézőkkel” — írja á Jelenkor. Az ünnepélyes utazáson kétszázötven előkelő meghívott vehetett részt

Ez a vonat lehangolóan piszkos, poros, elhanyagolt Almatag, fokhagyma- és cigarettasza- gú munkába indulók. Ingázók. Kötelességből utazók.

Utazom. Pestről Vácra — térben. És vissza 1846-ba — időben.

Nemzetiszín oszlopon magasra emelkedett a szabadot jelző teld kosár. (Az automata jelzőlámpa oszlopa piros-fehér). A mozdonyoknak nevük volt: az ünnepi szerelvényt két mozdony, a Pest és a Buda vontatta. Az én vonatom tárgyilagos: számmal jelölt A Pest, a Buda, a Pannónia, a Vácz, a Neográd, és tizenegy társa a belga Cockerill erőműgyárból érkezett Vonatom — hazai gyártmány—, ez is gőzös, és induláskor, érkezéskor éppúgy megtöltik üzemanyaggal, vízzel, mint elődeit „Fával láttatnak el” — írta a Budapesti Híradó.

A menetrend. „A vonatok naponként indulnak: reggel, délután, este. Vasár- és ünnepnapokon délután kétszer is”. A vonatok szinte félóránként indulnak. Hétköznap huszonhét vonatpár közül válogathatok. „A t ez. utasok minden vonat indulása előtt legalább egy negyedórával megjelenni, valamint a közben eső állomásokon a vonat érkezését megvárni kéretnek”.

„Salon” kocsin egy forint harminc krajcár, első osztályon ötven, másodosztályon harminc és harmadosztályon húsz krajcárért

utazhattak a múlt század közepén. Pest és Vác között most csak új típusú, másodosztályú kocsik járnak. A teljes áru menetjegy tizenöt forint hatvan fillér. A dolgozók havi jegye: 432,60 forint.

A harminchárom kilométeres távolságot a Pest, a Buda 59 perc alatt futotta be. Csak Palotán (a mai Rákospalotán) és Dunakeszin áll meg a vonat, a menetidő pedig valamivel több, mint egy óra.

„A középponti vasút készen levő része, a pesti;—váczi vonal júL 15-én valósággal megnyittatott. Kellemes időtöltés. A látvány nagyszerű. — Belépve a csarnokba, amelyből az indulás történik, azonnal meg vagyunk lepetve az épület belsejének óriási nagyságától — a középen ötszörös vaspálya —, ezek közül kettő párhuzamos, s csak mesz- sze az udvartól, kinn a mezőn hajlanak el egymástól, egyik Vácz, másik Szolnok felé, a többi pályák arra szolgálnak, hogy a kocsik, a mozdonyok egyik pályáról a másikra átvitessenek, s ezért azok nem párhuzamosan, hanem több ponton egymásba folyólag vannak lerakva. A csarnok körös-körül el van árasztva ablakokkal, sőt felülről is bőven ömlik be a világosság”.

A Nyugati pályaudvarról ma tizennyolc sínpár indul.

Akkor szántóföldek között vezetett Vácig a vasút Most ugyanazon a nyomvonalon haladunk. S a sínek mellé sorjáztak házak, falvak, gyárak is.

Amikor Vácra ért az ünnepi szerelvény — hatalmas tűzvész fogadta. Égett a város. S a tűz okozta riadalom elrontotta az ünneplést.

, Csodálattal, vegyes félelemmel és meglehetős ellenérzéssel fogadta a múlt század embere a vasútat. Alig néhány hónappal a megnyitás után merényletre készültek az ellenzők. Köveket érett tököket raktak a sínekre. De a vonat pozdorjává törte az „akadályt”. S feltartóztathatatlanul folytatta útját „Ha kisiklik, ki tudja, hová szalad?” — írta a korabeli krónikás.

Dolgoznak a pályamunkások. Síneket cserélnek. Pesttől Szobig most épül a hézagmentes sín.

Kádár Márta

Egy, az első mozdonyok közül: a Hevea,