Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-18 / 168. szám
TT®/\x^* K* c?L — 'Tő*/\xS-°Á ®rB* Vadászat — kezdőknek Halat, vadat s mi jó falat... Ha már a nyíl nem segít Apróságaimból ttgy-egy akta felszerelése sokszor több időbe telik, mint egy új üzemé. A lelkiismeretünket nyugtatjuk, vaqy ámítjuk. vagy Az elet egy nagy szürke fojt, amelyet az apró embert örömök színesítenek. Az örök nemzedéki vita okát! abban látom, hogy a fiatalok alig', látnak előre, az idősebbek vi-\ szont tül sokat néznek hátra. ; j Nem tetszik nekem az embe-i berek változása: mind többen\ lesznek, akik csak maguklcal íö-j rödnek. I —OKI—' VICCEK Físülilln esndalaEik( — Stanislaw Jerzy Lee aforiz- ; máiból. — A gyűlöletem megöregedett: ■ ma már csak megvetés. *** Az ember szeret nevetni. Má- ; sokon. *** 5 A világot szemlélni semmibe ■ sem kerül. Csak a kommentárok- * ért fizetünk. * ** Elhatározta, hogy öngyilkos » lesz. Most várja a vízözönt. *** ■ Ez az író karddal hegyezi a ; a ceruzáit. • ** Evés közben jön meg az ét- * vágy. Főleg, ha mások esznek. • A Capitoliumot megmentő lu- ■ dákból is bizonyára kiváló tö- ■ pörtyű készült. *** Mezítláb csak akkor illik járni, ; ha az embernek van cipője. *** 2 Óvakodjunk az eunuchok rossz ; nyelvétől. Néha igen termé- ; kény! ; HASONLAT Biztosabb az a madár, amely már a markomban van. De az a másik ott a tetőn, talán énekelni fog. (Bret Harte) EGY ZSUGORIHOZ Aki csupán a tudás kedvéért halmozza a tudást. az olyan, mint az, aki a pénzt a pénz kedvéért gyűjti. Tanuljunk meg egy kicsit pazarolni. (Robert Frost) TERÁPIA Egyszer felkeresett a betegek egyik jellegzetes típusa: tómé— Ez a csodálatos szőke haj természetes? — Természetesen! A szín kivételével! *** Kocsmai találkozás. — Szervusz, komám, hogy van a feleséged? — Ne is kérdezd, nagyon beteg. — Beteg és te itt iszol?! — Az egészségére! *** — Hallottam, valami csodálatos villát építtetett. Mibe van ez a villa? — Hát, ha meggondolom, úgy nyolc esztendőbe .., *** A bíró megkérdezi: — Miért lopta el ezeket a régi ruhákat? — Azt hittem, újak ... *** — Miért nem hordod az új rült üzfletember made in USA. Azt tanácsoltam neki, csökkentse a munkatempót és űzzön valamilyen hobbyt. Kiderült, szeret festegetni. Másnap felhívott telefonon : — Doktor! Ez csodálatos! Éppen most fejeztem be a tizenkettedik képemet! (Reader’s Digcs) CSAK OKOSAN! Amerikában az .aki szereti a tiszta levegőt, gondosan becsukja háza valamennyi ablakát. (Reader’s Digest) cipődet? — kérdezi az anya a leányától. — Az elárusítónő a cipőboltban azt mondta, az első napokban szorítani fog... *** A tanító megkérdezi: — Hogy mondod azt többes szambán, hogy zenész? — Zenekar... — Ha megveszem ezt a sorsjegyet, nyerhetek vele ötvenezer koronát? — Természetesen! Még százezret is! — Nekem elég lesz ötvenezer. És mikor van a húzás? — Szerdán. — Nagy kár. Akkor nem veszem meg a sorsjegyet... — De miért nem? _ Mert a pénzre már hétfőn s zükségem van! *** A hamburgi utcán egy lihegő hölgy szalad a rendőr után. — Egy férfi üldöz engem... Azt hiszem, részeg! A rendőr ránéz a hölgyre és kijelenti: — Hát persze!... biztosan részeg ... ** * Nápolyban, nem messze egymástól egy koldus házaspár kéregét az utcán. Egyszerre csak az asszony előtt megáll egy amerikai turista és egy dollárt nyom kinyújtott kezébe. Az asszony átkiált férjének: — Salvatore, figyelj csak egy kicsit! Dollárt elfogadunk? Egy mosolyt ez is megér Bitoppiíísok Kocsival évek óta járok át Csabáról Gyulára dolgozni. Nem dicsekvésből mondom, de szép kocsim van: Fiat Cupé. Be- vezetőül azt is el kell mondanom hogy ezt a kocsit kaptam. Külföldre szakadt hazánkfia-nagybátyámtól, az édesanyám „lókötő” öccsétöl. Azért mondom az én derék nagybátyámról, hogy lókötő, mert annak idején, amikor még nem szakadt ej hazánktól, úgy 14 éves korában, a tsz-istállóbál „elkötött” egy lovat és elvágtatott vele. A „lókötésnek” az lett a vége. hogy törött karral a kórháza szállították. Elég az hozzá, hogy ez a nagybátyám nekem ajándékozta használtan vett Cupißt és én azóta ezen feszítek naponta az országútokon, pontosabban a Csaba— Gyula közötti országútonElenite elveimhez tartozott. hogy ne vegyek fel útszélén ácsorgó stopposokat. Mert mit tudom én... Mégis csak egy védtelen nő vagyok. Aztán, ahogy telt az idő. lassan meggyőztem magam, hogy engedßk az elveimből. Nagyon sajnáltam azokat a szegényeket, akik melegben, hidegben, esőben. hóban ott ácso- rogtak, várva ßszere fies éjükre. **• Emlékszem, hogy az első utasomat egy szép júniusi napon vettem fel. Egy lány volt. Mivel mi nők kíváncsi természetűek vagyunk, kérdeztem is tőle, hogy miért nem jön vonattal? — Tudod, nincs egy fillérem se, illetve hogy pontos ‘.egyek, 20 fitying csörög a forrónadrágom zsebében, annyiért meg nem hoz át az a vasparipa. — Minek jössz Gyulára? — A fiúmmal, csurgli- zok ma este. — Mi??? — Nem tudod, mi az, hogy csuralizni? — Nagyon műveletlennek tartasz? — Nem, csak öregnek! — Igazad van kinőttem a tini-korból. Tehát? — Táncolunk! — Ja, az más! — És mivel jössz ha za? — Mindig megszán valaki. (Az én kemény szívem is megszánta, hátha még má m emu ül a volánnál?!) — A fiúd mit szól hozzá? — Mit szólhat? Nincs más megoldásom. — Hát a szüleid? — A, őket nem érdekli. Azt mondom, hogy KISZ „bulin” vagyok. Elhiszik. Gondolom ez a legkényelmesebb megoldás nekik. Éjfélre meg hazaérek. — Ezek szerint visszaélsz a bizalmukkal? — Ok élik a maguk életét! Azt hajtogatják, nem. érdekli őket, hol vagyok, csak szégyent ne hozzak a fejükre. Hát itt vagyunk, koszi hogy áthoztál. Ezzel a piros forrónad- rágos, kétségtelenül csinos kislány eltűnt a szemem elől. Tényleg azt hiszik a szülei, hogy egy KISZ „buli” éjfélig tart? *** A másik utasom egy idős néni volt. Még csodálkoztam is, hisz a stop- polás általában a fiatalok kedvtelése, öt Gyuláról hoztam át. — Tudja kedveském, az uram... — Mi van a néni urával? Csak nem beteg? — Ugyan mán... az én Janim? Életibe sose vót az beteg De valami nem tetszik nekem. Vonatra ült, oszt átjött Csabára, — én meg azért szorultam erre a hogyishijßk, no... mint a ruhafötózás... — Autóstoppnak hívják néni. — Na. igen, annak. Szóval ne nevessen ki kedveském.,, azért szorultam magára, mert csak két óra múlva lenne vonatom, oszt addigra tán késő lenne, nem tudnám esetleg a Janit rajtakapni... — Csak nincs neki valakije? — Ugyan kedveském, hogy gondolhat ilyesmire, az én Janim még mindig szeret engem, mint 25 évvel ezelőtt- Csak úgy hallom, van Csabán egy Delikátéesz... vagy mi is a neve? Oszt félek, hogy ott a pohár fene kire néz... Hónapról, hónapra a Gyulai úton stoppol naponta egy középkorú férfi. Sosem vettem fel, mert mit tudom én kiféle, miféle. Egyszer azonban nagyon megszántam. Zuhogott az eső, ő meg egyszál ingben agyonazva várt, hogy felveszik. Hát felvettem. — Mondja uram... Miért vár mindennap a szerencséjére? Gondolom, Gyulára jár dolgozni, hisz mindennap látom. Tehát busz, vagy vonatbérletet vehetne... — Igaz ez kezétcsóko- lom, de tetszik tudni a Juliskám... meg a négy apró gyerekem... kell nekik minden fillér.. Aztán tetszik tudni kényelmesebb így a más kocsiján. Itt van az a nyomorult telefon... tegnapra ígérték, hogy beszerelik, de azt mondják nem lehet kapni valamilyen alkatrészt hozzá... az ember csak bosszankodik... pedig úgy nagy általánosságban mindent- el tudók intézni; a kolbásztól kezdve... a telefonig. Jaj, de mivel is úntatom. Kézcsókom, köszönöm, hogy át tetszett hozni, ígérem, hogy viszonzom. A jövő évben kapom meg a Zsigulimat. Addig is kézcsókom és még egyszer köszönöm. És én még sajnáltam ezt a négy gyerekes apát, a zuhogó esőben, bőrig áz. va... hát így könnyű! Telefon, Zsiguli. No, de nekem hiába stoppol még- eqyszer, észre sem veszem. Az én kocsimmal ne keresse meg a saját Zsiguliját! Ne bizony! —na.
