Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-18 / 168. szám
A bumeráng Varga Imre novellája 0 z6ta jött egyenesbe az én sorsom, hogy lekerültem . a teherkocsiról. Hozta az a pénzt, nem mondom, de a gyomrom nem bírta a rázást. Meg a hideg kosz- tot, a hajnali indulást, a másnap hajnali hazaérkezést A kódorgást Veszprémtől Mátészalkáig. Aztán tudják, hogyan él egy tsz-pilóta. Palikám, ugorjon el evvel a rakományai az üdülőnkbe, Badacsonyba. Tudják mennyire van az a két Körös ösz- szefolyásától? Most aztán, ne nevessenek ki a szaktársak, de... állatgondozó vagyok. Ügy bizony. Ha meg vezetni akorok, elkérem a sógoromtól a Moszkvicsát. Kicsit kanyargók vele. Amíg nem kell menni etetésre. Kijárja magát az ember, ki- - fúvatja a fejét. És kész. A pénz itt is megterem. Ügy voltam vele, ezeket a szófián állatokat könnyebb lehet nevelgetni, mint az embercsemetéket. Mért ne próbáljam meg? Meg aztán tudtam, még vastagabban is fizetnek ezért, mint a másik fajta nevelőket. Viszont kiderült az is, azért több így az irigy is. Igaz, ehhez számba kell venni, hogyan jutottam ide. Nemcsak én, Takács Pál tartalékos gépkocsivezető, hanem az egész família. A borjúneveléshez, bizony mondom, kell egy kis pedagógiai érzék, türelem, meg céltudatosság. A súlygyarapodás beszél, azért számolják a köteg bankót. Mielőt- tünk a borjúneveidében ténykedett kérem Pikó Anna, férjével Bikás Jánossal. A tejházban pedig Balogh Vilma, a nyelvetlen Megyeri Lajos felesége. Türelmük nem volt, vagy nem érdekelte őket a tehénfarm, a jó ég tudja, de egy bizonyos, a borjak girhesek voltak, elnézést, de hasmenések. Sovány volt a keresetük, de felneszeitek a dologra a Jóreménység vezetői is. Mikor aztán erős hangú beadványban kérték a járandóság felemelését, mert elsze- lelnek a farmról, egyetlen szóval se tartóztatták őket. Talán még most is a rozoga teherkocsinkon rázatnám magam, ha nem lenne olyan kiszámíthatatlan a sors. Bi- rizdó Gábor, a Jóreménység elnöke, amikor nem tudott a vezetőség egységre jutni: kit tegyenek a borjak mellé, azt találta mondani: — Pedig a megoldás itt lakik egy jó hajításra, emberek! Sar- kadi Sándor... — Végre van egy jó raktárosunk — vetette mindjárt ellent a kis Liszkai Péter, aki akkoriban a párttitkár volt, — te meg elvinnéd onnan. Azóta alszunk nyugodtan, mióta nála a kulcs... Birizdó Gábor csak • hajtogatta egyenként az ujjait, hogy először, hogy másodszor, hogy harmadszor. Mert Sarkadiék házában mindig garantált állatok voltak, meg mivel Dániában, levente-fogolyként, egy évig dolgozott valami dán tehenes-parasztnál. Meg hogy az én kedves feleségem, Sarkadi Eta is mindig tejjel foglalkozott odahaza, egy tanfolyammal a háta megett ellátná a tejház minden dolgát. És így tovább. Ez tavaly volt, több mint egy éve. És hogy átalakult az én életem is. Eta nem vállalta másként a tejházat, csak ha idehaza tud engem, így az tan leszálltam az ülésről, szereztem egy hűséges utódot. Illés Lajkát. Bejöttem a tehenészetbe. Sándor sógor is talált utódot a raktárosságra. Van még nemragadós kezű ember a Jóreménységben! így csapott fel ő meg a borjak profesz- szorának. Sógorasszonyom nélkül persze ő se boldogult. Mondták is a Jóre- ménységben: no, a Sarkadi- had megszállta a farmot, ők lettek a farmerek. Amíg munkáról van szó, sosincs az efféle,i mondogatásban semmi lenyelt méreg, irígy- kutyaság. Csak amikor Sándor sógorék felvették az első generáció után a prémiumot, utána pedig megvásárolták az elhalt Lehóczky ügyvéd megárvult Moszkvicsát. akkor kezdtek el számolgatni, papíron, ceruzátöbbi. Nem is gyanítottam, hogy még vélekszik énrám. Véletlenen múlik sokminden. Nem hiszem, hogy tervszerűen indult volna az a kalamajka, ami aztán a Hatöles dűlő környékén megkavarta a Jóreménység- belieket. Tudni kell, hogy az én régi szállásadó legénykori jótevőmnek, Pikó Annának a férje, az a bizonyos Bikás János módfelett szereti a tütüt. A helybeli ÁFÉSZ-bolttal egybekötött italkimérést szorgalmasan felkeresi. Egyik nyárvégi este is felhajtott már pár pohár pálinkát, rá seritalt, s vette az irányt hazafelé. Hogy, hogy nem, az útját a tejház felé kanyarította. Eta mosogatott, amint beállított. Neki támaszkodott a falnak, nem sok szó közben val, hogy ...innyes! Pedig Sándor eladta új Pannóniáját, de azt nem vette senki tekintetbe. Csak a kocsit, azt igen, duplán! Csakhogy mi négyen úgy voltunk: nem igen érünk rá ilyesmivel törődni. Nekünk ugyan nem sok pihenésünk, szabadságunk adódott Ha szabadságra mentünk is, helyettest kellett állítani. Attól meg kíméljen meg az ég! Aztán más is adódott. Ugyebár, az ember nem akkor kezdte az életét, amikor rendes útra tért, akarom mondani: megházasodott. Elébb is férfinek érezte már magát. Kedves anyósom, özvegy Sarkadiné meg úgy nevelte leányát, Etát, hogy kezét ugyan megfoghattam, meg búcsúzáskor igen futólag rákeverhettem egy csókot az arcára, de aztán semmi több. A legényem bér ilyenkor úgy tesz, mint a katona, meg a pap. Szóval ahol kap... Álmodtam volna én valaha is, hogy legénykori jótevőm, Bikás János- né Pikó Anna egészen nem feledett el?! Vagy a keresetünk juttatta-e eszébe a jóég tudja, hogy nem egyszer ott hevertem én át az éjszakát az ő recsegős ágyán, onnan kocogtam hajnalnak hajnalán a teherkocsira?! Olyan tsz-asszony lett a szememben Pikó Anna, mint a rendületlenül bámulta a feleségem. Közben ilyesmiket mondogatott: — Miért sietsz annyira, Eta?... Hazament már Pali komám?... Hagyd már a fenébe, minek annyit mosogatni?!... Mink ugyan rávertünk ilyenkor... De Eta annál inkább serénykedett. Sose állhatta ezt a kocsmás embert, nem is nézett rá. Bikást annál inkább birizgálta a vele-nemtörő- dés. Folytatta: — Szóba állhatnál velem, hallod, hé!... Mondanék én tenéked, Etus, valamit... No, erre Eta vissza neki, hogy a feleségének mondogasson. A pityókás koma aztán szépen eldicsekedett vele, hogy mink jó- szerint rokonságban is volnánk, amúgy balkézről, ugyina, és ebből kifolyólag talán valami kárpótlást is lehetne szerezni, lekvittolni a dolgot... Ismerni kell ehhez az én Etámat. Nemhogy az ilyen beszédet nem bírja, de már az italos szagú férfitől is rosszul érzi magát. Kapta a tejház nagykulcsát, oldalba bökte vele Bikást, mint egy pisztollyal. És toszigatta kifelé. — Gyerünk csak... Ha meg kvittolni akar, jöjjön csak velem haza. Ott lesz Pali. Vele kvittolja le felesége kedvességét!... Nem mondom, szép ajánlat. Bikás egészen elanyátlanodott tőle. Eta pedig sarkig tárta az ajtót, és — ki áll ott? Pikó Annuska! Nem részletezem, unalmas lenne. Csak tény, hogy körömmel akart neki menni Etának, mert először is elcsábította az urát, másodszor kitúrta a jó munkahelyéről, harmadszor... De azt már nem mondhatta el, mert Bikás visszakézzel szájon vágta. Volt benne annyi emberség. Nem állítom, hogy másnap reggel valami beszédes lettem volna. Elhittem Etámnak minden szavát, nézését, nem is erről van szó. Inkább talán arról, hogy ember gyanútlan tettei úgy tehetnek, mint az a bizonyos ausztráliai bumeráng... Hogy visszafelé is repülnek... Hogy úgy is ütnek... Igazság az, nem is gyanítottam: mire ment a tegnapi dolog. Véletlenek összejátszása, vagy a szélfúvás kezdete... Mondom, hallgatag voltam a reggeli etetésnél, tettem, amit kellett. Valami előérzet motoszkálhatott bennem. És úgyis lett. Pikó Annus az etetés derekán egyszer csak megállt az ajtóban. És rá- kezdte megint. Most viszont felém célozgatva szavainak géppuskájával. Ó, milyen ártatlanul fogott hozzá. — Hát te Pali megvagy? Azt hittem, nem is vagy idehaza. Találkoztam Etuskád- dal is... Furcsa... Azt hittem, szétvered a tanyát... Hogy az én Bikásommal a te kedves feleséged mit csinált tegnap délután a tejházban... Vagy te nem is tudsz róla? A szégyentelen! Ügy látszik, letagadta. Elhallgatta. Körülcirógatott téged is, te meg olyan vagy, ügyi, Pali, mint egy heréit kan... Elhiszel mindent... No, mit lehet erre mondani? A közvélemény színe előtt? Estére ezt hajtogatná az egész Jóreménység tagsága. Kiléptem a középső útra, s amikor szuszt vett Pikó Anna, akkor közbe ordítottam: — Ide figyelj, angyalom, Pikó Annus... Másképpen nevelte az én feleségem Sarkadiné, mint téged. Legénykoromban, amikor hozzád jártam aludni, anyád éjszakára a szeretőjéhez ment, apád meg kihúzódott a hideg istállóba. Az én feleségem sose volt olyan adakozó, mint te, most sem az... És ha még egyszer ki mered nyitni azt a bécsi kapu szádat, akkor ezt a villát látod-e, hát ezt... Kitört a röhögés. Tetszett az embereknek, hogy az öreg Pikót tulajdon lánya az istállóban altatta, ha megjött a legény. A méltatlan- kodás, meg a nevetés együttesen megeredt szele elvitte Pikó Annust. No. azért nem véglegesen. Délelőtt még megleste Etát, s neki támadt. Azt hiszem, a tegnapi, meg a mai szégyen is égette. Mondják, én nem láttam, Eta nyolc körmének barázdája még hetek múltán is látszott arcán. Különben eseménytelen a farmerek élete. Csak tévét nézünk, az meg tudják, milyen. A borjak jól keltek el, a tej megadta a fölét. Karácsonyra új bútort néztünk. Ez az újság mifelénk. Illés Lajka, az utódon néhanapján, vasárnap ebéd után, amikor nem hajt, etetés előtt beugrik hozzánk. Nem megy a fejébe, hogy nem unom halálra magam. Mert a kocsin azért mégis más. Lát, hall. megél az ember sokmindenfélét. Ö újságolta, hogy Pikó Annusban csak benne lehet azért az ördög. Megfogott magának egy családos embert. Özönhajú Varga Pétert. Most avval jár össze. Annak a felesége meg három műszakban dolgozik a konzervgyárban. De a békési piacon hangosan megesküdött, hogy ahol találja Pikó Annát, ott tapossa meg. Mi csak összenéztünk Etával. Ügy emlékeztünk a tavaly nyári esetre, mint a déli forgószélre. Ami arrébb görgeti az ordögszekereL Egyedül Filadelfi Mihály egy napja vagy csak távol s hiányod betölti már a házat a tiszta ing kitéve kezed melegét hinti széjjel a tárgyak is riadtan összenéznek hol vagy te az örök bizonyosság menj néha el kell ez az űr s e gyáva visszavárás Megszületett Szomráky Sándor Már csak a világot kellene magamban újra összerakni érted; száz félig született, szcthullt arcból néked az egyetlen enyémet. Már csak a korai pusztulás irtózatát kell elei eled nem; a kihűlt égbolt éveit rámnyíló gyanútlan szemedben. Már csak a célja vesztett sző hitét kell fürkésző csöndedben elérnem; a társtalanul lüktető zenét csípőid vérkörében. Gyermeklépted már itt kisér a sorsalatti éjszakában. Megszületett egyetlen arcod. Eltévedtem, de jönnöd kell utanam. Hajnal Sass Ervin kék tóra mentem oda vitt anyára kék tóban fürödtem álom volt talán sárga Hold hívott babonás hajnal meg is kötözött zöld-szörnyű arccal te voltál ott a part s már férfi lettem boszorkányszombaton ahogy megszülettem Sárkány ének Horváth Rátör Sárkány apám! Bozontos mellkasod erdejében találtam a napot. Sárkány anyám emlőin a mézet. Kinőtt harminckét sárkány fogam, szárnyam a repüléshez. Van torkom tüzet okádni, sárkánytürelmem várni várni. Hét sárkányfejem a színleléshez. Tegnapig azt hittem, már mindent tud*”'; de tegnap déltájt a napban egy virág elegeit,
