Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-18 / 168. szám

Hogy kevesebb legyen a csalódás A szakmunkásvizsgák tapasztalatai Békéscsabán Picur, Gassit Liki, Móna — és a többiek Címerező lányok Az elmúlt napokban jó né­hány fiatallal gyarapodott sok üzem szakmunkásgárdája. Vé­get ért az iskolai esztendő, s a végzős szakmunkástanulók számot adhattak ismereteikről, s akinek ez sikerült, azok a munkapadok mellé kerültek. nyertkor szokás, hogy visz- szapillantunk és bonckés alá vesszük a szakmunkásképzést, a siker titkát, s a sikertelen­ség okait. Az elmúlt tanév befejezése­ként a békéscsabai 611. számú Szakmunkásképző Intézetben 28 szakmában több mint 600 fia­tal kísérelte meg a száfcmun- kásbizonyítvány megszerzését. Emeljük ki a népesebb szak­mákat. Az idén 107 géplakatos, 57 villanyszerelő, 65 csőszerelő, 67 forgácsoló, 45 elektroműsze­rész, 36 általános lakatos és 15 hegesztő tanuló került a vizs­gabizottság elé. A bizottságok a szakképzési reform követel­ményeit szem előtt tartva és a technikai színvonal fejlődését figyelembe véve vizsgáztattak. Az eredmény nem mondható megnyugtatónak. Főleg ha fi­gyelembe vesszük, hogy mind a gyakorlati képzés, mind az 'elméleti oktatás feltételei az el­múlt évek alatt jelentősen ja­vultak. Nem megnyugtató, mert a jelölték 15 százaléka nem tudott eleget tenni a vizsga­követelményéknek. Néhány szakmában igen szómtoentűnő volt a bukások magas aránya. A géplakatosok 26 százaléka, a hegesztők 46 százaléka és az általános lakatosok egyharma- da bukott meg. Az okokat vizsgálva követ­kezőket állapíthatjuk meg. El­sőként kell említeni a tanulói hanyagságot, a könnyelműséget, a szülői ellenőrzés hiányát. Másodsorban olyan munkahe­lyekről kell szólni, ahol a gya­— Ne játsszunk szembekötős- dit, Abwehr urak — emelte fel hangját Schabe. — Ingrid Ki- eldnek legkésőbb kilenc órakor otthon kellett volna lennie... — Csak nem beszélt meg ma­gával is randevút? — Kloss főhadnagy, maga túl sokat, megenged magának. Ingrid Kieldre nem nekem van szüksé­gem, hanem a Birodalomnak. Ennyi elég? — Elég — válaszolta Kloss. — Ott kellett volna kezdenie, hogy a lány az önök embere. Schabe öklével az asztalra csapott. A nyugalmat hazudó ál­arc egyszeriben lehullott a himmleri arcról. — Megvetnek bennünket, mi? De, ha az orrunk elől elragadták ezt a lányt... — Megengedi Sturmbannfüh­rer úr — sziszegte Schultz — ezt a gyanúját jelentem az admi­rális úrnak... — Jelentse, akinek akarja! — Csillapodj, Schultz — szólt közbe Kloss. — Ami egem illet, kész vagyok segíteni... — Az is elég, ha nem zavar —válaszolta Schabe nyeglén. — Lehet, hogy a lány mégis elment a mozi elé? Egymás arcát vizslatták. Kloss nyugodtan cigarettára gyújtott, és a pohara után nyúlt. — Majd alkalomadtán elma­gyarázom — mondta — milyen magatartást tanúsítok azok iránt az emberek iránt, akik sérteget­nek. Feltételezi, uram, hogy két, civil ruhás vagánvt küldtem Mercedesszel Ingridért, hogy randevúra a helyembe szállít­sák? Schabe felállt. — Javaslom, uraim, hogy ez a beszélgetés maradjon köztünk. Megtaláljuk a lányt, még ak­kor is. ha... —'nem fejezte be a mondatot. — Az Abwehr urak korlati oktatás feltételei hiá­nyosak, s így a tanulók a pre­cízebb munkafolyamatokat nem tudják megismerni. Köztudott, hogy a szakképzési reform szel­lemében törekedni kell a tan­műhelyi képzés általánossá té­telére, mert csak ilyen körül­mények között valósítható meg a tematikai oktatás. A tanmű­helyben képzett tanulók maga­biztosabbak voltak, s látszott rajtuk, hogy szakoktatók irá­nyították gyakorlati felkészülé­süket. Mindebből tanulságként azt lehet levonni, hogy az üze­meknek igenis törekedniük kell a csoportos tanműhelyi képzés megszervezésére. A bukási arány figyelmeztető, s feltétlenül szükséges a tanulságok levoná­sa, a szülői háznál, az üzemek­ben és az iskolákban egyaránt. A szülök nem mondhatják azt, hogy a gvermek: tanuló, s így a gond már csak az is­koláé, vagy az üzemé. A mun­kahelyen viszont fokozottan arra kell törekedni. hogy a fiatal, mint leendő szakmun­kás, alaposan készüljön fel, és sajátítsa e] mindazon gyakor­lati ismereteket, melyék ma már elengedhetetlenül szüksé­gesek a pontos és szakszerű munkavégzéshez. Az iskola feladata pedig, hogy olyan szinten biztosítsa az elméleti ismeretek megszerzé­sét, hogy ennek birtokában a tanuló el tudjón igazodni a technika bonyolult útvesztői­ben ég a gyakorlatban jól tudja hasznosítani elméleti ismerete­it. Ha ez a három tényező együtt lesz, ha a tanulók ko­molyan, becsületesen dolgoznák az iskolában és a munkában, kevesebb fiatal távozik majd lehorgasztott fejjel a vizsgáról, s nem okoz csalódást szülei­nek, oktatóinak, H. F. — kezdte mondókáját, s közben vezére mozdulatát utánozva, szemüvegét igazgatta — szeretik az éjszakai lokálokat. És termé­szetesen egészen véletlenül talál­koznak ott össze. Schultz magához intette a pin­cért és még egy üveg konyakot rendelt. Ügy látszott, hogy a be­szélgetés Schabéval nem tett rá semmiféle hatást. A Sturmbann­führer még el sem tűnt az ajtó­ban, a százados már az ablak melletti asztalnál ülő két magá­nyos nőről beszélt. Nem is vol­tak csúnyák. hasonlítottak is egymásra; gömbölyded szőkesé­gek, nem túlzottan formás lábak­kal. Közös szórakozást javasolt: még korai az idő, csak nem fut­nak már haza, legénylakásukra. Amíg Berlinben tartózkodnak, ki kell használni minden alkalmat, Ingrid ügyét pedig nyugodtan rábízhatják Schabéra. Törje ő a fejét... — Elviszem a motorkerékpá­rodat — mondta Kloss. — Miért? — Schultz hangja S azonnal érdessé vált, szeme ébe­ren röpdösött. Kloss várta is az ilyen reagálást: a Sturmbann- führerrel folytatott beszélgetést latolgatva, arra a következtetés­re jutott, hogy a Gestapo csak­ugyan nem tudja, hpl van Ing­rid. Schultznak azonban tudnia kell valamit. Lehetséges, hogy kenyértörésre kerül sor Canaris és a Gestapo között? Eddig még nem fordult elő, ő maga leg­alábbis nem hallott olyan eset­ről, hogy az Abwehr emberei ügynököket raboltak volna el, s éppen Kaltenbrunnerét. Neki különben teljesen mindegy volt, hogy Ingrid Kiéld az admirális apparátusának fog-e dolgozni vagy Himmlernek. Berlinben nem voltak szövetségesei, csak ellenségei. (Folytatjuk) Virágba szökkent a kukorica. Tűző nap érleli, sürgeti a címe- rezőiket. Az állami gazdaságok haragoszöld kukoricatábláin megjelentek a lányok. Három tá. bort kerestünk fel a hét elején, hogy megtudjuk, mit csinálnak, hogy érzik magukat a táborla­kók. Panaszkodnak Mezőhegyesen — Végre férfiak1 Kedden délelőtt a címerező- lányok szájából hangzik el ez a tréfás felkiáltás Mezőhegyesen. Hét lány igyekszik a poros dű- lőúton egyik munkahelyről a másikra. Elkísérjük őket. A táb­la szélén lerakják felsőruháikat s már indulnak is a sorok között. 1 Barnára sült karjukkal fel kell nyiflmuk különben nem érik el a virágzó ciméri7~Aran£sztou/vL ragpor hullik fAjtlC arcuk csu­rom ~vTz7rnm ir kukoricában aíT á levego~s~a nap irgálinatlálxül egét.------ ' — Csúnyán csíp a virágpor — mondja Kasznár Ili —, de az nem lenne baj, ha munka után azonnal meg tudnánk fürödni. — Nem tudnák? — Tegnap másfél óráig nem volt víz a zuhanyozóban. — Egy jó lemezt is meghall­gatnánk már. — És? — Nincs a táborban hangosí­tás, lemezjátszó s természetesen lemezek se... Közben Szendrő Kati, Kasznár Ili, Kukk Zsuzsa és a többiek keze gyorsan jár s egymás után hullik a földre a kukoricavirág. — Tavaly jártunk a táborban, akkor minden rendben volt. — Ó, szerencsés tavalyiak! A lányok testét csak fürdőruha fedi és ami szabadon van, azon apró karcolások vöröslenek. Az éles kukoricalevél kellemetlen „partner”. — De kérjük, ne írjáik meg, amit most mondtunk. Nem pa­naszként ,esak úgy említettük... Nem adtuk szavunkat. Nem is adhattuk, hiszen amit bent a táborban Bándi Pál táborvezető­tői és Karaba Györgytől, a KISZ megyei bizottságának munkatársáltól még hallottunk, enyhén szólva bosszantó. Az ál­lami gazdaságnak szüksége van a lányok munkájára. Szerződést i kötött a KISZ megyei bizottsá- ' gával arra, hogy a kultúrált el­helyezésről, szórakozási lehető­ségekről is gondoskodik erre a két hétre. Érthetetlen hát, miért nem teremtettek ideálisabb kö­rülményeket. Miért nem volt a tábor kezdetén zászlófelvonás, miért nincsenek könyvek, újsá­gok, hanglemezek, miért nincs mindig fürdővíz? Igaz, az előző évhez viszonyít­va van javulás is. Például or­vos állandóan tartózkodik a tá­borban, vagy járja a munkahe­lyeket. Habár eddig nem volt szükség komolyabb beavatkozás­ra, mégis megnyugtató, hogy 352 lány orvosi felügyelet alatt dol­gozik. Az is előrelépés ebben &z évben, hogy a távolabbi munka­helyekre kocsival viszik a lá­nyokat és az is, hogy a sátrak­ba ágyak kerültek a tavalyi mat­racok helyett. krumplibogarak” — Kócos kis ördögök voltunk. — száll a sláger a Felsőnyomási Állami Gazdaság telekgerendásd címerező táborának zuhanyozó­jából. Tizenegy óra van, vége a délelőtti „műszaknak”. A lányok frissen fürödve, vizes hajjal cso­portosulnak a táborvezető. Zsi- lák Ádám és helyettese. Fajai György sátra előtt. Barnák, piro­sak. Valamennyiükön tiszta ru­ha, ebédhez készülnek. — Reggel 5-kor kezdtünk — mondja Szöszi, vagyis Árgyelán Erzsébet, a „krumpli bogarak” választott vezetője. — Honnan ez a név? — Nem tudnánk már meg­mondani, de ez tetszett meg. Nyolcán vagyunk a brigádban, Picur, Gazsi, Liki. Móna, Ledza, Zsó és Peti — sorolta Árgyelán Erzsi a beceneveket. — A csa­bai szlovák gimnáziumban ta­nulunk, ketten pedig fodrászta­nulók. — Ügy tudjuk, nem hat órát dolgoznák naponta — Tegnap nyolcat dolgoztunk. Hajtani kell, mert nagyon virág­zik a kukorica. Reméljük, a gaz­daság méltányolja igyekezetün­ket s ez majd forintban is ki­fejezésre jut. — Magas a norma — szól köz­be a táborvezető. — Tíz napra három hold. A lányok ezt nem tudják megcsinálni, mivel túlsá­gosan felszökkent a kukorica. Ma kipróbáltam, hogy én mennyit tudok egy óra alatt elvégezni. Nyolcvan négyszögölet sikerült. Lehet számolni. Majd tárgyalok a vezetőkkel. — Tegnapelőtt még éjfél után is hangos volt a hálóterem, de ma már nem kell bennünket ringatni — mondják a lányok —, de látszik is rajtuk a fáradt­ság. „Hűségjutalmat99 kapunk Percek alatt bekebelezik a zöldborsólevest, a hagymás bur­gonyával körített sülthúst, a szil­vabefőttet és a kenyeret. Egyi­küket sem kell nógatni, hogy egyen. Nyolcvan diáklány dolgo­zik a csárdaszállási címerező tá­borban. A csabai Sebes György Közgazdasági Technikum és Szakközépiskola, a gyomai ipari- tanuló iskola és a vésztői gimná­zium tanulói. — Nálunk minden rendben megy — mondja Palencsár Joli — miután az ebédelést befejezte a Hídvégi brigád. Egymás szavá­ba vág Hídvégi Gizella, Haraszti Kati, Fabulya Mária és a töb­biek. Sorolják, hogy mi mindent csináltak és csinálnak áz elkö­vetkezendő napokban. — Tegnap este filmet láttunk, — A „Vidám szellem ”-et. — Utána mindenki huhogott „szellemeskedtünk”. — Valamelyik nap átmegyünk Gyomára strandolni. — Arról is van szó. hogy a Bakuczban — ez egy másik tá­bor — műsort adunk. — S mi lesz a műsorban?, — Ki tudja azt ma még meg­mondani? — Van itt minden, amivel a szabadidőnket elüthetjük. Aszta­litenisz, tollaslabda, meg futball. — És lói futballozlik? — jó vicc. hát mi. Még baj­nokságot is szerveztünk. — Hogyan vannak megelégedve az elhelyezéssel? — Príma . — Megnézhetnénk a „lakosz­tályt”? — Csak a táborvezető engedé­lyével, mert itt nagy a szigorú­ság. „Unokafiivéréket” nem fo­gadhatunk. Közben kitör a vihar. Villám csattog és zúdul az eső. Egyik­másik lány egy-egy csattanásnál összerezzen. A kereseti lehetőségekről is érdeklődtünk. — 700—800 forintot kereshe­tünk a két hét alatt, ha minden jól megy. Ezenkívül — mondja Palencsár Joli — „hűségjutal­mat” is kapunk. — Hűségjutalom? Hogyhogy? — Akik több nyarat itt dolgoz­nak. azoknak az állami gazdaság három vagy négyszáz forint hű­ségjutalmat ad. Időközben odajön Such Sán­dor, a tábor vezetője és Szaba­dos Pista bácsi, az állami gaz­daság kerületvezetője. — Az utóbbi tíz évben nem volt ilyen jó csoportunk. Na­gyon pontos, precíz munkát vé­geznek — mondja Pista bácsi Such Sándor pedig arról számol be, hogy az eltelt egy hét alatt semmi baj nem volt a táborla­kókkal. Címerező lányok között jár­tunk. Nagy hőségben, poros ku­koricatáblákon, ahöl a délelőtti órákban a hőmérő 45 fokot is mutatna, ha éppen volna. S ha csípi is őket a kukoricavirág po­ra és felkarcolja bőrüket az éles levél, ők csinálják, amit vállaltak. Botyánszki János Bimmmss 5 1971. JliLl US 18. ”

Next

/
Thumbnails
Contents