Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-17 / 167. szám
Hargitai Ferenc a szél erőssé* gét mért — Fogja meg a botot, kérjen engedélyt a felszálláshoz.. 1 Ügy, ni, rendben van mindertj kigurulás után felszállási engedélyt kér... Igen, a felszállást közösen végrehajtjuk, ötven méteren a futót becsukjuk, s tovább emelkedünk..: Teneser Péter, az MHSZ oktatója mondja mindezt a gépben előtte ülő növendéknek, s tegyük hozzá mindjárt, hogy nemcsak oktató, hanem a műrepülő keret tagja is. De áruljuk el végre, hol járunk: a békéscsabai repülőtéren, ahol ezekben a napokban rendezik az országos motorosrepülő iskolát. A „bot” — kormányt, a „futók” pedig — futóművet jelent. Ragyogó napsütés, a reptér közepén célkereszt, kissé távolabb tőle irányítóasztal, amely mellett szakképzett oktatók figyelik a légteret Egymás után húznak el a karcsú Trénerek, érintik a földet, majd megállás nélkül ismét a magasba emelkednek. Ez most a feladat. Mit mond az iskoláról Hargitai Ferenc oktató, aki rádión éppen most adott ki a laikus szemlélők számára érthetetlen, de a biztonságot szolgáló utasítást? — Motorosrepülő iskolánk több hétig tart, az ország minden részéből, így például Pécsről, Szolnokról, Miskolcról, Nyíregyházáról és Békés megyéből jöttek a pilóta jelöltek. _ Kik jöhettek Békéscsabára? — A középiskola harmadik osztályát most elvégzett diákok, akik előzőleg elméleti oktatáson vettek részt repülős klubokban. Természetesen a legjobbak. Valamennyien a repülőtiszti pályát választották hivatásuknak. Az iskola célja tehát a hivatásra való felkészítés? — Igen. Az alapokat kell először elsajátítani, hiszen nem ülhet senki azonnal szuperszonikus gépbe. — Az oktatók? — Jól képzettek, jól felkészülték, rájuk lehet bízni ezeket a 17 éves fiúkat. A parancsnok kissé nyugtalan, érzi, erősödött a szél. Gyors mérés, majd: Néhány nap alatt önállóan megtanulnak motorost vezetni, bár az oktató még ott ül mögöttük, hogy segítsen, ha baj van. Egymás után érnek földet a gépek, még jobban felborzolva az amúgyis „borzos” í'üvet. majd egymás mellett felsorakoznak, katonás alakzatban, impozáns látványt nyújtva. A hallgatók Már pörög a légcsavar. Teneser Péter oktató az utolsó utasításokat adja növendékének. Start előtt Győrfi József, a miskolci repülős klub tagja. —• A megengedettnél jobban fúj, leállítjuk a repülést. Első a biztonság. Intézkedik és folytatja a beszélgetést. Elmondja, hogy sokan ügy gondolják, túl fiatalok még ezek a fiúk ahhoz, hogy repüljenek. Ez azonban téves nézet, mert az iskolán jelenlevő növendékek komolyak, megfontoltak, fegyelmezettek, s ez az oktatási eredményen is érződik. gyülekeznek, jólesik egy kis pihenés, egy kis tea. Szappanos József, Pillér István oktató, Holczknecht Zoltán, Vadas Jenő és Miskolczi József, az MHSZ repülős klub tagjai értékelik az eddigi munkát. A parancsnok és az oktató elmondja, milyen hibákat tapasztaltak repülés közben. Hargitai Ferenc említette, megyénkben növendékek is vannak. — Igen — mondja. Szól a közelben pihenőkhöz, és máris jön egy fiatalember. Fegyelmezetten, katonásan jelentkezik. Mészáros József eleki lakos, aki a békéscsabai vízműben tanul. Miként került sor arra, hogy az imént a magasban vezethette a gépet? — Ügy kezdődött, hogy Elekről a reptér mellett jár el a busz Békéscsabára, láttam, milyen munka folyik itt, s ked-'et kaptam hozzá. Aztán jelentkeztem a repülős klubba, elméleti tanfolyamon vettem részt, s a sikeres elméleti vizsgát sikeres orvosi vizsga követte. Egészségileg megfelelek nagy sebességű gép vezetésére. Jövőre végzek a vízműben, azután a repülős t'SZ* ti iskolát is szeretném sikerrel befejezni. — Szülei? ■— Először féltek, de amikor látták, mennyire megszerettem a repülést, beleegyeztek. — Milyen érzés a magasba emelkedni? — Először furcsa volt. de jó dolog, később meg egyre inkább elfoglalt az, hogy mindig több önállóságot kaptam a vezetésben. Közben enyhült a szél ereje, rövid időközönként ismét startolnak a gépek. A reptér melletti országút szélén gépkocsik, motorkerékDárok egész sora áll, utasaik gyönyörködve figyelik a tőlük nem messzire elhúzó Trénereket. Elköszönünk az iskolától, Csaba felé tartva arról beszélgetünk, amit már repülősök között járva korábban is tapasztaltunk: a rájuk oly nagyon jellemző bajtársiasságról. Aztán visszapillantunk a növendékekre, akik évek múltán talán éppen felettünk húznak el őrjárat közben szuperszonikus gépükön, őrizve, védelmezve hazánk légterét. Vitaszek Zoltán (Fotó: Demény Gyula) Repülősük Iskolája Katonásan sorakoznak a Trénerek. Jólesik egy kis frissítő.
