Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-17 / 167. szám

Kísérletek nagyfeszültséggel

A villamosságban általában az 1000 V feletti feszültséget nevezik nagyfeszültségnek. A villamos energia vezetésére szolgáló távvezetékeket pedig általában 60 000 V felett nevezik nagyfe- szültségűeknek.

A nagyfeszültségű villamos energia előállítása nem könnyű feladat, úgyszintén szállítása sem. Ez utóbbi problémát transz- formálással oldják meg. A transzformátorok azonban csak

váltakozó áram átalakítására alkalmasak és ez az oka annak, hogy a villamos energiát nagy távolságra szállító elosztó hálózatok világszerte váltakozó árammal működnek. A nagyfe- szültséggel kapcsolatos transzformálás, áramelosztás fejlett laboratóriumi technikát is igényel. Képünkön a permi „Kamkabel” nevű szovjet üzem nagyfeszültségű laboratóriumának transzformátorait látjuk.

IBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBaaiaBBBBBaBBSBBBBWBBaBBBBaaaBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBa!00SB

Dohányszüret

Hazánk legnagyobb dohánytermelő vidékén, Szabolcsban megkezdték a korai fajták törését és mesterséges szárítását. A kerti és szabolcsi fajtákról már általában szedik az aljleveleket, a kisvárdai és a nyíregyházi telepen pedig mesterséges úton : szárítják a hevesi dohányt. A '

jövő hét elején valamennyi szárítótelep 15 szárító 170 kamrával — megkezdi üzemelését.

Az időjárás az idén kedvezett ennek a növénynek. A hevesi dohányból zölden 35—40 mázsás átlagtermést várnak, ami jó közepes hozamnak tekinthető. A többi fajtából is jobb termésre számítanak, mint tavaly.

Az épületasztalosok sem gyen- I ge emberek. Még a gyulai SZOT- szálló építkezésénél Szabó Imre jókedvében fogadást kötött bri- gádtagjaival, hogy egy zsák cementet kétszer felvisz a kilencedik emeletre anélkül, hogy közben letenné a válláról. Amikor összegyűlt a 25 üveg sörre való pénz, kezdte. Elindult. A többiek követték. Derűsen mesélik, hogy az egész úgy nézett ki, mint valami „halottas menet”.

Szabó Imre csak lépegetett felfelé. Közben a lépcsőket számolta magában és 170-ig jutott. Aztán indult lefelé,' lentről pedig fordult vissza. Végül, amikor a lépcső aljába ért, ledobta a válláról az 50 kilós zsákot.

Nem volt könnyű. De letörölte verejtékező homlokát és rendben is volt minden. Másnap ugyanúgy dolgozott, mint szokott. Csak egy kis izorrílázat érzett,ami azonban hamar elmúlt. Persze a fogadást megnyerte. A 25 üveg sört napokra elosztva együttesen megitták. Neki talán valamivel több jutott, mert ő volt az ünnepelt.

Ez csak egy kis epizód a Békés megyei Állami Építőipári Vállalat Hernádi Ferenc épület- asztalos brigádjának 3 éves történetében. El kellett mondani annak bizonyságául, hogy a mai építkezéseken az asztalosok is vannak olyan „legények”, mint a kőművesek vagy ácsok. 1

Ám ennél még többet bizonyít, hogy a vállalat szocialista brigádjainak versenyében a tavalyi eredmény alapján Hernádi Ferenc brigádja került az első helyre. Ez év áprilisában hozzájuk került a vándorzászló, kaptak személyenként 500 forint jutalmat és megilleti őket a zöldkoszorús jelvény viselése is. Egy kicsit sértve érezték magukat, amikor a Békés megyei Népújság mégis a .második helyezést elért brigádról, nem pedig róluk írt Iga Istvántól, a vállalati pártbizottság titkárától meg is kérdezték :

— Hát mi nem érdemeljük meg, hogy észrevegyenek bennünket. A második helyezés

B«MHaiB»H»aBaBaaBBiamH»BNMHfl*BMUBHmnMM«maiMMMmaM aaaBaaaaaBaaaaaaaaaaaaaaBaaaaai

Szellemi import ■ Belső tartalékok

A mezőgazdasági termelés hozamainak növelésére külföldről több módszert átvettünk. Ezek jó ütemben terjednek. Ezeknek a külföldi módszereknek, melyek szellemi import gyanánt érkeznek hozzánk, egyetlen hibájuk van, mór, amennyiben hibának nevezhető, beruházás- és tőkeigényesek.

Gyakran szóbakerül, hogyan tudnánk a nagyüzemekben kikísérletezett és meghonosodott jó munkamódszereket széles körben elterjeszteni? A külföldi után ugyanis kapva kapnak az üzemi vezetők, míg a hazai módszerek nagy részét fitymálva fogadják. Noha a hazai módszerek egyáltalán nem becsülhetők le. Említhetjük többek között a hódmezővásárhelyi felsőfokú mező- gazdasági technikum szarvas- marha-hizlalási módszerét, amely eddig Békés megyében még húsz gazdaságot sem érdekelt. Ahol kipróbálták, mindenhol szinte esküdnek rá, hogy milyen jó. Érthető a ragaszkodásuk ehhez az új hizlalási módszerhez, hiszen kötetlen tartásban 1300—1500 gramm napi súlygyarapodást érnek el éves átlagban a jószágok. A világ mezőgazdaságában egyedülállóak ezek az átlagos eredmények. A legfejlettebb mezőgazdasággal rendelkező országokban 1100— 1200 grammot gyarapodnak naponta a hízó szarvasmarhák. A vásárhelyiek módszere egyszerű, talán ezért is jó, mégsem talál megérdemelt számú követőre. Pedig, ha azt is figyelembe vesz- szük, hogy alkalmazásával kitűnő hízóállat nevelhető, jóval nagyobb százalékban mint hagyományosan, akkor a bevezetés halogatását egyszerűen nem lehet megérteni.

T

öbb üzemben a termelés más-más területén értek el kiváló eredményt, sajátos módszerrel. Említhetjük a zöldborsó, a zöldbab, a zöldpaprika, a paradicsom, a cukorrépa, a kukorica, a búza, a lucerna és a szálastakarmányok termesztését. Sajnos, ezekre az eredményekre sem a tsz szövetségek, sem a mezőgazdasági üzemek vagy a termeltetéssel foglalkozó vállalatok nem nagyon figyeltek. Üzemi vezetőink egy része, belenyugszik az elért termelési szintbe, többre, jobbra közülük nem nagyon törekszenek. A termelés színvonalát pedig fejleszteni szükséges, hogy a költségek mind kedvezőbben alakuljanak, következésképpen a jövedelem fokozódjon. Az utóbbi évek nagy tanulsága ez. Ugyanis a termelés fejlesztésében megállni any- nyit jelent, mint a színvonaltól elmaradni. Éppen ezért az eddigieknél kicsit többet kellene törődni a helyi módszerek, jó eredmények feltárásával, népszerűsítésével, terjesztésével. A termeltető vállalatok, a tsz-szö- vetségek, az állami gazdaságok rendelkeznek az ehhez szükséges anyagiakkal, mivel propaganda célra évről évre egyre nagyobb

összeget fordítanak. Ebből a pénzből ilyesmire is áldozni kellene. Bizonyára megérné, mert bővebben teremne a föld, kerülhetne több élőállat és állati termék felvásárlásra.

I

de tartozik, hogy mezőgazdasági üzemeinkben a helyi módszereket nem tartják kellően célravezetőnek. De ami külföldről áramlik, azt igen. Fordítva lenne jó. Jobban meg kellene becsülni azt, ami a miénk, amit mi adtunk mezőgazdaságunknak, mert ez nem igényel külföldi pénzfedezetet.

Hogyan lehetne ezt a lehetőséget az eddiginél jobban kihasználni? Több állami vállalat úgynevezett marketing csoportot hozott létre a piac tanulmányozására. Tovább lehetne fejleszteni ezt a csoportot termeltető vállalatainknál úgynevezett termelésfejlesztési és propaganda osztály szervezésével vagy a meglevők bővítésével. Ugyanezt mondhatnánk a nagyobb termelőszövetkezetekre, állami gazdaságokra és a tsz szövetségekre is. A sok jó módszer közül a legkedvezőbbet vagy a legkedvezőbbeket papírra kellene vetni, szemléltető ábrákkal együtt és közkinccsé tenni.

Van azonban ennél egy újabb módszer. Ennek lényege abban áll, hogy a termelésben élenjáró

Elsők — a legjobbak kozott

több, mint az első? Vagy talán még mindig él az a régi építő- mesteri felfogás, hogy elsők a kőművesek és ácsok?

C*ak legyen munkaterület

És egy nap, amikor nem is várják, Békéscsabán, az ör utcai lakásépítkezésen felkeresem őket. Nem titkolják, hogy jólesik nekik ez a látogatás. Három éve vannak együtt és sok szép sikert értek már el. Amikor 1968-ban megalakult a brigád, kimondták: „Dolgozni fogunk,

lógás nincs”. Azóta állják a szavukat.

Feladatuk az ajtók, ablakok, asztalok, kam rááll vány ok, beépített szekrények szerelése az épülő lakásokban. A brigádvezető a munkát megszervezi és nincs több gondja. Néha inkább a művezetőt kell unszolnia:

— Legyen munkaterület, haladjunk!

Ebben a kérdésben egyikük serh ismer tréfát. Hangoztatják, hogy a munkahelyre azért járnak, mert dolgozni és természetesen keresni akarnak.

— Igen jó szakemberek — dicséri társait Hernádi Ferenc.

— Névszerint kik?

— Az egész brigádot felsoroljam?

— Ha úgy gondolja...

— Az idősebbek közül Takács József, Szabó Imre, Lukács Sándor, de a két fiatal, Róbert László és Bagylnka György is a nyomdokukban halad.

— A fiatalok talán csak lesznek jó szakemberek.

— Biztos, hogy lesznek. Nekik már az elismerésnek számít, hogy három éve magunk közé fogadtuk őket.

Ezt az állítást megerősíti Róbert László:

— Kettőnket irigyelnek a többi fiatalok, akik más brigádba kerültek.

És elmondja azt is, hogy állami gondozottként Rácz Sándor- né nevelte Köröstarcsán. Az asszony saját fiának tekintette, amiért ma is nagy hálát érez. ö akarta, hogy szakmát tanuljon, így lett belőle épületasztalos. Sokszor kétségek gyötörték:

■umManupiaHiniHmiMiMumaHmi,

s

i

•

gazdaság vezetősége kooperációs : szerződést együttműködést ír alá : a vele vállalkozásba lépő üze- ; mek képviselőivel és a felhalmo- j zott szellemi erőt a több tér- : melés szolgálatába, az együtt- ; működő üzemekbe kihelyezi, j Természetesen ebben az esetben i a közös munka eredményének ; bizonyos hányada a szellemi tőkét adó vállalatot, üzemet illeti. Nagy lehetőség ez, élni kellene vele, a gyakorlatba átültetve, mind eredményesebben gazdagodhatna életünk.

L

enne mit közkinccsé tenni, hiszen a Mezőhegyesi Állami Gazdaságban a cukorrépa- és a kukorica termesztési módszere talán az országban a legfejlettebb. A békésszentandrási Zalka Máté Tsz-ben a szikes talajokon évek óta országosan egyedülálló búzatermesztési eredményt érnek el. Füzesgyarmaton a lucerna magtermesztése és a kertészet hozott kiváló eredményt. A sort folytathatnánk tovább, a nagyszénási Lenin Tszszel ahol a pecsenyepulyka-neve- lés Békés megyei rekordját állították fel, a mezőkovácsházi Új Alkotmány Tsz-szel a takar- mánytermesztésben elért eredményeivel, a zsadányi Búzakalász Tsz-ben a növénytermesztés komplex gépesítésével és így tovább. Sok és számtalan lehetőséget kínál az élet, melyekkel kicsit jobban kellene gazdálkodnunk. Bizonyára az üzemi bevételek is kedvezőbben alakulnának, ha a hazai módszerek előtt mindenhol megnyitnák a befogadás zsilipjeik i

Dupsi Károly ■

vajon hogy fogja tudni megállni a helyét az életben? A brigád az első perctől kezdve felkarolta. Most 2600 forint a havi átlagkeresete. Ebből jutna az anyjának is, de jóformán egy fillért sem fogad el.

— Csak gyújts magadnak, hogy el tudj indulni az életben — szokta mondani.

Megfogadta a tanácsát. És tavaly már tudott venni egy motorkerékpárt. De van a takarékban is jónéhány ezer forintja.

— Akár meg is nősülhetnél Laci — tréfálkozik vele a brigádvezető.

— Az még odébb van. Előbb letöltőm a két év katonai szolgálati időt — érvel a felnőttek komolyságával.

Megegyezünk és csináljuk

Bagyinka György egyidős Róbert Lászlóval. A brigádba jutását ő is nagy szerencsének tartja.

— Három év alatt nemcsak a szakmára, hanem egy kis életbölcseletre is megtanítottak. Arra, hogy dolgozni így érdemes — vélekedik és ha egyszer mégis más brigádba kerül, biztos, hogy igyekezni fog majd ott is hasonló környezetet kialakítani.

Szabó Imre kisiparosnál tanult és dolgozott. Eléggé elszigetelődött a világtól. Társak után vágyott Többet is akart keresni. Amikor a vállalathoz került, eleinte nem történt különösebb, csak a brigád hozott változást az életében.

Lukács Sándor szegezőlakatos. A vasalási munkák hárulnak rá. Szerinte a brigád össze- kovácsolódásában az emberek egyénisége a mérvadó. Itt szerencsére egyívásúak kerültek össze. Mindenki azt mutatja kifelé, amit belül is érez.

A gondolatát így próbálja még jobban megértetni:

— Megvitatunk valamit, megegyezünk és úgy csináljuk. Nincs fúrás, faragás. A munkához is élőiről, nem kerülő úton fogunk hozzá.

Állítja, hogy 16 éve dolgozik a vállalatnál, de ilyen jó „együttesben” még nem dolgozott.

Eredményes munkájuk egyik titka, hogy nemcsak kézzel, hanem fejjel is dolgoznak. Ellesik a jó fogásokat és igyekeznek a saját tapasztalataikat is hasznosítani. Arra pedig kényesen ügyelnek, hogy csak kifogástalan munka kerüljön ki a kezük alól. Nem kell őket visszahívni, hogy ami elkészült, újra csinálják meg. Elvégre önérzete is van a brigádnak.

Az égés* brigád érdeme

Még annyit, hogy három év alatt már kétszer elnyerték a szocialista címet. Először — az 1969. évi eredmények alapján — 1970-ben, majd az idén. Közben Hernádi Ferenc és Lukács Sándor megkapta a Kiváló dolgozó jelvényt. Ok azonban mindketten meggyőződéssel állítják:

— A kitüntetést az egész brigád sikerének könyveljük el.

És ha éppenséggel nem is nevezhető kitüntetésnek, érdemes megemlíteni, hogy Hernádi Ferenc 12 évi eredményes munkája jutalmául lakást kapott a vállalattól. Senki sem mondhatja, hogy nem éredemelte meg.

Búcsú záskor elnézést kérek tőlük, hogy egy félórájukat „elloptam”. Újból azt hallom:

— Csak munkaterület legyen. Duplán pótoljuk a mulasztást.

Pásztor Béla

SMJMSSml 3

19U, JÚLIUSI 17.