Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-15 / 165. szám

Főkörvezeték — csökkentett nyomással A% orosházi városi vízhálózat fejlesztésével a Kelet-magyaror­szági Vízügyi Építési Vállalatot (KEVIÉP) bízták meg. A válla­lat a főkörvezetéket 1969. no­vember 14-én műszakilag átadta. A Békés megyei Beruházó Vál­lalat — mint bonyolító — ezután (1970-ben) megrendelte a veze­ték üzembehelyezését megelőző mosatási és fertőtlenítési mun­kákat. Ennek során a vezetékben hibák mutatkoztak, amelyeket a KEVIÉP 1971. júliusáig kijaví­tani nem tudott. A város vízellátásának meg­nyugtató megoldására az érde­keltek az OVH Vízgazdálkodási Tröszt bevonásával nemrég hely­színi szemlét tartottak. Egy jegy­zőkönyv tanúsága szerint megál­lapodtak abban, hogy a KEVIÉP köteles a főkörvezetéket tíz at­moszféra nyomásra alkalmassá tenni, addig is — ideiglenes üze­meltetésre — átadja a Békés megyei Víz- és Csatornamű Vál­lalatnak. Amíg a főkörvezeték ilyen nyomást nem bír ki, köte­lezi magát, hogy az előforduló hibákat azonnal kijavítja és egy erre alkalmas munkacsoportot (szervezetet) tart fenn Oroshá­zán. A város tehát a főkörvezeték csökkentett nyomással történő üzembehclyezésével július 12-től kezdve több vizet kap, várható azonban, hogy a hálózat megle­vő hibái miatt időközönként víz­hiány lesz. Enyhén szólva furcsának tű­nik, hogy a városi tanács műsza­kilag már 1969. november 14-én átvette a főkörvezetéket, amit azonban csak több mint másfél év eltelte után — de még mindig csak „félkész” állapotban — he­lyeznek üzembe. Vajon ilyen be­ruházásnak mennyi a visszaté- rülési ideje? És ki felelős azért, hogy a lakosság évekig kényte­len mások hanyagságáért a víz­hiánnyal járó kellemetlenség terhét viselni? —or Őszi gondok az állami gazdaságok igazgatóinak szarvasi tanácskozásán Az állami gazdaságok igazga­tói Szarvason vitatták meg, az eddigi, nyári eredmények ta­pasztalatait, s azokat a tenni­valókat, amelyekkel nemcsak a jövő évi kenyér lesz több és „fehérebb”, hanem elen­gedhetetlenek a korszerű nagy­üzemekben. Kétségtelen, hogy a tavaszi talajmunkáknál az igyekezet­ben volt javulás, különösen a cukorrépa-, rizs-, kukorica- termesztés előkészítésében mu­tatkozott ez meg, de a talaj­művelési rendszer még nem alakult ki. A műtrágya felhasz­nálásban is bátrabbak lehetné­nek az üzemi vezetők. Hidas- hát, Orosháza, Szarvas tervezi: ősszel él a lehetőségekkel, adott­ságokkal. Törekednek a termő-* helynek megfelelő arányú ösz- szetett műtrágyafelhasználat bevezetésére. Kár, hogy a vi- zesfási gazdaság nem akar ká­liumot használni, Bánkút pedig pénzügyi nehézségek miatt visz- szamondta műtrágya-rendelésé­nek egy részét. Az őszi kalászosok most fize­tik a fáradságot, a gondos mun­kát. Fokozott jelentősége van a gyors aratásnak. Békés me­gye állami gazdaságai július 20—24 között befejezik a búza aratását, s addig sem hanya­golják el az időszerű talajmun­Vizsgázott SZTK-ügyintézőt, és terv-statisztikust azonnali belépéssel keres OROSHÁZA IPAR- VÁLLALAT. „600 fős” jeligére orosházi hirdetőbe. 217626 kákát. A felkészülés jól sike­rült Számítani lehet az aszályos napokra, ezért feltétlenül ké­szülni kellene az öntözésre. A másod- és a tarlóvetések a nyárvégi pillangós-telepítések öntözés nélkül biztonságosan nem termeszthetők! A lucerna és a kukorica is meghálálja a vizet. A mezőgazdaság nagy tarta­lékaként emlegetik a magas műtrágya-adagokat, noha a jö­vő évi termés elsősorban az alapvető technológián és a vi­zen múlik. Az időben végzett jó munkát nem pótolhatja sem­mi, különösen a kötött talajo­kon létérdek ez. Figyelmet érdemel a tarló- égetés. Jelenleg úgy tűnik, csak ezzel tudjuk a gombabetegsé­geket megelőzni. Keresni kell a termelt fajták arányának és technológiájának módosítási le­hetőségét is. Az új fajtáknál: Auróra, Kavkáz, Jubilejnaja 50, szintén van furázium-fertőzés, csak ki­sebb mértékben. Ezek hosszú tenyészidejűek. Csak jó talaj­adottságú, üde területeken sza­bad nagyobb volumenű terme­lésükre berendezkedni. Az álla­mi gazdaságok vezetői úgy dön­töttek: külföldről több búza­fajtát behoznak, kipróbálásra. Az idei terméseredményektől függően csökkentik a kalászos területét a megye élenjáró gaz­daságaiban. Megköveteli ezt a fokozott takarmányigény. Üze­melni kezdenek a modern ser­téstelepek. Vásárolt, drága ku­koricával semmiképpen sem célszerű hizlalni. A jövő évi jó abrákellátás érdekében elengedhetetlen a takarmánynövények betakarí­tásának, szárításának, tárolásá­nak jó megoldása. Ezek a té­mák szerepeltek az igazgatói tanács előtt; Sz. L. 1. «SZPRÉMI Építkezéshez betonkavicsot magánépítkezők, vállalatok részére szállítunk. Ár: feladóállomáson, vagonba rakva 105,— Ft/köbméter. MEGRENDELÉST FELVESZ: VESZPRÉMI TÜZÉP VÁLLALAT, Veszprém. Postafiók 8. , s Magyar királydráma a Gyulai Várszínházban zt mondja Radla apát, István ne­velője, majd a király legfőbb tanácsadója az első képek va­lamelyikében Saroltnak, 1st ván anyjának: „Meg kell tanul­nia az irgalrrmthinságot, az uralkodást. Hogy az igazságért fegyvert fogjon, öljön.” István megtanulja. Jó tanítvány, nagy elme, korának egyedülálló egyé­nisége, aki atyja, Géza fejedelem útján járva felismerte: két vá­lasztás előtt áll a magyar. Vagy a hundk-avarok sorsára 'jut, és a kalandozásokkal ellenséggé tett, fejlettebb társadalmi szer­vezettségű népek szétmorzsol­ják; vagy a törzsekéi tűzzel-vas- sai néppé egyesítve megalapítja a magyar államot, a megmara­dás egyetlen lehetőségét. Géza és I. István erre a roppant mé­retű feladatra vállalkozott. A történelmi helyzetek, elér­kező fordulópontok évszázadok­ra hatnak, meghatározóak tehát és kikerülheteüenek a döntések, melyek bátorságot, rátermettsé­get és könyörtelen logikát köve­telnek. Ezt követelték Istvántól, a fejedelemtől és I. Istvántól, a királytól is. Konsztantinosz bi­zánci császár jegyeztette fel, hogy a magyarok törzsei nem engedelmeskednék fejedelmük­nek^ Ez már a hun-avar fátum süvöltő előjele, s a lavinaként hömpölygő folyamatot vissza­fordítani, a bél-viszályokat és külviszályokat semlegesíteni: az államalapítás kikerülhetetlen útja lett. „Karddal és korbáccsal keli építenem az országot” mondja egyhelyütt a drámában István, a már király, majd: „Akkor is építek, amikor azt hiszik, hogy rontok” — se két mondat emberi nagyságának, személyiségének hű tükre, szik­(Vollmuth Frigyes rajza) la-erejének valóságosan szimbó­luma. Kegyetlen, véreskezű ki­rály, de nem kegyetlenebb és vóreskezűbb, mint mások, a kor német császárai, vagy a lengyel Bolesziláv vagy bárki. A pogány ideológia letörése és kipuszti- tása, a keresztény hit erőszakos terjesztése a haladás követelmé­nye. És, hogy István az állam és önmaga függetlenségét is képes volt megtartani, államférfiúi nagyságát bizonyítja. Olyan tör­ténelmi alak, akit tiszte­lünk és ezer esztendő távolából is hatalmasnak tartunk. Olyan történelmi alak tehát, akiről drámát írni nagyszerű írói cél,, akit a dráma eszközeivel bemu­tatni nagyszerű színészi-rendeződ feladat. I A Gyulai Várszínház, amely már hagyományosan, és feltehe­tően még jó ideig a magyar tör- ténelmi drámák otthona lesz —, közülük is elsősorban azoké, amelyek eltűntek a múlt kárpit­jai mögött, vagy amelyeket rit­kán játszottak —. István király évének fényét is emelendő dön­tött Kós Károly drámája mel­lett. A dráma előtörténetéről jó tudni, hogy 1942-ben mutatta be a Nemzeti Színház, ez a mostani pedig a Száraz György közremű­ködésével készült változat. Az első rengeteg színváltozásával alkalmatlan lett volna a vár­színház körülményei közé, ez a második végig Esztergomban játszódik, és tömörebb, kevésbé epikus. JBár — és ez itt sem ke­rülhető1 el — a nagy időtávot, mintegy 40 esztendőt háromórás színpadi játékban átfogni, szá­mos nehézségbe ütközik, s ezek­kel a nehézségekkel nyilván a várszínházi előadás, és a bemu­tatott dráma is küzd, de sokkal több sikerrel mint megoldatlan­sággal. 1 A központi hős István, az ifjú. , fejedelem, a király, az akara­tát —' mely azonos az egész ma­gyarság létérdekével — kegyet­len erőszakkal, kíméletlen célra­töréssel megvalósító uralkodó. A drámai mélységeket önmagá­ban hordozza, reagálása és ítéle­tei egy-egy adott történelmi pil­lanatban e drámaiság megnyil­vánulásai. „Gurulni kezdett a kő, eltaposta ki útjába állott. Ettől nyomorék a lelkem” — töpreng és vívódik ez a király, amikor életének nagyobbik fe­lére visszatekint. A hite azon­ban, hogy atyafiait és önmaga érzéseit sem kímélve, Koppányi felnégyeltetve.. Ajtonyt, Gyulát elpusztítva a magyar megmara­dását szolgálja, erősebb a lélek szorongó rezdüléseinél, a vér és könny elborzasztó látványánál, mert „karddal és korbáccsal” kell építenie az országot! Kós Károly és Száraz György Istvánra összpontosította min­den figyelmét, de a király körül mozgó, ás történelmi helyzete­ket teremtő emberek, népek, ideológiáik hordozói is kellő súllyai ott vannak a színpadon, és a mese nemcsak mese, ha­nem akad azért szikrázó drámai konfliktus is. mely nélkül — nyilván — dráma nem létezik. A rendező Miszlay István Já- szai-díjas plasztikusan körülha­tárolható módon szintén István alakjára koncentrált, és a drá­ma néhol lanyhuló, bőbeszédű részeinek is dinamikus töltést igyekszik adni egy-egy erőseb­ben aláhúzott mondattal, sőt mozdulattal, ami — szabadtéri kamaraszínpad lévén — a gyu­lai várban még alkalmazható. Gyorsan pergeti a képeket (bár az idő múlásáról a néző nem mindig kap elég tájékoztatást), a képek közötti sötét aláfestő ze­néje is másodpercekig tartó, mintegy újabb érzelmi hangüté­se az elkövetkezőknek, és kerü­li, talán túlságosan is kerüli a szabadtér kínálta látványossá- godKÍsányi Árpád díszletterve a kor? hitelesíti, olyan mozdítha- tatlanul tömör és világosan egy­szerű, mint István rendíthetet­len útja a cél fel^jM Vágvölgyi Ilona kasztümtervCi is hasonló­an hitelesek, bár a negyvenesz­tendős időtávolságot a mellék- szereplők kosztümváltozásai is jüíktüzhetinék. 7 Az előadás címszereplője Szó- boszlai Sándor egy nagy törté­nelmi személyiség formálódását, önmaga és kora viszonyának tiszta meglátását kitűnően ér­zékelteti, képeket záró pillana­tai magasizzásúak, szépek, embe­riek. } Nagy lélek, tudós ember Tylí Attila színészi remeklése: Radla apát; az anyai őserő és az asszonyi okosság drámai öt­vöződése Demeter Hedvig Ist­ván anyjának, Saroltnak szere­pében. Szakács Eszter Gyula vajda feleségét, István elérhe­tetlen szerelmét, Irénét élmény- szerűen kelti életre a vázlatos és nem mindig következetes szi­tuációkban is. Iványi József művészetének gazdagságából és emberien őszinte szavaiból ke­mény és igaz Géza fejedelem született, Gelley Kornél Vecelin comesét is a belső erő hitelesíti. Sólyom Ildikó Gizella királyné­ja néhány szép pillanattól elte­kintve hidegebb és külsősége- sebb a kelleténél, és nagy kár, hogy a szerzők túl gyorsan és szűkmarikúan bántak el Kop- pánnyaü, Lengyel Jánosnak ép­pen ezért nehéz dolga volt a lázadásra készülő pogány vezér emberi arcát mégcsak felvillan­tania is. Fekete Tibor (Gyula) Simon György (Csanád), Gerbár Tibor (Mihály), Szersén Gyula (Vazul), Sarlói Imre (Anasztá- ziusz püspök), Körösztös István (Bíkács udvarispán) még azok, akikre oda kellett figyelnünk. A nyolcadik évadjába lépő Gyulai Várszínház első bemu­tatóját július 24-én követi a má­sodik, More to: Donna Diána című vígjátékénak előadása. Sass Ervin.

Next

/
Thumbnails
Contents