Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-02 / 154. szám

Árvízvédelmi gyakorlat ___ -& __ a Hosszúfoki f őcsatornán »Harckészültség” a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóságon — Jól vizsgáztak az emberek és a gépek Egy év sem tett el a „Nagy Víz” óta, és újra feltűntek a gyulai utcákon az „Árvízvéde­lem” feliratú tehergépkocsik. A Hosszúfoikx főcsatorna vizén a vigasztalanul zuhogó eső bu­borékjai pattannak. Vihaxkabá- tos emberek és két sor homok­zsákkal támasztják a gátat, ar­rébb hatalmas terméskövekkel megrakott teherautó húz eről- köldve. Fényes üvegű reflekto­rok kerülnek az állványokra. Az URH-antenna is egyre maga­sabbra nyújtózik. Tompa robaj­jal zuhog a cölöpverő gép ma- zsányi súlya és ütései alatt mind mélyebbre süllyed az osz­lop a vízbe, A fodrozódó vízen hatalmas vasladik himbálódzik, s rajta Perei András készíti elő merü­lésre a búvárokat A gát tövében, szalaggal a karján, intézkedik, utasításokat oszt, sürgeti a motorcsónak ve­zetőjét, Gyöngyösi Lázár, a Kö­rös-vidéki Vízügyi Igazgatóság AKSZ osztagának vezetője. — Vasárnap este 18 órakor riasztottak. Azonnal intézkedni kellett, hogy másnap reggel hat órára az osztag együtt legyen. Természetesen az árvízvédeke­zéshez szükséges anyagokkal, gépekkel, járművekkel. Az em­berek dicséretére legyen mond­va, fegyelmezetten és gyorsan cselekedtek. Mintha igazi ve­szélyről lenne szó. Mert — tegyük hozzá — sze­rencsére „csak”' gyakorlat folyik itt, a Hosszúfoki főcsatorna , tor­kolatánál. De ezt is ugyanúgy kell végrehajtani, mintha az ősi ellenség — és sokszor harát — a víz már a gát tetejét nyaldos­ná. Mert az ördög sohasem al­szik. Éppen etert — meg azért Is, hogy a készültség mindig ébren legyen — a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság az árvédelmi- és belvízvédelmi készenlét; szaka­szokkal együtt közös gyakorlato­kat rendezett június 27—30-a kö­zött, amelyet megtekintett Csa­tári Béla, a megyei tanács vég­rehajtó bizottságának elnökhe­lyettese, Hidas Mihály rendőr­ezredes, a Békés megyei Rendőr- Eőkapitányság vezetője, a Körös­vidéki, valamint a szomszédos vízügyi igazgatóságok szakem­berei. Egyre mélyebbre süllyed az oszlop. lehorgonyzóit pontonra — töl­tésszakadás elzárásához készül a jászolgát, kétsoros cölöppel és szádfalazással. Amott, a gat te­tején töltésszivárgás és csurgás elleni védekezés folyik, amely­nél egy francia gyártmányú’ új verőgéppel történik a szádfala­zás. Az emberek homokzsák és kő­bordázattal támasztják meg az átázott töltést. Egy másik he­lyen szorító, és nyúlgát épül, műanyag homokzsák borítással. Felkészültek .az alattomos buz­gárok „elfogására” is. Egy ha­talmas átmérőjű bordás gyűrű­vel, az úgynevezett ARMCO-val történik, amely már sikeresen vizsgázott a múlt évi árvíznél is. Ezt a célt szolgálja a könnyű­búvárok bevetése is, akik fólia­szőnyeggel zárják el a partsza­kaszt ott, ahol szivárgást észlel, nek. Különben a tavalyi árvíz el­leni védelem a Körösvidéki Víz­ügyi Igazgatóság területén száz­millió forintba került Sokan kérdezik, el lehetett volna-e ke­rülni a tavalyi megpróbáltatá­sokat, ha ezt a hatalmas össze­get töltéserősítésekre, a védvo­nal megerősítésére fordítottuk volna? Nos, ahhoz legalább egy. milliárdra lett volna szükség. Bár ami azt illeti, a tökéletes A búvárok fólia-szőnyeget borítanak majd a töltésre. Gyöngyösi Lázár, a védelem vezetője bemutatja a gyakorlato­két. B. O. Nagy György és PáTinfcás La­jos főmérnökök az árvédelmi gyakorlatok központi irányítói adnak tájékoztatást; miközben végigjárjuk a „veszélyeztetett” szakaszokat. Itt — mutat a partközeiben biztonságot nyújtó védekezést még nem találták fel. Szakembereink elképzelése szerint a jelenlegi helyzetet fi­gyelembe véve, az eddig szóba került módszerek legelfogadha- tóbbnak — árvíz esetén — a tá­rozás látszik. Erre három mód­szer, variáció van, de majd csak a számítások után döntjük el, hogy ezek közül melyiket valósítjuk meg. Szerdán a késő délutáni órák­ban ért véget a gyakorlat. Azóta már elkészültek az értékelő, összefoglaló jelentések, amelyek a jól végzett munkáról, a felké­szülésről és a helytállásról ad­hattak számot. — Bár mindig csak így kelle­ne kivonulni — hangzott az óhaj a gyakorlaton részt vevők között mert könnyebb szívvel vál­laljuk a munkát, ha tudjuk, hogy a víz senkit sem fenyeget. Bttís memsz?. 5 1971. JÚLIUS 2. V A kötélhúzás végnapjai Ügy kapásból számolva több mint harminc olyan értekezle­ten vettem részt az utóbbi idő­ben, ahol valamiképpen szóba jött a helyi tanácsi, szervek önállóságának növelése, a ha­táskörök leadása. Ezzel kap­csolatban mindenütt t min­denki látszatra a teljes egyet­értését nyilvánította ki. Azért mondom, hogy látszatra, mert a felszólalók arcáról szinte su­gárzott a helyeslő tenniakarás, De mi történik az értekezlet után, amikor saját területet is érint a helyeslő vélemény? Egyszeriben számtalan fenntar­tás, aggály, ellenérv kerül elő a tarsolyokból. Minisztériumok, főhatóságok, felsőbb tanácsi szervek bizonyítanak: „...speci­álisan azon a területen korai még az alsóbb szervek kezébe adni ilyen meg ilyen jogokat. Kár lenne elsietni a felügyeleti, intézkedési, döntési lehetőségek bővítését.” Ügy is mondhatnánk, hogy egyes helyen indokolatla­nul van bizonyos bizalmatlan­ság a községben dolgozók ké­pességeinek megítélésében. E- tekintetben érdemes elgondol­kodni azon: mennyire csökkent a szakképzettsége, hozzáértése annak a tanácsi dolgozónak, aki a korábban létező járási ta­nácsnál önálló felügyeletet lá­tott öl és most önálló hatáskört kapott valamelyik nagyközség­ben. Aligha érthető a húzó- dozás. Szerencsére a hatáskörök és rendelkezési jogok körüli kö­télhúzás, viszálykodás végnap­jait éli az államigazgatás te­rületén. Erre megalapozott ígé­ret az új tanácstörvény és a Kormány végrehajtási rendelete. Az újkeletű paragrafusok félre­érthetetlenül törvényes kötele­zettségként írják elő, hogy le kell venni a tanácsok kezéről az aprólékos szabályozásokat, az önállóságot nyirbáló meg­kötöttségek béklyóit. Ezt szol­gálják azok az önkormányzati jogosítványok (helyi rendelet- alkotás, a terv és költségvetés megállapítása, saját vagyonnal való gazdálkodás stb.), melyek gyakorlásában — ha a törvény keretein belül történik — lé­nyegében semmilyen szerv nem szólhat bele. A tanácsok most az új helyzethez igazodva, éle­tükben először, maguk állapít­ják meg a szervezeti és műkö­dési szabályzatukat, úgy, ahogy azt a sajátos helyi feladatok in­dokolják. És hogy mi kerül ab­ba alapként, nagyon is lénye­ges. Emlékezzünk csak: a köz­ségben és városban egyaránt mennyi panasz forrása volt, hogy az ott működő vállalat, üzem, intézmény afféle állam volt az államban. Működését, munkarendjét, termelését saját maga alakította ki, édes-keveset törődött azzal, hogy mit szól­nak mindehhez a helyi állami szerv tagjai. Az érthetőség ked­véért az egyik budapesti érte­kezleten elhangzottat példázom, ami e fonák helyzetre utal: „Előfordult — mondta az elő­adó —, hogy a kéményseprő vállalat elrendelte: a lakáské­mények tisztítását minden ház tulajdonosa vagy bérlője ennyi és ennyi időn belül köteles el­végeztetni”. Az érdekessége en­nek az, hogy a munkáért járó összeget a vállalat szedte be. De ha nem volt ilyen célra vál­lalati kapacitása, akkor nem adott ki ilyen utasítást. Jólle­het, hogy a kémények tisztítása már szükségessé vált. így volt ez más vonatkozásban is. Nos, az új jogszabályok alapján a tanácsok és a vállalatok közötti ilyen hatásköri kapcsolatok alighanem egészséges mederbe terelődnek. A rendelet ugyanis leszögezi, hogy a nem tanácsi szervek kötelesek az érdekelt helyi tanács végrehajtó bizott­ságának előzetes véleményét ki­kérni minden olyan intézkedé­sükről, amely a lakosság ellá­tását vagy szolgáltatási tevé­kenységet érint. Nehéz lenne felsorolni vala­mennyi új intézkedést, mely szélesíti a tanácsi választott tes­tületet és szakigazgatási szervek érdemi, önálló munkájának le­hetőségeit. Közülük egyik sem valamiféle ellenállás kiváltásá­ra született. Nem is a látszat­önkormányzat kedvéért hozta rendeletét a kormány. Ellenke­zőleg: tényleges döntési jog­kört igyekszik biztosítani a he­lyi népképviseleti szerv számá­ra és ez semmiképpen sem ful­ladhat közönybe. Hiszen ez nemcsak jó és aktuális felszó­lalási téma, a nemes szándék helyeslése, hanem gyorsan meg­oldást igényló gyakorlati tenni­való. • Roeskár János Fejlesztik az iskolákat, óvodákat ABC'áruház épül Magyarbánhegyesen Magyarbánhegyes községi ta- , nacsa a IV. ötéves tervidőszak­ban 16 és fél millió forintból! gazdálkodik. Ennek jelentős ré­sze, mégpedig 12 és fél millió forint jut az iskolák, óvodák, a könyvtár, a művelődési ház, az orvosi rendelő és a tanács­háza működésének fenntartásá­ra. A fennmaradó 4 millióból 800 ezer forintot fordítanak járdaépítésre, 900 ezer forintot kövesút-felújításra, 300 ezret orvosi rendelő és lakás, 350 ez­i rét pedig ravatalozó építésére. I Egymillió 700 ezer forint költ- I séggei fejlesztik az oktatási in­tézményeket: kicserélik az ajtó­kat, ablakokat, az olajos padlót műanyagpadlóval cserélik fel és olajkályhákkal oldják meg a fűtést. A Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ 2 és fél millió forint költséggel ABC-áruházat, kis­vendéglőt, presszót és cukrász­dát létesít. A BÉKÉSCSABAI BAROMFIFELDOLGOZÓ VÁLLALAT FELVESZ: GÉPKOCSIVEZETŐKET, GÉPKOCSIRAKODÓKAT. VILLANYSZERELŐKET, KŐMŰVESEKET, LAKATOSOKAT. FÉRFI ÉS NŐI SEGÉDMUNKÁSOKAT, HÜTÖGÉP-APOLOKAT. (Fizetés megegyezés szerint) Jelentkezés a vállalat felvételi irodájában. Békéscsaba, Orosházi u. 16. 273310

Next

/
Thumbnails
Contents