Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-02 / 154. szám

HÁROM hír a megye mezőgazdaságából Holland gyártmányú aíagcsövező gép Szarvason Ä barátság vonatával Penza megyében Vörös nyakkendőért jelvény jár viszonzásul. A dunántúli kötött talajok víz. rendezésében és javításéiban hasznos tapasztala tokra tettek szert az aíagcsövező gép hasz­nálata közben. Az alagcsövezett területeken a korábbinál lénye­gesen nagyobb termést értek el, vágyig bevált a föld termőké­pességének növelésére ez a régi, de korszerűsített, nagyüzemi al­kalmazásra ajánlott módszer. Megyénkből több szakember megtekintette a dunántúli talaj, javítások hatását. A látogatások során azt kérték a Tiszántúli Ta­lajjavító és Talajvédelmi Válla­lat vezetőitől, hogy az alagcsö- vezést Békés kötőttebb talajain is ki kellene próbálni. A talaj­javító vállalat eleget tett az üze­mi vezetők kérésének és egy A sertéstartási kedv Gyomén is hódít. A Győzelem Tsz gaz­dái közül egyre többen haszno­sítják a háztáji gazdaságokban levő sertésólakat kocatartásra és hizlalásra. Egy évvel ezelőtt alig került állami felvásárlásra hízott sertés a háztájiból. Szep­tembertől december végéig mindössze 168-at értékesítettek. Ez bizony nem mondható sok­nak a főszezonban. Sétik, Kleopátrák, a fáraók 19 dinasztiájának minden hatal­mát. Tíz percig sem tart buszon az út és már Kairó forgatagában vagyunk. Az autóáradatban sod­ródunk programunk következő célja, a Nasszer-mecset felé. Át­vágunk egy téren, amelyen köz­lekedési rendőr irányítaná a forgalmat, de nem irányítja Csak áll a tér közepén, és ép­pen mással van elfoglalva, — a Koránt olvassa. Kisodródunk a város peremére és a kőbányákat elhagyva furcsa kép tárul elénk. Óriás városrész — házak és ut­cák, zsalugáteres villák, mecset­szerű épületek kupolákkal — küeroétereken át, de nincs egy ző gépet vásárolt, amely egy­aránt alkalmas égetett agyag­csövek, szeldelt műamyagcsövek és végtelenített műanyagcsövek fektetésére. A Tiszántúli Talajjavító és Ta­lajvédelmi Vállalat vezetősége elhatározta, hogy a nyár folya­mán munka közben bemutatja az aíagcsövező gépet termelőszö­vetkezeti és állami gazdasági szakembereknek. Az év máso­dik félétő] a gépet munkába ál­lítja. A IV. ötéves terv idején 230 ezer kataszteri hold várja a ta­lajjavítást a Tiszántúlon. Ebből jelentős rész esik Békés megyé­re, melyet az üzemi vezetők az előbb említett korszerű eszköz alkalmazásával szeretnének megcsináltatni. Ebben az esztendőben válto­zott a helyzet. Az első félévben csaknem 850 hízott sertést adtak el a Győzelem Tsz gazdái a háztájiból — mondotta Fülöp Elek főkönyvelő, aki még azt is megjegyezte; —, hogy az év má­sodik felében 800 hízott sertés értékesítését várják a kisegítő üzemágtól. ná nyugalmát. Nem is zavarhat­ja, amit látunk, az a halottak városa. Temető. A muzulmán hit szerint az ember második életének hajlékai, a házak és villák, a kupolák alatt a marne- lukok nyugosznak. Az épületek karbantartottak, majdnem azt mondhatnám: csinosak. Ha va­lami csoda utcáira pálmákat va­rázsolna és a holtak feltámad­nának, csak el kellene indítani a közlekedést Ügy tűnik, az élet számos feltételei adottak a ha­lottak várccahan, A Nasszer-mecset, a fény és hangjáték, az Egyiptomi Múze­um. Ez volt még hátra Kairóban. Az utóbbi helyen egy fél napot Huszonkettedike. Harmadik napunk Penzában. S bár este későn feküdtünk le. mégis min­denki pontosan megjelenik a • Szura-parti új szálloda étter­mében. Csípős, friss az idő, mint a Körös mellett április legvé­gén. Mire azonban megreggeli­zünk, már nemcsak ragyog, melegít is a nap. Térkép a táj Egy húsztagú csoport a Rosz- szija Szovhozba indul. Áthalad velünk a folyón a busz; fur­csa, krémszínű téglából épített hatalmas lakótömbökre s tövük­ben szürke, sötétbarna faházak­ra talál a tekintet; pár perc alatt ott vagyunk a repülőtéren, ahol kétfedelű, égszínkék gé­pek várnak bennünket. Éel- bőgnek a motorok; riadtan me­nekülne a légcsavar örvényétől töltöttünk, A múzeum hatalmas! anyagát tekintve ez úgyszólván • néhány másodperc. Mert a mö- I göttünk hagyott öt évezredből ! 200 ezer múzeumi tárgy tanús-! kcdik. Bármily szomorú is, de« meg kell állapítanom:, hogy rí-! portsorozatom végén járok, ser-5 ről még nem írtam semmit... ■ És nem írtam semmit a kairói ! bazár sikátorairól, zsúfolt r.yo- i moráról, jó árukészlettel tömött! üzleteiről, azokról a hihetetlen I alkudozásokról, amiket ott íoiy- ; tattunk... Nem írtam semmit • Kairó világvárosi üzletnegyedé- ! ről, a lótusz-alakú kilátótorony-! ról, a Nasszer nevét viselő új j városrészről, a KRESZ-nélküli! forgalomról, a nőkről és fiata- ! lókról, akikkel nem volt időm ■ beszélni, csak sejthetem róluk,! hogy ők a modem Egyiptom! leglelkesebb hívei, a forradalom j gyermekei... Két hét mindenesetre kevés! ahhoz, hogy e kitűnően szerve- i zett kiránduláson, ahol a látni- • valók és benyomások tömege 5 zuhant ránk, mindent megtud- i junk és mindent értsünk. ■ Egyiptomot — mint minden j más országot — hosszasan kell! tanulmányozni ahhoz, hogy az ■ ember mélyebbre és messzebbre ; lásson. Több ezer kilométert! tettünk meg két hét alatt és az ; is lehet, hogy más, másként lát- ; ta. Én így láttam... ? De abban valamennyien« egyetértettünk, amikor gépünk! elhagyta a kairói repülőteret, j hogy életreszóló élménnyel let- • tünk gazdagabbak. Kerekes Imre | (Vége) * a fö; alig észrevehető kis meg­ingás és fent vagyunk. Kísérőnk, „taváris Víktor”- nak nem szokatlan a légi út. A Rosszija több mint kétszáz ki­lométerre van a megyeszékhely­től, oda nemigen mennek autón vagy vonaton a penzaiák. A ma­gyarok közül néhányan most először ülnek repülőn, kísérőnk fáradhatatlanul, kevés szóval, de annál több mosollyal, szem- hunyorítással, gesztussal bátorít­ja őket. Az első izgalmak után szemé­vel mindenki az ablakhoz ta­pad. Nem csoda, mert gyönyörű a táj. Alacsonyan repülünk, jól látszanak a hidak, házak kerí­tésele, csillogó ' pici pontként még egy-egy kacsát, libát is ész­reveszünk. Ahol nem hullám­zik a széltől az erdő, nem ha­sított árkot a síkba a folyó, a patak — egy talpalatnyi földet sem fedezhetünk fel, amelyet ne művelne az ember. Csak az a szokatlan, hogy június vége van és még minden haragos­zöld. Dehát ezen a vidéken csak augusztusban kezdődik az ara­tás. Hirtelen feltűnnek a tízezer lakosú járási központ, Zemet- csino utcái, házai. Pionírok s a Rosszija vezetői, tagjai fogad­nak bennünket. S hogy ke­nyérrel és sóval, őszinte barát­sággal, leírhatatlan szívélyes­séggel — már nem meglepő. De ugyanolyan idegeket zsongító, lelket melegítő érzés, mint volt először, a basmakovói állomá­son. Fehér köpenyben A szovhoz igazgatója, Viktor Alekszejevics Kirejev elmondja, hogy a Rosszija fiatal gazdaság, 1963-ban alapították, s hogy feladata a szarvasmarha-hizla­lás. Egyszerre tizenegyezer álla­tot gondoznak, etetnek istálló­ikban. S hogy milyen korszerű módszerekkel, arról hamarosan meggyőződhetünk. Előbb azon­ban a vendégek átnyújtják ajándékaikat, zászlót, albumot a szovhoznak, faragott pipát és dohányt az igazgatónak, magyar népviseletbe öltöztetett babát Nyina Poliscsuknak, a mandu­laszemű párttitkár-helyettes- nek... Fehér köpenyben járjuk a gazdaság területét — Fantasztikus a tisztaság — jegyzi meg az egyik magyar, s a többiek bólogatnak. — És nézzétek ezt a remek takarmányadagolót — mutat a másik egy teherautóból házilag alakított szerkezetre, mely las­san halad végig az istállón és egyenletesen teríti az állatok elé a zöld szénát Van bőven látnivaló. Zápo­roznak a kérdések szovjet ba­rátaink felé: mekkora az ál­lások szélessége?, mennyi a dol­gozók munkaideje?, miből ké­szült az állatok alatt levő, szokatlan formájú rács?, mi­lyen az istálló páratartalma?, hány ember gondozza az egymás mellett fekvő két istálló hat­száznegyven állatát? — a leg­nagyobb meglepetést ez utóbbi kérdés válasza keltette, mert vendéglátóink elmondták, hogy ehhez a munkához mindössze két ember kell náluk, amivel ki­emelkednek a környék hasonló gazdaságai közül. A járási lap munkatársa Oláh Jánostól, a Mezőhegyesi Állami Gazdaság igazgatójától kér né­hány mondatos interjút. Magya­rul csatlakozom hozzá, ketten figyeljük a szakember válaszát. — Rendkívül tetszett a tel­jes gépesítés, valamint a közeli cukorgyárral való tökéletes kooperáció. És természetesen a teljes szakosítás, hogy ez a ha­talmas gazdaság egyetlen ága­zattal foglalkozik csupán. Ha­sonló telep építését tervezzük Mezőhegyesen is. Országos pá­lyázaton készültek el a tervek, melyeket az itt látottak alapján némi módosítással fogunk ki­vitelezni ... Cserébe pedig? Augusztusban Magyarországra várjuk a zemetcsinóiakat, úgy gondolom, a hibridkukorica­termesztésben elért eredménye­inket ők is hasznosítani tudják majd. Válja Fáradságot feledve, a látottak­tól felvillanyozódva ülünk asz­talhoz. Mellettem az újságíró- kolléga, a másik oldalon a Le- nin-renddel és Arany Csillag érdemrenddel kitüntetett M. Sz, Szuszlina -> arca napszítta, széltől keményre faragott, mint bár­melyik magyar ötvenéves falu­si asszonyé —, szemben pedig három szürkeszemű lány. Ta­mara szeme kicsit riadt kékes­szürke, Nyináé komoly, mint az acél, Váljáé pedig zöldes. Jól illik kipirult, játékos-szeplős arcához vörösbarna hajához, karcsúságához, villanó fogához. Könyvtárban dolgozik, nemrég tért vissza a Távol-KeletrőL, ahol két esztendeig könyvtáros- kodott. Most motoron sietett az ebédre, s egy apróbb baleset miatt került karjára a vékony gézkötés. Tósztok következnek, a ven­déglátók, majd a küldöttség vezetőjéé, aztán a többieké. A legnagyobb sikert kapták And­rás, a kovácsházi Üj Alkotmány elnöke aratja, aki oroszul kö­szöni a fogadtatást, aztán ma­ga fordítja magyarra a saját mondatait. Énekelünk. Ki tudja, hányad­szor, mióta megérkeztünk, de egyre bátrabban, egyre szíve­sebben. Szuszlina éles szoprán­jához jól illik szomszédja lel­kes dörmögése, a szemüveges komszomolista tenorjához a küldöttség nőtagjainak halk kí­sérete. És következik a tánc. Kerin­gő, aztán valami hallatlanul gyors orosz kopogós. Tamara el­neveti magát, Nyina lendülete, mint a folyóé, Válja feje, karja, dereka könnyen hajlik, mint a nyírfaág. És elkezdi Szuszlina is. Egyedül, tiszteletre méltóan, fáradhatatlanul. Körbeálljuk, tapsolunk. Egyetlen szempillan­tássá zsúfolódik, sűrűsödik há­rom óra. v Visszafelé indulnak a repülök. Fél napot töltöttünk csupán együtt, s mégsem szégyelli, aki­nek szemében felragyog egy- egy könnycsepp. És este a televíziőstúdióban — küldöttségünk néhány tagjával folytatott kétórás kerekasztal- beszélgetést közvetített a helyi adó — valaki a penzai táj. szép­ségéről és Tamara, Nyina, Válja gyönyörű szeméről beszélt. Daniss Győzé (Folytatjuk) holland gyártmányú alagcsöve­Borsó tőállomány kísérlet Feisenyomáson' Mezőgazdasági üzemeink szak­emberei már egy évtizednél is hosszabb idő óta kutatják: mi­lyen tőállománnyal hoz legtöbb termést a borsó. Két-három éves kísérleti megfigyeléseket egybe­vetnek és ebből állapítják meg a nagyüzemi termesztésben fel­használt fajták optimális tő- szám-szükségletét. A Felsőnyomási Állami Gaz­daságban hasonló kísérleteket folytatnak 6, 7, 8, küencszáz­ezer és egymillió tőszám kialakí­tására. Megfigyelések szerint tavaly is és az idén is a 800 ez­res tőszám bizonyult a legjobb­nak. Ez adott legtöbb termést. Ezeket a borsótőszám-kísérle- tekeit azért szükséges rendszere, sen tovább folytatni, mert kül­földi rendelőik — akik a Hűtő- háztól vásárolnak — két-három évenként új fajták termesztését kérik. Fellendülőben a háztáji sertéshizlalás Gyomán I mozgó árnyék, amely megzavar­A Szakkara-i lépcsős piramis Kairó mellett

Next

/
Thumbnails
Contents