Békés Megyei Népújság, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-09 / 134. szám
Növénytermesztési vándorgyűlés Szarvason (Folytatás az í: oldalról) éves terv időszakában a vetés- szerkezetben számottevő változás nem várható. A kenyérgabona vetésterülete előreláthatóan csökken. Legfontosabb növényeink: a búza, a kukorica, a cukorrépa termése várhatóan a legutóbbi évek átlagának megfelelő szinten stabilizálódik. Az anyagi-műszaki feltételek, valamint az agrotechnikai fegyelem javulásával, a kialakult helyzet reális elemzésével és szakszerű intézkedésekkel azonban e növények . hozamainak további gyors növelése érhető el. A szántóföldi növénytermesztés fejlődése számottevő ugyan, de annak üteme egyes szocialista országokét és több fejlett me. zőgazdasággal rendelkező tőkés országét nem éri el. A növénytermesztésben elért eredmények a termelőszövetke. zetek tagjainak, az állami gazdaságok dolgozóinak, a tudományos és gyakorlati mezőgazdasági szakemberek odaadó munkáját dicséri. A IV. ötéves terv időszakában megítélésünk szerint az állami, gazdaságokat és a termelőszövetkezeteket irányító szakemberek zömének az eddiginél nagyobb lehetőségük lesz egységnyi területén a termés mennyiségének növelése mellett a fogyasztói igények jobb kielégítését is figyelembe venni. Ügy gondoljuk, helyes lesz társadahni úton megvitatni a növénytermesztés fejlesztésének előttünk álló feladatait, és ráirányítani a figyelmet olyan szakmai, szervezési- és egyéb megoldások fontosságára, amelyek nélkül megfelelő eredményekre nem számíthatunk. Ezeket a következőkben lehet ösz- szefogjalni: A szántóföldi növénytermesztés eredményeit, valamint a rétek és legelők termését befolyásoló számtalan tényező közül a tápanyagfelhasználásnak kiemelkedő jelentősége van. A fel- szabadulás előtt a mezőgazdaság számára csaknem kizárólag az üzemen belüli tápanyagforrások álltak rendelkezésre. Műtrágya felhasználásunk jelenleg a világ átlagos felhasználásának mintegy 2,4-szerese, a fejlett mezőgazdasággal rendelkező országok által felhasznált műtrágya hatóanyag mennyiségének azonban még a felét sem érjük el. A műtrágya-felhasználás növelésével szükségszerű a műtrágyázás technológiájának, ennek kapcsán hatékonyságának javítása, a talajtani és agrokémiai ismeretek széleskörű elterjesztése, a szakszerű műtrágyázás előfeltételeinek megteremtése. Ezután a talajjavítás jelentőségéről, a vízgazdálkodás fontosságáról beszélt, majd így folytatta: — A vízgazdálkodás aktív ágazata az öntözés. A mezőgazdasági nagyüzemekben az öntözéses gazdálkodás fejlesztésének kedvező feltételei jöttek létre. 1970-ben a berendezett terület nagysága elérte a 460 ezer hektárt. A fejlesztés 1960—1970 évi periódusa miár minőségi változást is eredményezett. Az öntözésfejlesztés jelentősen hozzájárult a mezőgazdaság technikai alapjainak növeléséhez, valamint ahhoz, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésének időszakában a mezőgazdasági termelés nem csökkent, hanem növekedett. Hangsúlyozta, hogy a talajvédelem, a talajjavítás és a belvízkárok megszüntetését elősegítő üzemi feladatok jó végrehajtását az állam* a IV. ötéves terv időszakában nagy anyagi ráfordítással támogatja. Amikor a növénytermesztés fejlesztésének lehetőségeit elemezzük, néhány alapkérdés, mint a föld termékenységének állandó növelése, a föld védelme mellett szükséges néhány olyan fontos feladatra felhívni a figyelmet, amelyek nélkül a legkiválóbb talajviszonyok mellett sem lehet jó eredményeket elérni. Ilyenek: a fajta-, a talaj- művelés, a növényápolás^ a betakarítás problémái. A szántóföldi növények fajta- összetételében különösen a mezőgazdaság szocialista átszervezése után történt jelentős változás. ■ Az új fajták megjelenését — részben közvetlenül potenciális termőképességük, részben közvetve a megváltozott agrotechnika miatt — számottevő hozam- növekedés követte. A fajtacserével kapcsolatos lehetőségeket legjobban a búza termelésében tapasztalt változások támasztják alá. Az 1961-ben kezdődő őszi búzafajta csere 1970-re a hagyományos fajták 95 százalékát kisizorítótta. Az új fajták termesztése és az azzal együttjáró termesztés-technikai változás lényeges termésnövekedést eredményezett. A búzatermesztésben, bekövetkezett változás nagyobbrészt a mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése utáni időszakra esik. Különösen szembetűnő és erőteljes volt a fejlődés a III. ötéves, terv időszakában,, amikoris az 1966—1969 évek átlagában búzából kataszteri holdanként 14,6 mázsa termést takarítottak be a felszabadulás előtti többéves 7,5 mázsa átlaggal szemben.. A kenyérgabona-termesztés színvonalának és eredményeinek növekedése és stabilizálódása számos tényező együttesi hatásának az eredménye. A mezőgazdasági nagyüzemek műszakitechnikai felszereltségének növekedése lehetővé tette az optimális vetésidő betartását, a vetés minőségének javítását, a termesztés folyamatának komplex- gépesítéséi A fajta és a technikai feltételek mellett' fontos szerepe volt a műtrágyahasználatban bekövetkezett változásnak is. Amíg 1965-ben a mezőgazdasági üzemek a búza alá kataszteri holdanként 2—2,5 mázsa vegyes műtrágyát használtak fel, addig 1970-ben országos átlagban már több mint 5 mázsa műtrágyát adtak a búza alá. Jelentős előrelépés történt a kenyérgabona vetésterületek vegyszeres gyomirtásában is. Az üzemek anyagi-műszaki ellátásának javításával — a technika fejlesztésével — a következő években a kenyérgabona terméshozamait kataszteri holdanként 16—18 mázsás szintre kívánatos növelni. A fajtakérdés tekintetében — megítélésünk szerint — a jelenleg legnagyobb vetésterületen termesztett Bezos,ztája—1. búzafajta továbbra is uralkodó marad a köztermesztésben. E fajta hozama — a hatótényezők javításával — mintegy 20—25 százalékkal növelhető. A vetésterület részarányának lassú csökkenésével lehet számolni. Növekszik viszont az igényeknek jobbam megfelelő, nagyobb termőképességű, rövidebb tenyészidejű, rezisztens új fajták aránya. A fajtaválogatás során javasoljuk különösen figyelembe venni a Rannája 12, az Auróra, a Kav- káz, a Lubjenaja 50 kiváló értékmérő tulajdonságokkal rendelkező új szovjet búzafajtákat. Szükséges figyelemmel kísérni az elismerésre bejelentett és .a közelmúltban minősített új ma- gyar fajtákat is. Hazánkban az utóbbi években a kukoricatermesztés volt az egyik legeredményesebben, fejlődő ágazat. A termésátlagok évről évre jelentős mértékben növekedtek és az 1969. évi kataszteri holdanként! 21,8 mázsa terméssel szorosan felzárkóztunk a világ élenjáró kukoricatermesztő országai mögé. Két-három évvel ezelőtt még a hatodik, hetedik helyet foglaltuk el, ma már a 3. helyen vagyunk az 1 millió hektárnál nagyobb területen termesztő országok között. Mezőgazdasági üzemeink jelenleg 2,2 millió kataszteri holdon, termesztenek kukoricát. A helyzet elemzése során megállapítható, hogy az elmúlt években a • kuikoricatermelés színvonalában alapvető változások következtek be. Általánossá vált a hibrid vetőmag használata. Jelentősen javult az agrotechnika színvonala. Négyszeresére növekedett a kukorica termesztés során felhasznált műtrágya meny- nyisége. Évenként 7—800 ezer kataszteri hold kukorica-vetésben végeznek' vegyszeres gyomirtást. Az utóbbi évek, de különösen az 1969. évi jó kukoricatermés lehetővé tette,, hogy az állattenyésztés abrakszükségletét hazai termésből kielégítsük és a sze- mesabrák importot lényegesen csökkentsük, illetve megszüntessük. Ez lehetővé tette a kötött takarmánygazdálkodás és takarmányforgalom felszámolását is. Ennek jelentősége még akkor is igen, nagy, ha átmenetileg a sertéslétszám, erőteljes növekedése miatt jelentősebb abrakimportra szorulunk. Termelési célkitűzésünk az elkövetkező években az, hógy kukoricából kataszteri holdanként a 24—25 mázsát elérjük és a termelést ezen a szinten stabilizáljuk. Ez azf jelentené, hogy hazánkban a szemeskuko^- rica-termés évenként 5 millió tonna fölött állandósulna. A fajtakérdésben az lenne a ' kívánatos, ha a választék elsősorban a rövid tenyészidejű és a középérésű hibridekben bővülne. A szálas- és a tömegtakarmány termesztésünk helyzetének fő jellemzője az, hogy az állattenyésztés igényeivel nem tartott lépést. Az utóbbi években a takarmánytermesztés színvonalának lassú javulása tapasztalható, azonban nem kielégítő a tákar- miánytermesztés területi hatékonysága. Egységnyi területen alacsony a termés, nem megfelelő a beltartalmilag értékesebb, - fehérjében gazdagabb takarmánynövények, takarmánykeverékek vetésszerkezeti aránya. A | betakarítás és a tartósítás során nagy a mennyiségi és minőségi I veszteség. A szálasa és tömegtakarmány-j termesztésben még nagy tartaJ lékainik vannak. így különösen figyelmébe ajánlom a résztvevőiknek: — az évélő pillangós virágú takarmánynövények termelésének fejlesztését; — a legelő- é® rétgazdálkodás korszerűsítését; — a szántóföldi takarmánytermesztés vetésszerkezetének ésszerűbb megválasztását; — a fehérjében gazdagabb takarmánynövények, keverékek területi arányának növelését. A szántóföldi takarmányter_ mesztés legnagyobb fehérjeforrását a pillangósvirágú' takarmánynövények képezik. Területi arányúik a vetésszerkezetben, a kívánatos 12—15 százalék helyett országosan csak mintegy 10 százalékra tehető. A IV. ötéves terv időszakában. az évelő pillangósvirágú szálastakarmányok — ezen belül különösen a lucerna-vetésite- rületi arányának növelésével (együttes vetésterületük érje el a 950 ezer—1 millió kataszteri' holdat), a termésátlagok 30—40, százalékos emelésével, a bel tartalmi érték megóvásával, a szé-1 matermós országosan mintegy 1 millió tonnával, ezen bedül az emészthető fehérje 80—100 ezer tonnával lenne növelhető. • A gyakorlatban ma már mind több mezőgazdasági üzem példája bizonyítja, hogy az agrotechnikai előírások betartásával termesztett luqernafajtáink száraz művelésben 30—35 mázsa, öntözéssel 00—55 mázsa kataszteri holdanként! termés elérését teszik lehetővé. A jó minőségű vetőmag használata, a tiszta telepítés általánossá tétele, a telepítésikor! nagyadagú műtrágya- használat, a kártevők elleni hatékony védekezési, a kaszálási időpontok helyes megválasztása, de főképpen az öntözés kiterjesztése lehetővé teszi a hozamok biztonságos növelését. Jelentős a fordulat a korszerű tartósítási módszerekben. Általánosan elterjedt a szellőztetése® szénaszárítás, melynek fejlesztett változata a bálázott takarmány szárítása. E módszer alkalmazása tette lehetővé, hogy a hagyományos módon, renden szárított lucernaszéna 8—8,5 százalékos emészthető fehérjetartalmát a szellőztetéses szárítási módszer alkalmazásával 12 százalékra növéljék. A szálastakarmány-hiány mielőbbi megszüntetése — a szántóföldi takarmánytermesztés hatékonyságának növelése mellett — nagymértékben függ a korszerű gyepgazdálkodásban rejlő tartalékok mielőbbi feltárásától. Az ipari növények és a burgonya termesztése speciális szaktudást, nagy eszköz- és anyagi ráfordítást, továbbá sok kézi munkát igényel. A közismerten nagy kockázattal járó ipari növénytermelést közgazdasági feltételekkel a jelenleginél jobban kellene ösztönözni. Részletesen beszélt ezt követően a cukorrépa, az olajosnövények, a burgonya és a rostnö- , vények termesztéséről. Előadását a következőkkel fejezte be: — A magyar mezőgazdaság 'A résztvevők nagy figyelemmel hallgatják a miniszterhelyettes beszédét-közelebbről a szántóföldi növénytermelés igen mély pontról indult. Ha az elért eredményeket ehhez viszonyítjuk, akkor a megtett út számottevő. Ezt az is lehetővé tette, hogy élveztük a Szovjetunió, illetve a szovjet mezőgazdaság segítségét, tapasztalatát, Különösen kiemelkedő az a közvetlen segítség, amit az elmúlt években a fajta-csere megvalósításában és a gépesítés gyorsabb ütenaű fejlesztésében kaptunk. Amint az az egyes termelési ágazatok elemzése során is kiderült, a mennyiségi termelés rpellett egyre inkább előtérbe kerül a termékek minőségével szemben támasztott követelmény. A feldolgozó élelmiszeripar igényé — a fogyasztói igények változásával — egyre szigorúbb a megtermelt árúk minőségével szemben. Az értékesítés biztonságát ez alapvetően befolyásolja. Ennek érdekében még inkább indokolt kihasználni a termelés—feldolgozás kooperációs lehetőségeit, egyszóval az élelmiszergazdaságban rejlő vertikális kapcsplatoik előnyeit. A szántóföldi növénytermesztésben elért hazai igen kedvező eredményekhez az üzemi irányító szakemberek mellett, jelentős mértékben hozzájárultak kutatási és oktatási intézményeink dolgozói is. Ezt azzal is kifejezésre kívánjuk juttatni, hogy a növény- termesztők első országos vándorgyűlését egyik legnagyobb múlttá] rendelkező tudományos központunkban, Szarvason rendezzük meg. Meggyőződésünk, hogy kétnapos tanácskozásunk, illetve a szakmai viták és a bemutatókon látottak mindannyiunk számára sok tapasztalattal szolgálnak. Természetes, hogy bevezető előadásomban a növény- termesztés fejlesztését befolyásoló valamennyi szakmai, szervezési és egyéb problémát elemezni részleteiben nem volt lehetőség. Az is biztos, hogy a feladatok végrehajtása üzemenként változó, a helyi adottságokat figyelembe vevő módszerek alkalmazása (útján valósul meg. Az a helyes, ha az itt levő szakemberek sok éves gyakorlati tapasztalataik felhasználásával a szekcióülések vitáiban részt vesznek és a legfőbb elképzelések üzemi kivitelezésének lehetőségeire vagy problémáira rámutatnak — fejezte be vitaindító előadását Soós elvtárs. A miniszter első helyettesének vitaindító előadásához hozzászólt dr. Szűcs Kálmán, a MÉM szakoktatási főosztályának vezetője, A fajta szerepe a növénytermesztés fejlesztésében, Izinger Pál, az Állami Gazdaságok ^Országos Központjának főosztályvezetője A szá- lastakarmány-termesztés és a nagyüzemi állattartás kapcsolata, dr. Nagy Zoltán, MÉM főosztályvezető helyettese Gyep- gazdálkodásunk helyzete és fejlesztésének lehetőségei, továbbá dr. Szabadkai Gyula, MÉM osztályvezető Feldolgozóiparok növényi nyersanyagellátásának időszerű kérdései címmel. A * korreferátumok után Vlcskó Lajos főigazgató megnyitotta az Öntözés története című kiállítást a főiskola I. emel.eti épületrészében, majd a növénytermesztési vándorgyűlés részvevői nevében dr. Soós Gábor és Csatári Béla megkoszorúzta Tesisedik Sámuel emlékművét. Délután szekcióüléseken folytatódott a növénytermesztési vándorgyűlés programja. Ezután a részvevők közös vacsorán, szakembertalálkozón vettek részt. Ma, június 9-én gyakorlati bemutatókkal Mezőhegyesen. Szarvason és. Öcsödön folytatódik a szakmai program. Dunsi Károi»
