Békés Megyei Népújság, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-06 / 132. szám
Érettségi Érettségi Érettségi Érettségi Érettségi Érettségi Érettségi Érettségi Érettségi Érettségi Érettségi Érettségi Érettségi Érettségi Érettségi Hatan a fűben: Kovács Erika, Lestyán Erzsébet. Szűcs Julianna, Szöllősi Eszti, Hegyesi Margit és László Mária. K ottlégSum. Hűvös szobák, virágos, csupa-fű udvar. A csendet nagy- néha hasítja csak fel egy-egy fogak közt szűrt félmondat, még ritkábban sá'kkanó lánynevetéB. Érettségire készülnek a békési Szegedi Kis István Gimnázium és Szakközépiskola negyedikesed. Vállra omló hajjal, szemüvegesen, farmerben és kabalákutyáit szorongatva, könyvbe, füzetbe merülve vagy épp látszólag a semmibe meredve, ablakpárkányhoz dőlve, fűbe heverve vagy asztalra könyökölve ... Két hete túl az írásbelin, a pór nap vagy néhány hét múlva kezdődő szóbeli vizsgára készülnek. Magyarból, történelemből, matematikából mindegyiküknek számot kell adniuk a négy év alatt tanultakról. A gimnazistáknak ezenkívül egy szabadon választott tárgyból, a szakközépiskolásoknak pedig a szarvasmarha-tenyésztés elméletéből és gyakorlatából is. „Egy kicsit erős próba lesz” — mondja Kovács Erika és nem lehet eldönteni, az érettségi előtti mostani aggodalom, vagy az érettségi utáni előlegezett büszkeség színezi-e inkább a szavát. De talán mégis jobban az előbbi. mert arról beszél, hogy a célegyenes kínjaival szívesen felcserélné a mostani munkát. Pedig a nyolcszáz méter — ez a kedves távja atlétikában — utolsó lépései kegyetlenek. „Az a magyar, az a magyar” — próbálja ráncolni homlokát... a többiek nevetnek. Valami közös titkuk lehet egy hajdani óráról, rossz emlékű feleletről? Nem illik a titok után nyomozni, tegyünk hát fel egy másik kérdést. „A kedvenc tételem... ? Jó lennp a Bánk bánt húzni. Olvastam is, tv-ben is láttam. És tetszett. Tiborc, de főleg Bánk.” Lestyán Erzsi jeles tanuló. „Jó lenne ugyanígy érni. Vásárhelyen szeretnék továbbtanulni. A Felsőfokú* Mezőgazdasági Technikum Állattenyésztési Szakán.” Furcsa kis grimaszt vág, hunyorít, az udvari padra telepedve szemébe süt a nap. „De addig hátra van az érettségi, aztán a felvételi. Arra is készülni kell. Kémiából meg biológiából, a gimnáziumi anyagból. Több és mélyebb, mint amit mi tanuljunk. De hát csak megtanulom valahogy. A nővérem segít, ö is Vásárhelyre jár. Elsős levelező. Otthon, Kondoroson meg brigádvezető a tsz-ben.” Egy másik kérdés: mennyit tanulnak most? És özönlenek a feleletek: „Fél nyolctól fél tízig.” „Utána fél tizenegytől fél egyig.” „Aztán fél háromtól hé- Üft” „És este nyolc után.” Befejezésül egy meglepő kaden- cia: „Több kávét iszunk most, mint a felnőttek.” „Eleinte féltem a tétlenektől” — vallja be tárgyilagosan Szűcfe Julianna. „Most már tudom, hogy ha határozottan viselkedünk, nyugodtak vagyunk és nevükön szólítjuk az állatokat, akkor nincs aggodalomra ok.” És sorolja — ki tudja, hányadszor — a fejősajtár részeit: „sajtár- fedél, pulzátor, kollektor, rövid és hosszú pulzátoif illetve tejcsövek, fej őkehely, hosszú vákuumcső ..Azt hiszerri ha álmából felébresztenék, akkor is tudná. „De azért bal kézzel húzom majd a tételt.” ,,Én is-” „Én is — teszi hozzá újra a kon- dorosi kislány —, igaz, én egyébként is balkezes vagyok.” Ezen aztán elgondolkodnak: hogy is kell hát húzni a baliker zeseknék? De ez csak néhány másodperc. Drága az idő. Nem szabad sokáig mással foglalkozni. Sok a tantárgy, sok a tétel — és bizony sokkal kevesebb a hátralevő nap. „Vagy pontosabban mondva: most már a hátralevő óra is.” A l/d osztály három követével a hűvös klubszobában, hajdani telek jó meleg kis Wc- kójában, ahoi olyan nágyszerű- en lehetett tévét nézni, dum- csizni, meg tanulni is. mert azért a diák tanul is néha. Hát még most, az érettségi előtt egy héttel!? Mert ez az osztály kedden kezdi a szóbelit, és nagyon drukkolnák. (Ki ne drukkolna érettségi előtt? Ez is hozzátartozik az élethez. Akadnak persze felnőtt kibicek, akik valamiféle álhumanitásból az érettségi szükségtelensége mellett törik és egyenesítik pálcáikat. Kell ez az akadály? Fiatal életek reszke- tése, mert még a kitűnő is reszket, hátha rosszat húz, vagy belezavarodik?) „Kell Pedig bár ne lenne. De kell, szerintem legalábbis. Szöllősi Eszti meghúzza a ka- balakutyus fülét, és nem köny- myelmű. vidám kölyök, amikor ezt kimondja. „Huszonhatján vagyunk az osztályban, lányok és szépek... De az érettségi azért mégis fontos. Utána az ember érzi, hogy tényleg kiállt valami nagy-nagy próbát, és emberré lett. Vagy kezd azzá lenni...” A másik kettő, László Mária és Hegyesi Margit még hallgatnak. Elmondom, hogyan is volt anno, amikor én izgultam az érettségi előtt, és lám: mégis itt vagyok, nem haltam bele. „Háit persze, hogy nem. De a töri meg a matek..Elszti mondatát Mária fejezi be: „Illetve mind...” Tanulás? Okosan beosztva az időt, nincs rohanás, nincs kapkodás. A matematikát többnyire közösen tanulják hárman-né- gyen, a történelmet, magyart magányosan. „Leülök szemben a világtörténelemmel, és megkérdem a könyvtől: mitől volt jó ennyi mindennek történnie? De aztán olyan szépen kialakulnak a dolgok. összeáll a kép, a világ... Jaj. csak nehogy az egyeduralom kialakulása az ókori Ró- mábant húzzam... !” Érettségi, érettségi, érettségi... Az első akadály. Az első szükséges akadály! És nem eltörölni kell, meg nyakra-főre szapulni, hanem átsegíteni azon a fiatalokat. Ezt a három kedves békési lányt is, akik most úgy néznek körül a világban, mint a kiscicák, aztán minden ok nélkül nevetnek valamin, kedden, két nap múlva pedig remegő kézzel és elszorult szívvel állnak oda az asztal elé... Szóval, ne is emlegessük. De utána! Az első sikerélmény. Áz első nagy élmény, hogy most aztán tettem valamit! Én Szöllősi Eiszti. László Mari, Hegyesi Margit is.., • És az élet? Hegyesi Margit: „Csabán dolgozom majd. az Előre Spartacus- nál. Sportoló vagyok ugyanis, futó. Kapok valami állást és sportolhatok.” Eszti: „Szegedre megyek, az egészségügyi szakiskolába. Asszisztensé szeretnék lenni.” László Mari: „Én Gyulára. Ápolónőképzőbe...” Nem óriási vágyak. Az ember már szinte megszokta, hogy minden érettségiző az egyetemmel kezdi, hogy oda szeretne meg a hivatásérzet... aztán öt év múlva kiderül, hogy nem mindenkinél áll már olyan biztos lábon az a hivatásérzet... Ez azonban hol van még? Szombaton rendezik a búcsú- bankettet. A Nagyház-pincében. Együtt a 4/b-vel, azók fiúk. Esztergályos szakközépiskolások. £ három lány hallgat. Egy örökkévalóság, ahol az a szombat van. Az időben egy örökkévalóság. Közben három nap, micsoda három nap. Érettségi. A kabalakutya kacsint: „Majd én súgok, csak nyugi! Bennem megbízhattok...”-&• Jönnek-mennek az utcán, az ablak alatt. Más gondú, más örömű emberek. A fák lombja zöld. Eső készül. Aztán egyszer kedd reggel is le6z. Daniss Győző—Sass Ervin KEZEKET FEL! Évadvégi zenés vígjáték a Jókai Színházban A péntek esti bemutató három pillanata: a betörő és áldozata Felkai Eszter & Gálfy László. Szózuhatag — Romvári Gizj és Gálfy László. Hogy lesz ebből boldog végkifejlet? — Gálfy László Barcza Év* és Lakky József. (Fotó: Demény Gyula)
