Békés Megyei Népújság, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-30 / 152. szám

A hátrányos helyzetű tanulókat a könyvtárak is segíthetik 9 Uj kiadvány számos jó tanáccsal A barátság vonatával Penza megyében © Vendéglátóink a kenyeret és a sót, a barátság jelképeit nyújtják át a magyar küldöttség vezetőjének Az Országos Széchenyi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központja rend­szeresen megjelenő kiadványai­val a könyvtári tevékenység hagyományos és új módszereit már évek óta támogatja. A kö­zelmúltban jelent meg „A köz­művelődési könyvtárak felada­tai a művelődési hátránnyal in­duló gyermekek és fiatalok se­gítésében” című új kiadványa, mely a párt ifjúsági politiká­jának szellemében* a III. Könyvtárügyi Konferencia cél­kitűzéseivel egybehangzóan mu­tatja be a könyvtárak lehető­ségeit és feladatait a hátrá­nyos helyzetű gyermekek és fi­atalok kulturális fejlődésének segítésében* továbbtanulásra való felkészülésében. Megálla­pítja a kiadvány, hogy a fel­adat megoldásában nem lebe­csülendő a könyvtárak szerepe, hiszen olvasótáboruk nagy ré­szét gyermekek és fiatalok tö­megei alkotják* Alapelv, hogy a könyvtárakban minden lá­togató a lehetséges maximális színvonalon részesüljön a könyvtár szolgáltatásaiból, a hátrányos helyzetű -gyermekek és fiatalok kulturális fejlődé­sének segítésében, továbbtanu­lásra való felkészülésében. Megállapítja a kiadvány, hogy a feladat megoldásában nem lebecsülendő a könyvtárak sze­repe, hiszen olvasótáboruk nagy részét gyermekek és fia­talok tömegei alkotják. Alap­elv, hogy a könyvtárakban minden látogató a lehetséges maximális színvonalon része­süljön a könyvtár szolgáltatá­saiból, a hátrányos helyzetű gyermekekkel és fiatalokkal mégis megkülönböztetett figye­lemmel kell foglalkozniuk. Lé­nyeges, hogy a könytvár mun­katársai tudatosan alkalmazzák a könyvtári munkában azokat a pedagógiai módszereket, me­lyek az iskola módszereivel azonos elvekre épülnek ugyan, de kötetlenségüknél fogva igen eredményeiről szóló híreket, mint ahogy azt egyes lapok ide­ges kommentárjai sejtetik. S csak részben igaz, hogy a nyu­galmat az iszlám sugallja. Az embereknek számos tény áll ren­delkezésükre és áz a meggyőző­désük, hogy a következő háború aligha 6 napig fog tartani... Talán most már hihetőbb, ha le merem írni, hogy bárhol Egyiptomban és Alexandriában is, az utca embere nyugodt, majnem mondhatnám, kiegyen­súlyozott, láthatóan élvezi az életet, a filmeket, tömött néző­sorok előtt forgatják, az utcai árusok tömege keleti bőséggel nyújt áruválasztékot, a belváros üzletei pedig nyugatról ismert kereskedelmi kultúrával várják a vevőt. Ha valaki azt hiszi, hogy ezekben az üzletekben le­het alkudni — téved. Hamar fel­világosítják: „Ez nem bazár, ké­rem. Ez magazin. Fix áraink vannak.” Ha nincs riadó, vissza­fogottan ugyan, de csillognak az est fényrekíámjai, és átvereked­ve magunkat az utca sűrű tö­megén, igazán kellemes estét töltött társaságunk egy bárban, amely hasonmása volt a leg­jobb értelemben vett pesti ze­nés presszóknak. Alexandria világváros. Hat ki­lométer széles és 30 kilométer hosszú. Ebből is látszik, hogy mindenki a tengerparthoz közel akart jutni, ha ez nem is min­dig sikerült. Panorámájára, az alexandriai öbölből nézve, nincs más szó: mesés. Felhőkarcolói, de maga szokványos utcaképei is a legrendezettebb európai fő­városokra emlékeztet. Ezt csak alkalmasak az önálló kulturá- lódás és az egyéni tanulás ser-; kentésére. A kiadványban javasolt mód­szerek mindegyikének ez a központi gondolata és arra ösz­tönzi a könyvtárak vezetőit, munkatársait, a fenntartó szer­veket, hogy kulturális otthont biztosítsanak látogatóik számá­ra, nemcsak a szorosan vett ol­vasás, hanem egjéb kulturális tevékenység színvonalas szóra­kozás számára is. Ebből a szempontból elemzi a kiadvány a hátrányos helyzet kialakulá­sának okait és nemcsak a szü­lők foglalkozását tartja jellem­zőnek a probléma felismerésé­nél, hanem a gyermek és a fiatal környezetének egyéb meghatározóit: a szülők iskolá­zottsági fokát, a család anyagi helyzetét, lakásviszonyait, hogy csak néhányat említsünk. A módszerekkel és tanácsok­kal, melyeket összegyűjtöttek, azt kívánják elérni, hogy a gyermekek és fiatalok minél nagyobb számban váljanak a könyvtárak aktív használóivá. Ennek érdekében javasolják, hogy a könyvtár az iskolával együttműködve a csoportos és egyéni propaganda legváltoza­tosabb eszközeit alkalmazza az ismeretanyagok elsajátításának ösztönzésére. Nyilvánvaló, hogy az önálló olvasás és könyv- használat, a könyvtári tájékozó­dás készségeinek fejlesztése közvetett módon az olvasó ta­nulmányi fejlődését támogat­ja. A Könyvtártudományi és Módszertani Központ új kiad­ványa első fejezetében a hát­rányos helyzet mint probléma megközelítését adja, második részében a könyvtár lehetősé­geit és feladatait taglalja, a harmadik részben pedig a fel­tételekkel és a módszerekkel foglalkozik. A kiadványt szak- irodalmi jegyzék zárja, mely az érdeklődők számára bővíti a témakör kutatási lehetőségeit. azok a formabontó fiatalok bo- • rítják fel, akik csúcsforgalom- ■ ban az autóbuszok ablakain át : közlekednek le- és felszállásnál. : Meglepő a leleményesség, de ; csoportunk egyetlen tagját sem • sikerült rávenni, hogy próbálja ; meg. Igaz, nekünk külön bu- ; szunk volt. Talán majd otthon... S Csinos idegenvezetőnőnk jj Egyiptom két volt uralkodójának jj „objektumához” vezetett ben- ! nünket. Az első: Pompejus ősz- ■ lopa. A római hódítóra emléke- 5 ző 27 méter magas oszlop maga- j ban áll egy templomrommal és ; szfinkszekkel körülvéve. A le- • gendából már alig hámozható • ki, hogy valóban kié volt, s mi- : nek. A másik: Faruk király nyá- ■ rí rezidenciája. A mérhetetlen • pénzzel összehordott épület stí- ; lusát talán úgy lehetne jellemez- ■ ni, hogy a szecessziók szecesszió- • ja. Belső „harmóniájára” talán : az lenne a találó: nagyravágyás ■ és ízléshiány. Az egyik szoba ■ falán Faruk fényképe fiatalon, : 22 éves korában. Aztán családi • fotók, családi szelencék, családi ■ ékszerek, családi hobbyk. Hamar -jj végzünk a látvánnyal, az idő • már dél kösül jár. A magasan • tűző nap a turistát a szabadba j csábítja. Kifelé menet még meg- s látogatjuk őfelsége toalettjét, ; aztán irány: őfelsége strandja a S nalota parkjának tengerpartján. : És ami igazán felséges volt eb- 5 ben a királyi környezetben. a s nap, a víz, és a mediterrán táj ■ sós párával telített selyem-pu- ! ha levegője... Kerekes Imre ; Következik: A fellahok vilá- £ gab an. Háromszázan voltunk Penza megyében. Megszámlálhatatla­nul sok élményt szereztünk. Ezek közül álljanak alant az utasok közül egynek az emlé­kei. Nem mind, csupán azok, amelyek legélőbben az agyban, idegekben maradtak. S amelyek­hez hasonlókat hosszan tudna sorolni a Barátság-vonat vala­mennyi utasa. Kétezer kilométer a Szovjetunióban — A megyei pártbizottság és a megyei tanács nevében kö­szöntőm önöket megérkezésük alkalmából, mely újabb állo­mása a két megye közötti ba­rátság fejlődésének s amelynek során szeretnénk viszonozni azt a szívélyes vendéglátást, amely, ben Önök részesítettek min­ket Magyarországon — köszön­tött bennünket a csopi határ- állomáson F. M. Kulikov, a Penza megyei pártbizottság osztályvezetője, a májusban Bé­kés megyében járt szovjet kül­döttség egyik tagja. Előreigazítottuk az órákat s a csupa háló- és étkezőkocsiból álló szovjet szerelvény meg­kezdte kétezer kilométeres út­ját. Éjszaka haladtunk át a! Kárpátokon, egy-egy villanás j volt Lvov, Ternopol, a szélesen j hömpölygő Dnyeperrel ékes Kijev, s június 19-én Moszkvá­ba értünk. Közben szovjet és magyar dalokat sugárzott a vonat rádiója, magyar nyelven hallhattuk a mellettünk suha- j nó helységek, tájak jellegze­tességeit, történetét. Moszkvá­ban egy nap — Vörös tér, mú­zeumok, az új Kalinvin-prosz- pekt, Metró, Űrhajós-emlékmű, tisztaság, barátságos emberek. Éjszaka pedig tovább. Húszadikán délelőtt értünk Penza megye határához. Bas- makovo községnél állt meg a vonat, s nem tudtuk eldönteni, mi a meghátóbb: a hangszórók­ból áradó magyar zene; a sok­ezer ember „druzsba és „ba- rátság”-kiáltásai; a vörös és piros-fehér-zöld zászlók erde­je; vagy a Penzai Pravda cím­lapján magyar betűkkel szedett üdvözlés — Éljen a szovjet— magyar barátság! De talán leg­inkább az a méltóságteljes tisz­telet, amivel a penzaiak a szí­ves vendéglátás ősi orosz jel­képét, a kenyeret és a sót át­nyújtották. Aztán újra továbbhaladt a vonat, az állomásökon magyar feliratok és szeretettel üdvözlést intő emberek kísérték utunkat. Egészen a megyeszékhelyig, ahol ismét több ezres tömeg várta érkezésünket. V. I. Jer- zunovnak, az SZKP penzai városi bizottsága első titkárá­nak üdvözlő szavaira dr. Be­csei József, az MSZMP békés­csabai városi bizottságának tit­kára válaszolt, majd a város lakóinak sorfala közt indultak velünk a Rosszija szállóba az autóbuszok, A Sarló és Kalapács ünnepe Délután a város főterén, Le­nin szobra előtt kezdődött a penzaiak hat esztendeje ha­gyományos Sarló és Kalapács ünnepe. A legnagyobb hatást itt is emberek tették ránk; fel­nőttek. fiatalok és kisgyerekek tízezrei, akik néma mozdulat­lansággal hallgatták a két. -nép himnuszait, akik áhitatos te­kintettel énekelték a magya­rokkal együtt az Internacioná- lét. Az ünnepet bevezető nagy­gyűlésen felszólalt L. B. Jermin kandidátus, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára, vala­mint Zalai György, az MSZMP Békés megyei Bizottságának tagja, a magyar küldöttség ve­zetője, majd magyarok és szov­jetek együtt helyezték el ko­szorúikat, virágaikat a Lenin- szobor talapzatán. Ezután következett a penzai dolgozók felvonulása, a legnagy. szerűbbek közül való, amelyet valaha is láttunk. Százak és ez­rek, ezrek és tízezrek jöttek gyalog és gépkocsikon, népvi­seletben és hétköznapi ruhá­ban, zászlót lengetve vagy har­monikán játszva, tapsolva vagy óriási papírvirágokat tartva, önfeledten a tribünön álló is­merősökre nevetve vagy forra­dalmi dalokat énekelve, szerel­mesként egymásba karolva vágy- színes léggömböket a felhőkkel táncoló Napnak felengedve — hogy hitet tegyenek a sarló és kalapács megbonthatatlan egy­sége, a munka dicsősége mel­lett. Együtt ünnepelt félszázezer penzai és háromszáz magyar-. S ha egymás szavát pontosan nem is értették, az ünnep csodála­tos hangulatában minden ad­diginál szorosabbra fonódott barátságuk, testvériségük. S mintegy jelképként, a felvonu­lás után lassan kiürülő téré i találkoztunk égy szovjet embei rel, a neve: Szakács Istvái Kaposvárról került az első v lágháború lövészárkaiba, onna fogságba, hogy aztán harcoljo a vörösök oldalán, éljen Krirr ben, Szevasztopolban, Moszkvs ban s az utolsó negyedszázac ban itt, Penzában. Rakéták, filmek, gyerekek Este — más itt az este, mii nálunk, csak tíz óra tájt alkc nyodik — a Trud sportegyest let stadionjában folytatódott s ünnep. A hangszórók két nye. ven köszöntötték a közönsége hogy aztán káprázatos műsorrt váljék igazán feledhetetlenné nap. Keményen dobbant a mi sodik világháború veteránja: nak s a mostani katonai fői: kolásoknak a lépte és szívói rítő perceket szerezték a mese alakok ruhájába öltözött óvt dások — lovagok, tündérei gombák, nyuszik, anyókák — finoman duruzsoltak a munka ban élen járókat hozó autó motorjai és játékos gyöngysoi kopogással pergett a kerékpái versenyzők gépeinek lánca. E közben zúgott a taps, helyükre felállva ünnepelték a nézők múlt hőseit, .a jelenéit s a jöv — most még csak öt-hatéve — alkotó nemzedékét. Néhányszor csaknem ezer fi atal töltötte-özönlötte be stadion gyepét. Táncoltak é tornáztak, énekeltek es tegye mezett soraikból formálták nap jelképeit, a föld és a gyá munkásainak ősi eszközeit, sarlót és a kalapácsot. Vei köztük ötesztendős kisfiú és kis lány, akik csárdást táncolta magyar ruhában — kedvesei ügyesen. Volt hatodik osztályo kislány, gumiasztal-ugrásban a OSZSZSZK ifjúsági bajnok« Voltak súlyemelők, társastánco sok, énekesek, zenészek és újr meg újra tornászok, reme együttes gyakorlatok bemuta tói. Százféle színű ruhában, felvonulásról már ismert ha talmas virágokkal, zászlókká karikákkal és önfeledten, büsz kén mutatták fiatal erejüke tehetségüket a felnőtt nemze déknek. Aztán a stadion középár futva óriási élő virágot formál rak, miközben nappali világos ságot árasztott a felröppenő ra kéták csóvája és két hatalma vetítővásznon filmek peregtek Gépek, kalászok, lombikok ko zött gondoskodó, figyelő arccá szemek, a penzai táj képe: sportversenyek pillanatai, gye rekek vidám játéka, harcoséi ellenállhatatlan lépte... aztán a egyik vásznon dokumentum kockák a zászlóerdőben beszél Leninről, a másikon mai fiata lók felvonulása a haza valamel; nagy ünnepén. Zúgott a taps. kimondhatat ianul sajnáltuk, hogy vége vol a gyönyörű-emberi ünnepnek Hogy aztán mégis derűssé tú dód jón a nap utolsó órája: ; vetítő-teherautó súlyos tömb jének tetejéről gyermekmesél színes alakjai repültek a vá­szonra, medvék és nyulak, sze líd őzek és nagyhangú mada rak. S ámult szemmel nézt< őket a lassan harmatossá vált fűről a korábbi kis táncosok sportolók, énekesek boldog se re8e- Daniss f íFolytatjuk) ■■■■■«■■■■•«Man«

Next

/
Thumbnails
Contents