Békés Megyei Népújság, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-27 / 150. szám
így látja a hetet kommentátorunk, Pálfy József: Ha június, akkor ez Luxemburg... Mostanában egy frucsa című filmet vetítenek a magyar mozikban: „Ha kedd van, akkor ez Belgium”. A cím csekély megváltoztatásához az adta az ötletet, hogy a múlt hét egyik legérdekesebb eseményének Luxemburg — éppen Belgium kis szomszédja — volt a színhelye, no meg az is, hogy egyfajta előírás diktálta a luxemburgi színhelyet. A Közös Piac hat országának miniszterei minden esztendőben június hónapban csakis Luxembrugiban j ülésezhetnek — ezt az ügyren- j di szabályt fogadták el maguk-; ra nézve kötelezőnek. Ezért lett a „hatok”, az európai gazdasági j közösség hat országa közül éppen a legkisebb, a Luxemburgi nagyhercegség a Közös Piac j kibővítése szempontjából sors-, döntő tárgyalások vendéglátó- ja. Szerdán hajnalban fél 5 volt; a luxemburgi Kirchberg óráin, J amikor megszületett a megálla-i podás a hat ország külügymi-1 raszterei és az őfelsége kormányát képviselő „Mister Europe”, Geoffrey Rippon miniszter között. Tizennégy órán át vitáztak egymással, míg végül elhárult az utolsó akadály is a Nagy-Britannia közös inad belépése elől. Franciaország küldötte a végén engedményt tett a legtovább vitatott kérdésben, az Angliába irányuló új-zélandi vaj és más tejter-j mékexport dolgában. A párizsi j delegáció beleegyezett abba,! hogy Nagy-Britannia a Közös! Piacba történő belépése után j öt évvel a jelenlegi új-zélandi tejtermék-mennyiségnek 71 százalékát vásárolhassa meg — a tárgyalások kezdetén „a franciák utolsó szava” még az volt, hogy ezt az arányt 66 száza- : lekra kell szorítani... Talán meglepő hogy[ ilyen részletekbe menően vitat- j koznak közgazdasági, külkereskedelmi kérdésekről a külügyminiszterek, de gondoljuk csak meg. hogy Üj-Zéland a világ legnagyobb vaj exportőr országa, amelynek szállításainál egyetlen százalék ezer tonnákat jelent! A francia engedmény a számok nyelvére lefordítva úgy alakul, hogy — a francia gazdák egynéhány ezer tonnával kevesebbet adhatnak el az általuk készített vajból a szomszédos szigetországnak, mert az még öt év múlva is a távoli Űj-Zélandból, a nemzet- közösségi országból szerzi be szükségletét... Azt már pénzben, méghozzá évente dollárban és százmilliókban lehet kifejezni, ami a Közös Piac, kontra Anglia vitának másik' főtémája volt: milyen mértékben járuljon hozzá Nagy-Britannia a kibővülő közösség költségvetéséhez? Ma körülbelül 3 milliárd dollár a hat ország közös gazdasági szervezetének büdzséje. A londoni kormány kezdetben 8,64 százalékot fizet, azaz 220—280 millió dollárt, öt év múlva a részesedés aránya a közös költségvetés 18,9 százalékáig fog emelkedni! A költségvetés növekedésére számítva ez az első angol befizetések háromszorosára is felmehet. Nyugat-Európában az európai tőkés integráció gondolatának hívei most ünnepelnek. Ügy érzik, tízéves herce-hurca végére sikerült pontot tenniük. Igaz j ugyan, hogy még néhány hónapra szükség van, míg a teljes megállapodást sikerül megszövegezni. Ugyanis még sok technikai részletkérdést kell tisztázni, és még a londoni parlamentnek is nyilatkoznia kell. A figyelem tehát most már London felé irányul, de azért fél szemmel Párizst is figyelik, hiszen a nemzetközi politika bennfentesei szinte gyanúsnak tartják a francia kormány készségét az angol belépés elősegítésére. Pompidou francia köztársasági elnök csütörtökön este egy hosszú tv-interjúban Jean Femiot, a legnagyobb példányszámú újság, a bulvár France-Sorr ismert publicistájának kérdéseire váiaszoiva szintén örömét fejezte ki a luxemburgi alku létrejöttén. (A köztársasági elnök az Elysée-pa- lota 18. századi bútorai köze egy térképtartót helyeztetett, rá pedig a világ térképét. Ezen mutogatta — pálcával és taná- rosan — a francia tv-nézőknek, hogy mi lehet a világgazdaságban és a világpolitikában az Angliával meggyarapodó ■ Közös Piac szerepe.) De ismételjük: sokan felvetik a kérdést, vajon Párizs valóban kimondta-e az utolsó szót? Hiszen a pillanatnyi francia álláspont eléggé különbözik De Gaulle tábornokétól, aki oly hevesen ellenállt az angol belépésnek. Pompidou pedig egyszerre ígérte a gaulleista politika folytatását és megújhodását. Két távoli ‘ kontinens eseményeire hívom fel még a figyelmet e hét végén. Afrikában az egységszervezet ülése jelezte, hogy a fekete földrész fiatal, független államai ellen támadásba lendülnek az imperialista, neokolonialista erők. Latin-Amerikában a chilei és a bolíviai politikai küzdelem ugyanezt mutatja. Az Afrikai Egység Szervezet, ez a nyolc esztendeje alakult politikai szervezet Addisz Abebá- ba, Etióp fővárosba szólította a kontinens államfőit, kormányfőit. A napirenden elsősorban az szerepelt, hogy egyes nyugatbarát afrikai politikusok, így dr. Houphouet-Boigny elefántcsontparti köztársasági elnök javaslata szerint „párbeszédet” kezdjenek-e a fajüldöző dél-afrikai kormánnyal? A Dél-Afrikai Köztársaság, amely a világ rosz- szalását maga ellen kihivta, az ENSZ megbelyegző határozatai ellenére, továbbra is a faji megkülönböztetés, az „apartheid” politikáját alkalmazza, a maga ritka és értékes ásványi kincseinek (aranytól antimonig, gyémánttól krómig) birtokában elég gazdagnak tartja magát ahhoz, hogy leszerelje a vele szemben álló afrikai országokat, magyarán : meg akarja őket vásárolni... Nos, az Addisz Abeba-i csúcs- értekezlet résztvevőinek egyelőre nemet mondott a Dél-Afrikai Köztársaságból érkező szirénhangokra. De elgondolkoztató, hogy hatan a „párbeszéd” megkezdésére szavaztak, öt állam képviselője pedig tartózkodott az állásfoglalástól. Afrika egynegyede megingott. Latin-Amerikában sem tétlen a reakció. Chilében tovább tart a küzdelem a népi egység fenntartásáért, az United Popular mellé állott keresztény- demokrata tömegek megtartásáért. Emlékszünk arra, hogy provokációs gyilkosságok hatására éppen őket akarták szembefordítani a santiagói baloldali kormánnyal. Hasonló események történtek a szomszédos Bolíviában is, ahol Juan Jósé Torres tábornok katonai kormánya az utóbbi időben a népre támaszkodva — a kommunisták támogatását is élvezve — hajtott végre államosításokat. Itt csakúgy, mint Chilében egyfelől a jobboldal szervezkedik és próbálkozik újra meg újra államcsíny végrehajtásával, másfelől politikai gyilkosságok ódiumát akarják a baloldal és a kormány vállára rakni. Figyelemre méltó, hogy Torres tábornok — miközben meghirdette a rendkívüli állapotot — kész a munkásságot felfegyverezni és a La Paz-i parlament falai közé hívta a dolgozók, a baloldali pártok küldötteit, hogy a népi gyűlésnek mind nagyobb beleszólást engedjen az ország ügyeibe. Az amerikai Igazságügymi- j nisztérium péntek éjjel le-'. tartóztatási parancsot adott Ki j Daniel Ellsberg professzor ellen,! szigorúan titkos kormány-dokumentumok jogtalan birtoklása miatt. A Los Angelesben kiálliAz admirális fél, s pénzt kér a Pentagonnak Thomas Moorer admirális, az Egyesült Államok vezérkari főnökei egyesített bizottságának elnöke pénteken este a lapkiadók országos szövetségében kijelentette, a Szovjetunióval folytatott Salt-tárgyalások nem fogják megakadályozni, hogy a kongresszus megajánlja mindazokat a hiteleket a Pentagonnak, amelyeket az kért. Arra kértük a kongresszust — mondotta Moorer —, hogy biztosítson olyan hiteleket, amelyek lehetővé teszik, hogy folytassuk azokat a modernizáló és fejlesztő programokat, melyek „védelmet biztosítanak számukra a szovjet katonai potenciál megerősödésével szemben”. „Nem hiszem, hogy az Egyesült Államok a globális katonai erőt tekintve hátrányban lenne a Szovjetunióval szemben —, jelentette ki Moorer —, de néhány igen fontos területen az egyensúly ingatag, s ha a szovjet konstrukciós programok dinamizmusát tekintem, óhatatlanul attól tartok, hogy egy nem is túl távoli jövőben hátrányos helyzetbe kerülhetünk.” (MTI) , tott parancs és a mellékelt indoklás, amelyet szombaton a kora reggeli órákban hoztak nyilvánosságra Washingtonban, megállapítja, hogy Ellsberg professzornál — aki a vietnami háborúra vonatkozó titkos iratokat eljuttatta az amerikai sajtónak — összesen 65 kötetre való okmány volt és ezek egy kivételével mind , a „szigorúan titkos” pecsétet viselték. A vádemelési javaslat, amelyet Venetta S. Tassopulos -|Los Angeles-i rendőrbíró írt alá. azt a vádat emelte Ellsberg ellen, hogy „szigorúan titkos kormány- dokumentumokat illetéktelenül birtokolt és azokat nem adta vissza.” (UPI) Elutazóit a kubai küldöttség Az Elia Garcia Patino vezette kubai pártmunkás delegáció, amely az MSZMP KB meghívására június 9 és 26 között tartózkodott hazánkban, befejezte látogatását. A küldöttség tanulmányozta a KB párt- és tömegszervezetek osztálya tapasztalatait. A delegációt, elutazása előtt fogadta Pullai Árpád, az MSZMP KB titkára. A küldöttséget, amely szombaton elutazott Budapestről, dr. Perjés! László, az MSZMP KB külügyi osztálya helyettes vezetője búcsúztatta a Ferihegyi repülőtéren. (MTI) BRANDT: A Német Demokratikus Köztársaság Európa olyan tényezőié, mellyel számolni kell Willy Brandt nyugatnémet. kancellár a „német külpolitikai j társaság” évi közgyűlésén be- j szédet mondott. Bejelentette: bár még nem ratifikálták a | Szovjetunióval és Lengyelor- szággal kötött nyugatnémet szerződést, a „Szovjetunió és a Né- ; met Szövetségi Köztársaság kör zötti viszony észrevehetően meg- j változott”. Ennek bizonyítékául a kancel- I lár utalt ' Brezsnyevnek. az NSZEP 8. kongresszusán tett kijelentésére. — A magam részéről — Per a Keanedy-gyilkesság ügyében Pert Indított szombaton Los Angeles polgármestere, rendőrfőnöke, kerületi ügyésze és mások ellen egy kanadai újságíró, amiért „szándékosan és tudatosan elhallgattak tényeket és bizonyítékokat” Robert Kennedy szenátor meggyilkolása ügyében. Az újságíró, aki a kanadai tv-állomások riportere volt, az utolsó három évben magánnyomozást folytatott a merénylet körülményeinek tisztázására. A bíróság most megvizsgálja a „második gyilkos” el- J méletét is. amely szerint döntő bizonyítékok tanúsítják: a ha- j Iáit hozó lövést nem az elítélt, Sirhan B. Sirhan, hanem egy j másik személy adta le. (AP) I mondotta — szeretném elősegíteni, hogy a szerződések ratifikációja után ez a fejlődés folytatódjék. . A kancellár állást foglalt amellett ,hogy folytatni kell a tárgyalásokat a Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között a két német állam viszonyának rendezése érdekében, azzal a céllal, hogy „hozzájáruljunk az európai biztonság és együttműködés ügyéhez”. — A Német Demokratikus Köztársaság — mondotta — „Európa politikai térképének olyan tényezője, amellyel számolnunk kell es hajlandók is vagyunk számolni”, i A kancellár kijelentette, hogy a bonni kormány nagy figyelemmel kísérte az NSZEP 8. kongresszusát. A továbbiakban Brandt kifejezte azt a véleményét, hogy a Nyugat-Berlinről folyó négyhatalmi tárgyalásokon „előreha- - ladás tapasztalható”. Kedvezően nyilatkozott európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentését célzó javaslatokról. (TASZSZ) «■■■•■■■■■■■■■■■■»■■■■■■■■■■■■■■■■■■•■■■■■■■■■■«■■■■■•■■•Ma ■■aaaaaaaaaai Habétól Ats-zuánigSziklába vájt képregények II. Tizenkét órás vonatát után — 900 kilométert hagyva magunk mögött — reggel érkeztünk Luxorba. Kilenc órakor társaságunk már a szálloda strandjának hűs vízében ült. A hőmérséklet plusz 30 fok. Az égen sehol egy felhő, nem is lesz. Az árnyak 10 órakor már oly rövidek és tömörek, mint nálunk a forró kánikulai nap zenitjén. Kora délután barnán és vidáman foglaljuk el helyünket az induló buszon. Barátkozunk a gépkocsivezetővél, igyekszünk szót váltani a körülötte állókkal. Males — az első szó. ami megragadott, amit egyáltalán arabul megtanultam. Males — mondják az emberek egymásnak. Males — mondják nekünk, ha valamit mondani akarunk, de nem sikerül. Males — próbáljuk inkább a helyzetből kihámozni, vagy lefordítani. Ez van, így van, — így a jó. Ehrt jelenti, de még ezt sem pontosan. Talán inkább azt: mindegy. S valóban, mindegy. Ezt inkább érezni kell, mint érteni. Háború van. — Males, ezt így kell elfogadni. A luxon virágoskert pavilonjaira, ahol meseszerűen szép környezetben kapott szállást turistacsoportunk. hirtelen zuhan a trópusi éj. Szaporán hunyorognak a csillagok a bársonyosan fekete égbolton, fényesebben az otthoninál. A legbékésebb csend. Pedig háború van . Ez van, mit lehet tenni. Males. A luxori kutyák ugatásába csak néha ugat bele egy idegen hang Egy légvédelmi ágyú. Aztán újra béke... A számunkra teljes mértékben érthetetlen arab rádióhírekből még csak halványan sem tudunk következtem, hogy az adott pillanatban melyik az erősebb: a fegyverek, vagy a nyugalom. Egyiptominak ezen a táján úgyszólván csak arab- lyelvű újság kapható. És ebbe még reménytelenebb betekinteni, mint az arab beszédre figyelni. Bár ki tudja, hátha valami csoda folytán az ember mégis megért valamit? Ha Allah is úgy akarja... A Nílus, legalábbis Luxornál két világ mezsgyéje: a Ramse- sek és mind a tizenkilenc Fáraó dinasztia akaratából már ötezer éve úgy rendeltetett, hogy a folyó jobbpartján épült az élet városa, Karnak és Luxor templomaival, mindmáig utolérhetetlen monumentalitással, dzsun- gelszerűen sűrű oszloperdővel. És ha van vizualitás, amely történelmet örökített, ennél tökéletesebbet, mint itt, aligha. Obe- ' liszkek, hatméteres szobor-óriások és zergefej ű szfinx-ék csoportjai között, témagyságú falsíkokon, kőbevésve vonul végeláthatatlan ul a Fáraók soha meg nem álló hadiszekere, előtte és utána hullámzik a nép és lábaik alatt kőbevésve, az emberiség örök dicsőségére, a levert, a megvert és nem tudom hányszor utoljára végérvénye« sem elpusztított és tengierbeszórt ellenség, asszírok, zsidók, babiloniak, núbiaiak és a dinasztiák minden ellensége. Grandguignol, az ókori Egyiptom krimije, vér csorog a falakon és a falakról, és a mérhetetlenül sok ellenséges vérnél is mérhetetlenül több azoké, akik a bődületes épületóriások kőanyagát összehordták, cipelték, vésték és emelték. Dicsőség a fáraóknak és dicsőség ezerszer a rabszolgáknak. Males. Valamennyien itt nyugösznak, valahol itt alattunk a luxori földben. A Nílus jobbpörtján az élők városában. Kolosszális környezet, felejthetetlen látnivaló. És odaát, a bal parton, a kősivatag egy szerény völgyében, a Halottak Városa. Itt, a királyok völgyében temették el az uralkodókat, Tutenkhamont és társait A látogató turista lélegzete eláll, amint leereszkedik a viszonylag szerény tutenkh- amom sírkamrába és letekint az uralkodó testét és fejét tökéletesen formázó aranyozott koporsóra. De ez csak egyik a koporsók közül.. Az igazi, amelyben a 19 éves uralkodó megpihent, ma múzeumi tárgy. Súlya mindösz- sze 105 kiló — arany. Úgyszólván 20 métert sem kellett megr tennünk a föld alatt és máris ott álltunk az istenségek, rabszolgák és szent skarabeus bogarak mindmáig hibátlan színekben pompázó társaságában, I. Se ti fáraó sírjához viszont már 105 métert gyalogoltunk a sz'klafolyosón. Minden tenyérnyi helyen rajzok, lestmcnyek, sziklába vájt képregények, az óKori Egyiptom mitológiája. Az ember azt hihetné,- hogy ötezer évvel ezelőtt egy ekkora mű fél évszázadig készült Tévedés. Letartóztatás! parancs Ellsberg ellen