Békés Megyei Népújság, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-23 / 146. szám

A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYE I TANÁCS LAPJA 1971. JÚNIUS 23., SZERDA Ara: 80 fillér XXVI. ÉVFOLYAM, 146. SZÁM A szövetkezeti tag értse és érezze, hogy gazdája a szövetkezetének A kisipari szövetkezetek VI. küldöttközgyűlésének tanácskozása : A küldöttközgyűlés elnökség« Jelentős esemény színhelye volt tegnap Bé­késcsabán az Ifjúsági Ház előadóterme: itt tar­tották a VI. küldöttközgyűlésüket megyénk kisipari szövetkezeteinek képviselői. A tanács­kozás elnöki asztalánál helyet foglaltak: Dudás János, az MSZMP Központi Bizottsága gazda­ságpolitikai osztályának munkatársa, Supala Pál, a Békés megyei pártbizottság titkára, Baukó Mihály, a Békés megyei Pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője, Ferenczi Tibor, az OKISZ elnökhelyettese, dr. Darikó Já­nos, a megyei tanács ipari osztályának veze­tője, Boros Gergely, a MÉSZÖV elnöke, Gold­berger János, a KISZÖV elnöke, Áment Ferenc és Gál János ktsz-elnökök, valamint Mészáros Gáborné, a csabai textilfeldolgozó ksz küldötte, akinek elnökletével folyt le a küldöttközgyű­lés. A megye 42 kisipari szövetkezetének mint­egy 84 küldötte megvitatta a harmadik ötéves terv megvalósításának eredményeit, a negyedik ötéves tervben kitűzött feladatokat. Napirend­jén szerepelt a KISZÖV vezetőségének, vala­mint a küldöttközgyűlés érdekképviseleti szer­veinek: a szövetkezeti bizottságnak, az elien- őrzőbizottságnak, a nőbizottságnak s a külön­böző szakbizottságoknak a megválasztása. A küldöttek a napirend főbb beszámolóit írásban kapták meg a küldöttközgyűlés előtt. A KISZÖV vezetőségének beszámolójához Gold­berger János adott szóbeli kiegészítést, melyet kivonatosan az alábbiakban közlünk: Goldberger János kiegészítőié Békéscsabán . tartotta kibővített titkársági ülését az MSZDCZ A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége ked­den Békéscsabán, a KlSZ-tá- borban tartotta soron követke­ző, kibővített 'titkársági ülését. Ott volt többek között Klaukó Mátyás, a megyei tanács elnö­ke, Gyulavári Pál, az MSZMP békéscsabai városi bizottságának első titkára, dr. Haraszti János, a békéscsabai városi tanács el­nöke és Kovács Pád országgyű­lési képviselő. A vendégeket és a titkárság tagjait Such János, a Magyar- országi Szlovákok Demokrati­kus Szövetségének főtitkára kö­szöntötte. Megvitatták a szövet­ség eddigi tevékenységét s • a távlati tervet. Szó ' volt többek között a szlovák nemzetiségi sz’njátszók, népi táncosok mun­kájának nagy jelentőségéről, az anyanyelvápolás fontosságáról, a tájházak, múzeumok létrehozá­sának, a néprajzi gyűjtéseknek sokoldalú előnyéről. Kiderült az is, hogy az anyanyelvű isme­retterjesztés, a társalgási klu­bok létrehozása sokat segít ab-' ban, hogy a fiatalok és időseb­bek anyanyelven társaloghassa­nak egymással. A kibővített titkársági ülésen felszólalt többek között Klaükó Mátyás, a megyei tanács el­nöke. Kovács Pál országgyűlési képviselő, Kendra János, a Ha­zafias Népfront megyei bizott­ságának tagja, dr. Haraszti Já­nos. a békéscsabai városi ta­nács elnöke, Jakab Róbertné, az Országos Pedagógiai Intézet nemzetiségi referense. Az elő­adásból és a hozzászólásokból egyaránt kiderült: megyénkben, ahol több nemzetiség éj békés barátságban együtt, változatla­nul segítik minden fórumon pártunk nemzetiségi politikáját. Az új ciklusban a tanácsi szer­vek és a különböző társadalmi szervek megfelelő fórumokon foglalkoznak ezzel a témával. A , 8. Országos jellegű tanácskozás a Szarvasi Halten vesztési Kutató Állomáson A Magyar Agrártudományi Egyesület Állattenyésztők Tár­sasága ma Szarvason, a Halte­nyésztési Kutató Intézet köz­pontjában tartja kibővített ve­zetőségi ülését, amelyre az or­szág minden tájáról várnak vendégeket. Megvitatják az ed­dig végzett munkát s a soron következő feladatokat. A me­gyei szakosztály munkájáról dr. Kecskés Sándor ad tájékozta­tót, a Szarvasi Haltenyésztési Kutató Állomás tevékenységét pedig Szalay Mihály igazgató ismerteti. A vendégek többek között megtekintik a kutatóál­lomás. iskolaföldi üzemét s el­látogatnak a szarvasi Arboré- iuswbe te­A KISZÖV elnöke bevezető­jében utalt arra, hogy az ötö­dik küldöttközgyűlés óta eltelt időszakra vonatkozó értékelést a küldöttek írásban kapták meg és ez az írásos anyag fel­öleli a szövetség érdekképvise­letéhez tartozó szövetkezetek fejlődését, a KISZÖV vezetősé­gének beszámolóját, valamint a negyedik ötéves terv célkitűzé­seit. A megye szövetkezeti ipa­ra — mondotta Goldberger elv­társ — a tervidőszak alatt a népgazdasági célkitűzéseknek megfelelően fejlődött. A szövet­kezetek megszilárdították gaz­dasági pozíciójukat, zavartala­nul tértek át az új gazdaságirá­nyítási rendszerre. Jelentős vál­tozás következett be az elmúlt évek során az egyes szövetkeze­tek méreteiben. Míg 1959-ben 62 tő képzett átlagosan egy szö­vetkezeti nagyságot, addig 1965- ben mái' 198, 1970-ben pedig 341 az átlag létszám. Az egy szövet­kezet által előállított termékvo­lumen még kedvezőbb: 1959- ben 4,3 millió forint, 1965-ben 16 millió, 1970-ben pedig 33,3 millió forintnyi termelési érté­ket állított elő egy szövetkezet. Méreteiket tekintve elérték a középüzem! szintet a megye szövetkezetei. Ez a megállapítás azonban nem vonatkozik egyér­telműen a technológia, a felsze­reltség, a szervezettség és a ve­zetés minősítésére, legalábbis a szövetkezetek nagyobb részében nem. Ennek elérése a negyedik ötéves terv célkitűzése. Goldberger elvtárs a további­akban a szövetkezetek statiszti­kában is kimutatható nagyará­nyú fejlődéséről szólt. A tervidőszakban — mondotta — a szövetkezetek realizált ár­bevétele 2,3-szeres növekedést ért el, az évi átlagos fejlődési I ütem pedig 18 százalékos. Leg- j jelentősebben az ipari termelés! nőtt, nem volt azonban kielégí­tő az építőipar és a szolgáltatás fejlődése. Az ipa rfej les ztési program megvalósítása során a megye szocialista iparában foglalkozta­tottak száma mintegy 18 ezer fővel növekedett. Ennek 40 szá­zalékát a megye szövetkezeti ipara — 7500 dolgozó munkába állításával — képviseli. 1970- ben a szövetkezeti ipar már 21 ezer 100 dolgozót foglalkozta­tott. A továbbiakban azt a támoga­tást méltatta a KISZÖV elnöke, melyet a megye szövetkezetei kaptak a megyei tanácstól, az OKISZ-tóL, ,s a helyi erőforrá­sokból. Ennek eredménye nagy­részt, hogy tavaly a szövetkeze­tek mintegy 75 százaléka már saját tulajdonát képező végleges telephelyen üzemelt. A negye­dik ötéves terv első felére pe­dig valamennyi szövetkezet korszerű középüzemi szintű sa­ját termelő területtel rendelke­zik majd. Ezután a szolgáltatások fej­lesztésének szükségességéről beszélt Goldberger elvtárs, mert mint megállapította, ez nem tartott lépést a dolgozók élet­színvonalának emelkedésével, illetve az általános ipari terme­lés növekedésével. Majd a szö­vetkezetek negyedik ötéves ter­vében kitűzött főbb feladatokat ismertette. Ezek megvalósításá­nak módja: 1. a műszaki fej­lesztés meggyorsítása; 2. a szö­vetkezeti gazdálkodás haté­konyságának növelése: 3. a dol­gozók élet- és munkakörülmé­nyeinek állandó javítása;- 4. a vezetés és irányítás színvonalá­nak emelésé. Az összesített tervek a szövet­ség érdekképviseleti körébe tar­tozó 42 szövetkezet fejlődésé­nek nagyszerű perspektívájáról adnak számot. Eszerint az árbe­vétel dinamikusan, évente át­lag 11.8 százalékkal bővül. 1975- re pedig eléri a 2,5 milliárd fo­rintot. Ebből az építőipar ter­melési értéke 220 millió forint. Ennél azonban gyorsabban nő majd a lakás karban tató tevé­kenység. A lakossági szolgálta­tás volumene az 1970. évi 56,7 millió forintról 101,7 millióra, vagyis csaknem kétszeresére nő. Az iparfejlesztés címén terve­zett beruházások összege 339 millió forint, a szolgáltatás-fej­lesztési beruházásoké pedig 118 millió ,azaz csaknem félmilliárd forint beruházás valósul ,meg a negyedik ötéves tervben a me­gye szövetkezeteiben. Goldberger elvtárs ezután el­mondotta, hogy ez a nagy ösz- szeg a szövetkezetek, korszerű termelésének feltételeit, a mo­dernebb gépi berendezéseik és felszerelések üzembehelyezését teszi lehetővé, ugyanakkor bő­víti a munkavédelmi és szociá­lis ellátottságot, korszerűsíti a teehnológai folyamatokat és le­hetővé teszi új termelésszerve­zési eljárások meghonosítását. Ezek eredményeként növekednie (Folytatás a 3, oldalon.) Emberi kapcsolat Mostanában sok szó esik a vezetés színvonaláról, a vezetők felkészültségéről. Hivatalosan és az újságokban is legtöbbet — helyesen — a vezető irányító készségéről beszélünk, írunk, s ennek fényében vagy árnyéká­ban vizsgáljuk az üzem, az in­tézmény vagy éppen a tsz ered­ményeit, (persze, legalább any- nyiszor fordítva is áll az eset; az elért sikerekből vagy balsi­kerekből visszakövetkeztethe­tünk a vezetés színvonalára, a vezető felkészültségére is.) Így van ez rendjén. Az élet elsősorban tetteket követel a vezetőktől, mindenkitől De ar­ról már kevesebb szó hangzik el. hogy a falvak, a városok ve­zetői, a gyárak, az intézmények igazgatói, a termelőszövetkeze­tek elnökei hogyan fejlődtek emberileg. Bedig szemünk előtt játszódik le, hogy a munkásve- zetők nemcsak mérnökké, a tsz elnökök nemcsak agronómussá, de emberileg is magasabbra nőttek. A tudás, az irányítókész­ség fejlődését persze könnyebb lemérni. Jól mennek a dolgok a gyárban, teljesítik, sőt túltel­jesítik a termelési fontos muta­tóit, s ez nagyon jó. A vezetőt megdicsérik fölötte® hatóságai, esetleg, ha az idő úgy hozza, érdemeiért kitüntetést tűznek a mellére. A jó munkát, a haté­kony vezetést a dolgozók is el­ismerik és tudják: ha vezető­jük kitüntetést kap, annak fé­nye egy kicsit rájuk is ragyog. De az emberek értékmérője sokkal szélesebb skálájú ennél, ök a vezetőkben azt is „mé­rik”, amit a felsőbb szerveknek — helyzetükből fakadóan — nem mindig sikerül meglátniuk. Az emberek nap nap után együtt élnek vezetőikkel. Leg; többször a nagyok mellett lát­szólag apró dolgokból alakítják véleményüket. S amit ma a jó szervező-, irányítókészségen. a szaktudáson kívül elsősorban várnak vezetőiktől, az az őszin­teség. egyenesség és a magasabb rendű kommunista humanitás. Hogy ezek mennyire nem apró, jelentéktelen dolgok, arra leg­többször az élet adja meg a vá­laszt Az egyik városban az általános iskola igazgatója tanév végén felolvasta a tantestület előtt a pedagógusok egyéni mi­nősítését. A kollegák örültek, jólesett a nehéz év után az el­ismerés. (Az igazgató általában mindannyiuk munkájáról elis­meréssel nyilatkozott.) A minő­sítések ezután bekerültek a vá­rosi tanács művelődésügyi osztá­lyára. Történt, hogy az említett tan­testület egyik tagja a nyári szünidőben a tanács művelődés- ügyi osztályán helyettesített. Munka közben kezébe került a minősítés is, s ámulva látta, hogy azon egészen, mást irt az igazgató, mint amit a szemükbe mondott. Természetesen néhány napon belül a dologról értesült az egész tantestület. Az igazga­tónak bizonyos múltbeli érde­mei vannak és szakmailag is tehetséges ember, de "ki méltá­nyolja ezt ilyenkor? Hibájával olyan bizonytalan, rossz légkört teremtett, amelyben rövidesen tarthatatlanná* vált a helyzete. Felvetődik a kérdés, hogyan követhetnek el ilyen súlyos hi­bát. A válasz mindenképpen egy lehet: aki nem hisz, nem bízik az emberekben — az kép­telen csKinte, egyenes lenni hoz­zájuk. S ilyen vezetőt — akár ha égig is érnék múltbeli ér­demei, s ha mégoly művelt is, mert nem képes és nem akarja megérteni a párt politikáját, mely eleve az egyenes, őszinte emberségre épít —, az élet fog­ja félreállítani. Bízni kell az emberekben, s aki nem a beosztástól várja az emberek elismerését, de tettei­vel, őszinte emberi kapcsolatai­val igyekszik mindennap kiér­demelni, az nemcsak magának, de üzemének, az ország, a néip ügyének tesz jó szolgálatot. (—a—

Next

/
Thumbnails
Contents