Békés Megyei Népújság, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-22 / 145. szám

HESICRI SOUVENIR Szín j át szócsoport-vezetők és rendezők továbbképző tanfolyama nyílt Gyulán Első alkalommal a múlt év­ben Szarvas város adott otthont a szövetkezeti és falusi színját- szócsoport-vezetők, valamint rendezők országos szakmai to­vábbképző tanfolyamának. Az 1970-ben Szarvason megrende­zett tanfolyam záró ünnepségén a SZŐ VOSZ és a Népművelési Intézet szakvezetői kimondot­ták: ezután minden évben meg­vábbá Máté Lajost, a békéscsa* bai Jókai Színház rendezőjét, mint a tanfolyam szakoktatóit. Bőle Dezső a tanfolyamot megr nyitó beszédének befejező részé, ben annak a reményének adott kifejezést, hogy a csoportveze­tők és rendezők továbbképzése jó szakmai alapot teremt az 1972-ben Szarvason ismét meg­rendezésre kerülő Justh Zsig­Nem mindennapi megtisztel­tetésben volt része a közel­múltban Szuchy László vegyész­mérnöknek, a Békéscsabai Kö­töttárugyár festődéi főműveze­tőjének. Az Imperial Chemical Industries Ltd (ICI) angol vegy. ipari konszern látta vendégül Manchesterben, tíznapos vo- lontőr-tanfolyaimon. Élménybe­számolójából nyújtunk át egy csokorra való mozaikot az ol­vasónak. A vendéglátó házigazda igazi nagyipari centrum, mintegy het­venezer dolgozót foglalkoztat. A legkorszerűbb gyártási techno­lógiával dolgozik, amely magas fokú munkaszervezéssel páro­sul. A termelés-vezetésre szem­betűnően jellemző az oly sokat emlegetett angol hidegvér, amelynek lépten-nyomon ész­lelhető alapmotívuma a preci­zitás és megfontoltság. A hatal­mas vállalat gazdasági munká­ja a modem elektronikára épül, még a bérszámfejtést is kompu­terek végzik. Ha a látottaknak, tapasztaltaknak csak 5—10 szá­zalékát hasznosítja hazájában a külföldi szakember, már ak­kor is gazdag „zsákmánnyal” tér haza. Manchester hatalmas gyárvá­ros, a textilipar őshazája és világhírű fellegvára. Maga a vá­rosközpont körülbelül egymil­liós lélekszámú, a külvárosok­kal együtt azonban csaknem ennek háromszorosa. Óriási te­rületen fekszik, sok-sok park és zöldövezet tarkítja. A cent­rális városnegyedek mellett igen jellemző építkezési forma a ti­pikus angol egyemeletes csalá­di ház. Ez az eredője az angol szállóigének: „Az én házam az én váram.” A kontinens embe­rének szokatlan kép: a lebon­tásra Ítélt épületeket egyszerű­en összedöntik, vagy felgyújt­ják . . . A tenger közelsége miatt sok az eső, rendkívül páradús a levegő. A rengeteg gyár ellené­re is viszonylag csekély a le­vegő szennyezettsége. A nagy terület mellett ennék elsősor­ban az az oka, hogy gyárakban és lakóépületekben egyaránt át­tértek a hagyományos szilárd tüzelésről a korszerű olaj- és gáztüzelésre. A víz szennye­zettsége viszont meglehetősen nagy, ezért a festéshez például víz helyett többnyire oldósze­reket használnak. Az idegennek igen nehéz meg­szoknia a Szigetországban még ma is dívó baloldali közleke­dést. Gyakori utcai jelenet: a gépkocsi fékjei fülsiketítőén csikorognak, ám a rendkívül ud­varias sofőr széles mosollyal elsőbbséget enged a gyalogos­nak ... A hidegvérre, kimértségre jel­lemző magatartás mellett egyéb­ként általánosan tapasztalható a nagyfokú udvariasság. A legki­sebb szívélyességért, a legapróbb figyelmességért is lépten-nyo­mon kijár a „köszönöm szépen”. Figyelmet érdemel az embe­rek ruházkodása Szembetűnő, hogy a férfiak nappal is sötét ruhát viselnek. Ritka viszont a fehér ing. inkább a színest ked­velik. Tért hódított a ruházkodás­ban a színtetáka, amely csaknem egyáru a pamuttal. A női diva­tot is többnyire az egyszerűség, a mértéktartás — a hamisítat­lan angol elegancia — jellemzi. Bámulatos az egyszerű vonalak és a színek összhangja A technika fejlődése (színes tele­vízió, színes film stb.) az angol emberekben igen magas szintre fejlesztette a színharmónia iránti érzéket. A fiatalság kö­rében viszont meglehetősen gya­kori a hippy-öltözék. Lakáskultúrájukat sem a fel­tűnésre, hanem sokkal inkább az egyszerűségre és praktikus­ságra való törekvés jellemzi. Lakberendezésük rendkívül praktikus és kényelmes. Sok la­kásban van mosható tapéta, a háló. és fürdőszobák az emele­ten helyezkednek el. M&gas fo­kú a háztartások gépesítettsége. A kontinens •emberének meg­lepő, hogy ezen a vidéken ter­mészetesnek tartják a családon­kénti 3—4 sőt 5—6 gyermeket. Az Elbára készült a legújabb export yizenúszó mű Gyulán i A Vízgépészeti Vállalat gyu­lai üzemében hazai és külföldi megrendelésre készülnek a nagy teljesítményű, vizenúszó vízki­vételi művek. Hazánk különböző folyóin tesznek nagy szolgálatot a korábbi években Gyulán ké­szült vízkivételi művek, ezenkí­vül Indiába, Jugoszláviába, Vi­etnamba és Németországba ex­portálják őket. A tizedik export vizenúszó mű elkészült. A ko­rábbi „testvéreknél” fejlettebb, modernebb, villamos meghajtás­ra készült. A tizedük export vi­zenúszó művet az NDK rendel­te. A_gyulai szakemberek szere­lik majd össze az Elbán. Ez lesz egyébként az Elbán a má­sodik vizenúszó mű. A négy szivattyúegységes, másodpercen, ként kettőezer liter vizet szol­gáltató mű Torgaüban kerül összeszerelésre. A tervek sze­rint mintegy 10 ezer hektár föld öntözésére szolgáltat majd vizet az Elbából. Gyula város tanácsa pályázatot hirdet EGY MŰSZAKI EGYETEMI VAGY KÖZGÁZ DAS ÁGI EGYETEMI VÉGZETTSÉGŰ VEZETŐI ALLASRA, TO­VÁBBÁ MŰSZAKI ÜGYINTÉZŐI ÁLLASOKRA. Elsősorban magasépítő, mélyépítő, gépész-, kertész-, általános mérnökök, vagy kellő gyakorlattal rendelkező techni­kusok jelentkezését fogadjuk el. A pályázatot rövid önéletrajz csatolásával a városi tanács vb. személyzeti csoportvezetőjéhez kell benyújtani, 1971. július 15-ig. Fizetés: tanácsoknál érvényben levő bértétele­ken belül, megegyezés szerint. x : Igaz, az élelem viszonylag olcsó. A lakbérek viszont rendkívül magasak, egy normál lakás havi bére kb. 25 font, ezért a legtöb­ben igyekeznek saját családi Ijázat építeni. Az étkezés valóságos szertar­tás a Szigetországban. Az igen bőséges reggelit délben már szerényebb ebéd követi, délután elmaradhatatlan a teázás, majd 6 órakor vacsoráznak, végül es­te tízkor szendvicset fogyaszta­nak. Minden étkezés bevezetője a gyümölcs, vagy gyümölcslé. A hal Angliában valóságos „nem­zeti eledel”. Kedveltek a roston sült hűsok, kiváltképpen pedig a „fish and chips” (sült hal, bur­gonyával). Többnyire finomított faggyúval vagy olajjal főznek, jellemzőek a szénhidrát- és zsír­szegény ételek. Ezért az itteni emberek külön fogyókúra nélkül is „megtartják vonalaikat”. Még az utcai reklámfeiliraít is így fi­gyelmeztet: „Fogyasszon napon­ta hat szelet kenyeret!” A szelet nálunk három milliméter „vas­tag”..;. Ha a hal „nemzeti eledel”, akkor a futball okvelenül „nem­zeti sport”. A magyar vendég­nek alkalma volt megtekinteni a Manchester United—Liverpool rangadót (0:3). S amit látott, hallott, az minden képzeletet felülmúl. Minden csapatnak sa­ját himnusza van. Ének- és sza­valókórusok, zászlóerdő, kolom- pok, trombitáik és petárdák hangjának fülsiketítő egyvelege a zsúfolt stadionban. Angliában a futballpálya az egyetlen hely, ahol az angol hidegvér felmond­ja a szolgálatot... Lejegyezte: Kazár Mátyás rendezik a szövetkezeti és falusi színjátszócsoport-vezetők, illet­ve rendezők országos szakmai továbbképzését, és minden eset­ben Békés megyében. Az idei továbbképző tanfo­lyam megnyitása pénteken dél­után volt Gyulán. Az ÁFÉSZ nagy tanácskozótermében Bőle Dezső, a SZÖVOSZ osztályveze­tője köszöntötte az ország csak­nem valamennyi megyéjéből Gyulára érkezett szövetkezeti és falusi színjátszócsoport-veze- tőket, s rendezőket, valamint Debreczeni Tibort, Rencz An­talt, Bicskei Gábort, a Népmű­velési Intézet munkatársait* rá­mond Országos Szövetkezeti Színjátszó Fesztiválhoz. Ezt követően Máté Lajos, a békéscsabai Jókai Színház ren­dezője, mint a tanfolyam veze­tője ismertette a nyolcnapos szakmai továbbképzés célját, annak tematikáját. A péntek délutáni megnyitót követően máris sor került az el­ső előadás megtartására. A szövetkezei és falusi színjátszó­csoport-vezetők, valamint rende­zők gyulai országos szakmai to­vábbképző tanfolyama június 25-én, pénteken délelőtt Debre­czeni Tibor és Máté Lajos érté* kelésével fejeződik be. Bőle Dezső, a SZÖVOSZ osztályvezetője megnyitóját tartja» Kép, szöveg: Balkus Imre RepütGQ'ípdtíútis 22. díplomatarablás Bucher nagykövet 40 napja Giovanni Enrico Bucher, Svájc brazíliai nagykövete 1970. de­cember 6-án indult lakásáról ko­csiján a nagykövetség épületé­be. Brazíliában ekkor már (Elb- rich amerikai, Holleben nyugat­német nagykövet és Nobouo ja­pán főkonzul elrablása után) minden diplomata mellé polgári ruhás rendőrtisztet rendelt a kormány. Így hát, amikor a nagykövet kocsija előtt a Guinle Park mellett egy kisforgalmú útszakaszon odakanyarodott egy világoskék Volkswagen, a kísérő rendőrtiszt revolvert rántott. Annyit látott csak, hogy a kis kocsiból három fiatalember és szőke leány ugrik ki, mindany- nyiuknál géppisztoly van. Az egyik fiatalember felkiáltott: „Feküdjön azonnal a földre, nagykövet úr!” Aztán lövések dördültek. Először a rendőrtiszt lőtt, majd őt találtak el. Az el- rablási jelenetet is az ő elbeszé­léséből ismerte meg először a világ, sebesülten hagyták ott az úttesten, néhány perc múlva ta­láltak rá és vitték kórházba. Ma­ga a nagykövet, negyven nappal későbben — mert ennyi ideig volt fogságban —, inkább a ge­rillák között eltelt időről beszélt. — Elrablásomról nem sok mondanivalóm van. Mielőtt rá­eszméltem volna arra, hogy mi történt, már bekötözött szemmel a Volkswagen-ben találtam ma­gam. Hosszú autóút következett Egy kis házban tartottak fogva, s csak a ház egy kicsiny, rosszul szellőztethető szobáját ismer­tem. Egy asztal és egy ágy volt a szobában — semmi más. A fogvatartóim? Tudják, a beszél­getésből sokat megtud az em­ber és beszélgettünk, sőt politi­kai vitákat is folytattunk. Ügy sejtem: jó házból való fiatalem­berek voltak, az arcukat soha nem láttam: mindig csuklyát vi­seltek. Könyveket kértem és kaptam, főként bűnügyi törté­neteket, megértik, ugye, hogy nem volt kedvem jobb irodal­mi művekkel foglalkozni... Ké­sőbb hanglemezeket kértem. Le­mezjátszót hoztak és klasszikus zenét hallgathattam. Ha cigaret­ta kellett és az bizony nagyon sok kellett, kaptam. Bármit akartam, egy cédulára kellett felírnom kívánságaimat... Amikor a park mentén húzó­dó úton megtalálták a sebesült rendőrtisztet, néhány röpcédu­lát is felvettek a földről. Három ellenálló szervezet röpiratairól volt szó: az Alianca Libertador Nációnál, az Operacao Joaqim Camara és a Commando Juarez Guimares aláírás állt a brazil diktatúrát elítélő kiáltványokon. A gerillák ezután több, újsá­gok útján a hatóságokhoz eljut­tatott levélben közölték: Buche- rért politikai foglyok szabadon- bocsátását követelik. December 9-én aztán maga a nagykövet írt francia nyelven egy levelet a kormányhoz. A levél Rio de Ja­neiro Tijuca nevű külvárosának egyik templomában, az egyik pádon hevert — a svájci dip­lomata felkérte a hatóságokat, teljesítsék a féltételeket. (A sváj­ci kormány ekkor már diplomá. ciai úton és különmegbízott út­ján ugyanerre kérte a brazil ha­tóságokat). De a hivatalos Bra­zília előbb más feleletet adott. Bejelentették: megkezdődött az ország történetének legszélesebb körű nyomozása: hamarosan 20 000 rendőr, katona, és tábori csendőr kutatta Bucher nyomait. A brazil kormány kérte az OAS, az Amerikai Államok Szervezete összehívását és híre járt, hogy az amerikai FBI-től kívánnak nyomozókat „kölcsönkérni”. Közben több újabb üzenet ér­kezett Bucher elrablóitól — a lé­nyeg ezekben az írásokban ez volt: a szabadonbocsátás első feltétele az országos hajsza meg­szüntetése. Ha ez megtörténik, közük majd, ki az a 70 politikai fogoly, akinek szabadonbocsá- tása fejében elengedik a svájci diplomatát. Negyven nappal később tör­tént meg a szabadonbocsátás — a brazil hatóságok sokáig töp­rengtek. (Közben Algírban nyi­latkozott egy volt brazil politikai fogoly, Apolonip de Carvalho, annak a negyven embernek egyi­ke, akiket az elrabolt Holleben nyugatnémet nagykövetért cse­rébe engedett szabadon Brazília: „Véleményem szerint a brazil

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents