Békés Megyei Népújság, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-20 / 144. szám

Till:.

•aT,

*

V

'S1

6.

&*

*

l?y látja a Hetet komugTi^oronlt. Pálfy iőzsef:

„Ami megérdemli, hogy kinyomtassák...”

Tüntetés Stuttgartban

A hét legérdekesebb eseménye kétségkívül az volt, hogy a tekintélyes amerikai, napilap, a New York Times megkezdte, majd bírói döntésre felfüggesztette olyan titkos dokumentumok közlését, amelyek leleplezik, hogyan készítette elő hét évvel ezelőtt a Johnson-kor- mányzat a vietnami agressziót, milyen eszközökkel állította az amerikai törvényhozást kész tények, — de így is mondhatjuk: meghamisított tények elé...

A New York Times nagy lap. Nemcsak példányszáma miatt, hanem nemzetközi tekintélye miatt is. Szerte a világon olvassák és idézik. Amerikában főleg az értelmiség kíséri figyelemmel, de a széles tömegekhez már nem jut el többmilliós példányszáma ellenére sem. A mostani botrány méreteit éppen az magyarázza, hogy az Egyesült Államok nemzetközi tekintélyén esik csorba, az amerikai kormányzat tekintélye világszerte csorbát szenved.

Belpolitikáiig talán még a 'íixon-kormányzatnak javára is 'álhatnék, illetve az elnökjelölt-, cént fellépni szándékozó elnöknek a malmára hajtaná a vizet, hogy most napvilágra kerül: a demokrata párti elnök, Lyndon Johnson és demokrata párti tanácsadói agyalták ki a „tonkini incidenst” amely 1964 nyarán ürügyet szolgáltatott a VDK elleni támadásra. A republikánus Nixon megtehetné, hogy mossa a kezét és modern Pilátusként a vietnami háború egész ódiumát elődjére hárítsa, ugyanakkor pedig 1972-es demokrata párti el- enfelét azzal diszkreditálja, hogy azt mondja róla, íme, a háborút elindító párt embere... Ha a Nixon-kormányzat berkeiben most mégis akkora a felzúdulás a New York Times hasábjain megjelent titkos dokumentumok láttán, akkor ez nyilvánvalóan azért van, mert felmérik a közlés nemzetközi hatását. Az alighanem nagyobb is lesz, mint az Egyesült Államokon belüli visszhang.

Bármilyen furcsának hat, az amerikai közvélemény tekintélyes része, a Nixon által annyiszor emlegetett „csöndes többség”, mindmáig valóban hajlandó volt vagy kézlegyintéssel elintézni a vietnami háború ügyét vagy éppenséggel elhinni az elnöknek, hogy az USA határaitól sokezer mérföldre valóban Amerika érdekeit védik meg az igazságos ügyért harcoló katonák. Ennek a „csöndes többségnek” a soraiban milliók vannak, akik szinte naivnak tűnő módon az Egyesült Államok messiási küldetését vallják, s akik el is várják kormányuktól, hogy a gondviselés küldöttéhez méltóan járjon el a határokon belül és kívül. A vietnami háborút előkészítő tudatos félrevezetés, ami most a New York Times által kijzölt dokumentumokból kiviláglik, sok amerikai polgár szemét nyithatja fel.

De ne higyjük, hogy a New York Times is csak valamilyen magasa bbrendű elhivatottságból tette közzé a titkos okmányokat. (A lap fejlécén ott áll a régi- régi jelszó, amely szerint hasábjain minden megtalálható, ami csak megérdemli, hogy kinyomtassák...) A lap kiadója és szerkesztői mögött az amerikai mo- nopóltőkének az a szárnya tűnik fel, melynek érdeke lenne a vietnami háború befejezése, továbbá a demokrata pártnak az a frakciója, amely szintén szorgalmazza a vietnami kátyúból való kikászálódást. Az előbbieknek üzleti, az utóbbiaknak politikai érdekeik fűződnek ehhez. Emlékezzünk csak Clark Clifford volt hadügyminiszter minapi kijelentéseire, amelyekkel el akarta érni, hogy á republikánus Nixon kormánya már most szabjon időhatárt az amerikai csapatok kivonására Vietnamból. Clifford, aki Johnson idejében állt a Pentagon élén, egyszeriben tudja már, mit is kellene tenni. Tudja, mert 1972-ben

jön az elnökválasztás, a demokrata párt jelöltjének jót tesz, ha a vietnami háború ellen lép fel.

Az Egyesült Államokban a héten magasrangú nyugatnémet

vendég járt, Willy Brandt kancellár. Nixon elnök is fogadta. Brandtnak nem volt egy rossz szava sem az USA vietnami politikájáról, sőt, bonyolult fogalmazású mondatokban értésre adta, hogy az NSZK-nak e téren nincs ellenvetése. A kancellár fő gondja az volt, hogy az amerikaiak jóindulatát biztosítsa a maga és kormánya számára egyrészt a „keleti politikájában”, másrészt a NATO- ban, aztán pedig a fontos nyugat-berlini tárgyalásokon. S végül az USA és a Közös Piac viszonyáról is tárgyalt amerikai vendéglátóival.

Brandt New Yorkban elment az ENSZ üvegpalotájába is. U Thant főtitkárral tárgyalt, minden valószínűség szerint arról, hogy az NSZK anyagilag hozzájárul a világszervezet kölönböző programjainak költségeihez, de cserébe azt kéri, hogy — egyelőre ne tűzzék napirendre a németek ENSZ-beli képviseletének kérdését... Köztudomású, hogy az NSZK nem tagja a világszervezetnek, az NDK sem. Bonnban mindeddig hallani sem akartak arról, hogy a két német állam képviselői egyszerre vonuljanak be a világszervezetbe. Ügy tekintették volna ezt, mint az NDK nemzetközi elismerésének betetőzését. S Inkább maguk is lemondtak az ENSZ-tagságról—

A két német állam ENSZ-beli képviseletének kérdése az NDK teljes, nemzetközi jogi elismerésének követelésével, az Elba partján levő két állam közti viszony rendezésének igényével együtt természetszerűleg hangot kapott az NDK kommunistáinak kongresszusán. A Német Szocialista Egységpárt küldöttei Berlinben meghallgatták a szocializmus építésének eredményeiről szóló referátumot, megvitatták a német munkás-paraszt állam új ötéves tervének irányelveit A proletár nemzetköziség egyszerre nyilvánult meg a kongresszus szónoki emelvényéről a testvérpártok küldöttei részéről elhangzott mondatokban és abban a fogadtatásban, amelyben a kongresszus Leonyid Brezsnyevet, Kádár Jánost és a többi testvérpárt vezetőit részesítette.

A berlini pártkongresszus alkalmat szolgáltatott arra, hogy a Varsói Szerződés országainak pártvezetői ismét megnyilatkozzanak az európai béke és biztonság, a földrész népeinek együttműködése, a haderők csökkentése ügyében. Mindezek a kérdések — e sorok írója személyes tapasztalatból is állíthatja — rendkívüli érdeklődést keltettek Európa nyugati felében. A lisszaboni NATO-ülésen a sajtókonferenciák termében tucatnyi kérdésből hallottam kicsendülni a sürgetést: Európa érdekében történne, ha minél előbb megkísérelnék a földrész problémáinak megoldását.

A héten 19 ezer fiatal vonult végig Stuttgart utcáin és tiltakozott az egyetemi rendszer ellen

(Telefotó—ADN—MTI—KS)

Erich Honeckert választották ismét az NSZEP KB első titkárának

Befejezte tanácskozását az NSZEP VIII. kongresszusa

Berlin

A Német Szocialista Egységpárt VIII. kongresszusa az ötéves terv irányelveiről szóló vita folytatásával szombaton délelőtt ötödik és egyben utolsó napi tanácskozásaival véget ért.

A napirend szerint szombaton zárt ülésen került sor az új Központi Bizottság megválasztására. a Központi Bizottság alakuló ülésére, majd a délutáni órákban a Központi Bizottság plső titkárának zárszavára.

Este az NSZEP Központi Bizottsága fogadást adott, amelyen jelen voltak a kongreszszuson részt vett vendégküldöttségek.

Erich Honeckemek, az NSZEP Központi Bizottsága újból megválasztott első titkárának zárszavával. fejeződött be szombaton délután Berlinben a Német Szocialista Egységpárt VIII. kongresszusa.

Erich Honecker jelentést tett a kongresszusnak a Központi Bizottság alakuló üléséről, a párt elnökének, a Politikai Bizottság tagjainak és póttagjainak a megválasztásáról.

Érdemeinek elismeréséül Walter Ulbrichtot a párt elnökévé választották.

A Politikai Bizottság 16 tagja: Erich Honecker, Walter

Ulbricht, Willi Stoph, Friedrich Ebert, Gerhard Grüneberg, Kurt Hager, Günter Mittag, Erich Mückenberger, Alfred Neumann, Albert Norden, Horst Sindermann, Paul Vemer, Herbert Wamke, Hermann Axen, Werner Lamberz, Werner Kro- likowski.

A Központi Revíziós Bizottság elnöke: Erich Mückenberg.

Kongresszusi pillanatok

Kiküldött munkatársunk telefonj elöntése Berlinből

Szombaton utoljára vonultak végig a kongresszus küldötteit vivő színes Ikarusz autóbuszkaravánok Berlin utcáin. A Werner Seelenbinder csarnokban befejeződött a Német Szocialista Egységpárt VIII. kongresz- szusa. Mindaz, ami a kongresz- szug napirendjén szerepelt — Erich Honecker beszámolója, az ötéves terv irányelvei, az ötnapos tanácskozás minden lényegi része — a világsajtó vezető helyein kapott helyet. A hírügynökségek beszámoltak a határozatokról is és részletesen tudósítottak a felszólalásokról. A helyszínen ülő krónikás számára csak az a feladat maradt, hogy néhány apróságot, jellemző mondatot mondjon eL

A hatalmas csarnokban, amelyet az antifasiszta ellenállás harcosáról, a nácik által kivég- j zett Werner Seelenbinder-ről) neveztek el, gyakran lehettünk

Születésnap a világűrben

Viktor Padta jev kísérletező

mérnök' szombaton ünnepelte 38. születésnapját a Szaljut or-* bitális űrállomás fedélzetén. j A képernyő közepén megjelent az ünnepelt. „Belebegett’5 a fülkébe, leült a karosszékbe. A háttérben látható volt azün-| népi asztal, kozmikus eledelekkel megrakva: túróval ég gyümölcslével töltött tubusok, bor-5 júhús, cukrozott gyümölcsöt, aszalt szilvát tartalmozó kon- zervek voltak az asztalon.

Andrijan Nyikolajev a rokonoknak, az űrhajós barátoknak,

a kísértet vezetőinek üdvözletét tolmácsolta a Földről.

„Amíg én a kísérleteket végeztem, a barátaim behozták a munkaszobába és megtérítették az ebédlőasztalt — mondotta Pacajev — Vlagyiszlav Volkov egy hagymával, Georgij Dobro- volszkij pedig egy citrommal ajándékozott meg. Még a Földről hozták az ajándékokat és titokban tartották, hogy meglepetés legyen.”

Az összeköttetés végéhez ért. A személyzet, miután befejezte az ünnepi. villásreggelit, folytatta a kísérleteket.

tanúi ünnepélyes jeleneteknek éppúgy, mint derű« mozzana- toknak. & néha nemcsak a teremben. Viharos taps köszöntötte például a jelenetet, amikor az ebédelni induló küldötteket két — a csarnok felett mélyrepülésben elhúzó — szovjet szuper-repülőgép köszöntötte, a Moszkvába visszainduló TU—144-es és a W—12-es óriási helikopter pilótái.

Érdekes volt elnézni azt is, milyen szorgalmasan jegyzeteltek a kongresszuson megjelent küldöttek, hogy otthon minél pontosabban beszámolhassanak munkatársaiknak az elhangzottakról. Ebben különösen a fiatalok jeleskedtek. Nem csoda. Tudták, elsősorban róluk, az ő jövőjükről van szó. A kongresz- szust egyébként akár a fiatalok tanácskozásának is nevezhetjük bátran, hiszen ■ a küldötteknek majdnem 20 százaléka 30 éven aluli, további 24 százalékuk pedig 35 és 40 év közötti volt. Ha már a statisztikánál tartunk, hadd mondjuk még el, hogy a küldöttek között 659 nő ült. A nők gondját meg a vezetők gondját fogta össze egyik derűt fakasztó mondatában Erich Honecker. A párt első titkára az „Ezer apró cikk” elnevezésű üzletekre utalva arról szólott, hogy miként ezek nélkül nem lehet megfelelő ellátás, éppúgy minden vezetőnek legfontosabb megérteni, hogy munkájuk „ezer apró, mindennapi gondot” is jelent, ezeknek a gyakran kicsinek tűnő gondoknak leküzdésével is segíteni kell a dolgozókat.

A Brandenburgi Acélmű képviselője a referátum vitájában azonnal reagált is Honecker megjegyzésére és elmondta, valóiban az egyik legfőbb feladat a dolgozók kisebb-nagyóbb problémáival való törődés. Egy ilyen aprónak látszó, de lényeges kérdésről és annak megoldásáról beszélt egy halle-újvá- rosi elárusítónő, aki "felszólalásában példaképpen hozta fel, hogy megfelelő intézkedésekkel sikerült egy náluk meghonosodott közmondást hatályon kívül helyezni. „Új város — régi kenyér” — mondogatták kezdetben az új település lakói. Ma tnár azonban ezt a mondatot szánté elfelejtették. A város valamennyi üzletébe naponta háromszor érkezik friss kenyér.

A vezetők feladata persze nemcsak ezeknek a kis gondoknak orvoslása, hanem egyéb, különböző nagyságrendű kérdések megoldása is. A jó vezetői munka ezenkívül elképzelhetetlen akkor, ha a dolgozók nem értik meg azt, amit mondanak neki „föntről”. A rostocki terület pártbizottságának első titkára a ködösítés szép példájaként elmesélte: nemrégiben olvasott egy doktori disz- szertációt a tengeri hajózásról. Ebben az állt, hogy korunkban a hajó mór nemcsak szállító- eszköz, hanem egy egész társadalmi rendszert is kifejez. „Ha tehát ott álltok elvtársak a wamemiindei kikötőben” — mondta a küldöttek nagy derültsége közben — „és látjátok, hogy a Brandenburg nevű hajó befutott, akkor nem egy hajó jön, hanem egy Brandenburg nevű társadalmi rendszer próbál kikötni”.

Rövid, jellemző pillanatok, ígérte a bevezető, de ha az ember most áttekinti jegyzetelt, látja: nagyon is lényeges dolgot mondatnak ezek az apróságok.

*