Békés Megyei Népújság, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-19 / 143. szám

FiataSok a külföldi építőtáborokban Az idén mintegy 600 buda­pesti egyetemi, főiskolai hallga­tó vesz részt különböző nem­zetközi építőtáborok munkájá­ban, határainkon túl. Mintegy száz leendő mérnök utazik a következő hetekben a Leningra­ds Kalinyin Műszaki Főiskola, a Kaunaszi, Tallim Műszaki Fő­iskola, a Kijevi Építészmérnöki Egyetem, a Moszkvai Energeti­kai Intézet mellett tevékenyke­dő táborokba. A Bánki Donát Műszaki Főiskoláról a Harkovi Közgazdasági Műszaki Főiskola, a Felsőfokú Külkeresedelmi Szakiskolából pedig a Moszkvai Plehanov Közgazdasági Iskola nyári építőtelepeire mennek a hallgatók. Csaknem százan utaznak hasonló céllal Csehszlo­vákiába, az NDK-ba, Lengyel- országba, Jugoszláviába, vala­mint Hollandiába, Belgiumba, az NSZK-ba, az Egyesült Arab Köztársaságba és Angliába. Az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem három karáról csak­nem 130-a.n a moszkvai és a Le- ningrádi Állami Egyetem hall­gatóival cserélnek. Ugyaninnen többen vesznek majd részt a j szófiai, berlini, varsói és belg­rádi építőtáborok munkájá­ban. A külföldről érkező ,.cse- remunkasok” a Veszprémi Épí­tőipari Vállalatnál, a lányok a Veszprémi Állami Gazdaságban segítenek majd. Az idén is megszervezik a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatói számára az NDK-ban való munkavállalás lehetőségét. Körülbelül 200 fiatalt alkalmaz­nak egy-egy ottani vegyi-, illet­ve hajógyárban, ahol a legújabb ismeretekkel gazdagíthatják szakmai tapasztalataikat, s egy­úttal német nyelvtudásukat is bővíthetik. Finnországban és Franciaországban ugyancsak töb­ben végeznek majd termelési gyakorlatot. Hetven leendő or­vos pedig hasonló céllal utazik Moszkvába, Varsóba, Jénába, Belgrádba és Berlinbe, ahol egy hónapig tanulmányozzák a kül­földi kollégák gyógyítási mód­szereit. Mekiám nélkisS a réklőws/sr&i (EGY PÉLDA.) A XIX. szá­zad végén, Angliában, a divat változása miatt a szalmakalap- gyárak válságba kerültek. A jobb sorsra érdemes kalapgyá­rosok a walesi herceghez for­dultak segítségért, aki legköze-' lebb szalmakalappal a fején jelent meg a nyilvánosság előtt, és ezzel újra divatba hozta azt... E közismert történetet csak ízelítőként mondtuk el, s ahhoz a témához szeretnénk kedvet csinálni az olvasónak, amiről most szó lesz. Nevezetesen: a reklámról írunk, reklám nél­kül.. Tesszük ezt a jó ügyhöz méltó buzgalommal, tréfás-ko- moilyan és kicsit csipkelődve. (VAN. VAGY NINCS?) A rek­lám a kapitalizmus és a meg­növekedett árutermelés szülöt­te, s mint komoly közgazdasági tényező, nagyobb jelentőséget j csak a kapitalizmus kialakulá­sával szerzett. Szerepe az úgy­nevezett fogyasztói társadal­makban ma már szinte nélkü­lözhetetlen. Ezt a tényt egyéb­ként az egyes országokban a reklámra fordított és évről év­re növekvő, elképesztően nagy pénzösszegek is bizonyítják. Nem szeretnénk hosszas múlt- idézéssel untatni az olvasót, s ezért csak megemlítjük, hogy hosszú éveken át dúlt a vita a szocialista országok szakembe­rei között arról, hogy van-e lét- jogosultsága a reklámnak a szó-' cialista társadalomban? A reklám szerepe,, fiélye tár­sadalmunkban ma már többé- kevésbé tisztázott, ám — s ez a dolog másik oldala — még gyerekcipőben jár. Figyelemre­méltó az a definíció, amelyet dr. Hoffmann Istvánné és Buzá- si János könyvében olvasha­tunk. ,,A szocialista reklám léc- főbb célkitűzése az értékesítés fokozása, a jövedelmező gazdál­kodás elősegítése, végső soron a vállalati nyereségtömeg növelé­se. A szocialista reklám nem választható el legfontosabb tár­sadalmi célkitűzéseinktől, igy alapvető céljai mellett feladata a fogyasztók széles körű tájé­koztatása, felvilágosítása, a fo­gyasztói kereslet optimális ha­tárokon belüli befolyásolása, az áru forgási sebességének növe­lését előmozdítva a népgazda­ság egyes- ágaiban a költségek csökkentése. A szocialista rek­lám mértéktartó, igazmondó, a jó értelemben vett közízlés ki­alakításának eiősegítöje és nem pazarló.” Az elv tehát tiszta, világos és jó. A kivitelezés gyakran még sántít. Hogy miért? Mindenekelőtt azt kell világo­san látni, hogy a reklámtevé­kenység önmagában nem ítélhe­tő meg, hanem csak a körül­mények együttes ismeretében tehető mérlegre. Aligha szorul bizonyításra, hogy mondjuk egy minden hájjal megkent amerikai üzletember nagyobb csinnadrattát tud csapni egy- egy terméknek, mint mondjuk egy magyar szakember. De ez még nem válasz arra. hogy itt nálunk hogyan csináljunk jó, ízléses és hatásos árupropa­gandát. Reklámozni akkor lehet, aki­kor kell, ha van rmt. Az árubő- j ség, a választási 'ehetőségek sok száz variánsa készteti arra a vásárlót és az eladót, hogy „vigyázó szemét” a reklámra vesse. (Persze, az is előfordul, hogy a figyelemfelkeltés túl jól sikerül. Nem egy példát lehetne arra mondani, hogv éppen a reklámhadjárat tetőfokán tűnik el az a bizonyos árú az üzletek­ből. Gondoljunk csak néhány új mosóporfajtára, egyes televízió típusokra, vagy a férfiingekre.) (A vásárló védtelen.) A sokféle áru, s a naponta ránkzúduló hirdetés-tömeg jog­gal keltheti azt az 'érzést a vá­sárlóban, hogy védtelen és ki­szolgáltatott. Való igaz, hogy nehéz eligazodni a szinte he­tenként megjelenő új, a koráb­binál korszerűbb termékek kö­zött. Ha már választani kell, ak­kor az ember rendezi masában a hirdetések keltette benyomó­sokat, hozzáadja ehhez a saját és az ismerőseitől szerzett ta­pasztalatokat, de nem hagyha­tók figyelmen kívül az üzletben kapott közvetlenül a vásárlást megelőző impulzusok sem. (Amerikai felmérések .szerint a háziasszony bevásárlásának 70 százalékát azalatt a 27 perc alatt dönti el. mialatt az üzlet­ben tartózkodik.) Vitathatatlan, hogy egyre nő nálunk is a vásárlási szokásokat befolyásoló reklámhatás. Gon­doljunk csak a Superfilt szipká­ra, vagy a szinte hetenként új meg új cikkeket produkáló mo­sószergyártásra. A hatásosságra kellő bizonyíték, hogy például a TV Mintaboltban, vagy a Népszabadság „Vegyem ? Ne vegyem?” rovatában, vagy a Nagyító című teszt-lapban jó­nak minősített termékek forgal­ma ugrásszerűen megnőtt. Azt az árut viszont, amelyet lepon­toztak. kevésbé keresték. Ilyen volt például a 200-as típusú, 52 literes lengőlapátos mosógép. A gyártó vállalat előbb helyreiga­zítást kért a laptól, aztán pedig konstrukciós változtatást haj­tott végre a joggal elmarasztalt típuson. (A SAJTÓ: A REKLÁM GYORSAN MOZGÓ ALAKU­LATA.) Bár nálunk erre vo­natkozó pontos felmérés még nem készült, de az bizonyos, hogy a vállalatok a reklámesz­közök közül a sajtót tekintik el­sődlegesnek, s erre költenek legtöbbet. A magyar napilapok jelenlegi terjedelmének 9—12 százaléka hirdetés és reklám, a hetilapokban 5—10 százalék közötti az arány. Ez lényegesen meghaladja a korábbi évekét. A sajtót a reklám gyorsan moz­gó alakulatának szokták nevez­ni, s nem alaptalanul Persze — s ez Vnég általános kortünet — a saitópropaganda és a tipogra- fizálás színvonalas, hatáskeltő volta egyes esetektől eltekintve nem túl maaa.s. Roíssz példákat akár a Népújságból is vehet­nénk, de említsünk talán né­hány jót. Ilyenek többek között az Univerzál. a Centrum vagy a mezőkovácsházi ÁFÉSZ fize­tett sajtóközleményei. (Itt je­gyezzük meg, hogy egy-egy jó név. akár fantázianév, akár rö­vidítés rengeteget lendít a ha­tásosságon. Mennyivel jobban hangzik például — legalábbis témánk szemszögéből vizsgálva — az, hogy UNIVERZÁL,. mint az, hogy Békés megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat. Ha­sonló meggondolásokból szüle­tett a Sárréti ÁFÉSZ elneve­zés is.) Mindenféle összegezés he­lyett, befejezésül állapítsuk meg, hogy — szerencsére — már túl vagyunk a „Cipőt a ci­pőboltból !” típusú reklámok korszakán. Sok üzemnél, válla­latnál rájöttek már arra, hogy egy-egy jó reklámversike, jól megválasztott név. szellemes rajz. vagy fényreklám milyen lendítő erő az üzleti életben Persze, jegyezhetnék meg szkeptikusok, semmi sem új a Nap alatt. Az egyik legrégibb fennmaradt felirattal, amelyet egy Pompejben kiásott ház fa­lán találtak, ma sem vallana szégyent az ókori kereskedő. A 2000 éves reklám így hangzik: ,;Vándor, haladj innét a tizen­kettedik toronyig, ott Sarinus- nak borkimérése van. Látogas­sad meg. Üdv veled.” B. I. 3 1971. JÚNIUS 19. Séta az MTRÍSZ körül Mi történt? 0 Tavaly aratáskor tehát mély­pontra jutottunk, a mezőgazda- sági gépalkatrész-ellátásban sú­lyos helyzet alakult ki. _ Ez már nem csupán a terme­lőszövetkezetek, vagy állami gazdaságok, s nem, is csak ■ a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium gondja volt. Poli­tikai kérdéssé nőtt, s az állam­hatalom mozdult meg. Kor­mányhatározatok sora született, foglalkoztak az üggyel az ösz- szes illetékesek. Jelentős lépés volt, hogy a probléma feltárására, majd megoldására tárcaközi bizottság alakult, amelyben részt vett — a Mezőgazdasági és Élelmezés­ügyi Minisztérium vezetésével — az Országos Tervhivatal a Ne­hézipari Minisztérium, a Kohó- és Gépipari Ministerium, va­lamint a Külkereskedelmi Mi­nisztérium. A baráti országokkal mű raszter: szinten folytak meg­beszélések. Az ügyet mindenki magáévá tette. Külön öröm volt, hogy sikeres tárgyalásokat foly­tattak a legnagyobb külföldi szállítónkkal, a Szovjetunióval. A tehergépkocsikról és gu­mikról (az úgynevezett műszaki cikkekről) most nem beszélve, az alkatrészek három fő cso­portba sorolhatók. Első a hazai gyártású gének szükséglete, második a külföldi gépek Ígé­rve, a harmadig csoportba (le­dig az úgynevezett kifutott — már régen nem gvártott — gé­pek alkatrészei tartoznak. Az első két csoportban számottevő javulás következett be, a MÉM-nek mégis be kellett lát­nia, hogy elsősorban a saiát erejére támaszkodhat. Az élel­miszergazdaságnak ebből a szempontból két támasza van. Az egyik a mezőgazdaság ellá­tásával foglalkozó kereskedelmi jellegű AGROTRÖSZT, a mások a hajdani gépállomásokból ki­alakult, számottevő műszaki ka­pacitással rendelkező MEZŐ­GÉP Tröszt. A két hálózatot né­mileg átszervezték és a ME­ZŐGÉP vállalatai fő feladatul kapták, hogv „dolgozzanak be” az alkatrészellátásba. Nekik kel] legyártaniuk a külföldről be nem szerezhető, a kifutott gép­típusokhoz szükséges, valamint a saját gyártmányaikhoz nélkü­lözhetetlen alkatrészeket. Ezzel az intézkedéssel a pótalkatrész- ellátás fiö százaléka az élelmi­szergazdaságon belülre került. A fennmaradó problémákból egyet feltétlenül meg kell em­líteni. Ez pedig az, hogy az élelmiszergazdaság bárhogy igyekszik, legfeljebb esztergá- lásra, kovácsolásra, s szerelés­re képes. Alapanyagot ném tud előállítani. Rögtön bele is ütkö­zött tehát az öntvényproblémá­ba. A KGM vállalatai csupán Több éves gyakorlattal rendelkező, mérlegképes főkönyvelőt keresünk Jelentkezéseket részletes önéletrajzzal a békés­csabai hirdetőbe, „Sürgős” jeligére kérjük. 273140 azt vállalták, hogy a negyedik ötéves tervben evenként annyi öntvényt adnak a mezőgazda­ságnak, amennyit 1970-ben, ami már akkor is kevés volt! A kényszerhelyzetbe került ME­ZŐGÉP végül is csak Jugoszlár- viában és Ausztriában talált vállalkozó öntödéket. Ezek el­készítik a szükséges darabokat: dollárért, a hazai arnak körül­belül a négyszereséért. A tröszt ezt a többletet most még nem hárítja át a fogyasztóra, hanem maga gazdálkodja ki a vesztesé­get. de kérdés, hogy meddig képes erre. Előrehaladás tapasztalható mindezek ellenére. „Házon be­lül” az idén kétezer alkatrész­típus gyártása kezdődött meg. A kereskedelembe az első fél­évben másfélszer annyi gépal­katrész és közel kétszer annyi műszaki áru került, illetve ke­rül. mint tavaly az azonos idő­szakban. A készletek tehát nö­vekednek, a választék bővül. A mai helyzet — erről még részletesebben is szó lesz — nem olyan súlyos, mint a tava-* lyt volt, mégis le kell írni a ki­fejezést : hol az ágazati felelős­ség? A szocialista tervgazdálko­dás egyik sarkalatos tétele ez, amin a gazdasági reform sem változtatott! Azt jelenti, hogy a kenyérért a mezőgazdaság, a traktorért a gépipar, a gumiért a nehézipar, a szállításért a Közlekedés- és Postaügyi Mi­nisztérium a felelős. Divatos dolog napjainkban azzal vádolni a mezőgazdaságot: nem a búzával törődnek, hanem kiegészítő üzemágukban „csata­hajót” akarnak gyártani. Fur­csa módon most a kényszer szorítja rá az élelmiszergazda­ságot, hogy más iparteriiletek feladatait végezze el. Ez azon­ban a végtelenségig nem tartha­tó. Alkatrészigény lesz húsz év múlva is, de elképzelhetetlen, hogy hosszabb távon is átme-- neti intézkedések tartsák úgy ahogy a frontot. Földeáki Béla (Folytatjuk) 4 Gyulai Építőipari Vállalat Gyula, Hajnal u. 3 szám pályázatot hirdet, TITKÁRNŐI betöltésére. munkakör Feltétel: gyors és gép­írói képesítés, valamint érettségi. Jelentkezés a vállalat személyzeti előadójánál. 109466 Eladó 1 darab üzemképes állapotban levő érintésvédelmi és mérési jegyzőkönyvvel ellátott, szeíénes egyenirányitású vilSanvItegesztö Érdeklődni a vállalat telephelyén, Jókai út 14 sz. alatt. BÉKÉS MEGYEI TEMETKEZÉSI VÁLL. x METTLAKIL A Műszaki Anyag és Gép­kereskedelmi Vállalat burkolólap négy színben, június 22-én (kedden) Békéscsabán a MÉH Vál­FALICSEMPE lalat. Sallai u. 6. sz alatt gépek, motorok, műsze­rek, muhelvberendezések öt színben, stb. 5% engedménnyel kapható becslését illetve a NAGYSZÉNÁSI ÁFÉSZ lebonyolítását végzi TÜZÉP-telepén. x 201480

Next

/
Thumbnails
Contents