Békés Megyei Népújság, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-13 / 138. szám
TA Rtf A H 4 S 4 ft 0 Ti Humorszolgálait Újságíróink a fegyveres erők védelme alatt Nem lesz bunda — Jöhetnek a színészek ! Rossz arcmemória — ön nem ismer meg? Én vagyok a kis Jack, aki hét évvel ezelőtt itt lakott önnél...! (A Polish Weekly-ből) i Az egyik 'Párizsi külvárosban i egy koldus megszólít egy járó- ; kelőt: : — Alázatosan kérek aíamizs: nát! I — Sajnálom, de semmim ; sincs! « — Dolgozz, te lusta! — mel5 tatlankodoti a koldus —. ha pe- : dig üres a zsebed, ne csaea* rogj! I * » * : Kissné így (szói a férjéhez: ; — Nézd, hogy ömlik odakinn ■ az eső ... * Kiss úr, aki újságot olvas, á anélkül válaszol, hogy felemelné ; fejét az újságból: * — Ahogy óhajtod, drágám: ■ * * * * A fiatal skót megszökött ha■ zulról. : — Azonnal gyere haza! — ; üzeni neki a dühös apa. — De * ha hazajössz, előre értesíts, mert ■ addig is kiadtuk a szobádat. . A fizikatanár kérdez: — Milan, hol van különbség a villám és a villamosság között? — A fizetésben, kérem. * * * Körösi ür hajnalban jön haza. Csendesen leveti a cipőjét, levetkőzik. Mikor már csak ingben van, lever valamit a kezé- vel az asztalról. A felesége rögtön felébred. Milcor megpillantja, elcsodálkozik: — Miért kelsz fel olyan korán, hiszen csak fél öt van! — Igazad van — mond ja Körösi úr —, még egy kicsit visz- szafekszem. — És nyugodtan bemászik á dunyha alá. \ * * * —Hogy van ez?! — mérgelődik a papa. — Miért hozol haza mindig ilyen rossz jegyeket?! — Azért, mert a tanító összetéveszt Huszár Péterrel. — Igen ? És milyen jegyei vannak a Huszár Péternek? — Ne is kérdezd! Még rosz- szabbak. mint nekem! * * * A fér.f jégkorong-mérkőzést néz a tv-ben. Egyszer csak a legizgalmasabb pillanatban megjelenik felesége és bekapcsolja a porszívót. — Ugyan kérlek! — kiált fel a férj. — Mit akarsz most csinálni?! — Egy kicsit kitakarítom a pályát. * *■* A járda közelében az úttesten egy hölgy fetkszik. Egy járókelő odaugrik és talpra segíts: — Mi történt önnel? — Velem? Egyáltalán semmi t —- válaszol a dáma —, de rög- 5 tön ideérkezik'a férjem gépko- j csivai és neki tartom fenn a ■ helyet a parkolásra. * * * 2 » A diák nehéz matematikai ; egyenletet oldott meg. A tanár ■ kedvtelve figyelte a megoldás I módját és végül gyanakodva ! megkérdezte: — Kitűnő! És egyedül dolgi ta ki ezt a példát? — Nem. Két ismeretlennel. Hogy rohan az idő? Meg jól emlékszünk a tavalyi . színpompás békéscsabai SZUR-ra, amely méreteiben és a látványosságban is felvette a versenyt a budapestivel. Arra viszont én emlékszem jól, hogy azon a mérkőzésen Szoboszlai Sanyi Jászai-díjas létére úgy felkent a pályán, hogy csillagokat — nem, az eg- I rieket — láttam olyan közelről, mint most a Szojuz legénysége Az is élénken él bennem, hogy az a dög birka, amit mint keresztes vitéz vezettem a pályán körbe-körbe, semmiesetre sem akart arra menni, amerre én. Ebből aztán különféle bonyodalmak származtak. A kezemet — mert csak úgy vékony cukorspárgával volt megkötve az a rusnya jószág — már alig éreztem,' mert a bőrt mind ledörzsölte a madzag. . Aztán élénk derültség közepette vonszolni kezdett a pálya zöld füve felé. majd lefeküdt a 16-os környékén, s az istennek sem akárt egy tapodtat sem tovább menni. Óriási sikerem volt ezzel a magánszámmal. Többen leestek a tribü-grről a nevetéstől. A színészek erre a fergeteges sikerre elsápadtak, és kényszeredetten mosolyogtak a közönség felé. Nem mondom, sikerük volt a női focistáknak is, dehát azoknak köny- nyű volt a forró nadrágban. Na, szóval így kezdődött ta valy. Hogy végződött? Siralmasan, Már ami a színészeket illeti. Pedig a felkészülésük mintaszerű volt. Az idei évadban is direkte olyan darabokat tűztek műsorra, amelyekben literszámra folyik a vér (II. Richard, Salemi boszorkányok.) Azért, 5 hogy száműzzék szívükből a fé- 5 leimet, és hozzászokjanak a kemény csatákhoz. Mert ez várható az idén is, június 27-én. Csak magunk között legyen mondva, megbízható információim vannak arról, hogy az idén véres visszavágót terveznek. Nem átallanak válogatott játékosokat is bevetni a mérkőzésre. Dégi Pistát, Fülpp Zsigát. meg a többieket már hónapokkal ezelőtt kioktatták az ellenünk alkalmazandó taktikára. Nem tudom, mibe került ez nekik? De jöhetnek nyugodtan, mi is ott leszünk. Bár olyanokat terjesztenek — nem tudom honnan vették —, hogy az újság- • írók nem értenek a focihoz. Valami példát is említettek Hofferral kapcsolatban. De hát a színészekre nem l<ell nagyon hallgatni. Különösen ilyen ügyben nem. Majd a pályán eldől. Mert mi nem bundázunk. Pedig hallottam, hogy már megkörnyékezték egy-egy játékosunkat. Valami bérleteket akartak adni, ha lefekszenetk. De meghiúsult a tervük. Mi azóta nem is járunk színházba, nehogy az legyen, hogy ... Szóval június 27-én több ezer szurkoló előtt kiderül, hogy a cselszövés, az ármány ellenünk mit sem ér. Végig — vagy ameddig bírjuk — becsületesen hajtunk és az eredmény nem is maradhat el. Ha ott leszünk — mert. olyan hírek is elterjedtek, hogy el akarják raboltatni ■ legjobb csatárainkat a mérkőzés idejére, és majd csak a mérkőzés után engedik el őket — győzni fogunk. Az emberrablás megakadályozására minden óvóintézkedést megtettünk. A meccsig a fegyveres erők — klubja — védelme alatt állunk. Odajárunk nap mint nap, ott töltjük az időnket, nehogy valóra váltsák a fenyegetőzésüket. — tő »* • * < »•**•**!»* GÖRDÜLÉKENY TÉVÉJÁTÉK Sok évvel ezelőtt New Yorkban laktam es volt égy koldusom. Kedves, szőke, jól öltözött fiatalember volt ez a koldus, aki üveges szemmel nézett a levegőbe, időnként megkopögtatta fehér botjával az aszfaltot és ezt mondta, elnyújtott, könyörgő hangon: — Kér-nek szé-pen sze-gény sze-ren-cséö ten miág-1 a - lan-na k eee-de-zem, ad-ja-nak né-hány kö-nyörü-le-tes cen-tet... Az. amerikai ember nem is siet, hanem rohan az utcán, ezer dolga van, rá sem hederített a szőke koldusra, hiába szimulálta remekül a vakokat, én tudtam, hogy olyan szeme van, mint a sólyomnak. De az üzlet nagyon rosszul ment. Csak totyogó öregasszonyok es magukat vonszoló aggastyánok hallgatták végiig a hosszú szövegét és adtak neki néhány centet. Megsajnáltam. Hiába volt álvak, én nagyobb testi hibának láttam azt, hogy koldul, mint azt, ha igazán vak lett volna. A koldust egy kicsit a magaménak tekintettem, mert pont a ház I előtt dolgozott, amelyben laktam) ^s mindennap váltottunk néhány szót. Egyre jobban megszerettem, mert zokszó nélkül vette nehéz sorsát és télen-nyáron, esőben, hóban, fagyban csak állt és mondta ezt a hosszú, rossz szöveget. Egy napon, amikor hosz. szú ideig figyeltem és láttam, hogy suhannak el előtte az emberek részvétlenül, oda se figyelve könyörgésére, így szóltam hozzá. — lyiost már tudom, mi a baj veled — kezdtem. A koldus unottan legyintett. És is tudom. Már ezerszer hallottam, hogy egészséges, ép fiatalember. miért nem megy dolgozni. Ez is munka, ha nem tudnád, mégpedig erős fizikum kell hozzá és vasszorgalom. Nekem ehhez van kedvem. Elvégre adok is valamit a pénzükért, nem? — Ugyan mit? — Mint a pap. Lelki vigaszt. Asért az öt céntért a legrondább /rátér is úgy érzi, hogy ő egy földrészéin angyal. Megkönnyebbül. Törleszti az adósságát az emberiseggel szemben, amit sehogyan sem lehet törleszteni, de ő azt hiszi, hogy most már nem baj ha rabolt is, ha tönkretett is valakit, mert adott a koldusnak, tehát szive van. — Érdekes , szempont. De én nem arra gondoltam. hogy erkölcsi prédikációt tartsak neked, csak közölni akarom veled, hogy rossz a szöveged. Hosszú és unalmas. — Tudom. Adjál jobbat. — Adok rs. Mától kezdve ezt fogod mondani: „It’s siring, Hm Elind!” (Tavasz van és vak vagyok). Angolul sokkal gyorsabban lehet kimondani ezt a szöveget, mint magyarul, alig tart egy másodpercig. A koldusnak nagyon tetszett az új szerep és már mondta is tárgyilagos hangon, ahogy kioktattam: Itspringimelind. És az emberek, akik eddig rá se hederitve elhaladtak előtte, hirtelen megtorpantak, eszükbe jutott, milyen szép látvány a tavasz, és milyen borzalmas lehet nem látni belőle semmit, hátráltak egy-két lépést és adtak. Alig suhant el ember a koldus előtt anélkül, hogy a zsebébe nyúlt volna. Én a másik oldalról t figyeltem az eseménye- > két és örömmel láttam., * hogy a szövegemnekI nagy sikere van', a kői- j dús egyre nyugpdtab- • ban. egyre szárazabban, ■ tehát egyre jobban: ..hozta” a szöveget és; ömlöttek az öt és tíz-; centesek a loalpjába. j Nagyon büszke voltam \ a sikeremre, és amikor; láttam, hogy másnap, * harmadnap is egyre j gyűlnek a pénzek biisz- : kén odamentem hozzá:: — Rosszkedvűnek lát- ; szót. : — Az is vagyok. — Miért? Nem• vált ■ be az új szöveg? — Dehogyis nem. • Sokkal többet keresek, ; mim azelőtt. — Nahát. Akkor, mi a ; baj? — Hogy mit mondok \ télen? : — Vitassák csak meg egymás között az ügyet». Királyhegyi Pál: Bűvös szavak KÉT KOROSZTÁLY A LEGSIMÁBB MEGOLDÁS
