Békés Megyei Népújság, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-13 / 138. szám

TA Rtf A H 4 S 4 ft 0 Ti Humorszolgálait Újságíróink a fegyveres erők védelme alatt Nem lesz bunda — Jöhetnek a színészek ! Rossz arcmemória — ön nem ismer meg? Én va­gyok a kis Jack, aki hét évvel ezelőtt itt lakott önnél...! (A Polish Weekly-ből) i Az egyik 'Párizsi külvárosban i egy koldus megszólít egy járó- ; kelőt: : — Alázatosan kérek aíamizs­: nát! I — Sajnálom, de semmim ; sincs! « — Dolgozz, te lusta! — mel­5 tatlankodoti a koldus —. ha pe- : dig üres a zsebed, ne csaea­* rogj! I * » * : Kissné így (szói a férjéhez: ; — Nézd, hogy ömlik odakinn ■ az eső ... * Kiss úr, aki újságot olvas, á anélkül válaszol, hogy felemelné ; fejét az újságból: * — Ahogy óhajtod, drágám: ■ * * * * A fiatal skót megszökött ha­■ zulról. : — Azonnal gyere haza! — ; üzeni neki a dühös apa. — De * ha hazajössz, előre értesíts, mert ■ addig is kiadtuk a szobádat. . A fizikatanár kérdez: — Milan, hol van különbség a villám és a villamosság között? — A fizetésben, kérem. * * * Körösi ür hajnalban jön haza. Csendesen leveti a cipőjét, le­vetkőzik. Mikor már csak ing­ben van, lever valamit a kezé- vel az asztalról. A felesége rög­tön felébred. Milcor megpillant­ja, elcsodálkozik: — Miért kelsz fel olyan korán, hiszen csak fél öt van! — Igazad van — mond ja Kö­rösi úr —, még egy kicsit visz- szafekszem. — És nyugodtan bemászik á dunyha alá. \ * * * —Hogy van ez?! — mérgelő­dik a papa. — Miért hozol haza mindig ilyen rossz jegyeket?! — Azért, mert a tanító össze­téveszt Huszár Péterrel. — Igen ? És milyen jegyei van­nak a Huszár Péternek? — Ne is kérdezd! Még rosz- szabbak. mint nekem! * * * A fér.f jégkorong-mérkőzést néz a tv-ben. Egyszer csak a legizgalmasabb pillanatban megjelenik felesége és bekap­csolja a porszívót. — Ugyan kérlek! — kiált fel a férj. — Mit akarsz most csi­nálni?! — Egy kicsit kitakarítom a pályát. * *■* A járda közelében az úttesten egy hölgy fetkszik. Egy járókelő odaugrik és talpra segíts: — Mi történt önnel? — Velem? Egyáltalán semmi t —- válaszol a dáma —, de rög- 5 tön ideérkezik'a férjem gépko- j csivai és neki tartom fenn a ■ helyet a parkolásra. * * * 2 » A diák nehéz matematikai ; egyenletet oldott meg. A tanár ■ kedvtelve figyelte a megoldás I módját és végül gyanakodva ! megkérdezte: — Kitűnő! És egyedül dolgi ta ki ezt a példát? — Nem. Két ismeretlennel. Hogy rohan az idő? Meg jól emlékszünk a tava­lyi . színpompás békéscsabai SZUR-ra, amely méreteiben és a látványosságban is felvette a versenyt a budapestivel. Arra viszont én emlékszem jól, hogy azon a mérkőzésen Szoboszlai Sanyi Jászai-díjas létére úgy felkent a pályán, hogy csillagokat — nem, az eg- I rieket — láttam olyan közelről, mint most a Szojuz legénysége Az is élénken él bennem, hogy az a dög birka, amit mint keresztes vitéz vezettem a pá­lyán körbe-körbe, semmiesetre sem akart arra menni, amerre én. Ebből aztán különféle bo­nyodalmak származtak. A ke­zemet — mert csak úgy vékony cukorspárgával volt megkötve az a rusnya jószág — már alig éreztem,' mert a bőrt mind le­dörzsölte a madzag. . Aztán élénk derültség közepette von­szolni kezdett a pálya zöld fü­ve felé. majd lefeküdt a 16-os környékén, s az istennek sem akárt egy tapodtat sem tovább menni. Óriási sikerem volt ezzel a magánszámmal. Többen leestek a tribü-grről a nevetéstől. A színészek erre a fergeteges sikerre elsápadtak, és kényszeredetten mosolyog­tak a közönség felé. Nem mon­dom, sikerük volt a női focis­táknak is, dehát azoknak köny- nyű volt a forró nadrágban. Na, szóval így kezdődött ta ­valy. Hogy végződött? Siralmasan, Már ami a színészeket illeti. Pedig a felkészülésük mintasze­rű volt. Az idei évadban is direkte olyan darabokat tűztek műsorra, amelyekben literszám­ra folyik a vér (II. Richard, Salemi boszorkányok.) Azért, 5 hogy száműzzék szívükből a fé- 5 leimet, és hozzászokjanak a ke­mény csatákhoz. Mert ez vár­ható az idén is, június 27-én. Csak magunk között legyen mondva, megbízható informá­cióim vannak arról, hogy az idén véres visszavágót tervez­nek. Nem átallanak válogatott játékosokat is bevetni a mérkő­zésre. Dégi Pistát, Fülpp Zsi­gát. meg a többieket már hó­napokkal ezelőtt kioktatták az ellenünk alkalmazandó takti­kára. Nem tudom, mibe került ez nekik? De jöhetnek nyugodtan, mi is ott leszünk. Bár olyanokat terjesztenek — nem tudom hon­nan vették —, hogy az újság- • írók nem értenek a focihoz. Valami példát is említettek Hofferral kapcsolatban. De hát a színészekre nem l<ell nagyon hallgatni. Különösen ilyen ügy­ben nem. Majd a pályán eldől. Mert mi nem bundázunk. Pe­dig hallottam, hogy már meg­környékezték egy-egy játéko­sunkat. Valami bérleteket akar­tak adni, ha lefekszenetk. De meghiúsult a tervük. Mi azóta nem is járunk színházba, ne­hogy az legyen, hogy ... Szóval június 27-én több ezer szurkoló előtt kiderül, hogy a cselszövés, az ármány ellenünk mit sem ér. Végig — vagy ameddig bírjuk — becsületesen hajtunk és az eredmény nem is maradhat el. Ha ott leszünk — mert. olyan hírek is elterjed­tek, hogy el akarják raboltatni ■ legjobb csatárainkat a mérkő­zés idejére, és majd csak a mérkőzés után engedik el őket — győzni fogunk. Az ember­rablás megakadályozására min­den óvóintézkedést megtettünk. A meccsig a fegyveres erők — klubja — védelme alatt ál­lunk. Odajárunk nap mint nap, ott töltjük az időnket, nehogy valóra váltsák a fenyegetőzé­süket. — tő »* • * < »•**•**!»* GÖRDÜLÉKENY TÉVÉJÁTÉK Sok évvel ezelőtt New Yorkban laktam es volt égy koldusom. Kedves, szőke, jól öltözött fia­talember volt ez a kol­dus, aki üveges szemmel nézett a levegőbe, időn­ként megkopögtatta fe­hér botjával az aszfal­tot és ezt mondta, el­nyújtott, könyörgő han­gon: — Kér-nek szé-pen sze-gény sze-ren-cséö ten miág-1 a - lan-na k eee-de-zem, ad-ja-nak né-hány kö-nyörü-le-tes cen-tet... Az. amerikai ember nem is siet, hanem ro­han az utcán, ezer dol­ga van, rá sem hederí­tett a szőke koldusra, hiába szimulálta reme­kül a vakokat, én tud­tam, hogy olyan szeme van, mint a sólyomnak. De az üzlet nagyon rosszul ment. Csak to­tyogó öregasszonyok es magukat vonszoló ag­gastyánok hallgatták végiig a hosszú szöve­gét és adtak neki né­hány centet. Megsajnáltam. Hiába volt álvak, én nagyobb testi hibának láttam azt, hogy koldul, mint azt, ha igazán vak lett vol­na. A koldust egy kicsit a magaménak tekintet­tem, mert pont a ház I előtt dolgozott, amely­ben laktam) ^s minden­nap váltottunk néhány szót. Egyre jobban meg­szerettem, mert zokszó nélkül vette nehéz sor­sát és télen-nyáron, eső­ben, hóban, fagyban csak állt és mondta ezt a hosszú, rossz szöveget. Egy napon, amikor hosz. szú ideig figyeltem és láttam, hogy suhannak el előtte az emberek részvétlenül, oda se fi­gyelve könyörgésére, így szóltam hozzá. — lyiost már tudom, mi a baj veled — kezd­tem. A koldus unottan le­gyintett. És is tudom. Már ezerszer hallottam, hogy egészséges, ép fiatalem­ber. miért nem megy dolgozni. Ez is munka, ha nem tudnád, mégpe­dig erős fizikum kell hozzá és vasszorgalom. Nekem ehhez van ked­vem. Elvégre adok is valamit a pénzükért, nem? — Ugyan mit? — Mint a pap. Lelki vigaszt. Asért az öt cén­tért a legrondább /rátér is úgy érzi, hogy ő egy földrészéin angyal. Meg­könnyebbül. Törleszti az adósságát az emberiseg­gel szemben, amit seho­gyan sem lehet törlesz­teni, de ő azt hiszi, hogy most már nem baj ha rabolt is, ha tönkre­tett is valakit, mert adott a koldusnak, tehát szive van. — Érdekes , szempont. De én nem arra gon­doltam. hogy erkölcsi prédikációt tartsak ne­ked, csak közölni aka­rom veled, hogy rossz a szöveged. Hosszú és unalmas. — Tudom. Adjál job­bat. — Adok rs. Mától kezdve ezt fogod mon­dani: „It’s siring, Hm Elind!” (Tavasz van és vak vagyok). Angolul sokkal gyorsabban le­het kimondani ezt a szöveget, mint magya­rul, alig tart egy má­sodpercig. A koldusnak nagyon tetszett az új szerep és már mondta is tárgyilagos hangon, ahogy kioktattam: Itspringimelind. És az emberek, akik eddig rá se hederitve elhaladtak előtte, hirtelen megtor­pantak, eszükbe jutott, milyen szép látvány a tavasz, és milyen borzal­mas lehet nem látni be­lőle semmit, hátráltak egy-két lépést és adtak. Alig suhant el ember a koldus előtt anélkül, hogy a zsebébe nyúlt volna. Én a másik oldalról t figyeltem az eseménye- > két és örömmel láttam., * hogy a szövegemnekI nagy sikere van', a kői- j dús egyre nyugpdtab- • ban. egyre szárazabban, ■ tehát egyre jobban: ..hozta” a szöveget és; ömlöttek az öt és tíz-; centesek a loalpjába. j Nagyon büszke voltam \ a sikeremre, és amikor; láttam, hogy másnap, * harmadnap is egyre j gyűlnek a pénzek biisz- : kén odamentem hozzá:: — Rosszkedvűnek lát- ; szót. : — Az is vagyok. — Miért? Nem• vált ■ be az új szöveg? — Dehogyis nem. • Sokkal többet keresek, ; mim azelőtt. — Nahát. Akkor, mi a ; baj? — Hogy mit mondok \ télen? : — Vitassák csak meg egymás között az ügyet». Királyhegyi Pál: Bűvös szavak KÉT KOROSZTÁLY A LEGSIMÁBB MEGOLDÁS

Next

/
Thumbnails
Contents