Békés Megyei Népújság, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-13 / 138. szám

Válasz három indulatos levélre Az utóbbi hetekben megsoka­sodott azoknak a leveleknek és bejelentéseknek a száma, ame­lyekben olvasóink a szerkesztő­ség segítségét kérik építőanyag beszerzési gondjaik orvoslására. Megnyugtat bennünket az a tu­dat, hogy sok előfizető úgy for­dul hozzánk, mint bizalmas ba­rátjához. A magunk módján se­gítünk is, alighanem kötetekre rúgna, hacsak az utóbbi egy eszi tendőben az ár- és belvíz hely­zetről, az épületkárokról, az épL tőanyagellátásról és a helyre- állítással foglalkozó tanácskozá. sokról írt újságcikkeket össze­raknánk. Fölösleges hangúlyoz- mi, hogy a mi legfontosabb dol­gunk a tájékoztatás, a problé­mafelvetés és a javaslattétel, nem pedig az anyagbeszerzés, vagy éppen a téglaelosztás. Ez a kijelentés indulatosnak tűnhet, ezért bővebb magyarár aatra szorul. Egy éve foglalkozom az ár- és belvízkárt szenvedett épületek lakóinak panaszaival. Ott vol­tam a megyei helyreállítási al­bizottság csaknem minden ülé­sén, Részt vettem a megyei T U ZRP- vezetők tanácskozásán, végighallgattam sok, az újjáépí­tést sürgető megbeszélést1 Gyak_ ran megfordultam Békésen, Mezőberónyben, Dobozon, Nagy­kamaráson. Kunágotán. Ne tűn­jön dicsekvésnek, de jegyzet nélkül tudom, hogy mennyi ház rongálódott meg tavaly, mennyi az idén. Tudom mennyi épült fel, tudom melyiket ki építette. Ismerem az építőanyagellátás gondjait tudom, hogy melyik községben megy lassan a mun­ka, s többnyire azt is tudom, hogy miért Sok olyan emberrel beszéltem, aki új házban lakik, és sok olyannal is, aki még élőt. te van ennek. Ismerem az.elé­gedetlenkedők fenyegetéseit, hallottam káromkodni tisztes­ségben megőszült családapákat. De ismerem azokat az erőfeszí­téseket is, amelyeket az újjá­építésért felelős emberek tesz­nek. hogy mihamarabb tető alá kerüljön az a kétezer ház, amelynek elkészültét oly nagyon várjuk. Az a dolgom, hogy tájékozód­jam és tájékoztassak. Az újjá­..MBaaavaaaaaaaBaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaamNMaBk n 3 m a aák és kivasalják az Ingét. Saa- í badon bocsá tása előtt már más- ■ fél-két órával megjelent az ap- J róépületben az az ember, akit * az elrablók vezetőjének tartott és közölte: „A brazil kormány szabadon bocsátotta azokat a politikai foglyokat, akiket meg­neveztek”. „Most láttuk a tele­vízióban. hogy a embereink már Mexikóban vannak, ön is sza­bad lesz nemsokára” — mondot­ta a férfi. Nem sokkal később bekötötték Elbrick szemeit és autóba ültették. A gépkocsi rendkívüli sebességgel indult« útnak, majd megállt és a bekö-: tött szemű nagykövetet egy« másik gépkocsiba tuszkolták be. Akkor ütötte be fejét a gépko­csi ajtóba. Elrablói né­hány perc alatt vala­honnan ragtapaszt szereztek és a vérző karcolást leragasztot­ták. Újabb autóút következett, újra rendkívüli sebességgel. Majd a kocsi lassítani kezdett, valószínűleg ekkor értek, lakott; területre. Az autó megállt, egy férfi közölte a nagykövettel: ,.Jtt most kitesszük magát az autóból. Negyed óráig maradjon ebben az utcában, aztán mehet, amerre akar”. Kézeníogták, egy kapu­hoz, vezették a bekötött szemű Elbricket, aki még hallotta, hogy két kísérője futva a kocsi­hoz tart, fel búgott a motor és az autó elrobogott. Elbrick azonnal letépte szeméről a kö­tést, megállapította, hogy az ut­ca, ahol szabadon engedték az Eduardo Ramos út — néhány pillanattal késóbb/ a közeli út- cakereszteződésnél meglátta a szabad jelzéssel közeledő taxit. (Következik: A forradalmárok álláspontja) építés kérdéseiben való jártas­ságom nem érdem, hanem szük­ségszerű adottság, hiszen ezzel foglalkozom, erről írok, s ha kell vitázom is. Éppen ezért úgy ér­zem, jogot formálhatok arra, hogy néhány levélre egyes szám első személyben válaszoljak, s a levelek hangjának megfelelő­en, kicsit indulatosan. Szívleljék meg saraimat... Egy mezőberényl postás május utolsó napján ragadott tollat Azt írja, hogy a múlt év júniu­sában megrongálódott háza min­den ígérgetés ellenére a mai na. pig sem épült fel. Természetesen anyaghiány miatt. A tanácstól és a TÜZEP-től csak halogató választ kapott, s azt a jó tana csőt, . hogy próbáljon ő maga építőanyagot szerezni. Attól kezdve olvasónk hetenként két­szer körbetelefonálta a megyét, eredménytelenül. Végső elkese­redésében fordult hozzánk, s azt kéri, szerezzünk részére 1?0 darab B—H 100—60-as méretű betontálcát.<. Ellenkező eset­ben — és most idézünk a levél­ből — „ha kérésemet nem tud­ják teljesíteni, 20 évi szolgálat után kénytelen leszek a postá­nak felmondani... Szívleljék meg soraimat, értesítést, kérek.” A levelet többször is figyelme­sen átolvastam, nemi tudtam mit kezdeni vele. Folyton az a kérdés motoszkált bennem, hogy hamarabb felépül-e az a ház, ha a levél írója ott hagyja a pos­tát? Biztosan nem... Ami pedig azt a bizonyos 130 darab beton­tálcát illeti, megmondom őszin­tén, nem néztem utána. Azt vi­szont megtudtam, hogy a terve­zettnél hárommillióval több tég­la áll az újjáépítők rendelkezé­sére. Az újságba nagyon szépen tudnak írni A másik levél is Mezóberény- ből jött. Írója a téglahiány mi­att kénytelen volt abbahagyni a lakásépítést és panaszos levelet küldött szerkesztőségünkbe. Azt feszegeti, hogy vajon miért ke­vés a tégla. Furcsa következte, teure jut. „Sokan mondták már, hogy nem vagyok elég élelmes. Van annak egy bizonyos módja, hogyan lehet téglát szerezni. En azonban csak bec&ületes úton szeretnék hozzájutni... íeltehe-, tő, vannak emberek, akik má­sok bajéból hasznot húznak... Valt-e egyáltalán valami beso­rolás a belvízkárt szenvedettek anyagellátására? ősszel még azt mondták a telepen, hogy a be­sorolás szerint adják majd a téglát. Kiutalásuk azonban so- ncs elég. Amikor az újságeik- ekben szereplő határozatokra hivatkoztam, azt mondták, hogy az újságban nagyon szépen tud­nak írni.” Olvasónk megnyugtatására közlöm, hogy a helyi tanácsok a TUZEP-pel kötelező sorrendet állapítottak meg az Igénylők kö­zött. Aki ezt nem tartja be. az Vét a határozat ellen, s bünte­tést érdemel A levél írója jól tudja, hiszen évek óta népi ül­nök, hogy bizonyíték nélkül sen­kit sem lehet rágalmazni... S hogy „szépeket” írunk?! A megyei szervek által az újjá­építés lebonyolítására hozott ha­tározatok sokféle jelzővel illet- hetők. de a „szép”-pel semmi esetre sem. Tény az is. hogy több. mint ezer ház felépült, több száz épí­tése folyik. A rendelkezésre álló téglamennyiség adott, ennyi van, ezt tudomásul kell venni, de ez, ha szűkösen is, fedezi az újjá­építési igényeket. Legalábbis elvben, Az elosztásért ugyanis, tehát, hogy ki, mikor kap épí­tőanyagot, a helyi tanács és a TÜZÉP-vezetői felelnek. Ok pe­dig erről nemcsak a megyei szerveknek, hanem a községek : lakóinak is kötelesek számot ad­ni. Úgyhogy a kritikus (vagy! £ éppen az önkritikus) hangot tő­lünk is számon kéll kérni, ha csak „szépeket” mondanak. Nem mindig forog a kerék A harmadik levél írója, békés­csabai. Írásának ezt a sokat sejtető címet adta: Nem mindig forog a kerék, ha kenik. Arról van szó. hogy a minden bizonnyal közmegbecsülésnek örvendő nyugdíjas férfi meg akarta vesztegetni (vagy ahogy ő írja, megajándékozni) a tégla­gyár egyik árukiadóját. Az áru­kiadó, aki valóban közmegbecsü­lésnek örvend, nem fogadta el az „ajándékot” s levélírónk joggal hihette azt, hogy az áru­kiadót, akitől a téglakiutalás függött, megbántotta. Hogy ki­engesztelje, levelet írt a szer­kesztőségbe. „A sajtón keresztül kívánom megköszönni az áru­kiadó önzetlen és becsületes munkáját. mert őt példaként állíthatjuk sok üzem, vagy TÜZÉP árukiadója elé. Nagyon kérem, Önöket, szíveskedjék, so­raimat közölni, marosak azért is, mert nem mindig forog a kerék, ,ha kenik.” Kommentár helyett egy kér­dés: mi történik, ha az árukiadó elfogadja az ajándékot? Az biz­tos, hogy akkor sosem derül ki a megvesztegetés szándéka. S azt sem tudtuk volna meg, ho­gyan lehet erényt kovácsolni a bűnös szándékból. (Egyébként amikorra ezek a sorok megje­lennek, nyugdíjas levélírónk már megkapta a kért tégla egy- részet. Ajándék nélkül is.) * Végezetül szeretnénk elnézést kérni mindazoktól, akikre a mostani válaszadás során nem került sor. Nem szóltam annak a nyólcgyermekes békési asz- szonynak gondjáról sem., aki személyesen járt a szerkesztő­ségben. Hogy miért? Amikor megkérdeztem, hogy a helyi tanácsnál járt-e. azt mondta: „Minek menjek oda, ott senki sem hallgat rám. In­kább jövök a megyei pártbizott­ságra, az újsághoz- s ha kell a rádiónak is írok. Majd odafenni elintézik.” Elintézik? Sokszorosan szeret­ném aláhúzni, hogy építőanya­got csak a helyi tanács és a TÜZÉP ad. s véleményem sze­rint fölösleges dolog forintról kicsikart direktívákkal át- meg áthúzni a nagy körültekintéssel összeállított helyi anyagkiadást tervet. Mert. s ez a dolog másik oldala, az igények és a lehető­ségek egyensúlya gyakran éppen a megyei szervek vezetőinek nyakára járó építtetők miért borul fel. Ennek pedig többnyi­re egy másik, a hivatalos fóru­mokat kevésbé járó igénylő lát­ja a kárát. Fáj kimondani, hi­szen többségében olyan embe­rekről van szó, akiknek a házát tönkre tette a víz, s akiknek igényjogosultsagához kétség sem fér, de az építést és az anyag- beszerzést sokszor maguk a ká­rosultak nehezítik meg. Le kell ezt írni és korántsem néhány elégedetlenkedő levélíró ellen, sokkal inkább a teljes újjáépí­tésért eddig is erőn felül vállaló emberek érdekében. Braczko István Színházi fotók kiállítása a Tizek Klubjában Békéscsabán Az Ifjúsági és Uttörőházban működő Tizek Klubja immár hagyományos kamarakiállításai­nak sorában csütörtökön este Ilovszky Béla fotóinak adott nyilvánosságot. Az igen ötlete, sen rendezett tárlaton az alkotó­nak a Jókai Színház előadásain készült művei szerepelnek, egyéni hangulatú, sajátos látás­módú fotók, melyek egyetlen pillanatba sűrítve idézik az Ot­hello, a Szakadék, Az én sze­gény Marat barátom, a Salemó boszorkányok, az Adáshiba, a II. Richárd előadásait. Az érde­kes témájú és magas művészi színvonalú kiállítást — bár azt a Tizek Klubja rendezte — a klubon kívüli érdeklődők is megtekinthetik. Képünkön a tárlat egyik legkifejezőbb alko­tása’ Szoboszlai Sándor Jászai, díjas, a II. Richárd előadásának egyik jelenetében. MEZÖBERÉNYI ÁFÉSZ Szabadság Étterme legalább 5 éves gyakorlattal rendelkező — leinformálható — szakácsot vesz fel. Erkölcsi bizonyítvány , szükséges. Jeletkezni: az ÁFÉSZ Vendéglátóipari Osztályán. x békés mm 1911. JÚNIUS 13. 5 »■•»•■•aaaaaaa»aaaaa»aaaaa«aaaaaaaaaa*aaaa«aaaaaaaaBaaaaaBaaaaaaaaaaaaa9aaaaaaaaaaaaa<e*x4 Hol as újság „komámasssony"? Hiszem, hogy elnyerem a ked­ves orosházi hírlapterjesztő asszonyok megbocsátását, ami­ért jelen Írásomnak a fenti cí­met adtam. Legyen mentségem­re korábbi beszélgetésünknek befejező mondata, amit egyik hírlapárusító asszonyka. így fo­galmazott meg: „Hát így va­gyunk, komámuram, fene nagy urak lettünk újságárusok itt Orosházán, reggel 8 óra előtt nuku újságeladás __” Legyin­t ett egyet, mintha azt jelezné: „pukkadjon meg, aki ezt így in­tézte". Azért ezt már nem me­rem neki tulajdonítani, mert mégiscsak az ő főnökségének valamelyike előidézője az újság kései étkezésének. Így hát ezt a gondolatot — mivel nekem nem főnökeim — a magam számlájára írom, még akkor is, ha többszörösen viszonozzák jó­kívánságaimat. Es még egy: a komámasszony gyűjtőfogalmat az is ötletté velem, hogy az en újságbeszerző utamon csupa kedves elárusítónő kínálja a na­pilapokat. (Mert itt napilapok­ról van szó.) A Hajnal utcán la­kom. A szemben levő sarkon a trafikos néni 8 órakor kap új­ságot: a Kossuth utcán a két hírlap-pavilon asszonyai há­romnegyed 8—8 órakor nyitnak — plinek is nyitnának koráb­ban, úgy 'sincs friss újságjuk. De még a piacon sincs koráb­ban. Ez lévén vasárnap, mit te­het az , ember, irány a vasútál­lomás. Az utasellátó cukorka-, játék-, könyv- és újságpavilon­jában a két eladónő is panasz­kodik: nyolc előtt serrumi újság. A vasútállomás állandó rikkan­csa” is nő. Most rnár ki se jár korán, minek is tenné. Nála sincs újság. Es a véletlen is'úgy hozza, hogy a posta hírlapéi- osztp vezetője Is nő. Ezért ne haragudjanak, hogy úgy kérde­zem: hol az újság, komámasz- szony? Gondolatban még egyszer sor­ra szedem> mindazt, ami olyan jó volt éveken, évtizedeken ke- ' resztül nekünk, az újságot na­ponta vásárlóknak. Különösen mi, akik néhány százan ingá­zunk naponta Orosházáról Bé­késcsabára, hiányoljuk, hogy nincs korán újság. Olyan jó volt pedig reggel fél hatkor Népúj­ságot, Orosházi Hírlapot, Nép- szabadságot stb. vásárolni, így jobban telt az az egy óra uta­zás. Hetek óta elvették olvasó­kedvünket. Nincs és nincs újság. Most már nem olvasunk, hanem apró viccelődéssel töltjük időn­ket. Erre a sórsra ítélt vagy ítél­tek valakik. Most már bánom azt is, hogy úgy lelkesedtem, hogy Orosházán a „zabmotoros” postakocsi helyett szép. jó ala­kú, nagy teljesítményű posta- gépkocsi elökelösködik. örül­tem, mint minden újnak. Hátha jobb lesz. De lelkesedésem most már elhalt. Valaki kitalálta: az újságokat meg ,kell autóztatyl, (hátha jobbam felfigyelnek rá, mert nagy kocsival érkezik), úgyis sok baj van a vonat ponr tos érkezésével —, noha órákat azért a vonatok sem késtek so­hasem. Ezzel a gondolattal le­vették a vonat szállításáról, sa­ját autójukon szállítanak, így fél megyét körülkocsikázva reg­gel 5 óra 20 helyett úgy nyolc óra felé elegánsan megállnak az árusítóhelyeken. Hogyan fo­gadják őket. erről jobb nem beszélni. Egyet azonban elértek. Most már nincs időben újság Orosházán, Gyopároson, Kondo­roson és még sokhelyütt. Ez az­tán az ,.ésszerű ötlet” kaeslca- ringös megoldása. Aid másként tudja. írja meg, de nekünk jő lesz. ha továbbra is vonaton ér­kezik az újság. —rocskár. Öthetes, bentlakásos, térítésmentes, július hónapban induló T-100-as traktorvezetői tanfolyamot szervezünk, melyre 18 éven felüli jelentkezőket felveszünk. TALAJJAVÍTÓ VÁLLALAT, j Békés és Csongrád megyei irodája, Szarvas, Budai Nagy Antal u. 5. 1678

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents