Békés Megyei Népújság, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-01 / 102. szám

G AZ IN Szeghalmon így csinálják... Ha már van ifjúsági park a szeghalmi újtelepen, legyen kultúrotthon is! — gondolt egy nagyot idős Kovács Imre tanács­tag. Az elhatározást tett követte s nem sokkal ezelőtt megkezdő­dött a 150 személyes kis kultúr- ház építése. A községi tanács ve­zetői megértették az újtelepi fiatalok gondját, és segítségek­re siettek. Erkölcsi és anyagi tá­mogatást ígértek, s ezek az ígé­retek nem maradtak beváltatla­nok. Az sem tűnt fel senkinek, és senki sem csodálkozott rajta, hogy Imre bácsi szervezte, irá­nyította azt a munkát, amelynek révén végűi is otthonhoz, a szó­rakozásra, művelődésre lehetősé­get biztosító helyhez jutnak a község központjától több kilomé­terre lakó fiatalok. A hét vé­gén, szombaton és vasárnap ál­talában nyolc-tíz felnőtt és ugyanannyi fiatal ragadott ásót, lapátot, hogy amit lehet, társa­dalmi munkában végezzenek el. ! A kultúrház építési költsége S mintegy 300 ezer forintot tesz ki, " ám aligha fejezhető ki forintban az a lelkesedés, amely az újte­lepieket arra ösztönzi, hogy a szombat-vasárnap egy részét a közösség javára végzett munká­val töltse. A fiatalok több, mint félezer óra társadalmi munkát £ vállaltak, és így biztosra vehe- j tő, hogy az év augusztus 20- £ ra tervezett ünnepélyes megnyi- \ tó nem marad el. Aki egyébként 5 részt vesz az építésben, az egy i évig ingyen látogathatja majd a 5 mozielőadásokat és részese le- j hét a sokféle elfoglaltságot Ígérő 5 kulturális programnak. Oravszki Ferenc S Szatmári Sándor 18 éves és 195 centiméter magas. A jó nagyra nőtt fiatalembernek ezenkívül még számos — első látásra nem szembetűnő — is­mertetőjele van, de erről majd később. Kezdjük az elején. A megis­merkedéssel. Egyik délután találkoztam vele Kunágotán, s amikor be­szédbe elegyedtünk, hirtelen tériszonyom lett, jobban mond­'■ -nr­Az éfer kitildmaiH Riportalanyunk ugyanis a Bat- tonyai Mlikes Kelemen Gimná­zium és Szakközépiskola har­madéves mezőgazdasági gépsze­relő tanulója. ( Naponta utazik Kunágotáról Battonyára, de csak autóbusz- szal, mert a motorkerékpárral kapcsolatban (egy tragikus bal­eset miatt) rossz emlékei van­nak. Ügy hiszem, az eddig leírtak­kal kellően felborzoltuk az ol­vasó érdeklődését ahhoz, hogy békésebb dolgokat is elolvasson. Sándor barátunk ugyanis nem mindennapi szenvedélynek hó­dol. Köveket gyűjt. Ügy kezdő­dött, hogy egy jó szomszédtól, Kuti nénitől jó csomó értékes anyagot és sok-sok tanácsot ka­pott kő-ügyben Aztán jó néhány esztendő telt el. s a lapidárium egyre gyarapodott. A fiókban őrzött gyűjtemény legértéke­sebb darabjai a több ezer éves, megkövesedett kagylómaradvá­nyok, ős-hüllő csontok. A legér­dekesebb azonban az az egyre zsugorodó, úgynevezett gyanta­kő, amely „megérzi” a vihart, ugyanis ha villámlik, a meteo­rológus kőről kis darabkák rob­bannak le. Sanyi szabad ideje megoszlik a tanulás, a kőgyűjtés (távoli barátai nem üdvözlő lapokat, ha­nem követ küldenek neki) a ré­gi könyvek és iratok gyűjtése, a rajzolás és a községi ifjúsági klubban végzett munka között Ami kis ideje marad még, azt az olvasásnak szenteli. De van még valami. Nem azért áruljuk él, hogy kapósabb legyen a há­zasságra gondoló lányok s a Iá- £ nyos mamák körében; de Sanyi « — az édesanyja szerint is — Ifi- ■ tűnőén főz. És még mondja valaki, hogy j nem sokoldalúak a mai fiata- " lók ! 1! Brackó István Az MHSZ megyei elnöksége a napokban vizsgaelőkészítő tanfolyamot tartott fiatal rádió­amatőrök részére. A megye leg­jobbjai — több mint 100-an — fejlesztették tovább ismeretei­ket oktatóik segítségével, Ko- moróczi János tanfolyamvezető irányításával. A tanfolyam nem volt könnyű, hiszen az ama­tőrök napi 11 órás foglalkozá­son vettek részt. Életkoruk: 7. általános iskolás tanulótól 25— 30 évig, de főképpen olyan fia­talok, akik 1956—57-ben szület­tek. Az alábbiakban négy ifjú rádióamatőrt mutatunk be: Gulyás István, ahogy másként nevezik: „Csuti”, tavaly teremtet­te meg első rá­dióösszekötteté­sét Szentessel Az idén már 800-nál több az összeköttetéseinek száma, amely igy összesen meghaladja az 1300-at. Bátyjának, a szeghalmi rádiósklub alapítójának, és Nagy János elektromérnöknek, Klubtitkárnak segítségével ju­tott el addig a bizonyos 1300-ig. 8. osztályos tanuló, kitűnő eredménnyel, s amellett jó lö­vész is. A közvetlen iskolai fel­adatokat tehát jól össze lehet egyeztetni a honvédelmi plusz munkával Ágoston Ella gyomai amatőr. 1952-ben szüle­tett, s lány lété­re nagyon von­zódik a rádió- ) záshoz. A Nők Lapjában meg- , ' c jelent egyik cikk ■ nyomán jutott eszébe, mi jen­■ ne, ha ő is. És az idei tanév­ben. hozzákezdett. Ottjártwito- kor történt meg első össze köttetése más adóállomással. Egyébként gimnazista, 3. osz­tályos tanuló, szeretne sikere­sen vizsgázni, egyéni adóenger délyt kérni, s barátokat sze­rezni az éteren keresztül a vi­lág minden tájáról. Hídvégi Gábor a szeghalmi Pé­ter András Gim­názium és Szak- középiskola 3. a- osztályos tanuló­ja. Ö is szereli ezt a — ha lehet iw.v. -. ^ mon<Janj --­h asznos hobbyt. Egyelőre ta­lán mondhatjuk ezt a kifeje­zést, de lehet, hogy hivatás lesz belőle. Rövid idő alatt megta­nulta a morzét, s jelenleg több mint 700 összekőtettést tart szá­mon. Azt mondja: izgalmas „vadászni’’. 'Emlékezetes él­ménye volt az, amikor egy ja­pán hajó állomásával „beszél* getett”. Zemján János most lesz 18 éves. Három éve amatőr, a békés­csabai ruha­gyár rádiósklub­jának tagja. Esz­tergályos szak­munkás. Mire észrevették, már elsajátította a a morzejeleket. Tavaly augusz­tusban a nemzetközi rádióé többtusaversenyt nyert magyar csapatnak 0 is tagja volt. Már 8—9 ezer összeköttetése van. Akárcsak társainak, neki sem veszik rossznéven a szülei, hogy rádióamatőr, hiszen jut idő emellett mindenre, még szóra­kozásra is va kisebbségi éfzésem, úgy hogy aztán ülve folytattuk a társal­gást, de már otthon. Sanyinak — bár egyedüli gyerek — nehéz gyermekkora volt ötéves korában belelépett egy szögbe. Sérülése után soká­ig betegeskedett, sokáig kezel­ték az orvosok. Később egy tor­naórán Ismét szerencsétlenül járt, a térdét zúzta össze. Azóta fél van mentve testnevelésből Persze, amúgy jó fizikumú a srác. Az erőre egyébként is szüksége van, hiszen lepkeiz­mokkal senki sem lehet teljes értékű ember az ő szakmájában. „Hej rozmaring, rozmaring...” A népzene él, folyton megújulva, páratlan gaz­dagságával kápráztatva el mindazokat, akik hagyomá­nyainkat tisz­telik és szere­tik. E népze­nére és hagyományainkra épül és támaszkodik a folklór, a ma­gyar néptánc, E művésfeti i Bár a zenekar neve „7-fő”, mégis csütörtökön és szombaton játszik az Építők békéscsabai Mun­kácsy Mihály Művelődési Házában. Ebben az összeállításban ez év január 1-e óta lépnek fel együtt a hetek. Törekvéseiket a modern beat jegyében szólaltatják meg, muzsikájukban fel­használva a dzsessz elemeit is. Saját szerzemé­nyeik is vannak, melyeket a szem- és fültanúk szerint nagy sikerrel játszanak. Az aranyérmes együttes bemutatását az indo­kolja, hogy eddig sikerrel vették az V. Országos Könnyűzenei Fesztiválra vezető út akadályait. Legutóbb Kecskeméten bizonyították, hogy mél­tóak megyénk színeinek képviseletére. A „7-fő” együttes egy divatbemutató keretében május 3-án mutatja be az országos versenyre készített műsorát. ágnak sokan híve*. A táncmoz- galomban több tízezren vesz­nek részt Számos nagy hírű együttessél büszkélkedhetünk. Olvashatunk munkájukról, si­kereikről, törekvéseikről Annál kevesebbet kezdő, fiatal együt­tesekről Pedig a bátorításra ná­luk van a legnagyobb szükség. A békési Szegedi Kis István Gimnázium egyik emeleti tan­termében tartja próbáit a gim­názium KISZ-klubjának tánc- csoportja. Ilyenkor a csendes udvart jókedvű nótázás veri íeL Jó már az idő, nyitva van* nak az ablakok. Amikor a terembe lépek, egy lánytáncot próbálnak. Hamaro­san szünet lesz, addig szemügy­re veszem a tánccsoport tagjait, hallgatom Nagy Sanyi harmo- nikázását Ö kiséri a táncoso­kat. A szünetben beszélgetünk. Hogy volt eddig és hogyan lesz tovább? Múlt év őszén kezdő­dött. A KISZ-klub vezetője, Hanczár János 111. osztályos ta­nuló kezdeményezésére alakult a csoport novemberben. Jöttek a barátok, iskolatársak, a klub tagjai. Hat fiú és nyolc lány. A tánccsoport vezetésére Skoumál Györgynét kérték fel, aki öröm­mel vállalta, hiszen ő is nép- táncos volt, a szívéhez nőtt a folklór. Most nyolc fiú és tíz lány al­kotja az együttest, polgár Olga, Bagi Irén, Csamai Marika ne­vét írom fel, mint akik a leg­ügyesebb lánytáncosok. A fiúk közül l»ájer Pált, Nagy Istvánt, Barabás Bélát, Kovács János a példát mutatja, hogyan lesz va­lakiből ügyes táncos, pedig a leg ügyetlenebbek között volt. Három számot tanultak be m szakköri munkát bemutató elő­adásra, melyet a kultúrotthon» ban tartottak. A csoport jól debütált, meg­hívták őket az EDÜ selejtező­jére, Szarvasra. Harmadikok lettek, így kerültek tovább. De kaptak ígéretet, ha mód lesz rá, meghívják őket Gyulára. A jövő? Polgár Lajos, a gim­názium igazgatója — lelkes pár« tolójuk — ígérte, hogy fellépési lehetőség után néz. Idáig is nagyrészt rajta múlott, hogy egyáltalán létrejöttek a minimá­lis munkafeltételek. Kaptak egy rend új ruhát — ügyesen varr­nak a lányok — a mezőberényi és a békési kultúrotthon amit talált, odaadott. Majd megvarr­ják, kijavítják őket. Persze, a fiúknak nincs csizma, a próbá­kon mindenki az utcai ruhájá­ban táncol De van fiatalos lelkesedés és amit csinálnak, örömmel csi­nálják. És ami még öröm, töb­ben jöttek a tánccsoportba, mint ahányan elmentek. örültem, hogy megismerhet­tem a kezdő lépéseit egy most induló tánccsoportnak. Szeret­ném ha pár év múlva, mint együttesnek tapsolhatnék. Ehhez ilyen lelkesedés, ügybuzgalom és nagyon sok segítség kell. Azt hiszem, megérné. Mindannyian jól járnánk. Jelinek Lajos Lapidárium a fiókban Képeslap helyett követ kap. Szatmári Sanyi sokoldalú fia­talember.

Next

/
Thumbnails
Contents