Békés Megyei Népújság, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-30 / 126. szám
Lehetünk-e önmagunk ébresztőórái ? Interjú dr. Julius Segallal Vannak emberek, akik szeret. ne!k olvasni lefekvés előtt, mások számára a tv az altató. Semmi esetre sem igaz, hogy a homály és a csend a legtökéletesebb „alvási környezet” mindenki «sémára. beleértve a gyermekeket is. Sokan nem képesek elaludni, ha nem szól a! rádió, vagy nem ég az éjjeli j lámpa. A lefekvés rítusainak skálája szinte végtelen. Ervényes-e még a meleg tej régi receptje? — Ez egymagában még nem biztosítja a gyors elalvást, de a | legősibb szerek egyike az ál-1 matlanság éllen és úgy tűnik, van némi tudományos alapja. A tejben van egyfajta aminósav — a tritofan —, amelynek kifejezetten nyugtató hatása lehet. A meleg tej a felnőttre is megnyugtatóan hat. Azt mondanám tehát, hogy ajánlható ital lefekvéskor. És az alkohol? — Az alkohol leverő hatású: sokakat elszunnyaszt, tehát érté. kés altató. Másfelől azonban, mint minden kábítószernek, amely bejut a szervezetbe, különböző reakciói vannak, az egyéntől függően. Egyeseket elszunnyaszt, másakat felélénkít, megtelnek energiával, vagy ingerlékenyek lesznek. Egy dolog azonban bizonyos: a bőséges alkoholfogyasztás megzavarja a szabályos alvást. Akik nagy mennyiségű alkoholt fogyasztottak, azoknak alvása határozottan zavart. Hogyan biztosíthatjuk magunknak a jó alvást? Be kell tartani a rendszeres szokásokat, kerülni kell az izgatószereket, mint amilyen a kávé és a dohány, naponta tornázni kell, kerülni kell a gyógyszereket és ha szükséges, meg kell keresni a tünet mögött az ©kot. A jó alvás nem annak következménye, amit közvetlenül lefekvés előtt csinálunk, hanem egy életstílusé, nappalaink életstílusáé. Végtére is azzal, hogy eloltjuk a lámpát, nem változtatjuk meg egyéniségünket. Alvásunk énünk egészének tükröződése. Mit lehet tenni azokért az emberekért. akik könnyen elalszanak, de túl korán ébrednek és nem képesek újra elaludni? Ez a probléma nem tekinthető kivételnek... Az öregedés egyik következménye, hogy álmunk könnyebbé válik, annyira, hogy az éjszaka utolsó szakaszában nem éri el a fiatalságunkra jellemző mélységet. Ez annyit jelent, hogy eljutnak hozzánk azok a hangok — induló teherautó, becsapódó ablak —. amelyeket régebben nem hallottunk volna meg —, hogy ne is beszél, jübk a mellettünk fekvő személy mozgolódásáról... Az álom más okokból is felszínesebbé válhat: például ideges depresszió követ, keztében. Amikar újra tudunk mélyen aludni, az gyakran a gyógyulás első jele. A hajnali ébredés oka meg nem felelő gyógyszerek szedése is lehet, túl sok alkohol vagy izgatószerek is. A legtöbben ismerjük a fáradtság vagy idegesség következtében fellépő alvási zavarokat. Nem szabad, hogy ezek a jelenségek túlzott mértékben nyugtalanítsanak bennünket. Ilyen esetben én a következőt teszem: nem elégszem: meg azzal, hogy fekve maradok | és küzdők' az elalvásért. hanem I felkelek és megpróbálom valami hasznos dologgal eltölteni az I időt, például levelet írok, olvasok, összeállítom az elszámolásomat, összeírom másnapi teendőimet ... Az altatóknak csak az j alvásra gyakorolt hatása | káros, vagy lehetnek tartósabb rossz hatásai is? Mindkét lehetőség fennáll. Ha hirtelen abbahagyjuk a gyógyszerszedést. abból gyakran újabb zavarok támadnak, például ijesztő és kellemetlen rémképek. Ami a tartósabb hatásokat illeti ... Amikor a nyugtató hatása már régen megszűnt, még mindig fennállhat mentális és emocionális állapotunkra gyakorolt hatása. A barbitur-gyógy- szerek például fokozhatják a depressziót és csökkenthetik a gondolkodás élességét. De ami még lényegesebb, az emberben beáll a „tolerancia” állapota egy adott gyógyszerrel szemben: egyre nagyobb adagokra van szüksége ahhoz, hogy a kívánt hatást elérje. És itt kezdődik az igazán súlyos zavar — amely elvezethet a kábítószerszedéshez. Van-e valami köze az álmatlansághoz munkánk természetének, annak, hogy fizikai munkát vagy szellemi munkát végzünk? A mérsékelt rendszeres fizikai munka általában jó alvást eredményez. De vannak álmatlan dokkmunkások és álmatlan professzorok. A munka egymagában nem ad magyarázatot az alvás problémáira. A szellemi vagy fizikai fáradtság könnyebbé vagy nehezebbé teszi az elalvást? A lefekvés előtti szellemi fel- fokozottság és fizikai fáradtság nehezebbé teszi az elalvást. A felfokozott tevékenység inkább izgatóként, mint nyugtatóként hat. A laboratóriumi vizsgálatok során, amikor a kísérleti alanyok lefekvés előtt izgalmas filmet néztek meg — például félelmet keltő filmeket — kimutatható volt, hogy az ilyen látvány zavarta az álmot. Lehetséges-e. hogv önmagunk ébresztőórája legyünk? — Igen. Nagyon sokan képesek pontosan akkor felébredni, amikor előre elhatározták. Szinte úgy tűnik, hogy biológiai jelzésekre felelnek önmagukban. Kétségtelen hogy ez újabb bizonyíték amellett, hogy az alvás aktív periódus, hogy mialatt alszunk. az agyban és testünkben számos dolog megy végbe. Sok idős ember azt mondja, hogy kevesebb alvásra van szüksége, mint régebben; minél öregebbek lesznek, annál szívesebben kelnek korán. Ez általános jelenség? Ebben nincs semmi rendkívüli. Már említettem, hogy az alvás a korral és a központi idegrendszer ezzel együttjáró módosulásaival könnyebbé és töredezettebbé válik. Más1 kérdés, hogy a szóban- forgó idős ember hogyan viszonyul ehhez a folyamathoz. Ez att%l függ, hogy mi vár ránk ébredéskor. Ha rendkívül nehéz nap vár ránk, akkor úgy ébredünk, hogy nem aludtunk eleget. De ha valami vonzó vár eleget aludtunk. Mindent összevéve, az alvás személyi jellegű és érzékenységünktől függő probléma. Az az aggodalom, amely alvásunk körül gyermekkorunkban környezetünkben megnyilvánult, gyakran felnőtt korunkban is fennmarad. Sok olyan álmatlanságban szenvedő van, aki azért alszik el nehezen, mert az álom számára veszélyes és ijesztő tapasztalatot jelent. Nagyon sokan rettegnek az el- alvás pillanatától és reggel örülnek annak, hogy egy új napra ébredték. Mások menedéket és menekülést keresnek az alvásban. összefoglalva, az a mód, ahogy az alváshoz viszonyulunk, ha jól meggondoljuk, talán sokkal többet mond el magunknak önmagunkról, mintsem valaha is gondoltuk volna. „Gitáros”, meg a többiek A Cellák sötétek. Az ajtó rácsának fekete árnyéka ráve- títődik a falra. Négy fiatalember lép ki a fényre, hunyorogva. Elszoktak a naptól. Bent a cellában nincs nap, csak a sárgán izzó villanyégő. Szemük összeszűkül. Engedelmesen nyújtják kezüket és a bilincs halkan kattan. A kéz megmerevedik. Nem szabad mozgatni, mert a könyörtelen béklyó karja milliméterről milliméterre feszül össze. Alinak sorban, sután, a világos fal előtt Szánalmasak, gyengék, riadtak. A velük egykorúak most presszóban ülnek, sétálnak, strandolnak; készülnek az érettségire vagy a szakmunkásvizsgára. ök négyen a bíróságra kerülnek és felelnek. Számot kell adniuk a rettegés óráiról, az erőszakról, a félelemről. A rendőrségi kihallgatáson az önélétrajzi adatok komikusán vagy tragikomikusán szinte szóról szóra egyformán kezdődnék: Ilyen és ilyen családból származom..., apám... stb., stb... Az egyik terhelt anyjának tanúvallomásából: „Otthon nagyon rendesen viselkedett, tőlem is, az apjától is kapott zsebpénzt.” De hát akkor mi az ok? A kalandvágy? Tetoválás a bilincsek felett: „Kaland az élet... Üss... Oké... Hippy”. Még egy éve sincs. Vésztőről két fiú utazott Budapestre munkát keresni. L. Menyhért és J. Károly négy napig „bírták”. Aztán a Nyugati, a Keleti és Angyalföld. Lehetett tanulni. És még 0tt elkészült három boxer. L. Menyhért: Angyalföldön hallottam a „Vadvirág” galeriről. Állati jó fejek voltak. A „lejmolást” a Keletinél tanultam. Aki nem adott egy „bélést”, azt kiosztottuk. Gondoltam, ha Pesten megy, miért ne menne Vésztőn is?! Miért ne, hiszen: „Észrevettük, ha határozottan kérjük, nem merik megtagadni, meg aztán félelmetesen csillogott a boxer, elég volt megmutatni” A vésztői körzeti megbízott jelenti: Tóth János vésztői lakos elmondta, hogy március 26-án a késő délutáni órákban Vésztőn, a Batthyány úti italboltban elfogyasztott néhány pohár szeszes italt, majd kerékpárján hazafelé indult. Útközben megállt a Gólya-étterem előtt, hogy még egy pohár- kával megigyon. Kerékpárját éppen hozzátámasztotta egy fához, amikor két fiatalember lépett ki az étteremből. Minden előzmény nélkül hozzáléptek és ütötték. Csak akkor hagyták abba, amikor a vendéglőből | többen kijöttek. Tóth János nemi ismerte fel a támadókat. Akik viszont látták az esetet, el-! .mondták, hogy a két fiatalem-1 bér L. Menyhért, csúfnevén „Zsidó” és B. Zoltán „Tojós” volt. Orvosszakértői vélemény: „A bántalmazás következtében Tóth János sértett bal alsó állcsontja eltört. Gyógyulási ideje 46 nap.” Tanúkihallgatási jegyzőkönyv. Kaszai István tanú: Együtt ültünk a barátommal az étteremben és láttuk, hogy „Zsidó” kimegy az utcára és ott egy fémtárggyal ütötte Tóthot. Mi is kimentünk, de akkor már abbahagyták a verekedést. Azt is láttuk, hogy Tóth arca csupa vér. Ott Zsidó és Tojós megfenyegetett bennünket, hogy ha szólni merünk a rendőrnek, minket is megvernek. Egy másik tanú, Forgó József is hasonlóan mondta el az esetet és hozzátette: — Még a verekedés előtt leült mellém az étteremben Zsidó meg Tojás. Kértek a felszolgálótól nekem is egy nagy- fröccsöt, mert én már többször fizettem nekik. Különben úgy szoktak fizettetni, hogy valakit kiszemelnek, odaülnek mellé és követelik, hogy rendeljen nekik is, ha nem...? Megígérik, hogy még találkoznak valahol egy sötét utcában. Tulajdonképpen ennél a verekedésnél került felszínre az a vésztői bűnügy, amelynek négy „főszereplője”: L. Menyhért (Zsidó), B. Zoltán (Tojós), L. Béla (Gitáros) és J. Károly (Négyszemű), akik több társukkal együtt hosszú időn át rettegésben tartották a község becsületes lakóit. V. Imre: Március elején vasárnap délután a mozi előtt odajött hozzám Zsidó, azt mond. ta, adjak neki egy „kettest”. Adtam. Egy hét múlva megint találkoztunk. A vetítés szünetében felmentem az erkélyre, ahol megint kért két forintot. Nem volt nálam. Ügy szájon vágott, hogy másnap sem tudtam enni. Többször mondták, ha a rendőrség kérdez valamit felőlük, nehogy mondjak valamit, mert különben... Az az igazság, hogy féltünk tőlük. Állandóan 15-en 20-an voltak. És ütöttek. V. János: Húsvét előtt, szombaton, bálban voltunk. Éjfél után egyedül mentem haza. Az okányi útelágazásnál egy parkírozó autóbusz mögül kilépett egy jól öltözött fiú. Nem is köszönt: — Adj egy tízest! — Dehogy adok! Akkor hét vagy nyolc fiú bújt elő és nekem estek. Sz. József: Én is azon az éjszakán találkoztam velük, csak valamivel előbü. Egy forintot kértek. Volt nálam 1,80. Odaadtam az egy forintot. Erre azt mondja: — Mi az, a többit sajnálod tőlem? Nem szóltam, mert féltem. Sötét volt és sehol senki rajtuk kívül. Elindultam, ekkor utánamlépett, megfogta a vállam és visszafordított. Valami kemény tárggyal halántékon ütött, összeestem. N. Imre: Április 23-án este a Gólyában söröztem. Kimentem a WC-re, ott egy lányóshajú fiú minden szó nélkül szájon vágott. Két fogam meglazult. Minden olyan gyorsan történt, hogy jóformán még körül sem tudtam nézni. Sándor: Nem tanácsos nekik ellentmondani, mert sok vésztői fiatalt megvertek már. T. István: Ügy emlékszem, márciusban lehetett. Egyik szombaton este jöttünk haza Pestről, mert ott dolgozunk. A hídnál négy fiú belénk kötött. Szerencsére nem nagyon vertek meg, csak a szám széle repedt ki... A szembesítése jegyzókönyvbőL K. Sándor: Az előttem álló J. Károllyal először május 2-án hajnalban találkoztam. Többen voltak. A Bocskai utcában cigarettát kértek tőlem, utána megvertek. J. Károly: Én egyáltalán nem haragudtam Sándorra soha. Hús- vétkor a bálban Zsidó kérésére húztam orrba. Május 2-án hajnalban azért vertem meg, meri azelőtt egy héttel a Kossuth utcában a kútnál ők v,ertek meg engem. F. Mihály: Egy kis srác jötl hozzám és pénzt kért. Nem volt nálam. Akkor a közelben álló nagy fiúk odajöttek és megvertek. H. G. István: Amikor nem adtam pénzt, rámförmedtek, hogy miért szidom az anyjukat? Én? És ez így ment nap, mint nap, hónapokon át. A vésztői fiatalok közül sokan sötétedés után már jóformán ki sem mertek mozdulni a házból. A sötét és csendes éjszakában a rettegés bontotta ki fekete zászlóját. Csattogott a boxer, eleredt a vér, miközben a körzeti megbízott talán családja körében békésen nézte a televíziót. Jó ideig nem tudott semmiről. A félelem görcsöt kötött a nyelvekre. A 14 sértett és a közel 50 tanú most már beszél. De miért hallgattak eddig? Az erőszakot gondolták erősebbnek? Ök négyen most esetlenül, sután, előretartott kézzel állnak a fal mellett. Méhecskék dönge- nek a hódító illatú akácvirágok között. Tavasz van. A zárkák sötétek, szűkösek. A napból oda semmi sem jut. Béla Ottó
