Békés Megyei Népújság, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-30 / 126. szám

Korszerű vágányszabályozó géppel dolgoznak A következő években villamosítják a Szajol—Lökösháza közötti vasútvonalat •• Önállóság: és felelősség1 Kevés a vasúti pályafenntar­tásnál is a munkaerő, helyette­sítését mindinkább gépekkel kelj megoldani; A MÁV Békéscsabai Pályafenntartási Főnökség terü­letén, Szajol és Mezőberény kö­zött nemrég egy olyan új foto- cellás vágányszabályozó gép dol­gozott, amely kiemeli, aláveri és be is szabályozza a vágányt. Hat óra alatt egy kilométert halad előre. Két hidraulikus aláverő gép most Mezőtúr és Nagy lapos között folytatja a munkát. Az előbbi 120, az utóbbi 60 ember helyett dolgozik. A főnökség nemrég megszer­Hét végéig négy kombájn gör­dült le a csabacsűdi Lenin Tsz javítószalagjáról. Ezeket a be­takarító gépeket ugyanis szala­gon javítják. Mindössze hatot készítenek elő a nyári betakarí­tásra. Ezeket egyszuszra, egy ütemben, az összes szerelő mun­kaerejét, tudását igénybevéve toldozzák, toldozzák, generáloz- zák. A határban biztatóak a ter­méskilátások. Jelen András tsz- elnök becslése szerint búzából 15—16 mázsát várnak kataszteri holdanként. Őszi árpából 20 fö­lött beszélnek. Sok az aratniva- lójuk. Csak búzából 1750 holdon zöidell a kalászerdő, még ehhez hozzájön több száz hold őszi ár­pa. Ezért a nagy igyekezet és szorgalom a gépműhelyben. A Lenin Tsz-ben géppel akarnak aratni. Senki sem akar ismét kis- kaszához nyúlni. Ezért most minden figyelem egy vasvázas színbe tömörített műszaki gár­dán áll. Gulyás György műszaki vezető véleménye szerint a szerelők már eddig is megtették azt, ami tőlük telt a gépjavításban. A négy kijavított kombájn azt mu­tatja, hogy jó ütemben halad az aratási előkészület. Varga ’Pál műhelyvezető, aki különben szo­cialista brigádot is vezet, csu­pán az SZK-kotnbájnok henger­fejtömítésére panaszkodik. Ez az egyetlen cikk, amit nem tudtak beszerezni. Ügy indulnak neki az aratásnak, hogy ebből nincs rak­(misszumot, hogy ha ebben a kérdésben létrejön a megegye­zés, további lépésként az ame­rikai részről szorgalmazott moz­zanatot. a támadófegyverzet fej­lesztésének korlátozását is napi­rendre tűzik. Megfigyelőknek feltűnt, hogy a SALT-ról kiadott néhány so­ros szovjet—amerikai közle­ményt Nixon amerikai elnök drámai bejelentés formájában hozta az Egyesült Államok vá­lasztópolgárainak tudomására, s ebbői nem hiányzott az a szó- mokias fordulat, amely „új kor­szak kezdeteként” üdvözölte a SALT-közleményt. A New York Times már idézett cikkírója megjegyezte: „Nixon lelkesedé­sével kapcsolatban Washington­ban némelyek úgy érezték, hogy az elnök szerette volna kiemelni önnön bőkecsináló hajlandósá­gát a nemzet előtt, amely érzé­se szerint alaposan belefáradt a háborúba”. Viszont nyugtalanító az a kü­lönös munkamegosztás, ami eb­ben a kérdésben a Fehér Ház, illetve a hadügyminiszter és a törvényhozás között mutatkozik. Míg ugyanis Nixon a bejelentés drámaiságához illő publicitással „új utasításokkal” látta el a SALT-on tárgyaló amerikai küldöttség vezetőjét, s ezzel mintegy kormányának jóindula­tát kivájíta demonstrálni — ugyanennek a kormánynak vezett egy 20 fős közúti mozgó­egységet, amely kisebb vágány­szabályozási feladatokat old meg. A munkahelyre közutakon jut el és így nem akadályozza a vasúti forgalmat. A IV. ötéves tervidőszakban villamosítják a Szajol—Lökós- háza közötti vasútvonalat. Ezt a munkát megelőző a Tiszatenyő— Csugar közötti vágánycsere, ami várhatóan még az idén megkez­dődik. Békéscsabán a fűtőházat átalakítják villamosmozdony- színné. A városban 18 lakás épül a villamosítás fenntartási dől-1 gozóinak. tárj tartalékuk. Más minden van. Mindent beszereztek, rész­ben az AGROKER útján, rész­ben pedig a termelőszövetkeze­tek, az állami gazdaságok veze­tőivel tartott személyes kapcso­lat alapján. Az itteni anyagrak­tár olyan, mintha egy kis AG­ROKER lenne. Gyoméról, Solt- vadkertről, Szarvasról úgy jár­nak ide a termelőszövetkezetek műszakjai, mint Budapestre a MEGÉV-hez. Amiről tartalék al­katrészt tudtak felhalmozni, szí­vesen adnak barátaiknak. Cse­rébe ugyanezt kapják másoktól. A télen még csak beszéltünk arról, hogy a termelőüzemek az eddiginél kicsit jobban dolgoz­zanak össze az alkatrészhiány át­hidalására. Megjelent ezzel kap­csolatban lapunkban is néhány publikáció. Örömmel tapasztal­tuk a csabacsűdiek esetében, hogy az annakidején felvetett probléma élővé vált. Emberi kapcsolatok alakultak ki üzemek, üzemi vezetők között, s ennek köszönhető, hogy a csabacsűdi „körbe” tartozó termelőszövet­kezetek, állami gazdaságok köl­csönösen megtalálták a megér­tést és közös összefogással hidal­ják át napjaink egyik legnehe­zebb gondját, a pótalkatrész-el­látást. Körbejárjuk a műhelyt. A negyedik kijavított kombájn mo­torját Takács János és Magi- nyecz Pál beindítja. Árad a füst, a kipufogógáz a csarnokban. Ki­próbálják a hidraulikát, a vágó­olyan kulcsminisztere, mint: Laird, a hadügyi tárca gazdája : a tárgyalási „erőpozíció fenn- * tartására” szólított fel. Ennek • jegyében pedig a képviselőiház ! történetesen egy nappal a szov- • jet—amerikai SALT-közlemény : után további egymilliárd hét- : vennégymillió dollárral toldot- • ta meg a rakétaelhárító-rendszer • harmadik és negyedik lépcsőjé- ■ nek kiépítésére eddig rendelke- ! zésre bocsátott összegeket. A Szovjetunió — mint az : SZKP XXIV. kongresszusán a ■ Központi Bizottság beszámolója ■ is hangsúlyozta —, arra tőrek- I szik, hogy a SALT-tárgyalások j pozitív eredménnyel járjanak. • E törekvés őszinteségének két- • szeres aranyfedezete mindaz, ! amit a Szovjetunió eddig az ál- ■ talános leszereléshez vezető ■ részintézkedések érdekében ; kezdeményezett és tett, akár- : csak az a sarkigazság, hogy a : szocialista szuperhatalom, amely j nagy horderejű gazdasági épí- ; tőprogramon munkálkodik, a szó legnemesebb értelmében „anya­gilag érdekeit” az imperializ­mus által kezdeményezett fegy­verkezési hajsza feneketlen hor­dójának betömésében. Szovjet részről tehát valóban a politi­kai stratégia, egy hosszútávú program láncszeme az a törek­vés, hogy a stratégiai fegyver­korlátozási tárgyalásokat végül siker koronázza. Segédüzemág Újkígyóson Ebben az esztendőben vaskos reményeket fűz az újkígyósa Aranykalász Tsz vezetősége a kiegészítő üzemágakhoz. Ezek­ből nagyobb termelési értéket vár, mint az állattenyésztésből. Idei terveik között 122 millió forint szövetkezeti termelésű ér­ték előállítása szerepel, melyből 62 milliót a növénytermesztés, 22 milliót az állattenyésztés, 38 milliót pedig a kiegészítő ága­zatok hoznak. Megállapodtak a Budapesti Faipari Vállalat évi 10 millió forint termelési érték előállítá­sára, préselt hordók gyártásá­ra. Az országos igény ebből a cikkből évi 300 ezer, amiből Új­kígyós 100 ezret ad. szerkezet és a kombájntest ösz- szecsatolásához beillesztik a csapszeget és azután a gépudvar végében a többi kombájn mellé vezetik a kész gépet. A követ­kező, az ötödik kombájn már az ajtóban áll. Most szedik ízeire, amiről a gépjavítónál azt mond­ják, hogy munkafelvétel. Gulyás György kissé restelli is a dolgot, mert a kombájn dobkosarába benne felejtették a tavalyi sze­metet. A gép gyomra belülről poros, koszos. Brecska János sze­relő söprűvel a kezében elvégzi azt a munkát, amit még az ősz­szel kellett volna ezen az igen értékes gépen a téli betárolás előtt csinálni. Afféle nagytakarí­tás ez, méghozzá igen drágán, mert Brecska János keresete óránként 10 forintra rúg. Dehát, ha ősszel nem végezték el a nagytakarítást, akkor most, a javítás előtt feltétlen meg kell csinálniuk, különben nem fér­nek hozzá az alkatrészekhez és a szerkezeti egységekhez. A szerelőcsarnok egyik oldalá­ban műhelyek sorakoznak. Ko­vácsok, villanyszerelők, motor- szerelők kaptak egy-egy szobát és a nemrégiben vásárolt forgá­csoló szerszámgép is külön ter­met érdemelt. Ha nem lenne olaj a gép körül, akkor patika- tisztaságról lehetne beszélni. Nagy becsben tartják, mert a hi­ányzó pótalkatrészek jelentős ré­szét ezzel a géppel Frankó Já­nos, aki különben a szövetkezet KISZ-szervezetének titkára, ké­szíti. Az ő esztergapadján virág­vázában rózsa virít. Fiatalember, nemrégiben szerelt le a néphad­sereg sorkötelesei közül. Látszik rajta, hogy mennyire igényes munkahelyére, munkájára. A szövetkezet vezetői jó esztergá­lyosnak tartják. Ezért részére olyan munkabért folyósítanak, fiatal kora ellenére, mint a leg­kvalifikáltabb szerelőnek. A gépműhely ajtaján belülről még egy szilveszterről maradt írás hívja magára a figyelmet. Csak annyi olvasható: BUÉK, 1971... Száz százalék. A szocia­lista brigád valamelyik tagja írta ki figyelmeztetőnek Szil­veszter napján azzal a céllal, hogy 1971-ben olyan eredmény­nyel dolgozzanak valamennyien, hogy a tervezett jövedelem a ta­valyi 80 százalék helyett 100 szá­zalék legyen. S mit jelent ez a szerelőműhelyben? A csabacsűdi Lenin Tsz gépes emberei ha­vonta 2000—2100 forintot keres­nek. Ennyi készpénzt kapnak. Ez a tervezett jövedelem 80 szá­zaléka. Év végén, ha év közben eredményesen dolgoznak, akkor még erre jön a 20 százalékos kiegészítés. A határ képéből ítélve, Csa- bacsűdön jól dolgoznak az embe­rek. Itt nemcsupán a búza és az ősziárpa-táblák mutatnak az át­lagosnál jobb termést, hanem a cukorrépa és a mák is, a bor­sóról, a kukoricáról, nem is be­szélve. A szövetkezeti emberek a maguk hasznára széppé, bizta­tóvá tették a csabacsűdi határt. Dupsi Károly A z országgyűlés négyéves megbízatásának utolsó ülésén hosszas és alapos előké­szítő munka után törvényt fo­gadott el a tanácsokról. A tör­vény végrehajtásáról a Minisz­tertanács és maguk a tanácsok gondoskodnak majd /szervezeti és működési szabályzatuk meg­alkotásával. Az ez év áprilisá­ban megválasztott tanácsok már ezek alapján kezdik meg működésüket. Az új törvény célja, hogy a szocializmus tel­jes felépítése érdekében fej­lessze a tanácsok munkáját, ön­állóságát, tevékenységük szak- szerűségét és egyidejűleg erő­södjék a központi állami irá­nyítás. Üj általános elv, hogy a tanácsok hatáskörébe tartozza­nak a lakosságot közvetlenül érintő államigazgatási felada­tok — jelenleg ugyanis még több szerv lát el hasonló fel­adatot. Ezeket fokozatosan majd a helyi tanácsok látják el, mégpedig úgy, hogy az elsőfo­kú döntés joga az övék. Az MSZMP Központi Bizott­ságának kongreszusi beszámo­lója hangsúlyozza: „Most az államélet fejleszté­sének központi feladata a helyi és a középfokú tanácsok hatás­körének és munkájának fejlesz­tése. Meggyőződésünk, hogy a szocializmus építésében, o nép életének megkönnyítésében je­lentősen előbbre léphetünk, ha az ügyelj tetemes hányadát in­téző tanácsok nagyobb önálló­sággal, felelősséggel dolgoz­nak.” P ártunk szavait úgy is értel­mezzük: a nagyobb önálló­ság és felelősség magasabb szinvo nalú munkát kíván, hiszen kedvezőbb lehetőségek önma­gukban még nem vezetnek eredményre. Szükséges ezt hangsúlyozni, mert az alakuló tanácsüléseket követik az ér­demi munkával foglalkozó ta­nácskozások. Megyénk vala­mennyi városa, nagy- és községi tanácsa június első felében megteszik első lépéseiket a ta­nácstörvényben biztosított jo­gok gyakorlásához. Saját hatás­körükben határozzák meg ho­gyan dolgozzanak tovább. Az önkormányzat életképes műkö­désének előfeltétele az önálló helyi gazdálkodás megteremté­se, a valóságos önállóság biz­tosítása. Elsősorban szükséges, hogy a városi és községi taná­csok megfelelő saját bevételi for­rásokkal rendelkezzenek. Alap- elv, hogy a tanácsok nemcsak a lakosság, a helyi ipar és ke­reskedelem adóiból részesülnek, hanem a minisztériumi válla­latok illetményadójából és esz­közlekötési járulékból is. Ezek célszerű felhasználásáról, vala­mint költségvetésük és fejlesz­tési terveik meghatározásáról magúk döntenek. Tehát az ön­állóság valóban nagy felelős­séggel jár. A most megválasz­tott tanácstagok képesek arra, hogy ezeknek a nagyobb köve­telményeknek is megfeleljenek. Tallózva a néhány nap múl­va kezdődő tanácsülések anya­gában — általában a helyi IV. ötéves terv célkitűzéseit tár­gyalják — már több helyen ta­lálkozunk koordinációs törek­vésekkel is. Battonyán a tanács és a Petőfi Termelőszövetkezet a mezőgazdasági beruházások összehangolására, az építőipari kapacitás ésszerű fejlesztésére közös vállalat létrehozását ha­tározták el: Battonya nagyköz­ségi tanács és a Petőfi Mg. Ter­melőszövetkezet Kivitelező és Beruházó Vállalat néven. Az alapítók részére teljesített szol- j gáltatásokon kívül jogosult a' vállalat más megrendelőknek, elsősorban tanácsi és termelő­szövetkezeti szerveknek, továb­bá a lakosságnak szolgáltatást végezni. Ez növeli a saját be­vételüket. Békéscsabán a város IV. ötéves tervének célkitűzé­sei szerepelnek a június 2-án tartandó tanácsülésen. A forin­tok millióinak és százmillióinak hovafordításáról döntenek majd: elég-e a 800 millió forint az iparfejlesztésre, vagy lakásokra a 725 millió forint. Felelősség- teljes munka, melynek igaz ér­telme akkor van, ha minden forint a legmegfelelőbb helyre kerül. V ajon az a tanácstag, aki va­lamennyire is átérzi meg­bízatása jelentőségét, ülhet-e némán azokon a tanácsüléseken, amelyeken a helyi politika kiala­kítása, a terv összeállítása, a költségvetési és fejlesztési esz­közökkel való okos gazdálkodás szerepel? Lehet-e szó nélkül hagyni, ha a hivatali ügyintézés színvonalának javításáról tár­gyalnak? Aligha, sőt ez elképzel­hetetlen. Éppen ezért a tanács­tag testületi munkájában ki­emelkedő jelentőségű a tanács­ülésen való részvétel, hiszen a tanácsok, mint népképviseleti, önkormányzati és államigazga­tási szervnek ott csúcsosodik ki működése. Tehát a tanácstag szerepe is ott bontakozik ki a legteljesebben. Ez valójában nem is egyszerű részvé­tel, hanem a különféle döntések és azok végre­hajtásában való aktív közremű­ködés. Hozzászólni, interpellálni, valamint alkotni az a tanácstag tud, aki kellőképpen ismeri a la­kosság elképzeléseit, javaslatait, véleményét a legfontosabb, illet­ve a soronlevő ügyekről, kérdé­sekről. Ehhez pedig az szüksé­ges, hogy a tanácstag megbíza­tásának egész tartama alatt szo­ros és eleven kapcsolatban le­gyen választóival. Ezt igényli egyébként a lakosság bevonása is az állami feladatok megoldá­sába. Hogy a tanácstagok nagy többsége az elmúlt 20 esztendő­ben nagyszerűen megfelelt ezek­nek a kívánalmaknak a városok, községek eredményei bizonyít­ják. Jó munkájukat igazolja, hogy megyénkben 264 tanácstag immár hatodszor kapta e fontos megbízatást a legutóbbi válasz­tás során. Annak köszönhetik ezt a bizalmat, hogy egy percre sem szűnt meg bennük annak tudata, milyen nagy horderejű tevé­kenység az, amit a nép küldöt­teként a közéletben végeznek. A most következő első miunka- tanácsüléseken szereplő napi­rendi pontok a dolgos hétköz­napra irányítják a figyelmet. Azokra a tennivalókra, amelyek pártunk X. kongresszusának ha­tározataiból adódnak, amelyek az országos és a helyi IV. öt­éves terv célkitűzéseiben teste­sülnek meg. Tudjuk, hogy a ta­nácstagok között sokan vannak olyanok, akik már — ha nem is hat — néhány ciklusban el­nyerték a választók bizalmát. Ennek csak örülhetünk, hiszen a felhalmozott tapasztalatok biz­tosítják a munka folyamatossá­gát. Az új tanácstagok pedig be­lejönnek, hiszen az élet szülte tennivalók nem várhatnak ad­dig, amíg minden tanácstag ott­honos lesz ezen a területen. Így a munka már az első nap elkez­dődik, mert tennivaló van bő­ven. T anácstagjaink első testületi ülésükön szép munkához fognak. Azok számára, akiket a választók bizalmukkal megtisz­teltek, akik vállalták ezt a meg­bízatást —, bizony nem könnyű „időtöltés lesz a most kezdődő tanácsciklus két esztendeje. Rocskár János 1971. MÁJUS 30. Aratásra készüket Csabacsűdön t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents