Békés Megyei Népújság, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-29 / 125. szám
MINI Csak fiataloknak Divatbemutatón láttuk a Békéscsabai Kötöttárugyár úgynevezett Trevira 2000-es anyagából készült forró nadrágos ösz- szeállítását. Nagy sikere volta férfiak és a nők körében egyaránt. Viselése azonban csak a fiatalabb korosztálybelieknek és az alacsonyabb súlycsoportba tartozóknak ajánlatos, persze ha az egyéb feltételek is megvannak hozzá. Nyílt titok ma már mindenütt, hogy — főleg kisebb helyeken — kevés a jó szakember. Legyen bár pedagógus, orvos, mérnök vagy az ipar és mezőgazdaság számos területén dolgozó szakmunkás — kevés, s a meglevő is aránytalanul oszlik meg. Ennek egyik orvosságát, az ösztöndíjat már régen „feltaláltuk”, sok kóros esetre hozott is gyógyírt, káros mellékhatásaira azonban nem fordítottunk még ma sem kellő figyelmet. Igen, azok- ra az esetekre gondolok, amikor a pályázó képesítésének megszerzése után nem foglalja el helyét az adott helység reá váró munkakörében, hanem másfelé tekinget. Van az esetek ezrelékében olyan valós ok is, ami indokolja ezt a döntést. A többség azonban nagyon is kézenfekvő okokból mond nemet — még az ösztöndíjat is hajlandó visz- szafizctni. ha erre kötelezik. Az okok között vezető helyen áll az érvényesülési, toyábbfejlődési lehetőség hiány 'z alacsony fizetés ,s soks7/ icm éppen osztályon felüli elyzet. Ebből kifolyólag az ilyen helyeken aztán kapva-kapnak a vezetők, ha egy szakembert sikerül szerezniük, s örömükben még a reális „árfolyamról” is megfeledkeznek. Gyakori panasz, hogy az „új vendég” kéré- M parancs, mert ha nem teljesíLibuda és a Volkswagen „Ne kínlódj fiam, úgysem lesz abból semmi.” A korhol ás elég sokszor elhangzott éjjelenként, ha már a család aludni tért és Imrének nem sikerült csendben belopakodnia. De korántsem annyiszor, hogy megingatta volna önbizalmát. — Sőt, még inkább meg akarta mutatni, ő bizony autót épít, ha addig él is. Először nem sikerült minden és gyenge lett az alváz. Semmi vész. Nekirugaszkodott még egyszer, közben egy-két ötlettel még megtoldotta tervét. S íme a kép, mellé az ada- « tok. Hengerűrtartalma: 175? köbcenti. Súlya: 300 kg. Teherbírása: 4 mázsa. Erőátvitele: motorlánccal. Fogyasztása: 6 liter/100 km. Sebességváltás: 6 fokozat (1 hátra). Neve: Volkswagen. Ez utóbbit már Imre fantáziája szülte — a műszaki adatok listája azonban így sem teljes. De annyi bizonyos, az alkotmány a gépek közül mégis csak az autóhoz hasonlít legjobban. Hogy miből készült? Nehéz lenne hirtelenjében felsorolni, A legfontosabb a Danuvia motor volt. a kötőelemek jórészt szögvasaik, elől Panni-kerekek futnak, a benzintank pedig egykor Dongó-tulajdonost boldogított... A „vercájg” (Imre a kifejezéshez hozzájárult) hasznát főleg a háztáji betakarításakor látja. Előfordult, hogy nyolc zsák kukoricával „robogott”. — A nyolcas persze nem attól van benne — tiltakozik Imiik, esetleg azonnal továbbáll, s akkor mi lesz? így aztán olyan esetek is szép számmal szaporítják az idevonatkozó példákat, hogy a munkájával tulajdonképpen még semmit sem bizonyító jövevény, egyből magasabb fizetést, esetleg jobb lakást kap, mint az, aki már évek óta — erényeivel és hibáival együtt —, de bizonyított. Ahány eset, annyi igazság, annyi pro. és kontra vélemény, benne jogos és jogtalan — sokszor indulatból fakadó — kirohanás. Egy dolog azonban feltétel nélkül általánosítható. A vezetőknek — akikre vonatkozik — végre meg kell tanulni azt a leckét, saját bőrükön előbb- utóbb úgyis érezni fogják, hogy egy adott közösség javait nem lehet azokra pazarolni, akikről nyilvánvaló (a becsületesebbre nem is titkolja), hogy munkájukkal csak átmenetileg kívánják a jelentkező gondokat megoldani. végső soron azonban az adott munkakört csak pillanatnyi biztos szigetnek, egy távolabbi cél ugródeszkájának tekintik. A fentebb említett lecke sokszor keserű, a tandíj pedig nem kevés. Éppen ezért ajánlatos a kölcsönösség, a realitás talaján álló értékítélet kialakítása minden olyan esetben, amikor a közösség javaival sáfárkodunk. Szilárd Ádám Te és rámutat a ba] elsőre. — Gyorsan fordultam, amiatt történt. — Azám, egv igazi autót azzal is „mérnek”, mennyit megy. — Ügy negyven körül, de csak jó úton. — Azt hallottuk, már vevő is akadt. — Három és fél ezerért odaadnám. Előbb azonban lefestem, szélvédőt és első teleszkópot teszeík rá. — Mit szólnak a közlekedés őrei? — Igen elcsodálkoztak, amikor kiderült — ez csak mész- i sziről hasonlít fűrészgéphez, i Kaptam egy jó tanácsot: lehe- j főleg kerüljem a főútvonalakat, j Hogy a járműnek így is síké. I re van. arról a Lenikei utca j apróságai tudnának a legtöb- ] bet mesélni. Esténként szinte ! ellepik az autót és a tulaj alig i győzi kielégíteni a kocsikázási | igényeket. Végh Imre, a Gyulai Vízmű- 1 vek szivattyúkezelője. Igaz, két j évvel ezelőtt géplakatos szak- i munikásbizonyítványt szerzett, j de még csak néhány hónapja: dolgozik itt. Reméli, hogy nem j soká képességéhez mért felada. j tot is bíznak rá és majd a J „forint” is emelkedik egy ke- j veset. A gépek iránti érdeklődés, a • vasas szakma szeretete nála! több mint munka, mint kere-: seti ‘ lehetőség. Egyenesen ra- : jongás. Igaz, 20 éves létére a • presszók asztalait, a beatzene- | karok összeállítását nemigen is- : meri, de mélységesen szereti hi- ■ vatását. Műhelyében katonás rendben : sorakoznak a szerszámok. A fa- ■ Ion mint egy igazi profinál, ; egy-egy külföldi magazin jól ! sikerült címoldalai, rajzszögek- : ke] kifüggesztve. Készült itt ■ már hurkatöltő (a sógoréknak) ■ és egy hegesztőtrafó is, hogy • csak az érdekesebbeket említ- 5 sük. Amikor elkészítettük a fotót, • s elbúcsúzunk, Jóska azt kér- : te, a becenevét is említsük ■ meg, mert barátai és kollégái ■ közül legtöbben csak úgy isme- j rik: „Libuda”. (fábián) : Strandon PÁRBESZÉD — Együnk egy fagylaltot! — Jó, együnk. Az idén még úgysem volt fagylaltmérgezéPOCAK Két férfi sétál a níedence szélén. Az egyik sovány, a másik kövér. Az utóbbiról már messziről látszik, minden igyekezetét latbavetve azon fárad, hogy domborodó pocakja minél kisebbnek látsszon. — Üljünk le, nem bírom tovább — huppan le egy startkőre a kövér. — Mi bajod? Napszúrást kaptál? — kérdi a sovány. — Ugyan! Öt percnél tovább nem bírom behúzva tartani a hasamat... FILOZÓFIA — Mennyi barnára sült ember?! Csak azt tudnám, hogy hétköznap, munkaidőben hogyan lehetnek ennyien a strandon? Mikor dolgoznak ezek? — morfondírozott fejcsóválva a férfi s az elintézetlen aktákkal teletömött táskájából előkotorta a napolajat, hogy bekenje a vállát. B. I. Pesti találkozás Detre Annamáriával Az epizódszerepeket is nagyon becsülni kell Vígszínház. Eugene O’Neill: El jő a jeges. Dráma. Margie utcalány, a New Yorki West Si- de-i negyed pálinkásbutikjá- hafl: Detre Annamária. Pesti Színház. Neil Simon: Furcsa pár. Vígjáték. Cecily parlagon fekvő asszonyka, Oscar Madison lakásában: Detre Annamária. Egy tehetséges. pályakezdő színésznő, első felnőtt szerepei. Igaz, nem főszerepek, még nem is lényegi figurák. Epizódszerepek a javából. Olyan figurák, amelyek feltétlenül hozzátartoznak a darabhoz, karakterük szerves része a színpadi cselekmények, hiszen az író — éppen a mondanivaló hitelessége érdé. kében — atmoszférateremtő, hangulati elemként építette be jellemüket az adott történetbe. Margie-t és Cecily-t esténként felváltva alakítja a Vígszínház fiatal művésznője, tegyük hozzá: sikerrel. — Margie dolláros nő és Cecily magazin-klisé alakja is nagyon a szívemhez nőtt, pedig „csak” epizódszerepek, — mondja Detre Annamária, akivel a lassan végéhez közeledő színházi évadbeli munkájáról, a pár- lyakezdésről és vágyairól beszélgettünk. — Ám ezeket a „kis”, néhánymondatos szerepeket nagyon becsülni kell. Sok-sok fáradság. tanulás és hit kel! ahhoz, hogy olyan legyen a figura színpadon, mint amilyennek az író, a rendező megálmodta. Es külön azért is örülök, hogy végre felnőtt szerepeket, is játszhatok, mert eddig — egyéniségemnek, alkatomnak, külsőmnek megfelelően (a művésznő szelíd tekintetű, gyermekien kedves, babaarcú) — főként kislány figurákat, gyermekalakokat személyesítettem meg. Főiskolás koromban (1970-ben végeztem) Szép Ernő Vőlegény-ében, Gyárfás Miklós Játszik a család-já- ban, Mikszáth A beszélő köntösében játszottam, az elmúlt időszakban pedig a Bartók Színpadon a Hamupipőkét és a H«királynőben Elza hercegnőt alakítottam. Nagyon félek a beskatulyázástól, szeretném, ha mint „felnőtt alakot” is megismerne és megszeretne a közönség. Egyébként imádok gyermekeknek játszani, mert spontánul, azonnal és nagyon őszintén reá. gálnak arra, ami a színpadon történik. — A gyermek szerepeken és a már említett felnőtt figurák megformálásán túl milyen feladatokat kellett megoldani az évadban? — kérdezzük. — Az Éleslövészet című filmben szinkronizáltam, több felvételem volt a Rádióban, és a közelmúltban mutatta be a televízió Ránki György zenés játékát, a Hölgyválasz-t. A musical, operett, népdal ihletésű zenésjá- tékban Piri postáskisasszonyt játszottam. Most, az évad végén már lehet afféle számvetést készíteni arról, hogy mi teljesült és mi nem vált valóra az elképzelésekből, tervekből. És jó, ha e számvetést nemcsak a „befutott”, művészileg érett színészek teszik meg, hanem — éppen a hogyan tovább, a jövő érdekében — a pályakezdők is. — Egyáltalán nem mondhatom, hogy munka nélkül voltam, de úgy érzem, kevés feladatot kaptam a színháztól. Azt hiszem ia pályakezdés mindenütt göröngyös... Valahogy nem volt meg az átmenet a meleg kis kuckó, a főiskola, és az első munkahelyem, az igazi színház között. Hiányzik az a sikerélmény, amely a nagyszerű vizs- gflelőadás után egész lényemet áthatotta. Higyje el, nem panaszlóként szólok, ezek tények, tudomásul kell venrfi: minden kezdet nehéz. — A nyári program? — Talán filmgyári, talán tv- munka. Mindenesetre szeretnék dolgozni és természetesen pihenni, sokat olvasni. Az ügyelő színpadra szólítja Detre Annamáriát. A negyedik felvonásban néhány percre még becsöppen a West-Side-i pálinkásbutik kiúttalan, embertelen világába, ahol lénye, egyénisége Margie-val, a dolláros nő alakjával azonosul. Majd lemegy a függöny, és ütemesen tapsolnak a nézők. Aztán Mar- gie-ból újra Detre Annamária lesz, a színház különös varázsa megszűnik, s ízig-vérig mai fiataltól, egy ifjú hölgytől búcsúzhatunk. Egy pályakezdő színésznőtől, aki bizonyítani szeretné tehetségét. Dékáni Sándor Ugródeszka
