Békés Megyei Népújság, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-27 / 123. szám

Podgornij Egyiptomban

Böcz Sándor, az MTI tudósítója jelenti

Szerda délelőtt a kairói Kub- beg-palotában megkezdődtek a tárgyalások a Szovjetunió és az Egyesült Arab Köztársaság küldöttsége között. A szovjet küldöttséget Nyiko- laj Podgornij, a Legfelső Tanács Elnökségének elnöke, az egyiptomit Anvar Szadat köztársasága elnök vezeti • A két államfő kedd este a szovjet delegáció megérkezését követően félórás .előzetes megbeszélést tartott. Az A] Ahram szerint az első találkozón a két ország együttműködésének kérdését vizsgálták meg s ezzel kapcsolatban két alapvető megállapítást tettek:

1. Az Egyesült Arab Köztársaság és a Szovjetunió megerősíti azt a kötelezettséget, hogy folytatják erőfeszítéseiket az összes megszállt arab területek felszabadításáért ''2. A Szovjetunió megerősíti azt a szándékát, hogy folytatja

az EAK gazdasági, politikai és katonai támogatását.

A látogatás iránt megnyilvánuló rendkívüli érdeklődés indokolt: egyes nyugati körök ugyanis abban reménykedtek, hogy a Szadat elnök által kezdeményezett belső változások kihatnak az EAK külpolitikájára s hátrányosan érintik a hagyományosan szoros szovjet— egyiptomi kapcsolatokat. A szovjet államfő látogatása minden bizonnyal pontot tesz a találgatások végére s újólag megerősíti a két ország barátságát és együttműködését.

Podgornij látogatásának

ugyancsak nagy jelentőségeit kölcsönöz a közel-keleti válság megoldatlansága. Mig az EAK a maga részéről mindent megtett a Biztonsági Tanács ha. tározatán alapuló békés rendezés sikeréért, addig Izrael makacsul ragaszkodik az 1967-es agresszió ered ményeihez, a megBrandt beszéde a Szocialista Internacionálé Főtanácsának konferenciáján

szállt arab területek bekebelezéséhez. A helyzet súlyossága még szembeszökőbbé vált Rogers amerikai külügyminiszter legutóbbi közel-keleti körúija után; bebizonyosodott ugyanis, hogy az Egyesült Államok csupán szavakban szorgalmazza a békés rendezést, a valóságban azonban folytatja az izraeli agresszió katonai, politikai és gazdasági támogatását s nem hajlandó nyomást gyakorolni Izraelre a rendezési határozat végrehajtása végett. Ebben a helyzetben rendkívül időszerű a válság fejleményeinek elemzése, az agresszió felszámolásához vezető lépések mérlegelése és egyeztetése.

Ezzel kapcsolatban figyelmet erdemel az Ai Ahramnalk az az értesülése, hogy Jarring ENSZ- megbízotj, Svédország moszkvai nagyköveteként mindaddig a szovjet fővárosban marad, amíg nem kap választ Izraelitől február 8-i memorandumára. (MTI)

Kádár János elvtárs felszólalt a CSKP kongresszusán

Szerdán, délelőtt fél kilenckor a prágai Fucik park kongresszusi palotájában folytatta munkáját Csehszlovákia Kommunista Párja XIV. kongresszusa melyen felszólalt Kádár János elvtárs is.

Többék között hangsúlyozta:

— A csehszlovák és a magyar kommunisták tapasztalatai egyaránt mutatják, hogy a kapitalista osztályellenség legyőzése, a múlt maradványainak felszámolása, az új, szocialista társadalom felépítése, a nemzetközi imperializmus beavatkozási kísérleteinek visszaverése nagy és nehéz feladat, amely nemzedékek szilárd helytállását követeli meg. Sorsunk úgy hozta magával, hogy a közelmúlt években országainkban nehéz helyzet alakult ki, s emiatt előbb a Magyar Népköztársaság, majd a Csehszlovák Szocialista Köztársaság került a nemzetközi osztályharc gyújtópontjába, a világsajtó első oldalára.

A politikai harc kiéleződött országainkban, pártjaink súlyos nehézségekkel kerültek szembe.

Willy Brandt nyugatnémet, kancellár, az SPD elnöke figyelemreméltó beszédet mondott a

Szocialista Internacionálé Főtanácsa Helsinkiben folyó konferenciájának szerda délelőtti ülésén.

Az európai biztonsági politikával foglalkozva azt sürgette, hogy „mondjanak le az erőszak és a nyomós alkalmazásáról”, amely veszélyeztetheti valamely allam területi serthetetlensegét es politikai függetlenséget.

A nyugatnémet kormányfő re- bferátumában részletesen ismer, tette Bonn „új enyhülési és keleti politikáját”. Realitásnak nevezte azt a felismerést, hogy „pusztító háborúval, katasztrófával végződnék minden kísérlet, amely a jelenlegi európai helyzet megváltoztatására irányul”. A bonni törekvésekről szólva aláhúzta: az NSZK megbékélése Lengyelországgal „specifikus hozzájárulás az európai békéhez”.

Az NDK és az NSZK viszonyának rendezésével foglalkozva azt mondotta, hogy „ez mindenekelőtt maguknak a németeknek a dolga”. E feladatot senki sem veszi le vállunkról — fűzte hozzá —, még akkor sem, ha közben rá vagyunk utalva mások megértésére és támogatására. A félreérthetetlenül és félreismerhetec- lenül fennálló ellentétek nem akadályozhatják a szerződésben szabályozott kapcsolatok megteremtését, amelyek méltóak az Európa szívében levő két egyenjogú államhoz, és tekintettel vannak az érintett embereit érdekeire” — mondotta Brandt.

A Moszkvával és Varsóval kötött szerződések a kancellár szavai szerint „példát mutatnak arra, hogy a béke megszervezésében hogyan érhető el az egyenjogú partnerség”.

Az Európában állomásozó fegyveres erők létszámának kölcsönös csökkentésére tett legutóbbi szovjet javaslat nyomán „konkrétabbá” vált a biztonság kérdése — hangoztatta referátumában a kancellár. — A szovjet-amerikai SALT-tárgyaláso kon elért haladás jobb feltételeket teremtett a feszültség enyhítését célzó gyakorlati erőfeszítésekhez iá. A Német 'Szövetségi

Köztársaságnak, ,, amelynek területén igen nagy a romboló Potenciál” lankadatlanul közre

kell működnie e tárgyalásokon. Bonn az európai biztonsági konferencia „előterében” is kész bármilyen két- vagy többoldalú

tárgyalásokat folytatni.

Az európai béke és biztonság elengedhetetlen feltétele — Brandt szerint — a nyugat-berlini „feszültség! és veszélyességi góc” felszámolása Végezetül az EGK problematikájával foglalkozva úgy vélekedett, hogy az Európai Gazdasági Közösség fogalma alatt nemcsak „az üzletkötések Európája” értendő, hanem „olyan politikai kiindulópont is, amely sokat jelenthet a béke megszervezése szemszögéből”, (DPA)

Tanácskozik a CSKP kongresszusa.

Mi teljes mértékben irtegértet- tük annak a helyzetnek a súlyosságát és bonyolultságát, amellyel csehszlovák el'.’társainknak a közelmúlt években szembe kellett nézniük. Az ilyen helyzet, súlyossága nemcsak abban van, hogy a szocializmus minden rendű és rangú ellensége a párt és a munkáshatalom szétzúzására tör, hanem még inkább abban, hogy a párt vezető szerepe meggyengül, az osztályfrontok összekeverednek, eszmei, politikai zavar, nacionalizmus lép fel. Az önök harca is megerősíti viszont azt a nemzetközi tapasztalatot, hogy nincs az a nehézség, amelyet ne lehetne legyőzni, ha a párt helyes marxista-leninista osztály- politikát folytat, a pártban érvényesülnék a lenini normák, a tömegekkel kölcsönös a bizalom, szorosak a kapcsolatok, s a párt rendíthetetlenül hű a proletár-internacionalizmus eszméihez.

Bennünket örömmel töltenek el csehszlovák elvtársaink utóbbi időben folytatott harcának nagy eredményei — folytatta. — A Központi Bizottság kongresszusi beszámolója meggyőzően bizonyítja, hogy Csehszlovákia Kommunista Parija lépésről lépésre leküzdi a sok éven át felhalmozódott problémákat. elejét vesd a régi hi- Dak megismétlődésének es felszámolja a jobboldali irányzatok által előidézett mérhetetlen ' károkat.

Beszéde végén hangsúlyozta:

Szeretném kifejezni teljes szolidaritásunkat s azt a meggyőződésünket, hogy utunk közös, és a jövőben is teljes egységben, együtt haladunk előre a szocializmus, a kommunizmus útján.

A magyar küldöttség, pártunk és népünk nevében sok sikert kíván a kongresszus munkájához, a kongresszus határozatainak megvalósításához. Sok sikert a párt, az állam további megerősítéséhez, a szocialista társadalom további építéséhez, a nép jólétének további emelese- hez. (MTI)

Nixon és Peking

Néhány napja újabb érdekes fordulat következett be Kína és a vezető tőkés országok kapcsolataiban. Japán hivatalosan is lemondott az úgynevezett „Jos- hida-elv” alkalmazásáról. Ez a volt japán miniszterelnök nevét viselő doktrína lehetetlenné tette. hogy teljes gyárfelszerelések szállítására hosszúlejáratú hiteleket nyújtsanak Kínának. Arra számítanak, hogy az új helyzetben Japán — amely már így is Kína legnagyobb külkereskedelmi partnere — még erőteljesebb pozíciókat foglal majd el a kínai piacon.

Ez a lépés azonban túlmegy a két ország kapcsolatain — és túl a gazdasági szférán is A legutóbbi hetekben nemzetközi érdeklődést keltett az úgynevezett „pinpong-dimplomácia”. amelynek során látványos' módón fellazultak Peking és Washington eddigi rendkívül merev diplomáciai kapcsolatai. Természetesen az Egyesült Államokat és a Kínai Népköztársaságot még számos, döntő fontosságú vitás politikai kérdés választja el egymástól. Ilyen mindenekelőtt a Tajvan-kérdés. Annyi azonban kétségtelen, hogy az elmúlt hetekben „nyitás” történt Washington kínai politikájában — és Csou En-laj nyilatkozatai az amerikai—kínai kapcsolat „új fejezetéről” már jeleztek, hogy a pekingi

kormány lehetségesnek tartja a lassú, de szisztematikus változásokat.

Már április közepén, amikor a Washington—Peking kapcsolatok hírei a legnagyobb feltűnést keltették, nyilvánosságra került, hogy az amerikaiak mindenék-, előtt Japánnal egyeztetik Kína- politikájuk lépéseit. Erre a célra külön, magas szintű bizottságot hoztak létre. Ilyen előzmények után a mostani japán döntést úgy lehet értelmezni, mint Nixon Kíná-politikájának szerves részét.

A kapcsolatok jelenlegi helyzetét reálisan elemezve a Nixon- adminisztráció részéről eddig a következő fontos lépéseket lehet regisztrálni: 1. Jóváhagyják nem stratégiai jellegű árucikkek közvetlen exportját Kínába és az onnan származó importot. 2. Az USA hajlandó beutazási vízumot adni kínai látogatóknak, vagy azok csoportjainak. 3. Jóváhagyják Kína számára a dollár felhasználását nemzetközi pénzügyi műveletekben, s ebből a célból megteszik a szükséges devizaintézkedéseket. 4. Anjeri- kai olajvállalatok bizonyos kivétellel engedélyt kapnak arra, hogy üzemanyaggal lássanak el Kínába tartó, vagy onnan érkező hajókat és repülőgépeket. 5. Amerikai hajók engedélyt kapnak arra, hogy kínai rakományt szállítsanak nem kínai kikötők között

Ezeket a gyakorlati döntéseket a fontosabb politikai természetű kérdésekben kevésbé határozott, de eléggé félreérthetetlen lépések követték. Bejelentették Resten, a New York Times főszerkesztőhelyettesének kínai utazását, s már korábban, az egymást /követő Nixon és Csou En-iaj nyilatkozatok során szóba került az amerikai elnöknek, vagy valamelyik családtagjának kínai utazását. Természetesen a jelenlegi politikai helyzetben ennek realizálása nem lehet napirenden. Annak, azonban, hogy ez a párbeszéd megtörtént, mégis igen fontos szerepe van a két ország közötti politikai feszültség feloldáséiban. Ily módon része egy pszichológiai előkészítő hadműveletnek. Ehhez tartozik az az amerikai nyilatkozat is. hogy az Egyesült Államok „megfontolás tárgyává teszi” a Kínai Népköztársaság ENSZ- képviseletével kapcsolatos álláspontját. Ezen a ponton sem lehet számítani gyors és radikális változásra. Washington semmiképpen sem akarja végleg elejteni a tajvani rezsimet, az úgynevezett „két Kína” álláspont pedig természeteién elfogadhatatlan a Kínai Népköztársaság számára. Itt is egy hosszabb folyamat kezdetéről, tudatos előkészítéséről van tehát szó.

Az amerikai lépések nem okoznak különleges meglepetést, ha meggondoljuk, hogy a Nixon- doktrina egyik lényegbevágó célja a szovjet—kínai viszony kiélezése, vagyis (a moszkvai Novoje Vremja fogalmazásával) Peking felhasználása a szocialista közösséggel és a nemzeti felszabadító mozgalmakkal szemben.

A kínai diplomácia indítékai némileg bonyolultabbak ugyan, de nem kevésbé világosak. Az említett szovjet folyóirat hangoztatja: abból az alapvető tényből kell kiindulni, hogy Peking külpolitikájának stratégiai feladatai nem változtak. E politika lényege: a „Kína-kc^pon- túság” hagyományos szellemében „olyan világhatalommá tenni Kínát,x amely képes döntéseit ráerőszakolni más államokra”. Ez egyenesen feltételezi a mostanihoz hasonló gyors pozícióváltást, ha azt Kína nagyhatalmi nacionalista érdeked szükségessé teszik.

A Washington-Peking párbeszéd negatív oldalait különösen az erősíti meg, hogy olyan időszalkhan történik, amikor az indokínai helyzetet az amerikai agresszió fenntartása jellemzi. Washington teljes joggal úgy értékeli a kínai hangváltozást, hogy Peking nem hajlandó ösz- szefogni a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal Vietnam és általában az indokínai népek imperialistaellenes szabadságharcának megsegítésére, így — a felsorolt távlati lehetőségektől eltekintve — a Peking -^-Washington „nászút” legközvetlenebb, kártékony politikai következménye, hogy növeli az amerikai militarizmus mozgás- szabadságát a délkelet-ázsiai népek ellen vívott háborúban.

(—i—el