Békés Megyei Népújság, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-26 / 122. szám

A megye építőiparának időszerű feladatai Irta: *dr. Takács János Az új gazdasági mechanizmiB, a vállalati önállóság as a terü­leti tanácsi gazdálkodás az ága­zatirányítási terén olyan követel­ményeket állít az építőipar és építőanyagipari kapacitá»-gaz- dálkodásban minden szerv és szervezet elé, hogy a beruházá­si piac és a kapacitás piac kö­zötti feszültség fokozatosan fel­oldódjon, A kapacitásmerlegből látszik milyen komoly feladatot jelent ez nálunk, Békés megyében, mi­után. a megye a IV. ötéves tervi beruházáshoz 10,4 milliárd fo­rint építőipari kapacitást tud biztosítani a 11 milliárd forintos beruházási igénnyel szemben. A probléma megoldása, a feszült­ség enyhítése és a kapacitás­gazdálkodás ésszerű és célszerű, hatékony kihasználása megkö­veteli mind a területi ágazati irányító szervektől, mind ma­guktól az építőipari szervektől olyan koordinációs tevékenység kialakítását, mellyel a rendelke­zésre álló munkaerő, gépi erő, a korszerű technológiai adottsá­gok a leghatékonyabban hasz­nálhatók fel. HASZNOSÍTSUK TARTALÉKAINKAT Ez év februárjában a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztálya, a megyei tanács épí­tési, közlekedési és vízügyi osz­tálya értékelte a megye építő­iparának az elmúlt egy évtize­des fejlődési szakaszát és a IV. ötéves terv célkitűzéseit. Megállapították, hogy ez idő­szakban a megye építőipara, ezen belül az egyes szervezetek teljesítették, sőt túlteljesítették feladattervüket. Mindamellett azonban az elmúlt egy évtized eredményeivel, fejlődési ütemé­vel nem lehetünk megelégedve. Egyrészt és főleg azért, mert a megye építőiparának műszaki fejlesztése elmaradt a követel­ményektől, s ennek következ­ményeként hatékonysága nem javult a kívánatos mértékben. Másrészt, mert az építőipari kapacitás és az építőipari szük­ségletek (beruházási piac) kö­zött hosszabb idő óta tapasztal­ható feszültséget nem sike­rült feloldani. A felismert tapasztalatok arra utalnak .hogy a XV. ötéves terv­ben a műszaki fejlesztés és en­nek nyomón a hatékonyság ja­vul, fi beruházás piacon érezhe­tő feszültség valamelyest eny­hül. Építőipari szervezeteink az elmúlt időszak alatti fejlődése erőteljesen differenciált, amely­ben megtalálhatók a korszerű termelési eljárások és a műsza­ki fejlesztésben elmaradt hagyo­mányos termelési eljárások ele­mei egyaránt. Alapjában véve a megye építőiparára még erő­sen rányomja bélyegét az ex­tensiv jelleg még akkor is, ha egyik-másik szervezetben már tapasztania tok az intenzív ter­melést kifejező korszerű eljárá­si módok. A jelenlegi helyzet értékelése arra utal. hogy a termelés élő­munka és eszközigényessége te­rületén még távolról sem merí­tettük ki lehetőségeinket, azaz még jelentős tartalékaink van­nak. A IV. ötéves tervben már nem járható tovább az az út, amit az elmúlt tervidőszakban megfigyelhettünk. Jóllehet a megye! általános gazdasági helyzete, ipari és mezőgazdasági fejlesztése jelentősen haádt elő­re. Ezen belül az építőipar el­maradt a követelményektől és nem mentes azoktól az országos jellemzőktől, amelyek hatással voltak eddigi és jövőbeni fejlő­désére. Mint minden középlejá­ratú terv egyrészt számol az előző tervek tapasztalataival, másrészt magasabb szinten, tu­dományosabban határozza meg az új tervidőszak alapvető ele­meit. Ez fő jellemzője a IV. ötjf eves tervnek is. A IV. ötéves terv- az előző időszaknál tudo­mányosan megalapozóttabb mű­szaki-gazdasági koncepciók alapján készült. ELSŐDLEGES: A LAKOSSÁG SZÜKSÉGLETEINEK KIELÉGÍTÉSE A gazdasági növekedés leg­fontosabb céljaként a lakosság növekvő szükségleteinek mind magasabb kielégítését, az élet- körülmények állandó javítását jelölte meg. Ezt a fő célt tűk­rözi a tervben meghatározott fejlesztési politika is, miszerint beruházáspohtkankban kiemelt helyet foglal el a lakásépítési program, a termelő ágazatok1 közül a kiemelt jellegű ipar­ágak fejlesztése és a húsellátás javítását szolgáló mezőgazdasági beruházások. Határozott intéz­kedést tartalmaz a terv az épí­tőipar, az építőanyagipar és a beruházás évtizedes feszültsé­gének feloldására, az előzők erőteljes fejlesztésére. Ezt a célt szolgálta többek között az év elején a megye építőiparának vezetőivel folytatott tárgyalás is. A közeli napokban ismét számba kel] venni az , akkor történt elhatározásokat. Tekintsük át, ha vázlatosan is, miről volt szó ez év elején: 1. Az építőipari szervezetek műszaki felkészültségüknek megfelelő munkavállalása. 2. Több építőipari szervezet egyenlő és kölcsönös előnyökön alapuló osztott kivitelezése. 3. Félkész vagy részleges kivi­telezés ott. ahol a befejező mun­kálatok társadalmi munkával elvégezhetők. 4. A IV. ötéves tervi lakás- program kivitelezésének négy év alatt való teljesitése, s ennek megfelelően a közművesítés szinkronba hozása. 5. A lakásépítő szövetkezetek szervezése és az ezzel kapcsola­tos koordináció megteremtése. 6. A kiemelt építési program időbeni teljesítése és az újabb beruházások kapacitási igéhyé- nek biztosítása. 7. A műszaki fejlesztés, új építési technológiák alkalmazá­sa: — az ipari háttér biztosítása, — a könnyűszerkezetes techno­lógiák alkalmazása, — a szak­ipar koncentrálása és kifejlesz­tése. 8. A munkaerők közgazdasá­gilag indokolt áramoltatása. 9. Közös anyagbázisok létre­hozása. 10. A szállítás koncentrált megoldása. 11. Az eszközök és források indokolt közös felhasználása. 12. A szubjektív feltételek (irányítás, vezetés) színvonalá­nak emelése. ÉVENTE 12 SZÁZALÉKOS FEJLŐDÉS A fentiekből kitűnik, hogy a megye vezető testületéi az épí­tőipar fejlesztését komplex mó­don fogják fel és intézkedései­ket ennek megfelelően alkal­mazzák. A megye vezető testü­letéinek az építőiparra vonat­kozó fejlesztési elhatározásában fontos kérdés, hogy ^mennyit fordítsanak a meglevő építő­ipari szervezetek adott eszkö­zeinek korszerűsítésére és fej­lesztésére, illetve mennyit for­dítsanak kifejezetten új eszkö­zök beszerzésére, fejlesztésére. A megye vezetése, igénybe véve az országos lehetőségeket is, fi­gyelemmel a megye politikai és gazdasági érdekeire — arra az elhatározásra jutott, hogy a me­gye építőiparát, mint a fejlődés, ben viszonylag elmaradt ágaza­tot fejleszti elsődlegesen, erre nagyobb összeget fordít. Töreked­vén arra, hogy az építőipari ka­pacitás a korszerűbb és dinami­kusabb társadalmi jellegű fej­lesztés követelményeit megoldja, Ez a magyarázata annak a fej­lesztési ütemnek — évi 12 szá­zalékos —, amelyet a megye építőipara, azon belül az egyes szervezetek képviselnek a IV. ötéves tervi fejlesztési koncep­cióban. A megye vezető szerveinek az a szelektív politikája, amely­nek révén a különböző, sokszor indokolt törekvéseket hátrább rangsorolta a szűkre szabott fejlesztési forrásokból és elsősor­ban az építőipar fejlesztésére koncentrált, lényegében közvet­ve a hátrább rangsorolt vállala­tok érdekeit is képviseli. Ugyan­is az a feszültség, amely az építési kapacitás és beruházási piac területén idestova két évti­zede kísért bennünket — mer gyén két, az egész népgazdaságot —, fokozatosan feloldódik, s an­nak előnyös hatása érezhetővé válik más szektorokban, válla­latoknál is. Egészen nyilvánvaló, hogy zavartalan beruházáspoli­tikát gyakorolni csak a beruhá­záspolitika arányával azonos, dinamikájában vele együtt nö­vekvő építőipari kapacitás mel­lett lehetséges. Jó irányban haladunk — ál­lapította meg Szilágyi La je« ÉVM miniszterhelyettes, de bi­zonyos jelek máris arra utalnak, hogy a IV. ötéves tervünk egyik nagy problémája továbbra is e területen jelentkezik. A gazda­sági struktúrának azt a megvál­toztatását. hogy ti. az építőipart — egyebek között — a legdina­mikusabb ágazatként kell fej­leszteni a tervidőszakban, éppen a beruházások területén kifej­tett nagy nyomások és az e té­ren jelentkező állandó új szük­ségletek, ezek korszerűbb mó­don való kielégítése teszi szük­ségessé. A gazdasági növeke­déssel együtt járó olyan perma­nens folyamat ez, amelyben hosszabb időt alapul véve hol az egyik, hol a másik iparág fej­lesztése kerül előtérbe a szük­ségletek jelentkezésének és ki­elégítésének függvényében. A megye vezetése úgy ítélte meg az építőipar fejlesztését, hogy most az egész előrehala­dásunknak és fejlődésünk meg­gyorsításának feltétele! Az épí­tőipar eddigi törekvése ellenére jelenlegi volumenében, a mű­szaki fejlettség adott szintjének konzerválasa, viszonylag ala­csony hatékonyságával hátrál­tatja a beruházások megvalósí­tásának gyorsabb ütemét. Ez pedig visszahat a gazdasági elő- rehaladasra, mert vagy elma­radnak, vagy később lépnek be a nemzeti jövedelmet gyarapító termelésbe azok a beruházások, amelyek kapacitás hiányában időben nem valósulhatnak meg! Érdemes figyelmet, fordítani arra, hogy az elmúlt években jelentősen fejlődött az üveg­ipar, az élelmiszeripar, a textil­ipar, valamint más iparágak, és fejlődött, de nem a kívánt mér­tékben az építőipar és építő­anyagipar. A foglalkoztatottak aránya is ugyanezen időszak alatt a fenti iparágakban átla­gosan jobban növekedett, míg az építőiparban kevésbé. Ez or­szágos jelenség is! Ennek tulajdonítható többek között, hogy az elmúlt évtized­ben a magasabb szervezettségű építőipari szektorokból a kevés­bé termelékeny szervezetekbe vándoroltak az építőipari szak­munkások. Most az a tapaszta­lat, hogy a munkaerő mozgása, legalábbis az építőiparban, is­mét szervezettebb, a magasabb termelékenységű szervezetekbe irányul. A foglalkozási igények, nek megfelelő munkaerőáramlás a társadalmi, gazdasági fejlő­dés objektív törvényszerűsége. Most a tartós munkaerőszük­séglet a szervezett építőiparban stabilabb és folyamatosabb munkát biztosít az építőipari szakmunkások számára, mint más építőipari szervezetekben, EGÉSZSÉGES MUNKAEROMOZGÄS SZÜKSÉGES Ez hozzátartozik ahhoz a komplex kérdéshez, amilyen ha­tásokban a megye építőiparát értékeljük. Következésképpen ezekre a mozgásokra messze­menően tekintettel kell lenni. Fel kell mérni e mozgások vár­ható magasabb irányát, ütemét, mértékét, társadalmi, gazdasá­gi követelményeit és ennek alapján kell kidolgozni az át­alakulás menetét, biztosítva an. nák feltételeit. Mindezt oly mó­don, hogy ne akadályozza az egészséges munkaerőmozgást, sőt megfelelő bérezési, szociális és egyéb intézkedésekkel biz­tosítani kell annak közgazdasá­gilag átgondolt és meghatáro­zott orientációját. Ilyen meg­fontolásból elő kell segíteni, szabályozni szükséges a mun­kaerő átcsoportosítását. Ez összefügg a dolgozol: szak- i mai felkészültségének fokozá­sával is. Nyilvánvaló, hogy az alacsonyabb szervezettségű épí­tőipari szektorokban, ahol ál­talában a hagyományos mód­szerek az uralkodók, az ott fog­lalkoztatottak szakmai felké­szültsége nem felel meg azon­nal a magasabb szervettségű és technológiával dolgozó, a szere­lőipari szakmunkát igénylő kí­vánalmaknak. Tehát a szakmai képzettség általános színvona­lát a magasabban szervezett és korszerűbb műszaki adottsá­gokkal rendelkező szervezet színvonalára kell hozni, szak­emberképzéssel, illetve tovább­képzéssel. Ez jelentős kapaci­tástartalékok feltárását jelenti. A szóban levő egyensúly fo­kozatos megteremtésének egyik feltétele a beruházási igények mérlegelése, rangsorolása. A IV. ötéves tervben fő elhatáro­zás a szigorú takarékosság, to­vábbá a termelés műszaki szín­vonalának emelése, ezúttal a hatékonyság fokozása. Ma meg több alkalommal tapasztalható a beruházások területén, hogy el­sősorban az építési jellegű ter­melőterületeket bővítik és csak másodsorban fordítanak figyelmet a meglevő berendező, sek műszaki rekonstrukciójára. Valószínű, hogy a jövőben az építési, beruházási igényeket is jobban mérlegelés tárgyává te­szik és rangsorolják. Amikor jobban számításba veszik a to­vábbi építési, beruházási hite­lek felvételének és nyújtásának lehetőségét, akkor ezzel egyben fokozatosabban orientálható a termelés műszaki színvonalá­nak, a termelési berendezések korszerűsítése. Ez a kétoldalú tendencia tehát, hogy egyrész­ről igen erőteljesen fejlesztjük az építőipart, másrészről job­ban mérlegeljük az egyes épí­tési beruházások hitelfinanszí­rozását. Ez ha lassan is, de a két terület közeledésének irá­nyába halad. Ezáltal csökken a beruházási piac és az építőipari kapacitás közötti feszültség. FOKOZOTTABB MUNKAMEGOSZTÁST Korábban szó esett az egyéE építőipari szervezetek közötti fokozottabb munkamegosztás kiszélesítéséről. Itt lényegében két területet érintő integráció­ról lehet szó. Az egyik: két vagy több vállalat közötti olyan munkavállalás esetében, ahol a termelőberendezesek koncent. rált felhasználásáról van szó. A másik: két vagy több vállalat­nak a közös vállalkozások vagy fejlesztési célokat szolgáló el­határozások megvalósítására a saját pénzeszközök integrálása jöhet számításba. Hozzá kell tenni, hogy világviszonylatban — kicsiben a vállalatok között — és nagyban — tábonszinten — általános jelenség és a fej­lődés ütemének növekedésével jár együtt a termelési eszközök és fejlesztési források integrá­lása. Ez jelentős kapacitás, és ha­tékonyságnövelő tényező. Az egyes vállalatok közötti munka, megosztás tartalma juthat ki­fejezésre egy-egy nagyobb vál­lalkozás tervkoordinációjában, a termelőberendezések, a szel­lemi és fizikai kapacitások kö­zös és előnyös felhasználásá­ban, a fejlesztési programok összehangolásában. Ezek mind olyan tényezők, amelyek meg­gyorsíthatják előrehaladásunkat, vállalataink műszáki, gazdasági fejlődésén^ növekedését. El kell ismernünk, hogy az erő. és eszközkoncentráció elő­rehaladása tekintetében koránt­sem tettünk meg mindent úgy, ahogyan annak igényét és lehe­tőségét az éleit elvárja. Pedig az e téren meglevő merevség, ru­galmatlanság autarohiára való törekvés be nem hozható idő- veszteséget okoz. Az elkésett felismerések olyan elmulasztott lökésszerű gazdasági hátrányo­kat eredményeznek, amelyeket azután csak sokkal nagyobb erökoncentrációval lehet pótol­ni. Az integráció gyakorlatába tartozik a szabad pénztőke át­csoportosításának lehetősége is. Erre az építőiparban az egyes szervezetek közötti fokozottabb munkamegosztás rendszerében nélkülözhetetlen szükség van és a jövőben még inkább szükség lesz. Altár a közös vállalkozá­sok megvalósítása, akár közös vagy egy-egy vállalati fejlesztés megvalósítása érdekében. Nyil­vánvaló mind a közös, mind az egy vállalati fejlesztésnek kö­zös vállalati fejlesztési alapból való megvalósítása közvetlen vagy közvetett kölcsönös elő­nyökkel jár az egész ágazatra, nem utolsósorban a termelés ha­tékonyságára. Ez az út fokoza­tosan elvezet a vállalatok kö­zötti termelési különbözőségek fokozatos nivellációjához, ter­melési specializációjához, eddig ki nem épített termelési kapa­citások létrehozásához, például a könnyűszerkezetes megoldás­hoz. Ilyen és csakis ilyen ala­pokon tárhatók fel és hozha­tok mozgásba azok a tartalé­kok, amelyeket sajnos hosszabb idő óta nem használtunk még .fel, noha hatalmas erő lappang abban az alkotóerőben, szelle­mi és termelőeszköz-kapacitás­ban, amely rendelkezésünkre áll. Ezentúl számtalan más té­nyező, mint a munkaszervezés, a piackutatás stb. felmérhetet­len tartalékokat tartalmaz. Ezeknek a termelésben való alkalmazása jelentős növekedés­sel jár. NÉLKÜLÖZHETETLEN A KÖZGAZDASÁGI ELEMZÉS Végül a termeléskapacitás fej. lesztésének és a műszáki szín­vonal előrehaladásának egyik nélkülözhetetlen feltétele a köz­gazdasági ismeretek, megfonto­lás és elemzés alapján való dön­tés. Sajnos a termelés terüle­tén, ezen belül még inkább az építőiparban, az anyagi és mű­szaki bázisok megteremtése és mozgásba hozása, felhasználása ma még jórészt nélkülözi azo­kat a tudományos közgazdasági megfontolásokat, többoldalú vagy több szempontból való elemzést, amelyek révén a leg­optimálisabban tudnánk a gaz­dasági hatékonyság, a foglal­koztatottság, a jövedelempoliti­ka, a pézeszközmozgások lehe­tőségeinek előnyösebb alakulá­sa érdekében meghozni dönté­seinket. Vagyis a korszerűsítés, a hatékonyság irányába terelni a termelést, a gazdasági tevé­kenységet, átfogó és nemcsak elméleti, de alkotó közgazdasá­gi elemzés hiányában is jelent ugyan előrehaladást, de sokkai lassabb, tévelygősebb és a gaz­dálkodás állandó bizonytalan­ságával járó kockázat. Ezért jó­val határozottabban kell a ki­képzettközgazdászokat a terme, lésben alkalmazni, hogy ott kel. lő ismereteiket szerezve egy- másra utalt, kölcsönös, szellemi partnerei legyenek a műszaki szakembereknek. A tudományos technikai for­radalomban a termelőerőknek es műszaki, gazdasági mecha­nizmusok mozgatásának közgaz. dasági következményeit előre meg kell tudni határozni és tervezni. Ez a mércéje és meg­határozója a vezetés cselekvési programjának. A megye vezető szervei me­gyénk sajátos gazdaságpolitiká­ja érvényesülésének alapvető kritériumának tekintik az épí­tőipar intenzívebb, határozott teljesítését, korszerűsítését. Most egy sor gyakorlati intézkedés előtt áll a megye építőipara Ezeket közgazdaságilag elő kell készíteni, ki kell munkálni; hogy optimálisan szolgálják a megye IV. ötéves tervének be­ruházási programját. Nem kétséges^ hogy a megye építőipara — felhasználva az országos lehetőségeket is — megoldja ezt a megtisztelő fel­adatot

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents