Békés Megyei Népújság, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-25 / 121. szám
A megye építőiparának időszerű feladatai Irta: *dr. Titkáét* János Az új gazdasági mechamzmiB, ■ vállalati önállóság es a területi tanácsi gazdálkodás az ágazatirányítási terén olyan követelményeket állít az építőipar és építőanyagipari kapacitás-gazdálkodásban minden szerv és szervezet elé, hogy a beruházási piac és a kapacitás piac közötti feszültség fokozatosan feloldódjon. A kapacításmerlegböl látszik milyen komoly feladatot jelent ez nálunk. Békés megyében, miután, a megye a IV. ötéves tervi beruházáshoz 10,4 milliárd forint építőipari kapacitást tud biztosítani a 11 milliárd forintom beruházási igénnyel szemben. A probléma megoldása, a feszültség enyhítése és a kapacitás- gazdálkodás ésszerű és célszerű, hatékony kihasználása megköveteli mind a területi ágazati irányító szervektől, mind maguktól az építőipari szervektől olyan koordinációs tevékenység kialakítását, mellyel a rendelkezésre álló munkaerő, gépi erő, a korszerű technológiai adottságok a leg hatékony abban használhatók fel. HASZNOSÍTSUK TARTALÉKAINKAT Ez év februárjában a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztálya, a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztálya értékelte a megye építőiparának az elmúlt egy évtizedes fejlődési szakaszát és a IV. ötéves terv célkitűzéséit. Megállapították, hogy ez időszakban a megye építőipara, ezen belül az egyes szervezetek teljesítették, sőt túlteljesítették íe 1 adattervüket. Mindamellett azonban az elmúlt egy évtized eredményeivel, fejlődési ütemével nem lehetünk megielégedve. Egyrészt és főleg azért, mert a megye építőiparának műszaki fejlesztése elmaradt a követelményektől, s ennek követkéz- menyeként hatékonysága nem javult a kívánatos mértékben. Másrészt, mert az építőipari kapacitás és az építőipari szükségletek (beruházási piac) között hosszabb idő óta tapasztalható feszültséget nem sikerült feloldani. A felismert tapasztalatok arra utalnak .hogy a IV. ötéves tervben a műszaki fejlesztés és ennek nyomén a hatékonyság javul, fi beruházás piacon érezhető feszültség valamelyest enyhül Építőipari szervezeteink az elmúlt időszak alatti fejlődése erőteljesen differenciált, amelyben megtalálhatók a korszerű termelési eljárások és a műszaki fejlesztésben elmaradt hagyó, mányos termelési eljárások ele. mei egyaránt. Alapjában véve a megye építőiparára még erősen rányomja bélyegét az ex- lenzív jelleg még akkor is, ha egyik-másik szervezetben már tapasztania tők az intenzív termelést kifejező korszerű eljárási módok. A jelenlegi helyzet értékelése arra utal. hogy a termelés élőmunka és eszközigényessége területén még távolról sem merítettük ki lehetőségeinket, azaz még jelentős tartalékaink vannak. A IV. ötéves tervben már nem járható tovább az az út, amit az elmúlt tervidőszakban megfigyelhettünk. Jóllehet a megye! általános gazdasági helyzete, ipari és mezőgazdasági fejlesztése jelentősen haladt előre. Ezen belül az építőipar elmaradt a követelményektől és nem mentes azoktól az országos jellemzőktől, amelyek hatással voltak eddigi és jövőbeni fejlődésére. Mint minden középlejáratú terv egyrészt számol az előző tervek tapasztalataival, másrészt magasabb szinten, tudományosabban határozza meg az új tervidőszak alapvető elemeit. Ez fő jellemzője a IV. oly eves tervnek is. A IV. ötéves terv- az előző időszaknál tudományosan megalapozottabb műszaki-gazdasági koncepciók alapján készült. ELSŐDLEGES: A LAKOSSÁG SZÜKSÉGLETEINEK KIELÉGÍTÉSE A gazdasági növekedés legfontosabb céljaként a lakosság növekvő szükségleteinek mind magasabb kielégítését, az élet- körülmények állandó javítását jelölte meg. Ezt a fő célt tükrözi a tervben meghatározott fejlesztési politika is, rrüszerin.. beruházáspolítkánkban kiemelt helyet foglal el a lakásépítési program, a termelő ágazatok közül a kiemelt jellegű iparágak fejlesztése és a húsellátás javítását szolgáló mezőgazdasági beruházások. Határozott intézkedést tartalmaz a terv az építőipai-, az építőanyagipar és a beruházás évtizedes feszültségének feloldására, az előzök erőteljes fejlesztésére. Ezt a célt szolgálta többek között az év elején a megye építőiparának vezetőivel folytatott tárgyalás is. A közeli napokban ismét számba kell venni az , akkor történt elhatározásokat. Tekintsük át, ha vázlatosan is, máról volt szó ez év elején: 1. Az építőipari szervezetek műszaki felkészültségüknek megfelelő munkavállalása. 2. Több építőipari szervezet egyenlő és kölcsönös előnyökön alapuló osztott kivitelezése. 3. Félkész vagy részleges kivitelezés ott. ahol a befejező munkálatok társadalmi munkával elvégezhetők. 4. A IV. ötéves tervi lakás- program kivitelezésének négy év alatt való teljesítése, g ennek megfelelően a közművesítés szinkronba hozása, 5. A lakásépítő szövetkezetek szervezése és az ezzel kapcsolatos koordináció megteremtése. 6. A kiemelt építési program időbeni teljesítése és az újabb beruházások kapacitási igényének biztosítása. 7. A műszaki fejlesztés, új építési technológiák alkalmazása: — az ipari háttér biztosítása, —- a könnyűszerkezetes technológiák alkalmazása, — a szakipar koncentrálása és kifejlesztése, 8. A munkaerők közgazdaságilag indokolt áramoltatása. 9. Közös anyagbázisok létrehozása. 10. A szállítás koncentrált megoldása. 11. Az eszközök és források indokolt közös Tel használása. 12. A szubjektív feltételek (irányítás, vezetés) színvonalának emelése. ÉVENTE 12 SZÁZALÉKOS FEJLŐDÉS . A fentiekből kitűnik, hogy a megye vezető testületed az építőipar fejlesztését komplex módon fogják fel és intézkedéseiket ennek megfelelően alkalmazzák. A megye vezető testületéinek az építőiparra vonatkozó fejlesztési elhatározásában fontos kérdés, hogy mennyit fordítsanak a meglevő építőipari szervezetek adott eszközeinek korszerűsítésére és fejlesztésére, illetve mennyit fordítsanak kifejezetten új eszközök beszerzésére, fejlesztésere. A megye vezetése, igénybe véve ez országos lehetőségeket is, figyelemmel a megye politikai és gazdasági érdekeire — arra az elhatározásra jutott, hogy a_ megye építőiparát, mint a fejlődés, ben viszonylag elmaradt ágazatot fejleszti elsődlegesen, erre nagyobb összeget fordít. Törekedvén arra, hogy az építőipari kapacitás a korszerűbb és dinamikusabb társadalmi jellegű fejlesztés követelményeit megoldja, E-z a magyarázata annak a fejlesztési ütemnek — évi 12 százalékos —, amelyet a megye építőipara, azon belül az egyes szervezetek képviselnek a IV. ötéves tervi fejlesztési koncepcióban'. A megye vezető szerveinek az a szelektív politikája, amelynek révén a különböző, sokszor indokolt törekvéseket hátrább rangsorolta a szűkre szabott fejlesztési forrásokból és elsősorban az építőipar fejlesztésére koncentrált, lényegében közvetve a hátrább rangsorolt vállalatok érdekeit is képviseli. Ugyanis az a feszültség, amely az építési kapacitás és- beruházási piac területén idestova két évtizede kísért bennünket — megyénket, az egész népgazdaságot —■, fokozatosan feloldódik, s annak előnyös hatása érezhetővé válik más szektorokban, vállalatoknál is. Egészein nyilvánvaló, hogy zavartalan beruházáspolitikát gyakorolni csalt a beruházáspolitika arányával azonos, dinamikájában vele együtt növekvő építőipari kapacitás mellett lehetséges. Jó irányban haladunk — állapította meg Szilágyi Lajos ÉVM miniszterhelyettes, de bizonyos jelek máris arra utalnak, hogy a IV. ötéves tervünk egyik nagy problémája továbbra is e területen jelentkezik. A gazdasági struktúrának azt a megváltoztatását, hogy ti. az építőipart — egyebek között — a legdinamikusabb ágazatként kell fejleszteni a tervidőszakban, éppen a beruházások területén kifejtett nagy nyomások és az e téren jelentkező állandó új szükségletek, ezek korszerűbb módon való kielégítése teszi szükségessé. A gazdasági növekedéssel együttjáró olyan permanens folyamat ez, amelyben hosszabb időt alapul véve hol az egyik, hol a másik iparág fejlesztése kerül előtérbe a szükségletek jelentkezésének és kielégítésének függvényében. A megye vezetése úgv ítélte meg az építőipar fejlesztését, hogy most az egész előrehaladásunknak és fejlődésünk meggyorsításának feltétele! Az építőipar eddigi törekvése ellenére jelenlegi volumenében, a műszaki fejlettség adott szintjének konzerválasa, viszonylag alacsony hatékonyságával hátráltatja a beruházások megvalósításának gyorsabb ütemét Ez pedig visszahat a gazdasági elő- rehaladasra, meid vágj- elmaradnak, vagy később lépnek be a nemzeti jövedelmet gyarapító termelésbe azok a beruházások, amelyek kapacitás hiányában időben nem valósulhatnak meg! Érdemes figyelmet fordítani arra, hogy az elmúlt években jelentősen fejlődött az üvegipar-, az élelmiszeripar, a textilipar, valamint más iparágak, és fejlődött, de nem a kívánt mértékben az építőipar és építőanyagipar. A foglalkoztatottak aránya is ugyanezen időszak alatt a fenti iparágakban átlagosan jobban növekedett, míg az építőiparban kevésbé. Ez országos jelenség is! Ennek tulajdonítható többek között, hogy az elmúlt évtizedben a magasabb szervezettségű építőipari szektorokból a kevésbé termelékeny szervezetekbe vándoroltak az építőipari szakmunkások. Most az a tapasztalat, hogy a munkaerő mozgása, legalábbis az építőiparban, ismét szervezettebb, a magasabb termelékenységű szervezetekbe irányul. A foglalkozási igényeknek megfelelő munkaerőáramlás a társadalmi, gazdasági fejlődés objektív törvényszerűsége. Most a tartós munkaerőszükséglet a szervezett építőiparban stabilabb és folyamatosabb munkát biztosít az építőipari szakmunkások számára, mint más építőipari szervezetekben. EGÉSZSÉGES MUNKAEROMOZGÄS SZÜKSÉGES Ez hozzátartozik ahhoz a komplex kérdéshez, amilyen hatásokban a megye építőiparát értékeljük. Következésképpen ezekre a mozgásokra messzemenően tekintettel kell lenni. Fel kell mérni e mozgások várható magasabb irányát, ütemét, mértékét, társadalmi, gazdasági követelményeit és ennek alapján kell kidolgozni az átalakulás menetét, biztosítva an. nak feltételeit. Mindezt olymódon, hogy ne akadályozza az egészséges munkaerőmozgást, sőt megfelelő bérezési, szociális és egyéb intézkedésekkel biztosítani kell annak közgazdaságilag átgondolt és meghatározott orientációját Ilyen megfontolásból elő kell segíteni, szabályozni szükséges a munkaerő átcsoportosítását. Ez összefügg a dolgozóit szak- | mai felkészültségének fokozásával is. Nyilvánvaló, hogy az alacsonyabb szervezettségű építőipari szektorokban, ahol általában a hagyományos módszerek az uralkodók, az ott foglalkoztatottak szakmai felkészültsége nem felel meg azonnal a magasabb szervetteégű és technológiával dolgozó, a szerelőipari szakmunkát igénylő kívánalmaknak. Tehát a szakmai képzettség általános színvonalát a magasabban szervezett és korszerűbb műszaki adottságokkal rendelkező szervezet színvonalára kell hozni, szakemberképzéssel, illetve továbbképzéssel. Ez jelentős kapacitástartalékok feltárását jelenti. A szóban levő egyensúly fokozatos megteremtésének egyik feltétele a beruházási igények mérlegelése, rangsorolása. A IV. ötéves tervben fő elhatározás a szigorú takarékosság, továbbá a termelés műszaki színvonalának emelése, ezúttal a hatékonyság fokozása. Ma még több alkalommal tapasztalható a beruházások területén, hogy elsősorban az építési jellegű termelőterületeket bővítik és csak másodsorban fordítanak figyelmet a meglevő berendezések műszaki rekonstrukciójára. Valószínű, hogy a jövőben az építési, beruházási igényeket is jobban mérlegelés tárgyává teszik és rangsorolják. Amikor jobban számításba veszik a további építési, beruházási hitelek felvételének és nyújtásának lehetőségét, akkor ezzel egyben fokozatosabban orientálható a termelés műszaki színvonalának, a termelési berendezések korszerűsítése. Ez a kétoldalú tendencia tehát, hogy egyrészről igen erőteljesen fejlesztjük az építőipart, másrészről jobban mérlegeljük az egyes építési beruházások hitelfinanszírozását. Ez ha lassan is, de a két terület közeledésének irányába halad. Ezáltal csökken a beruházási piac és az építőipari kapacitás közötti feszültség. FOKOZOTTABB MUNKAMEGOSZTÁST Korábban szó esett az egyes építőipari szervezetek közötti fokozottabb munkamegosztás kiszélesítéséről. Itt lényegében két területet érintő integrációról lehet szó. Az egyik: két vagy több vállalat közötti olyan munkavállalás esetében, ahol a termelöberendezesek koncent. rált felhasználásáról van szó. A másik: két vagy több vállalatnak a közös vállalkozások vagy fejlesztési célokat szolgáló elhatározások megvalósítására a saját pénzeszközök integrálása jöhet számításba. Hozzá kell tenni, hogy világviszonylatban — kicsiben a vállalatok között — és nagyban — táborszinten — általános jelenség és a fejlődés ütemének növekedésével jár együtt a termelési eszközök és fejlesztési források integrálása. Ez jelentős kapacitás, és hatékonyságnövelő tényező Az egyes vállalatok közötti munka, megosztás tartalma juthat kifejezésre egy-egy nagyobb vállalkozás tervkoordinációjában, a termelőberendezések, a szellemi és fizikai kapacitások közös és előnyös felhasználásában, a fejlesztési programok összehangolásában. Ezek mind olyan tényezők, amelyek meggyorsíthatják előrehaladásunkat, vállalataink műszaki, gazdasági fejlődésén^ növekedését. El kell ismernünk, hogy az erő. és eszközkoncentráció előrehaladása tekintetében korántsem tettünk meg mindent úgy, ahogyan annak igényét és lehetőségét az élei elvárja. Pedig az e téren meglevő merevség, rugalmatlanság autarchiára való törekvés be nem hozható idő- veszteséget okoz. Az elkésett felismerések olyan elmulasztott lökésszerű gazdasági hátrányokat eredményeznek, amelyeket azután csak sokkal nagyobb erőkoncentrációval lehet pótolni. Az integráció gyakorlatába tartozik a szabad pénztőke átcsoportosításának lehetősége is. Erre az építőiparban az egyes szervezetek közötti fokozottabb munkamegosztás rendszerében nélkülözhetetlen szükség van és a jövőben még inkább szükség lesz. Akár a közös vállalkozások megvalósítása, akár közös vagy egy-egy vállalati fejlesztés megvalósítása érdekében. Nyilvánvaló mind a közös, mind az egy vállalati fejlesztésnek közös vállalati fejlesztési alapból való megvalósítása közvetlen vagy közvetett kölcsönös előnyökkel jár az egész ágazatra, nem utolsósorban a termelés hatékonyságára. Ez az út fokozatosan elvezet a vállalatok közötti termelési különbözőségek fokozatos nivellációjához, termelési specializációjához, eddig ki nem épített termelési kapacitások létrehozásához, például a könnyűszerkezetes megoldáshoz. Ilyen és csakis ilyen alapokon tárhatók fel és hozhatók mozgásba azok a tartalékok, amelyeket sajnos hosszabb idő óta nem használtunk még fel, noha hatalmas erő lappang abban az alkotóerőben, szellemi és termelőeszköz-kapacitásban, amely rendelkezésünkre áll. Ezentúl számtalan más tényező, mint a munkaszervezés, a piackutatás stb. felmérhetetlen tartalékokat tartalmaz. Ezeknek a termelésben való alkalmazása jelentős növekedéssel jár. NÉLKÜLÖZHETETLEN A KÖZGAZDASÁGI ELEMZÉS Végül a termeléskapacités fejlesztésének és a műszaki színvonal előrehaladásának egyik nélkülözhetetlen feltétele a köz- gazdasági ismeretek, megfontolás és elemzés alapján való döntés. Sajnos a termelés területén, ezen belül még inkább az építőiparban, az anyagi és műszaki bázisok megteremtése és mozgásba hozása, félhasználása ma még jórészt nélkülözi azokat a tudományos közgazdasági megfontolásokat, többoldalú vagy több szempontból való elemzést, amelyek révén a legoptimálisabban tudnánk a gazdasági hatékonyság, a foglalkoztatottság, a jövedelempolitika, a pézeszközmozgások lehetőségeinek előnyösebb alakulása érdekeben meghozni döntéseinket. Vagyis a korszerűsítés, a hatékonyság irányába terelni a termelést, a gazdasági tevékenységet, átfogó és nemcsak elméleti, de alkotó közgazdasági elemzés hiányában is jelent ugyan előrehaladást, de sokkal lassabb, tévelygősébb és a gazdálkodás állandó bizonytalanságával járó kockázat. Ezért jóval határozottabban kell a kiképzettközgazdászokat a terme, lésben alkalmazni, hogy ott kel. lő ismereteket szerezve egymásra utalt, kölcsönös, szellemi partnerei legyenek a műszaki szakembereknek. A tudományos technikai forradalomban a termelőerőknek és műszaki, gazdasági mechanizmusok mozgatásának közgaz. dasági következményeit előre meg kell tudni határozni és tervezni. Ez a mércéje és meghatározója a vezetés cselekvési programjának. A megye vezető szervei megyénk sajátos gazdaságpolitikája érvényesülésének alapvető kritériumának tekintik az építőipar intenzívebb, határozott teljesítését, korszerűsítését. Most egy sor gyakorlati intézkedés előtt áll a megye építőipara Ezeket közgazdaságilag elő kell készíteni, ki kell munkálni, hogy optimálisan szolgálják a megye IV. ötéves tervének beruházási programját. Nem kétséges, hogy a megye építőipara — felhasználva az országos lehetőségeket is — megoldja ezt a megtisztelő feladatot
