Békés Megyei Népújság, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-23 / 120. szám

Hosszú! Rövid! Hosszú! Rövid!

•••

Korunk gyermek ideálja és nevelésünk gyakorlata

SOKSZOR ELMONDJUK, s

már-már közhelynek számít, hogy korunk és társadalmunk egyik legfőbb jellemzője a gyermekközpontúság, a gyerekek szeretete. S valóban: mind a szülők, mind az állami szervek sok-sok figyelmet szentelnek gyermekeinkre. Ami pedig a marxizmus klasszikusai és a pedagógia kiválóságai által megrajzolt gyermekideált Illeti: igazán elégedettek lehetünk, oly színes egyéniségeket ígérnek. Ám, ha a mai iskolai és otthoni nevelési gyakorlatot nézzük, nem lehetünk ennyire elégedettek. Az elmélet és a gyakorlat, a cél és a pillanatnyi helyzet között olyan széles szakadék tátong, hogy időnként örülhetünk, ha a gyerekek nem fogadnak mindig szót, s nem lesznek olyanok, mint amilyenekké egyes szülők és nevelők formálni szeretnék őket

Itt van például minden nevelés egyik sarkalatosabb pontja, az életkori sajátosságok figyelembevétele. Annyit beszélünk róla, hogy már-már magunk is elhisszük, hogy építünk rá nevelési gyakorlatunkban. A valóságban azonban nagyon is felnőttes követelményeket állítunk gyermekeink elé. Érdemes lenne például megvizsgálni egyszer, hogy iskoláink és a családok kiket tartanak jó és rossz gyerekeknek, s egyáltalán mit tekintenek vétségnek, hibának. Ha a megkövetelt iskolai „rendet” és az ellenőrzőket nézzük, bizony elég sötét a kép. Mert mit követelnek a gyerekektől az iskolában? Az órákon azt, hogy figyeljenek, ne mozogjanak, ne beszélgessenek, csak akkor szólaljanak meg, ha a tanár kérdezi őket. És a szünetekben? Azt, hogy csendben beszélgetve sétáljanak az iskolafolyósón mert sokhelyütt még az udvarra sem mehetnek le, esetleg olvasgassák a következő óra anyagát, ne futkározzanak, sőt a tízóraijukat is csak az arra kijelölt szünetben fogyasszák eL S ha mindezt nem tartják be, üzenetet küldenek az ellenőrzőben a szülőknek. Ezért az ellenőrző bejegyzések többsége ilyen jellegű: meglökte padtársát, beszélgetett óra közben, szaladgált a folyosón, kiabált az udvaron* stb.

Bizony, a gyerek számára komor az ilyen iskola. Pedig a feszes rendet megkövetelő nevelők szentül hiszik, hogy jót csinálnak. Ám a túlzott szigorral és a görcsös renddel éppen visszájára fordul minden, hiszen ilyen körülmények között nem érzik jól magukat a gyerekek az iskolában, s ezzel éppen a pedagógus

munkáját nehezítik — mégpedig a tanítás-tanulás folyamatában is.

AZ ELEVENSÉGET nem «zabád összetéveszteni a rosszasággal. Röviden: a gyereket tartsák gyereknek, olyannak, aki még — éppen életkoránál fogva — nem hibátlan. Mindezzel nem akarom persze azt sugallni, hogy egyik napról a másikra hirtelen változtassunk a dolgokon, mert ebből káosz is lehet De azt igenis ki kell mondani, hogy az iskola otthonosabbá tétele nem csupán a függönyös tanteremablakot jelenti, hanem azt is, hogy játékosabb és szabadabb, illetve felszabadultabb legyen a légkör, mert csak így lehet igazán megszerettetni a gyerekkel a komoly tanulás színhelyét, az iskolát

S hogy más oldalról is megközelítsük a korunk gyermekideálja és a nevelési gyakorlat közti mai ellentmondásokat, szólnunk kell az olyan, joggal megkívánt tulajdonságok kialakításáról is, mint amilyen az önállóság, a problémalátás és problémamegoldás, vagy a közösségi érzés. A gyerekek önállóságát sajnos gyakran arra korlátozzuk, hogy „önállóan” oldják meg házi feladataikat, de arra, hogy önállóan döntsenek, vagy önálló véleményt mondja- . nak — különösen az általános : iskolások — alig van lehetősé- ■ gük. Döntenek helyettük a ne- j velők, vagy a szülők, mert nem : adják meg nekik a jogot, hogy ■ tévedjenek is. Állandóan „ké- j zenfogva” vezetjük őket a „jó útra”, s nem gondolunk arra, hogy a legmaradandóbb tanulságokat magunk is saját kárunkon szereztük. Véleményt sem nagyon mondhatnak, hiszen a felnőtteknek készen van az okosságuk, a helyes álláspont kiala- . látásához minek húznák az időt a gyerekek balgaságainak meghallgatásával. Ami pedig a közösségi érzés kialakítását illeti: sokhelyütt inkább csak beszélnek róla, s nehezen tudják ösz- szeegyeztetni ezt a feladatot a személyiség fejlesztésével.

SÚLYOS DOLGOK EZEK Sokan tagadják is igazságukat. Hiába, nem szeretünk olyan tükörbe nézni, amely nem mutat bennünket kedvező színben. S köny- nyebb a tükröt összetörni, mint az igazsággal szembenézni. Pedig ez lenne az egyetlen kiút mai helyzetünkből, hiszen a társadalmi élet gyors demokratizálódásakor az iskola sem zárkózhat el sokáig a friss szelek elől. Ma még minden jószándék és változtatási készség ellenére iskoláink többségében a régi „po- • rósz iskola” légköre uralkodik. 2

Tévedés azonban azt hinni, miszerint a mai családi nevelési gyakorlat jobb lenne az iskolainál. Gondoljunk csak arra, hogy a jó osztályzatokért folytatott szülői küzdelemben hányszor "háttérbe szorul a gyerek, mint önálló egyéniség; hogy a tehetséget a szülők is milyen gyakran azonosítják a tanulási képességekkel, s milyen ritkán ismernek el más irányú rátermettséget: hogy a nevelést sokszor azonosítják a gyerek betörésével, a felnőttek akaratának kritikátlan elfogadtatásával.

KÉRDÉS; hogyan lehetne változtatni a mai nevelési gyakorlaton? A válasz nerfi könnyű. Egyelőre az is eredmény lenne, ha a szülők és a nevelők elgondolkoznának a dolgokon. Aki egy kicsit is őszinte* 1 önmagával szemben, az belátja, hogy rengeteg tennivaló van még azért hogy a gyerekek gyerekek maradhassanak, s közben gyakorlóteret kapjanak azoknak a tulajdonságoknak a kialakításához, amelyeket holnap mint felnőttektől elvárunk tőlük. Ha ennek érdekében könnyebbé tesz- szük a gyerekek életét, köny- nyebb és hatékonyabb lesz a szülők és a nevelők munkája is.

Tóth László

New York-I divatszakemberek

állították össze ezt a rajzsorozatot, amely a női ruhák hosszának alakulását mutatja a századfordulótól napjainkig. Ha az éveket követve gondosan végignézzük a divat alakulását, az 1900-as évek földig érő ruhacsodáitól, az 1971- es év divatslágeréig, az úgynevezett „hot pants”-ig, azaz a merészen rövid mini-shortig — hozzátéve saját tapasztalatainkat is — nyugodtan mondhatjuk: ami a ruhák hosszát illeti, nevezzék azt maxinak, midinek vagy mininek, sok újdonság nincs a nap alatt.

A hosszú szoknyát rövid, Vagy még rövidebb, majd ismét hosz- szabb, vagy még hosszabb követte. De volt már divat a tunika, a test vonalát lazán követő, és a testhez erősen simuló karcsúsított vonal, az ejtett, hosz- szított derékvonal és a derékvoSegíts, ha lehet

mt

nal pontosan a derékon. Volt divat a szoknya szűkén és bőven, fodor, hajtás, vagy hói a rövidebb és hosszabb szoknyán. És valójában a mini-short sem újszülötte az esztendőnek, mert ha közben hosszabb, vagy egészen hosszú nadrág lett is a divat, úgy jó 10—15 esztendővel ezelőtt, a nyári üdülőhelyeken, strandokon, ilyen rövid nadrágocskákat, shortokat hordtak egyremásra az ifjabb és idősebb korosztályhoz tartozó nők is. Hogy a mini- shorthoz most elől rendszerint nyitott és legombolható midi szoknyát is terveztek a divattervezők? Valami újat valóban hozni kell. Jó, hogy a tunika ismét divatos, s a lassan divatjamúltnak mondott mini ruha, divatosan, tunikaként hordható. Jó, hogy a rövid ruha megtoldható, a hosszú felhajtható (különösen, ha jó • az anyag, a világért se vágjuk le!). A divat szélsőségei között pedig valójában a legdivatosabbak talán mégis akkor vagyunk, ha a középutat járjuk.

Egy nyolcvan dekás tömött

kelkáposztafejet megtisztítunk, félbevágjuk, megmossuk és enyhén sÓ6 vízben puhára főzzük. Egy tűzálló tálat kivajazunk, a legnagyobb kel-levelekkel kibéleljük, majd tíz deka puhára főtt rizsből rakunk le egy sort. Ezután kemény tojáskarikák következnek, személyenként két tojást használunk fel. Utána tíz deka vékony karikákra szelt füstölt kolbász, majd ismét kellevelek következnek. A tetejét locsoljuk meg két deci tejföllel, amit előzőleg öt deka paradicsompürével kevertünk ösz_ sze. Erre öt deka vajat morzsolunk és a sütöben rózsaszínre sütjük.

9

Lecsós burgonya tojással

Egy kiló burgonyát meghámozunk, megmossuk, karikákra vágjuk és sós vízben félpuhára főzzük. Közben három deka apróra metélt füstölt szalonna zsírján megpirítunk egy közép- nagyságú apró kockára vágott vöröshagymát. Fél kiló húso6 zöldpaprikát is megmosunk, megtisztítunk és felszeletelünk. A hagymát meghintjük egy kávéskanál piros paprikával és már rakjuk is bele a paprikát

IQ BÉKÉS MmíjSzn

19 U. MÁJUS 23.

és egy negyed kilogramm felszeletelt paradicsomot A lecsót fedő alatt puhára pároljuk. Mlajd egy kizsírozott tűzálló tál aljára egy sor burgonyakarikát rakunk, erre egy sor lecsó következik, a szalonna egy részével meghintve. És így folytatjuk amíg a burgonya és a lecsó tart. A tetejére öntjük a paprikás szalonnazsírt és végül négy tojást ütünk rá. A sütőben rózsapirosra sütjük. Ha nagyon tartalmasnak akarjuk, lerakhatunk benne tíz-tizenöt deka füstölt főtt tarját is szépen felszeletelve. Ízesíthetjük karikára vágott füstölt kolbásszal is.

hat fúrt a laza homokba.

— Miért ásod ezt a vermet, hangyászbogár, talán bizony csapdát készítesz valakinek? —- kérdezte a tücsök.

■— Jói látod, kis tücsök. Bizony azért ásom ezt a vermet, mert két napja nem ettem, s az előbb azt hallottam, hogy erre megy haza egy hangya. Ha elsétál a vermem felett a fellazított homokon megcsúszik és beleesik a csapdámba, ahoi csápjaimmal megragadom és kész a pompás vacsora.

A tücsöknek nem tetszett a dolog, ezért sürgősen jő éjszakát kívánt és eltávozott.

Fele úton azatán találkozott a hangya és a tücsök és egyikük sem sejtette, hogy milyen veszedelem felé tart. A hangyának azonban megtetszett a helyes kis tücsök, ezért barátságosan köszöntötte:

— Jó estét, kis muzsikus, hová igyekszel?

— Neked is jó estét, hangya pajtás, sietek az erdei zenekarba, az éjszakai hangvexsenyen és vagyok a prímás — válaszolt a tücsök és közben eszébe jutott, hogy szólni kellene a hangyának, mert fa*

tovább megy, a biztos halál vár rá. Ugyanakkor és ugyanaz járt a hangya fejében, hogy a kis tücsköt ezen az úton nem szabad tovább ereszteni. És, mert egyikük sem volt önző, szinte egyszerre szólaltak meg és egyszerre mondták egymásnak: — Jól figyelj, pajtás, figyelmeztetni szeretnélek, amíg lehet!

— és mind a ketten elmondták egymásnak, amit láttak és hallottak útközben. Persze el lehet képzelni mennyire meg voltak döbbenve mind a ketten, mikor megtudták, mi várt volna rájuk, x rájöttek, hogy csak azért kerülték ei a biztos halált, mert becsületesek és jó akaratnak j voltak egymás iránt.j örök barátságot for j gadtak egymásnak és j őszinte hálálkodás után búcsúztak el és tértek haza kerülő utakon.

És mit csinált a béka és a hangyászbogár? Azok bizony vacsora nélkül maradtak és még most is várnak a tücsökre és a hangyára, ha ugyan meg nem un- ] ták azóta.

Angol ötletből j írta: | Preáfer Vera i

í

MÁV Szegedi pályafenntartási Főnöksége értesíti a lakosságot és vasút mentén fekvő gazdaságokat, hogy Mezőhegyes—Battonya álló. mások között 1971. május 21—26 között, Hódmezővásárhely—Makó állomások

között 1971. május 25—29 között és Kiskunfélegyháza—Szeged állomások között 1971. június 7—13 között VEGYSZERES GYOMIRTÁST végez. Az alkalmazott vegyszer a kezdés napjától számított 30 napon belül emberi és állati szervezetre mérgező hatású. Ezen idő alatt a vasút területén legeltetni, sem a lekaszált füvet takarmányként felhasználni nem szabad. Ebből eredő károkért a vasút felelősséget vállal.

Rakott kel

kolbásszal és tojással

Történt egyszer, hogy az erdei út porában fáradt hangya baktatott és egy magánál ötször nagyobb, elpusztult hernyót vonszolt maga után. Amint húzta, vonszolta nehéz terhét az egyik lapulevél alól ráköszönt egy ott húsölő kecskebéka:

— Jó estét, kicsi hangya, hová igyekszel?

— Sietek hazafelé, mert vocsorát viszek a gyermekeimnek — felelt udvariasan a hangya, azután megkérdezte: — Hát te, béka pajtás, kire, vagy mire vársz itt az tit szélén?

— Én bizony egy

I tücsökre várok. Azt

hallottam, hogy erre kell hazatérni,s mivel egész héten nem jutottam valamirevaló ennivalóhoz, most meglesem, megfogom és legalább finom vacsorám lesz.

! — Szerencsés vadászatot — köszönt a hangya és tovább ment.

Nem sokkal mesz- szebb, egy erdei tisztáson hasonló beszélgetés folyt le a tücsök és egy hangyászbogár közölt. A tücsök hegedűjével a hóna alatt lassan baktatott, mikor belebotlott a hangyászbogárba, aki éppen eav tölcséralakú hm-