Békés Megyei Népújság, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-16 / 114. szám
TARKA H »4 S A B 0 fc Vlagyimir Jevtusenkot Kartársi segítség... Tréfák VlaszJHJ Szizkov még egyszer átfutotta a napirendet, majd nagyot sóhajtott: — íját igen. ?, De M hitte tolna? Egy ilyen fiatal szakember... ! ► Igor Paluhin, a helyi szak- szervezeti bizottság tagja érdeklődéssel kérdezte: — Ki miatt siránkozol? Csak ment Szónokin miatt? — No vajon ki más miatt.'.: ? Ismét ránk húzzak a vizeslepedőt. A kereskedelmi igazgatóságon erkölcsi lazaságok vannak, e fiatal pár alighogy összeházasodott, s már el is váltak... Hová vezet ez? Hogy engedhették meg, hogy egy fiatal szakember, egy áruszakértő, aki féléve került ki a technikumból, élzülljön, megverje a feleségét...? Hát igen... De hogyhogy má ezt nem vettük észre... ? Hiszen mindig szem előtt volt! Te is tanúsíthatod, nem? *— Szent igaz! — hagyta jóvá Paluhin. Minden a szemünk előtt játszódott le, csaknem a tenyerünkben. Emlékszel, amikor kinevezték, milyen baráti lakomát csaptunk a tiszteletére? Mennyi minden jót kívántunk munkás hétköznapjaihoz? Este még egy étterembe is elvittük... — Igen, igen — bólintott Szizkov. — Akkor ő szerénységből tartózkodó volt, nem akart inni. No meg az is lehet, hogy akkor rosszul állt pénzecske dolgában. Másnap majd lejártam a lábamat, míg kiharcoltam, hogy adjanak neki egy kis előleget. Emlékszel? — Természetesen. SzoroSkin igen elégedett volt Meg is hívott bennünket a cukrászdába. — Én akkor nem tudtam elmenni. Én vezettem a Kozore- zov és Miroskin ivászati ügyében a tárgyalást... — Tényleg, te egy más alkalommal voltál velünk. Amikor Szorokin születésnapját ünnepeltük. Ez a „Csajka” étteremben volt. — Igen, igen. Akkor ismertettem őket össze Lariszával. Micsoda csinibaba! Igazam van? —■ A legtökéletesebb mértékben. — Ezt eredeti batyuskirándu- lások, meg a folyóparti víken- dek követték. Sör, rákkal... — Szizov szemei álmodozóén ragyogtak. — Isteni volt a rák! Igaz, Laiiszának mindez nem nagyon tetszett, össze is marakodtak. Laris za észrevette, hogy egy kissé sokat ittunk... — Ezután volt az esküvő. Igazi lagzi, nxenyasszonytáno- cal... — Igen, igen. Szorokinék nem panaszkodhattak a helyi szak- szervezetre. Csak konyakot harminc üveggel vettünk! — Micsoda mutatást csaptunk! Az eredmény is meg volt, az igaz. Szorokin egy hétig nem jött be dolgozná. Szizkov tovább főzte a gondolatot: — És az esküvő után sem hagytuk magára Szorokint. Kijártuk. hogy személyi hitelt kapjon és kezességet is vállaltunk a banknál Hát kell ennél jobban támogatni valakit?! — Igen, igen, de... De emlékszem, hogy Larisza mintha panaszkodott volna, hogy Szorokin a pénz telét elitta, az egészségünkre. Ezt követően viszont együtt ünnepeltük házasságkötésük egyhónapos jubileumát — Ez éppen egy héttel ezelőtt volt — Igen. Akkor úgy látszott, hogy minden a legnagyobb rendben van. Ettünk, ittunk, táncoltunk. Szorokin egészen emberien viselkedett — Csak néha mintha csikorgatta volna a fogait. —■ Az semmi. Fő, hogy nem huügánkodott, nem civakodott... És mit ad isten —• két nap múlva?! Jön a feljelentés: Leitta magát a sárga földig. Laris zát meg jól megverte, és azután, azután örökre elhagyta. Ráadásul még dolgozni sem jött be. Micsoda szörnyű eset... Hívják össze a bizottságot! Mteg- vizsgáljük, mi itt voltaképpen az igazság, mi történt ezzel a derék fiatalemberrel, hogyan vált iszákossá, miért hagyott cserben bennünket? Fordította: Sigér Imre Gyönyörű álmom volt — mondja a feleség a férjének. — Azt álmondtam, hogy a titkárnőd vagyok. »•* — Nem értem, hogy tudott egy nap alatt annyi marhaságot elkövetni! — Korán keltem. •** — Felháborító! Munkaidőben alszik! Vegye tudomásul, hogy elsejétől el van bocsátva. — Jól van, jól van, de ez még nem ok arra, hogy már huszonötödikén felkeltsen. «*• — Kitűnően választottak. A mi falunknak van a legegészségesebb klímája a földkerekségen, Ez a falu arról híres, hogy itt senki sem hal meg. — Nono, éppen tegnap láttunk egy temetést — A sírásónk halt meg éhen. Büntetés Az ausztráliai Perthben egy Grispin nevű tolvajt kétévi fogházbüntetésre és húsz botütésre ítélték. A bíróság szerint az ítéletet nyírfavesszővél kellett végrehajtani. Mivel Ausztráliában nem nőnek nyírfák és Grispin ügyvédje nem egyezett bele, hogy az ítéletet más vesszővel hajtsák végre, más megoldás nem lévén, Londonból rendeltek nyírfavesszőket. A kívánt — törvényesen előírt — nyírfa vesszők repülőgéppel néhány napon belül megérkeztek, és eleget tehettek az igazságszolgáltatás kódexekbe lefektetett előírásainak. Apa és fia KÖNYVESBOLT — Ezt megveszem, flam, hátha a te szövegeidet is megértem.. Téves tudat i MfliicicmiBiiMiiiiiiasiii ■■■■«SBIIIIIIIII Nevelés dolga as egéss Válóok A bécsi bíróság elfogadta Katerina Ernie váló-keresetét. A fiatalasszony azért indított válópert férje ellen, mert kis lakásukban sem több, sem kevesebb mint 1417 különféle nagyságú és fajtájú kaktuszt nevelt... Az igazgató aláírta az aktát, Csömöri átvette, majd előbb az íróasztalnál hajolt meg, azután az ajtónál. Később Kisteleki, a helyettes igazgató lépett a szobába. — Milyen ember ez a Csömöri? — kérdezte tőle az igazgató. — Kitűnő munkaerőnek látszik, amennyire egy hét alatt megfigyelhettem, de van egy nagy hibája: túlságosan szolgálatkész, alázatos, szervilis. — Észrevettem. Meg kell nevelned. Kínos, hogy mennyit hajlong. — Megpróbálok vele okosan beszélni. Az Igazgató helyettese még aznap elővette Csömörit. Arra biztatta, hogy legyen magabiztosabb, önérzetesebb. — Igyekezni fogok, tisztelettel — hangzott az alázatos válasz. — Ne tisztelettel igyekezzen. Maga mint megfigyeltem, jól dolgozik, ne érez. ze magát annyira alárendeltnek. — Köszönettel megfogadom a tanácsát — mondta és mélyen meghajolt. A helyettes a kabátja után nyúlt. Csömöri nyomban odaugrott, kikapta Kisteleki kezéből és fel akarta adni. Szinte közelharc fejlődött ki közöttük, amíg Kisteleki végre egyedül vehette fel a kabátját. — Értse meg, Csömöri kartács, manapság már nem segítik fel a felettesékre a kabátot! Ez megalázó! — Igenis — válaszolta Csömöri, és újból tiszteletteljesen meghajolva, szélesre tárta ki a fejcsóválva távozó Kisteleki előtt az ajtót. Egy hét múlva az igazgató megkérdezte helyettesét: — Na, hogy haladsz, Csömöri nevelésével? — Nehezen, Annyi eredményt elértem, hogy a napi tizenegy —húsz „tisztelettel” már nyolc—tízre csökkent. — Csak így tovább. Nevelés dolga az egész! Ettől kezdve Kisteleki majd mindennap beszélgetett Osö- : mörivel, aki lassan- ■ lassan kezdett leszok- • ni alázatosságáróL : Igaz, még elég gyak- : ran megfeledkezett • magáról, és ha ő volt; a telefonnál, amikor • valakit a készülék- ■ hez kértek, kicsúszott S a száján: — Igenis, küldöm j tisztelettel. Egyszer kifakadt a S csoportvezető: — Engem ne fisz- • telettel kérj a tele- • ionhoz! Megértetted? í — Megértettem, ■ Balogh kartáns, ké- ■ rém szépen — hang- ! zott a válasz. Kisteleki tovább j igyekezett Csömörit • nevelni. Állandóan • oktatta a helyes vi- : selkedésre. Hónapokkal ké- ■ sőbb az igazgató meg- j kérdezte helyettesét: : — Na, mi a hely- • zet Csömörivel? — Állandóan fog- § telkozom vele. Ezbi- ; zony sok időmet el- ■ veszi. — És? — Mély tisztelettel » meg kell neked mon- [ dánom, kérlek alá- • zattal, hogy véglege- 5 sen nem lehet őt: megnevelni... Palásti László * Angyalhullás A velencei Santa Maria delta Salute bazilikán is meglátszanak az idő nyomai, díszítésed lehullanak, a gyalogosok életét veszélyeztetve Ezért a templom élé a következő szövegű táblát állították: Vigyázat! Angyalok hullanak!- Á <7! hí' — Remélem, meg van elégedve a gyors ügyintézéssel! Tavaszi naumkaversenybcn Oft (Kallus László rajzai) Délután csúnyán ősz* szezördült a feleségével. Még arra sem jutott idő, hogy alaposan kiveszekedjék magukat, mert az asszony sírva elrohant dolgozni. Aznap ugyanis délutáni műszakja volt. Érthető, ha a férfi meglehetősen feldúlt idegállapotban lépett be az üzletbe, hogy húsz deka préselt marfűin "felvet vásároljon vacsorára. Rosszkedvében szere- tett volna odaszólni a fehérköpenyes eladónak, hogy miért másokat szolgál ki, mikor ő sokkal később jött, mint a többiek. Az eladó azonban megelőzte őt és kedves mosollyal érdeklődött: *—< Mit parancsol? Veszekedni jó — Húsz delca préselt marhanyelvet — morogta a fogai között. Alig várta, hogy dühtől cék- lapirosan odaszólhasson: — Most mi a ménkűnek ad a végéből? Hülyének néz engem, aki mindent elfogad?! Nem lopom én a pénzt! Tessék érte rendes, normális marhanyelvet adni, a közepéből! Az eladó azonban a legszebbik marhanyelvből szeletelt és hajszálnyira a közepéből. S mindezt a férfi legnagyobb megdöbbenésére. t— Nekem ne legyen több az áru egy dekával sem — készült felordítani. — Megértette? Húsz deka marhamyelv- re van beállítva a gyomrom, egydekás túlterhelés már komplikációt okozna. Mi a fészkes fenének mér nékem többet?! Maga unszimpati- kus alak! Nem vagyok hajlandó ennyit elvinni, vegye tudomásul! — ordította volna boldogan, dühtől tajtékozva. De a marhanyelv pontosan húsz dekára sikerült és az eladó kedves mosoly lyal szólt: — Parancsol még valamit? A pénztár előtt még mindig reménykedett, hogy talán bele tud kötni a középkorú pénztárosnőbe, és levezetheti a felesége részéről ért bosszúságot. A pénztárosnőnek aznap talán már ö volt a tízezredik ügyfele, de kedvesen, barátságos mosollyal vette át a pénzt és kétszer meg is köszönte. Keserű szájízzel, tombold haraggal lépett ki az utcára. Elhatározta, hogy ebbe az üzletbe sem jön többé családi botrány után. Galambos Szilveszter
