Békés Megyei Népújság, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-15 / 113. szám

MINI A mit a „ gólyá*? tudni kell Az elmúlt évi felvételi vizsgák tapasztalatai G Á2IN EHékes i dollár Egy amerikai tn- i dós kiszámította,: hogy egy 65 kilo- ■ gramm súlyú férfi- ; nek a teste a követ. 5 későkből áll: Víz — annyi! mennyiségben, mely ■ elegendő két ing kimosására; * ■ — vas — egy szög elkészítő- : séhez szükséges mennyiségben; j — haj — egy paróka elkészí- j léséhez szükséges mennyiség- ; ben; ; ■ — mérgező anyagok — egy • bolha elpusztítására elégséges > mennyiségben. ■ Nagykereskedelmi árakon : számítva az embert alkotó • nyersanyagok értéke nem halad. : ja meg az egy dollárt. ! Az előzetes felmérések sze­rint az idén érettségiző mint­egy 50 ezer középiskolás diák közűi több mint 25 ezer kí­vánja felsőoktatási intézmény­ben folytatni tanulmányait, te­hát a túljelentkezéssel ebben az évben is számolni kell. Ugyan­is az idén több mint 14 ezer első éves gólyát várnak azőssr szel kezdődő tanév nappali ta­gozatára a magyar felsőoktatá­si intézmények. A Művelődés- ügyi Minisztériumban mostösz- szegezték az elmúlt évi felvé­teli vizsgák tapasztalatait. Né­hány adat tanulságos lehet az idén jelentkezők számára is. Tavaly 44 ezren jelentkeztek egyetemi-főiskolai felvételre, de többen már a felvételi vizsgáig meggondolták magukat, ugyan­is júliusban csupán 38 ezer 570 pályázó — a jelentkezők 87,65 százaléka — jelent meg a bi­zottság előtt. Közülük is több mint 25 ezren a nappali tago­zatra, 4697-en az estire, és 8594-en pedig a levelezőre kér­ték felvételüket. Az élért felvételi pontszám tagozatonként rendkívül külön­böző volt: a nappali tagozaton legtöbben 14 és 15 ponttal vizs­gáztak. A felvettek közül itt legnagyobb gyakorisággal a 15 és a 17 ponttal vizsgázók sze­repeltek. A 20, illetve a 19,5 ponttal vizsgázók közül majd­nem mindenkit felvettek, 16 ponttól lefelé azonban növeke­dett az elutasítottak száma. Az esti és a levelező tagozaton a legtöbb felvett a 10 pontot el­értél? közül került ki, ugyan­akkor itt voltak a legtöbben, akik nullaponttal szerepeltek. A nappali tagozat 25 ezer 279 pályázója közül 7512-en jelesen érettségiztek, a jól „érettek” aránya 42,56 százalék, a köze­peseké pedig 23,05 százalék volt. Ezzel szemben a 11,102 felvett hallgató közül 4.072-nek, a tel­jes létszám 43,88 százalékának volt jeles az érettségi bizonyít­ványa. Az első évfolyamra be- jutoütaknafc 39,35 százaléka jól, 14,99 százaléka pedig közepesen érett. Az érettségi vizsgán „meg­felelt” minősítést kapott 192 felvett hallgató, a teljes létszám 1,73 százaléka. Az írásbeli vizsgatárgyak kö­zül az egyik leggyengébb ma­tematika eredménye volt, a pá­lyázók 34,85 százalékának „si­került” elégtelenre az írásbeli dolgozata, 25,18 százalék pedig a szóbeli vizsgán mutatott fel elégtelen eredményt A mate­matika országos írásbeli átlag­osztályzata így 1,89, a matema­tika szóbelié pedig 2,72 volt Ha küldött lesnék a kongresszuson... Lakodalom van a mi utcánkban... Az újjávarázsolt kunágoiai MSZMP székház ünnepi díszbe öltözve, megható, szép esemény­re készül. Most rendezik itt az első házasságkötést, méghozzá nem is alcármilyet: kettős KISZ-esküvőt. Néhány másodperccel négy óra után úttörők, ifjúgárdisták gyűrűjében bevonulnak a jegye­sek: Gál Sándor és Nagy Ka­talin, Kisházi Zoltán és Novák Ágota. A szokottnál talán egy picivel ünnepélyesebb Kovács Istvánná anyakönyvvezető is. A társadalmi bizottság tagjai precízen megszerveztek min­dent. Most Pécsik Ildikó szaval, mindenki Petőfi szavaira fi­gyel: „Szeretlek, ha örülsz / És ha búbánat bánt / Szeretem mosolyod, / S könnyeid egy­aránt”. A „nagy” pillanat kö­vetkezik, a fiatalok örök hű­séget esküdnek egymásnak. Mos­tantól házastársak. „Gondoljanak arra, hogy a kiegyensúlyozott kis családok alkotják a testvéri barátságban élő népek nagy kö­zösségét”. Szatmári Sándor köz­ségi párttitkár szavai ezek, s miközben beszél, magyar ruhá­it« öltözött lányok hozzák a sza­laggal átkötött kenyeret és a palack bort. Gyömbér Ferenc KlSZ-ütkár lép elő, s meleg szavak kísére­tében nyújt át ajándékot a fia­tal házasoknak. Aztán megtel­nek a poharak — az ifjú háza­sok egészségére koccint min­denki. Először Gálákat látogatjuk meg. Kati, miként Ágota is — a Bercsényi Tsz-ben, az irodán dolgozik, mindketten a szövet­kezet megbecsült fiataljai. Nem sokkal múlt hat óra. Az udva­ron felállított sátorban lendü­letes magyar csárdás szól. A hangulat máris kitűnő, minden­ki ünnepel. Sanyi ezután job­ban siet haza naponta Mezöko- vácsházáról, hiszen a Bocskay út 104-ben hitvese is várja. Kisháziék is ünnepelnek. Zoli még sosem készült ilyen izga­lommal szabadságra (mert hi­szen katona és nem is akár­milyen: „kiváló”). Ha leszerel, ott hagyja a vasutat, szeretne ő is a tsz-ben elhelyezkedni. Örökítse meg a Mini Maga­zin Zoli első hitvesi nyilatko­zatát is: ,,Isteni jó!” \ Mire ezeket a sorokat olvas­sák, már a miskolc-tapolcai hidd szálló vendégei lesznek. Azok közül is talán a legboldo­gabbak. A kunágotai anyakönyv idei 16. és 17. sorszámú házassága „megköttetett”. Hadd csatlakoz­zunk mi is a késői, de biztosan nem a legutolsó gratulálókhoz. F. L Közeleg a KISZ VIII. kong­resszusa. Igaz, jó pár hónap hátra van még decemberig, de aki az ifjúság közelében él, aki minduntalan tanúja a föl­fölforró vitának, tanóra közi szünetekben, klubokban, vagy taggyűléseken — az már érzi a kongresszus előszelét. Ilyen­kor még a kevés beszédű, rit­kábban politizáló lányok, fiúk is bekapcsolódnak a vitába, s némelyik „vérbeli szónokként” érvel az egész ifjúságot érintő kérdésekkel kapcsolatban. Az országot járva, megkér­deztünk néhány fiatalt mit mondanának el ők a kongresz- szuson, ha ott lennének. A ri­port-alanyok (akiket véletlenül, mindenféle előzetes meggondo­lás, válogatás nélkül kérdeztük meg), különösebb töprengés nélkül, szívesen mondták él „elképzelt felszólalásukat.” Ne hurrogják le az ember! Elsőnek Tamási András har­madikos gimnazista szavait idézzük: — A politikai vitákról szól­nék; mert véleményem szerint a viták tartalma, színvonala rendkívül jelentős gondolkodási rendszerünk, értékítéleteink és általában egész világnézetünk kialakulása szempontjából. Saj­nos, ma valahogy a viták sók helyütt, mint a mi KlSZ-szer- vezetünkben is, erőltetettek, színtelenek, nem is igazi viták. Talán mert nem tudunk vitat­kozni? Vagy nem érdekelnek bennünket a politikai kérdések? Ez nem így van! Hiszen nap­nap után utcán, strandon, park­ban — —úgy kell bennünket „lelőni”, és meg kell mondjam, a lehető legritkábban beszélünk ilyenkor szexuális kérdésekről.^ Mi szívesen politizálunk, néha talán többet is, mint kellene, úgy értem: szavakkal Talán hi­hetetlen, de mi Vietnamról sok­kal érdekesebben szoktunk vi­tatkozni a folyóparton, vagy a parkban, mint a KlSZ-szerve- zetünkben. Miért van ez? Sze­rintem azért, mert felülről „elő­írt” vitatémát kapunk. De ha már ez a rend, akkor legalább olyan kérdéseket „dobjanak be”, amelyek érdekesek, illetve ép­pen akkor érdekelnék bennün­ket. Nemrég például a X. párt- kongresszusról rendeztünk vi­tát. De nem a bennünket ér­deklő ifjúságpolitikai határo­zatról vagy az oktatási problé­mákról, hanem a gyáripar ál­talános fejlődéséről, töményte­len sok számadattal. Erre az egyik osztálytársam megkockáz­tatta, hogy jő volna inkább a bennünket közelebbről érintő Hárman a négyből... Ágota, Kati és Sanyi. kérdésekről beszélni, de az osztályfőnök és a KISZ-tótkár közös erővel lehurrogták. fi közösség nem galeri Borbély Beáta az idén érett­ségizik. — Arról beszélnék, amiről oly sokat vitatkoztunk már: a demokratizmusról. A középisko­lás KISZ-szervezeteikről van szó. Igen, tudom... Sok cikket, nyilatkozatot olvastam arról, hogy nagyobb önállóságot kell biztosítani a középiskolás KISZ- eseknek. Félreértés ne essék, tudom, hogy a tanár az tanár, a diák pedig diák. Ezt a függő helyzetet nem lehet, nem is volna helyes megszüntetni. De az osztály is más, és a KISZ- kollektíva is más. A KISZ-ben ne a tanár mondja meg, ki lesz alkalmas például titkárnak^ mert mi azt jobban tudjuk. Azért, mert valaki kitűnő ta­nuló, nem biztos, hogy ifjúsági vezetőnek is megfelel. A saját alapszervezetem példáját emlí­tem. A legutóbbi választáskor osztályfőnöki sugalmazásra le­váltottuk a régi vezetőket, s most van egy titkárunk, aki okos, rendes, barátságos, csak éppen nem KISZ-titkár. To­vábbra is a régi vezetőségre hallgat az osztály, bár az ő felfogásuk a tanár úr szerint sok mindenben helytelen és a magatartásuk is kifogásolható. Miért? Mert iskolán kívül is össze tudták fogni a társaságot, azzal vádolták meg őket, hogy nem KISZ, hanem galeri veze­tők. Ezt mindenképpen elmon­danám a kongresszuson.. Gon­dolom, másutt is akad még ilyen gond. Sokan a nyomomban — Érettségiztem, közgazdasági egyetemen szerettem volna to­vábbtanulni — mondja Kuntár Veronika, szövőipari szakmun­kás. — Már az írásbeli felvé­teli vizsgán tudtam, hogy el­utasítanák, hiszen a legnehe­zebb matematikai példákkal nem boldogultam. Senkit sem okolhatok, valóban nem ér­tem el a kívánt pontszámot. Mégis úgy érzem, ha van mö­göttem valaki, aki egy kis több­lettudással — főként példameg­oldási gyakorlattal — indít út­nak, egészen másként alakul az életem. Hiszen csak, azon mú­lott, hogy nem elég gyorsan ismertem fel az összefüggése­ket, kifutottam az időből. Igen. Fizikai munkás az apám. ön­tődében dolgozik és három test­vérem van még otthon. Külön­órákra sem volt pénzünk, ta­nulni is csak késő este tud­tam a konyhában, amikor a család lefeküdt. Apám, aki so­hasem mondta, hogy ne tanul­jak tovább, valósággal meg­könnyebbült, amikor megkap­tam az elutasító papírt... Mind­ezt nem magam miatt mon­dom. De sokan járnak a nyo­momban, jó volna, ha ők már nagyobb eséllyel jelentkezhet­nének az egyetemre. — Hallottam, hogy az ELTE hallgatói a „Studium General” mozgalom keretében milyen nagyszerű eredményeket értek el a nagy F-es fiatalok képzé­sében. Nagyban kellene ezt megcsinálni. Hogyan? Nem tu­dom. De ha sokan akarják, biz­tosan sikerül. • • • íme, három fiatal „elképzelt” kongresszusi felszólalása. ök ezt mondanák, ha ott lennének. Persze sok-sok szépet, jót is elmondhatnának életükről és a mozgalomról, de e helyett in­kább problémáikról szóltak..! Mert az a meggyőződésük, hogy minden javító szándékú észrevétel csak segíthet annak a közös ügynek, amelyet ők is magukénak éreznek, vallanak. Szapudi András

Next

/
Thumbnails
Contents