Békés Megyei Népújság, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-10 / 85. szám
MtMIMMMMMHMMHHHMUUVUmnHVM jv| 11\|| Diákkutatók Á Q AZIN mmm Közeleg a nyár, ami az eszperan- tástáknak számos alkalmat kínál nemcsak a pihenésre, szórakozásra, hanem külföldi barátaikkal való személyes kapcsolataik bővítésére is. A Magyar Eszperantó Szövetség Ifjúsági Bizottsága ez év nyarán Szovjetunióba invitálja megyénk eszpe- rantista ifjúságát. A Szovjetunió legrégibb — építészeti és kulturális, természeti szépségei által híressé vált városában, Kievben —a Szosznevij Politechnikai Intézet 10 napos Ifjúsági Eszperantó Tábort szervez. A több, mint 70 éve alapított intézetnek 16 karon 30 ezer hallgatója van, 7 éve működik eszperantó klub a Kom- szomol-szcrvezet keretében. A tábor színhelye az intézet Dnyeper partján levő modern, szabadtéri színházzal, klubbal, sportlétesítményekkel ellátott sporttelepe. A tábor programját irodalmi vetélkedők, szónokversenyek, művészeti esték, tudományos és pedagógiai szemináriumok teszik teljessé. Az útlevelek beszerzését, a ki- és visz- szautazást (hálókocsi) az EXPRESSZ utazási irodával közösen kívánja az Eszperantó Szövetség lebonyolítani. A költség kb. 700 forint. Az ifjúsági bizottság további 30 rubelt jelentő összeg beváltását intézi el, melyből 25 rubel az ellátás, 3 rubel a programokon való részvétel, üsz- szes költség kb. 1200 forint. A szovjet eszperantisták tábora 1971. július 26-tól augusztus 7-ig tart. Jelentkezni lehet a MESZ-nél május 15-ig. Bonan veturadon! — Jó utazást! Gy. Zs. A magyar múzeumok — különösen a vidékiek — szaros kapcsolatban állnak az iskolákkal. Így van ez Gyulán is, hiszen a múze. um legbuzgóbb külső munkatársai a diákkutatók 1958-ban alakult meg az Ékkel Ferenc gimnáziumban a honismereti — néprajzi szakkör Kiss Anikó tanárnő vezetésével. A kis csoport — 15—20 főből áll — a megalakulás után Kötegyán község néprajzával foglalkozott Kötegyán, Mező- gyán községből, valamint Ajtós- íalváról, több mint ezer tárgyat gyűjtöttek be a gyulai múzeumba. Pályamunkáik közül egyet minden évben beküldenek az országos néprajzi pályázatra és kétévenként az Erkel Diákünnepekre. Mindkét helyen szép eredményeket értek el, minden EDÜ-n volt aranyérmes pályamunkájuk. Az elmúlt évben az országos néprajzi pályázat megyei fordulóján első díjat nyert Kliszék Antal „Gyula németvárosi népszokások” gyűjtésével, második díjat Nádházi Gabriella és Hack Mária a „Gyulai szőlőművelés történeté”-vél, harmadik díjat pedig Szabó Erzsébet és Mester Györgyi „Egy régi gyulai ház leírása” című pályamunkával Az idei EDÜ-re tíz pályamunkát adott be a szakkör, melyben gyulai, dobozi és köte- gyáni néprajzi adatokat dolgoztak feL A szakköri foglalkozásokat a múzeumban tartják. A múzeum szakkönyvtárát, katalógusait, leltárkönyveit Szerdahelyi István Igazgató rendelkezésükre bocsátja és sokat segít munkájukban. A Megyei Levéltárban is végeznek kutatást a fiatalok. A szakkör a múzeum munkáját is segíti, hiszen a szőlőművelésre vonatkozó munka arra késztette a múzeumot, hogy kiállítás keretében mutassa be a szőlőművelés eszközeit, mely érdeklődést váltott ki városszerte. A múzeum tervbe vette, hogy a Múzeumi Füzetek sorosaiban megjelenteti Juhász Emőke és Hajnal Mária az elmúlt EDÜ-n aranyérmet nyert pályamunkáját ,amely Dobos István pilóta életéről szól. Jelenleg a szakkör a gyulai kismesterségek — kovács, kosárfonó, kádár — történetét dolgozza fel, a gyulai nyári színkör működésére vonatkozó kutatásokat végez, valamint Gyulának az irodalomban betöltött szerepét vizsgálja. Elmondhatjuk azt, hogy ezek a diákkutatók alkotó munkát végeznek, s lii-ki képessége szerint tevékenykedik a közös munkában, s együtt örülnek az eredményeknek is. Ezek mellett sok-sük tudnivalóval lesznek gazdagabbak, Onnosi Péter .. VwíitŰps5g és hűcsü A március végi, nagy sikert aratott békéscsabai bemutató után családias hangulatú klub estre gyűltek a Balassi Tánc- együttes tagjai a Megyei Művelődési Központban. A megérdemelten jó hangulatot egy dolog mégis kicsit fájóvá tette: ezúttal búcsúztatták a más vá rosba költözködő Kovács Judi- tot, aki tíz esztendeig táncolt az együttesben, s aki az öntevékeny művészeti mozgalomban elért sikereiért 1970-ben Szocialista Kultúráért kitüntetést kapott. A búcsú alkalmából társai és az együttes vezetői ajándékokkal is kifejezték kö- szönetüket egy évtizedes példamutató munkájáért. Képűnkön Kovács Judit és Litauszky Tibor, a Megyei Művelődési Központ igazgatója. Újság, rádió — az iskolában Igen, újság, rádió az iskolában. Méghozzá egyre növekvő számban és egyre színvonalasabb munkát végezve. Túl mesz. sze ugyan nem hangzik e „harsonák” hangja, a hatásuk azonban így is jelentős. Megérdemlik, hogy figyelemmel kísérjék és segítsék munkájukat. Ezért is rendezte meg a KISZ Központi Bizottsága a közelmúltban az iskolarádiók és iskolaújságok diákszerkesztőinek első országos tanácskozását Pápán —• százhatvan diákszerkesztő részvéte léveL Jelenleg kettőszázöt iskolarádió működik, illetve százötvenhét iskolaújság jelenik meg rendszeresen. Ez már önmagában is sokat kifejez. És ezek a számok még nem véglegesek, hiszen éppen a legutóbbi hónapokban, hetekben hoztak, illetve hoznak létre újabb és újabb iskolarádiót, illetve újságokat. ■■mimaii iifMitHgiMimiiiiigiiiauijignHHg,,,,,,. Szép, oárűs JColozwíii Az IBUSZ és Pap Pista barátom jóvoltából két napot töltöttem Romániában, harminc- egynéhány mezőberényi gimnazista társaságában. A srácok a tavaszi szünetet és a külföldjárás mindenkori izgalmát, Pap Pista a csoportvezetőség kínját- örömét, én meg a boldog semmittevést élveztem. Mindnyájan jól jártunk, bár a két nap után négy kellett a regenerálódáshoz, hiszen az ilyen út csupa rohanás, csupa időegyeztetés, csupa amitlehetnézzünkmeghamáritt■* vagyunk akarás. Láttuk Szalontát, Arany János faluját, s oz írásait, bútorait, használati tárgyait őrző csonka-tornyot, jártunk a „városias városban”, a fiatal Ady lakta Nagyváradon, megnéztük a Pece-parti Párizs múltidéző épületeit. Aztán a szuper-kényelmes Fiat-busz felballagott velünk a Királyhágóra; ahol a derék négykerekű pihent, mi pedig cujkát ittunk. A srácok persze csak limonádét kaptak, de minden alkoholnál nagyobb mámorba estek a szikrázó naptól, a messziről odalátszó hósapkás hegyektől, a zizegő széltől, a völgyek távoli, csendes zöldjétől. És láttuk Kolozsvárt. Először föntről, majd száz méter magadból, a Fellegvárból Aztán közelebbről is idézve az útikalauz szavait, ízlelgetve a látnivalókat. Mátyás lovasszobra hatalmasnak tűnt a Szent Mihály templom SO méteres tornyának tövében is, s milyen kicsi volt az a ház, ahol az „igazságos” király született. Jártunk a botanikus kertben, s ismerős neveket kerestünk a virágillatú, szomorú-pompájában is szép házsongárdi temetőben. Láttuk a város szép, tiszta utcáit, s a kirakatokat nézve késői bizonyítékokat kutattunk a „kincses” jelző eredetére. Mert Kin- cses-Kolozsvár mindig is rangos, gazdag város volt. Most is a2. Iskoláinak, fejlett kereskedelmének és kézműiparának híre mindig is vonzóvá tette. Nem véletlen, hogy bár nem volt az erdélyi fejedelmek székhelye, mégis mintegy S0 országgyűlést tartottak itt. Nagy múltú város a Számos-menti Kolozsvár, bár ezt korántsem csak a néhány órai személyes ottlét, mint az előzetesen szerzett ismeretek, holt színek életrekelése mondatja ki az emberrel. Igen, való igaz, mondjuk is, de nem futja mindig úgy az időből, pénzből, akaratból; inkább egyszer meglátni, mint százszor hallani róla... Egy keserves, zötyögős,' bor- zongatós oda-vissza út után, néhány órai alvás után elhagytuk a Hideg-Számos völgyét, benne a csendesen pipáló házakkal, s az egy éjszakára nekünk is otthont adó turistaházzal. Bekecses, komoly bácsikat, bivaly húzta szekereket, s több mint félezer kilométert hagytunk magunk mögött. Szalon- tán, mielőtt a kényelmes autóbuszból átszálltunk volna a — nem a vámvizsgálat miatt — kényelmen en vasúti kocsikba, utolsó pénzünkön, rahátot és cujkát vetünk, hogy ne csak mesélni, hanem adni is tudjunk az otthoniaknak. A szaixtk különben a legrövidebb életű lények, így hát akinek megadatott, az inkább leírta, hogy el ne felejtse. Brack« István A pápai tanácskozáson ugyan részt vettek KlSZ-funkcionáriu- sok és hivatásos újságírók is, a főszerepet azonban mindenképpen a diákok játszották. A tapasztalatokat is egy kilenctagú diákbizottság összegezte, majd is- mertette. Színvonalas beszélgetés alakult ki arról a kérdésről is: milyen legyen a kapcsolat az iskolák igazgatóival, tanáraival, a tanácsok művelődésügyi osztályaival? Az általános vélemény az volt, hogy a diákszerkeztőségek a KISZ irányítása mellett, de önállóan végzik munkájukat. Ez azonban egyáltalán nem zárja ki azt, hogy a „felnőttek” az eddiginél jobban is segítsék munkájukat Mire van szükségük elsősorban? Bizalomra, a felnőttek okos tanácsaira, és a lap megjelenéséhez szükséges anyagi támogatásra. Sok diákszerkesztő megfogadta ezen a tanácskozáson, hogy a jövőben szervezettebbé, tervszerűbbé teszi a munkát, közvetlenebbé a kapcsolatot egyrészt az iskolai KlSZ-szervezet- tel, másrészt a tanulóifjúsággal. Elfogadták azt a javaslatot ís, hogy a jövőben megyei tanácskozásokat is szerveznek, ahova a megyei lapok űjágíróit, szerkesztőit is meghívják. A diákok különösképpen nem szeretik az unalmas, lapos szószátyárkodást. A jó iskolaújság és Iskolarádió tehát nem lehet száraz, unalmas, színtelen,. Mit tehetnek ezért? A Pápán elhangzott javaslatok közül csak egy-egy mondatot idézek: „Gyűjtsük össze a diákhumort, a tréfás mondásokat”. „Írjunk ki időnként karikatúra-pályázatot, együttműködhetnénk a környék fiatal képzőművészeivel, karikaturistáival.” „Csak röviden szabad írni mindenrőL” „Közöljünk rendszeresen híreket, információkát, ne féljünk a kényes témáktól sem.” Mindennek a lényege, hogy az iskolaújság és rádió a hangvételben, a megjelenésben is legyen fiatalos, friss, igazodjék a körülményekhez. A tanácskozáson elfogadott felhívás azzal a kérdéssel fordult a megyei "lapok szerkesztőségeihez, hogy azok adjanak szakmai segítséget az iskolaújságok, illetve rádiók munkájához és ahol lehetséges, nyissanak állandó rovatot a „diák-újságíróknak”. Mógor Béla Paradox nyilatkozat film-ügyben Kedvenc műsorom a Petőfi adó hullámhosszán vasárnaponként jelentkező „Táskarádió”. Szeretem iz- zig-vérig mai. fiatálos riporterét, Szilágyi Jánost. Gondolom, sokan osztják véleményemet. A műsor neves vendégei között április 4-én szót kapott dr. Nemeskürty István filmesztéta is, abból az alkalomból, hogy munkásságának elismeréseként a Balázs Béla díj I. fokozatával tüntették ki. A röpke interjú során őszinte elismeréssel szólt Nemeskür- ty a fiatalok filmszeretetéről és igen magas szintű filmkultúrájáról. Hogy ilyen szép eredményt könyvelhetünk el magunknak ezen a téren, az elsősorban annak köszönhető, hogy a gimnáziumokban gombamódra megszaporodtak a vonatkozó miniszteri rendelet után a filmesztétikai szakkörök — mondotta az interjúalany, — Miért van akkór mégis az. hogy az Itthon gyártott és külföldről vásárolt filmek között igen kevés a kimondottan ifjúsági témájú alkotás? — kérdezte a riporter. A válasz — nem szó szerinti idézetben így hangzott: annak ellenére, hogy tisztában vagyok azzai, hogy amit most mondani fogok, az ellentétes érzelmeket kavar, szerintem ez nem így van. Minden film, amit a fiatalok szívesen megnéznek, ami vonzza őket, az ifjúsági film, mert másképpen nem néznék meg, márpedig a mozilátogatók között a fiatalok vezetnek. Sok igazság van ebben az okfejtésben. Az biztos, hogy ellentétes érzelmeket kavar, az la igaz, hogy a mozilátogatók között a fiatalok vezetnek. De azzal — úgy gondolom — fiatal, mozilátogató és értő barátaim sem értenek egyet, hogy amit szívesen megnéznek, ami vonzza őkét, az egyenlő az „ifjúsági” kritériummal. Ha így lenne, akkor nagyon sok korhatáros film bevonulhatna az ifjúsági alkotások címlistájára, mert azok különösen vonzzák a fiatalokat. Szerény véleményem szerint Szilágyi János nem véletlenül tette fel ezt a kérdést, de úgy érzem, a válasz csak véletlenül, alakult (talán az idő rövtdsége miatt) ilyen paradox módon. Sz. A.
