Békés Megyei Népújság, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-06 / 81. szám

Virágos csalódás Pedagógusok Romániában Kedden Békés megyébe érkeznek a legifjabb magyar fúrószenészek Akár egy kirakodó vásár, olyan az ünnep előtti piac. Aid 7 óra után megy ki, az már alig válogathat. Tejből mindössze 124 liter érkezett és négy forint volt literje. A vaj kilóját 50 forintba adták, de mindössze 13 kilogramm volt. Tóth Jánosné és Nagy Györgyné az árufelho­zatal gondos ellenőrei mondják, hogy a vaj legtöbbször a cuk­rászokhoz kerül nagyobb téte­lekben. Tejföl volt bőven 323 liter, 30 forintért adták. A várva várt friss zöldségfé­léből spenótot láttunk, fejes­salátát és hónaposretket. Egy csomó spenót 1,50 volt, a salá­tából 3790 fej érkezett 2—2,50 forint volt az ára. A retek cso­mója 2,50, még alig mogyoró­nyi nagyságú. A baramfipiac elég nagy volt. Aránylag olcsó a tyúk, a ránta- nivaló csirke párja 45—48 fo­rintért kelt el. A tojásban nagy dömpáng volt, 19 600 darabot hoztak, ára 1 forint. Volt elég és jó minőségű szé­pen tárolt burgonya, összesen 5270 kilogramm, általában 3,50- ért kínálták. A szép mosott sár­garépa-felhozatal 299 kilo­gramm, 6—8 forintért adták. Al­as. 2020 kg volt, 6—10 fo­Csorváson, Tótkomlóson, Gerendáson, Nagyszénáson, és Orosházán szerepel a Pécs gyárvárosi úttörőzenekar Tulajdonképpen nem nagy dolog. Április 2-án virágokat vittek « békéscsabai felszabadulási emlékműhöz, a Tanácsköztársa­ság úti óvoda apróságai. Nem tudva, de érezve az ünnepet — így emlékezték meg a 26 évvel ezelőtti napokról, örültek, hogy a hosszú tél után végre a sza­badban lehettek, örültek, hogy futkározhattak, örülték, hogy virágaikat játszvu-komolykodva a fehér kőlépcsőre tehették. Aztán eltelt néhány óra és valaki vagy valakik elvitték a virágokat. Amikor észrevették a korábbi jókedvű ünneplők, hogy üresek a fehér lépcsők — elborult az arcuk. Tehetetlen gyermeki fájdalom tükröződött a szemükben. Néhányan vigasz­talhatatlan sírásra fakadtak. A munkájukat, az örömüket rom­bolták szét mások. Tulajdonképpen nem történt nagy dolog. Vagy mégis?. .1 Az iparművészei remekei Negyvenöt békéscsabai ma­gyar—történelem szakos tanár utazik ma reggel Romániába, tanulmányútra. Az utat a vá­rosi tanács művelődésügyi osz­tálya szervezte, és azon az évek óta kiemelkedő miunkát végző pedagógusok jutalomként ve­hetnek részt. A tervek szerint a magyar és a román irodaiam emlékeit keresik fel Nagysza­lontán, Nagyváradon, Kolozs­váron, Gyulafehérváron és Ara­don. A Pécs gyárvárosi úttörő- zenekart aligha kell bemutatni a Békés megyei olvasóknak, hi­szen nemrégiben másodszor is láthatták őket a televízió kép­ernyőjén, amikor szinte egész Hollandia nekik tapsolt és megérdemelt sikert arattak a Purmerendi Nemzetközi Ifjúsá­gi Púvószened Fesztiválon. Most három év után ismét Békés megyében ad hangver­senysorozatot a negyvenöt­tagú úttörőzenekar. 1968-ban már jártak a megyében, szintén Orosházán és környékén. Ked­den ismét Orosháza és a kör­nyékbeli községek meghívásá­nak tesznek eleget. Persze há­rom év alatt a zenekar alapo­san átalakult. Az akkori tizen- egy-lizenkét-évesek már kiöre­gedtek. Helyükbe újak kerültek. A zenekar kedden este érke- { zik Csorvásra. szerdán délelőtt: tíz órakor Gerendáson, este hat£ órakor pedig Tótkomlóson ad- ■ nak hangversenyt. Csütörtökön £ délelőtt az Orosházi Üveggyár- £ ba látogatnak az ifjú zenészek, £ délután öt órakor pedig Nagy- ! szénáson lépnek közönség elé. : Pénteken és szombaton az oros- £ háziak élvezhetik a zenekar já- • tékát, pénteken délelőtt tíz és ! délután 3 órakor ifjúsági elő- : adást tartanák, este hét órakor £ pedig a felnőttek előtt mutat- jj koznak be hangversenyprog- : ram.jukkái. Szombaton délelőtt 5 tíz órakor hangversennyel bű- ; csúznak el az orosháziaktól és • utaznak vissza Pécsre. Érik az ízletes csabai a Képcsarnokban A tavaszi vásárra készülnek Békéscsabán, a Képcsarnok-ki­rendeltség boltjában is. ízléses szobadíszek, értékes iparművé­szeti alkotások, faliképek és fa­liszőnyegek között válogathat az érdeklődő. Különösen nagy fi­gyelmet keltenek a Békéscsabá­ról elszármazott Búzás Árpád művészi faliszőnyeged, valamint Bőd Éva, Gorka Lívia és Vár­deák Ildikó keramikusok alko­tásai. Újabban sokkal változatosabb a bolt ötvösmunka árukészlete is. A mindenképpen ízléses és művészi ötvösmunkák ma már hozzátartoznak a modern ott­honhoz és mindennapi haszná­lati tárgyaink között is helyet kapnak. Papp Zoltán és Dömö­tör István vörösréz cigaretta­kínáló dobozai kiállításokon is elismerést szereztek alkotójuk­nak. Tavaszi látogatásunk alkal­mával a bolt vezetője felhívta figyelmünket arra, hogy a csa­bai szőnyegszövő Németh Éva ! tervei alapján készített kézi- [ csomozású szőnyegeit is kiállí- < tották és azok nagy sikert arat- | tak. dúl a kapu félé. Érzi, hogy baj van. Kijön, és kinyitja a kaput, — Kicsoda ön? — Nyomozó vagyok Szántód! beengedi, bemennek. Ahogy belépnek a konyl-ába, még mielőtt Szántód! felgyújt­hatná a villanyt, megszólal Zi- ma: — A család hol alszik? — A belső szobában, — Nem hallanak bennünket? — Nenn — Felgyújthatja a villanyt. Amikor a villany felgyullad, Zuna ott áll Szántódival szem­ben és alaposan végigraéri. Te­kintete nagyon szigorú, és na­gyon komoly. Közli a tényeket csupán, de ezek Szántódi számá­ra bunkócsapások. — Luciánó itt van a pincében, a társulata nem véletlenül kapta a 15 ezer forint segélyt, a két Darnógyöngyei nem vértestvér, a bohóc—néző-találkozót felesle­ges volt megrendezni. Maga volt a szellemi atyja az egész üzlet­nek. Száratódi remegve leroskad egy hokedlire. Zima tovább folytatja a ráolvasást. — Biliárd, ulti, dáridó. És Előadások, filmviták a Tízek Klubjának programjában Békéscsabán az ifjúsági ház­ban működik a Tízek Klubja, melyben hónapról-hónapra jó szórakozást és önművelési le­hetőséget talál a város tíz KISZ- alapszervezetének tagsága. Ápri­lis hónapra ünnepi programot állítottak össze. Nyolcadikén zenés klubestet rendeznek, 15-én pedig Péter László tanár vezet filmesztétikai vitát, miután megnézték „A nap vége” című svéd filmet. Április 22-én dr. Gonda Béla vetítettképes elő­adása már élőre nagy érdeklő­dést kelt, hiszen az előadó az arizonai indiánok közötti útjá­ról számol he. A következő hét hétfőjén úttörőkkel találkoznak a klub tagjai, április 29-én Be­rek Kati előadóestjére kerül sor, április 30-án pedig rendkí­vüli klubnap lesz, május 1-e ün>- nepe alkalmából. : lBB2SBISBlSBaBBaBBBBBBflBBZBSSSX£IBIBBBBBBBBBBaaaBBBIKBB8EBSSSKBB!IBBXBSmaBBBSBBSKKBaESaV*3; aim rttotos áron, szintén igen jó mi- 3 nőségben. A dió kilója 40 fo- 3 rint, a mákot literrel mérték, • de kilóban számítva 48—50 fo- ■ rint. Sokan vásároltak savanyú- 3 káposztát is az ünnepi ebédhez, S 6 forintért kilóját. • Színt adtak a piacnak a nyíl- 3 ni kezdő tavasa virágok csők- 3 rad, a giccsárusdk kiírthatatlan : falvédői és egy új kereskedelmi ; cikk: a selejt nylon harisnya és 3 harisnyanadrág. Tíz óra után 3 már hazafelé indultak a házi- ; asszonyok az ezután jövők sok ; mindenről lekéstek, H. I. 3 ■■ í a r * Úttörő-táncosok, [ énekkar s az irodalmi szakkör 3 tagjainak műsorával ünnepel- 3 ték felszabadulásunk ünnepét * az endrődi 1. számú általános ; iskola úttörőd. Szovjet és ma- 3 gyár dalokkal, Radnóti, Fodor 3 József, Váci Mihály verseivel, ; a szabadság első esztendeire 3 emlékeztető tánooíkkai idézték 3 fel a felszabadulás előtti kese- : rű múltat s az azóta egyre bol- * dogabbá váló két és fél évti- 3 aedst s 14. Azzal szép csendesen behúzza az ajtót, és most már az egész társulatnak szóló diadalmas mo­sollyal, diadalmámorban hagyja el a helyiséget Zima Jenő felfele halad a csi­galépcsőn. Odaér a kitört ajtajú szobához, de nem a résen megy be, hanem kinyitja az ajtót A szobában megakad a szeme az asztalon, hagyott papírlapokon, Luciánó számításain. Megtalálja az öt lottószámot is. Alaposan körülnéz, mindent jól megje­gyez, aztán vizsgálni kezdi a számításokat nézi az algebrai levezetéseket és gondolkozik. Éjszaka van. Zima határozott léptekkel megy Szántódi háza felé. Megáll előtte, erőteljesen csenget A csengetés után kis­vártatva kinyílik egy ajtó, és Szántódi hangja hallatszik, amint kikiált: — Ki az? — Zima Jenő. —Mit akar? — Beszélgetni. Szántódi hosszú gyolcs gatyá­ban, amiben aludni szokott, ki­lép az ajtón, és remegve megin­Tovasil vakáció Átmenetileg elbúcsúztak a diákok az iskoláiktól; az április 13-ig tartó tavaszi szünetben gazdag program várja mind az általános, mind a középiskolák tanulóit, A tíznapos vakációra változatos programot állítottak össze a napközis gyerekeknek, akiknek felügyeletéről és ellá­tásáról ugyanúgy gondoskodnak a szünetben is, minit a tanítás idején. Jól vagy?! Mondattanilag inkább kérdés, de alkalomadtán úgy kérdés, hogy inkább állítás. De akár­milyen furcsán hangzik e két szó: történelem! Emberek mondják mostaná­ban egymásnak, ha találkoznak, s kezetszorítva kérdezik egy­mástól úgy, hogy választ sem várnak rá. Fel sem tételezik, hogy a kérdezett másképpen is érezheti magát. Jól vagy?! Mondjuk mosolyogva egymás­nak, kérdezzük, s talán meg is lennénk bántva, ha a kérdezett véletlenül nem érezné magát jól. Régen másképpen köszöntöt­tük egymást: hogy vagy? Ma: jól vagy?! S hogy jól, ez természetes. A „hogy vagy”-ra illedelme­sen az volt a válasz: köszönöm jól, vagy csak egy „hát...?” Vagy csak egyszerűen: „megvagyok”. A „jól vagy?!!!” ellenmon­dást nem tűrő kérdés, hiszen történelmünk olyanná formálta életünket, hogy fel sem tételez­zük azt, hogy másként is lehet­ne, mint jól! — Jól vagy?!... Jól! Most vet­tünk hűtőgépet, igaz a gyerek egy kicsit megfázott, de már ő is jól van! A kérdésre valahogy eltörpülnek a bajok is. Jól vagy?! Egy köszöntés! for­ma, egy emberi gesztus, egy baráti érdeklődés, egy szokás változott csak meg? Jól vagy?!!! — ebben az uj kérdésben benne van egész éle­tünk. —-ény maga, maga lerniteoktató volt 1943-ban két hónapig, Stimt? — Stimt Szántódi teljesen, összeomlik; Zima a sikeren felbuzdulva még jobban rákapcsol, most már olyan kérdéseket feszeget amik­ben nem biztost — Maguk, ha akarják minden héten el tudják találni a nyerő­számokat, igaz? Szántódi csak bólint. — Miért? Azért, mert Luciá­nó mindent megsejt? Szántódi most mintha tagiad­na, pedig most sem tagad Zima rárivalL — Ne tagadjon! — Nem tagadok. — Igenis, Luciánó mindent megsejt! Szántódi alig hallhatóan re- begve mondja: — Nem, Luoiánó mindent tud. — Részletes vallomást kérek! Szántódi látja, hogy nincs mentség, könyörgő hangon be­szólni kezd: — A csárdában bdliárdoztuhk a haverokkal, amikor megér­kezteik. Odaáilt az asztalhoz, jegyzeteket készített, és öt perc múlva megmondta, hogy hány poént fogok lökni a következő beszállásra. Aztán ultizni kezd­tünk, megint jegyzetelt, és öt perc múlva megmondta, hogy a következő leosztásban kinek mi­lyen lapja lesz, és mit fog be­mondani. Kis szünetet tart, mély léleg­zetet vesz, iszik egy pohár vizeit — A lottó valóban nekem jutott eszembe. Megkérdeztem A MÉK békéscsabai húsfel­dolgozó üzemében érik az íz­letes csabai kolbász. Húsvétra üzletbe kerül a közkedvelt áru. (Fotó: Demény) •• Ünnep előtt a csabai piacon

Next

/
Thumbnails
Contents