Békés Megyei Népújság, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-04 / 80. szám

TA R KA. H4S4B0KI ■ •^eeeflMMie»»i»ee8eaesieeseeesia!®3s®Bse®g9ee«i$$e«ieeeee»®iMiesssBieeeesBMeesMMi»Mee«Me«eM!ae«as»aes$aeBeBeaewiei *e**a*sss®*«sa*s*aa®»a*»9 * Vidámságok JO BEFEKTETÉS Nápolyban egy idős hölgy megáll a sarkon álldogáló kol­dus előtt. — Hát még mindig koldul? — kérdi méltatlankodva. — Mit csinált azzal a száz lírával, amit tegnap kapott tőlem? ' —< Vettem egy Tiziano-képet — válaszol a koldus — és most a restaurálási költségekre gyűj­tök, MIÉRT NEM MONDJA? Dühös férfi ront be magán­kívül Vittorio Gassman öltözőjé­be: — Szeretném tudni, milyen jogon meséli mindenkinek, hogy tökké lütött hülye vagyok?! — És ez Önt zavarja? — kér­di fagyosan a színész. — Micsoda kérdés! —• Jól van, jól van! Nem tud­hattam. hogy titokban óhajtja tartani! — mondja Gassman. * * * A SZERZŐ IS Égy vajmi kevés tehetséggel, de annál több ajánlólevéllel rendelkező operaénékesnő a: ,,Pillangókisasszony” főszerepére * készült. Pár pillanattal az elő- ■ adás előtt így szólt Puccinihoz: l — Mhestro, ha tudná, milyen 5 ideges vagyok! — Hát még én! — sóhajtott S fel a zeneszerző. ••• ■ A SZÜLŐI PÉLDA RAGADÓS : ■ A 7 éves Rosdta, Adriano Ce- £j tentano kislánya arra kéri apját, ; hogy játsszanak együtt: — Én leszek a marna, legyél : te a gyerekem. — Rendben van — válaszolja i Celentano —, én vagyok a fiad. ■ most jövök haza az iskolából és » hozzálátok a leckém magfrásá- ! hoz. : Ezzel papírt és ceruzát fog a ■ kezébe, míg a kislány íésülködni ■ kezd a tükör előtt. <— Anyuka — szólal meg Oe- ■ tentano elváltoztatott hangon —«, j mennyi hatszor kilenc? •— Kérdezd meg apádat —1 vá. ■ taszol Rosdta és tovább fésüld a ■ baját. Villanások | ■ ■ Pabi, az ifjú nápolyi festő • mondta: Leonardo da Vinci 4 j vagy 5 „Giocondát” festett, eb- : bői legalább 9 van az Egyesült ■ Államokban. ... ■ ■ 9 9 Korunkban — mondja A. Tiers s — optimistának nevezzük azt az * embert, aki meg van győződve • afelől, hogy néhány éven belül jj csak kövekkel táplálkozunk.: Pesszimista az, akd meg van • győződve arról, hogy ebből sem ■ jut elég mindenkinek I w : A történész — mondotta G. B. j Shaw — lusta krónikás: hallo-: másból ír meg olyan eseménye- ■ két, amelyeknél nem volt jelen.« : V ■ ■ ■ A repülőgép az óceán felett ■ halad. A csinos stewardess oda- ; lép egy idősebb úr mellé és fü- jj léibe súgja: „Uram. most, hogy jj a felesége elszundított, iszik egy i pohárka whiskyt? (Ford.: Draákovite Emma): Zsebszinház Körkapcsolásos te le-gimnasztika 1GR1C: Jó reggelt kívánunk, kedves nézőink. Ezen a szép nyá­ri, estén a jégkorong bajnokvUág- ságról és az európapályós fedet- lénségról adunk helyszíni köz­vetítést. Madagaszkárból és Ájz- Lendből. Küldött kimunkatársa­ink: Vítrázs Balázs és Potrohi Jónás. Szervusz, fiúk, szervusz! Halló, Madagaszkár! Madagoszi, jelentkezz! POTROHÚ Szervusz, Alék- szarul er. Milyen jó színben van a hangod, örülök neki. Itt va­gyon szép idő van. Es én magam is nagyon jó színben vagyok. Te is örülsz? IGRIC: 8n mindig Örülök. Olyan jó meleg van itt a stú­dióban. VITRÄZS: Jó estét kívánok, kedves nézőink. Másfél pere var. még hátra a jégkorong-világbaj­nokság döntő mérkőzésének kez­detéig. Addig elmondanám, mit keü tudnunk a két csapatról. A sportugál válogatóit kék alsó­ban és narancsszínű felsőben, igazán csinos bukósisakkal, a je- bezeusók csapata tetőtől talpig skót szoknyában játszik majd. A pálya színe hidegfehér. Vörös és sötétzöld csíkokkal. Es telisteli apró, vörös flitterekkel. Őszintén szólva azonban ez a pálya vala­hogy nem elég sikkes. Slusszban, úgy a középvonal táján ugyanis pontosan olyan széles, mint a nyaknál és bolténál, a két kapu mögött. És ebben a pillanatban megkezdődik a meccsek meccse, a döntő. Az eredmény nulla-nuU és a középcsa... IGRIC: Balázs, Itérlek, pon­tosan hány óra van? VÍTRÁZS: 23.11. A középcsa*. IGRIC: Nem azt kérdeztem, hogy ott hány óra van, hanem, hogy itt Pesten mennyi az idő. VÍTRÁZS: Ott van az orrotok előtt a villanyóra! A középcsa._ IGRIC: Igen, de nem arab számokkal írták rá és nem tu­dom elolvasni. VÍTRÁZS: Az én órámon sem arab számok vannak! IGRIC: Hát milyenek? VÍTRÁZS- Római számok.. Pesten egyébként 21.12 van. A középcsa... IGRIC: Köszönöm, Balázs. És most hálából kapcsoljuk Mada­gaszkárt. POTROHI: Mikrofonunkhoz kértem a hetven kilenc méteres gátdobás döntőijének 9 résztve­vőjét. A 8 résztvevő a következő hét: egy-egy finn, szovjet, angol, olasz, német és lengyel gátdobó. Megkérdezem tőlük, hányadikaik szeretnének lenni: Pojka on /.üttő? Rőzlejn, rőzlejn, rőzlejn rőt? Dovídzénnye? Tu bi, ár not tu bi? Ja csitájú, tü csitájes, on csitájet? VERSENYZŐK: (valameny nyien a hüvelykujjukkal mutat­ják, hogy harmadikok szeret­nének lenni). VÍTRÁZS: A ^portugálok leg­veszélyesebb csatára remek ösz- szekötő-iépésekkel tör az ellen­fél kapuja felé. Egy dupla Salchow-vai lerázza magáról a bestiálison mögötte fújtató hát­védet, egy beugrót libellével a másikat, most azonban közbe­nyúl egy görbebot és következ­tében Bu tton-ülőforgást látunk. De a csatár felkel t rohan to­vább. Ismét nekirontanak, de 6 — hiába, pompás, magas fiú — könnyedén felkapja a rátámadó- Igat, egyszer, kétszer, háromszor megforgatja őket a feje fölött, majd egy kidobós Axel a nézők közé. A játékvezetők a zsűri- asztalról új hátvédeket tesznek helyükre a jégre. Nézzük, kiket! Hatos számmal Orchidea 11-t, kilencessel pedig hasonlóan, gyendéglelkű társát, akit otthon röviden csak Tipróláncos Hó­marónak becéznek a korong­sport szerelmesei. Es folytatódik a küzdelem. A középcsa... POTROHI: Halló! Halló? Hal­ló... Madagoszi jelentkezik. Most éppen semmi nem történik a pályán. Es abszolúte semmit sem látunk. Ugyanis valaki a pályának háttal rakta be közve­títőfülkénkbe a hokkedliket. Na­gyon nem jó a rendezés, a szer­vezés. A mai hazai televíziónk­ban mindenki szemben ül, ami­kor a képernyőn vem történik semmi. Közben befutott ~á célba az akadályfutás háromszáz ki­logrammos első helyezettje. Bo­csánat, fordítva: a háromszáz kilós akadályfutás első helye­zettje. Es több világcsúcskisér- lethez készülnek a női rúdug­rásban is. Visszakapcsolunk te­hát a stúdióba. IGRIC: (kínos mosollyal meg­jelenik a képernyőn. Szólna va­lamit.) , VÍTRÁZS: (azonnal közbe­vág). Elnézést kérünk az adás­hibáért, kedves nézőink, a hiba nem az Önök készülékében van. Itt a második harmad közepén járunk s a játékvezetők éppen azt kérdezik a je bezeusók egyik csatárától, hogy >M a Icedvenc \ dala a régi idők háromszoros í olimpiai bajnokának, a repülő- : öklü káplánnak. A csatár kapás- * bál dalolja: „Erdő mellett, de ‘ jó lakni, mert sók fát keü ha- ■ sogdtni." A játékvezetők ötven- ! dollárost ragasztanak a homlo- i kára. Ráadásul még lőhet is j egyet. Leteszi a torpedókoron- \ got a ll~.es pontra, aztán rákiált j a kapusra: F—5. Az megöl- ; vasztja maga alatt a jeget és ■ elsüllyed. Gól! Az ügyes csatár \ társaitól bodi-csekket kap, amit: 200 dollár értékben bármelyik: bankban be lehet váltani. Ezzel} egy-nuVára vezet a jobbik csa-! pat. Kapcsoljuk Madagoszkárt. t Ja, és még annyit. Amit a köz- ; ■vetítés elején piros fiittemek • mondtam, aZ nem flitter volt- [ Hanem a kemény elődöntőt r£- : vó csapatok lehulló vércsepp- i jei. Egyébként: valóban igen de- ■ koratívak voltak. POTROHI: Atugrották az 5 ; métert, magasabbra emelték a j léoet. Most tehát a 420 centi- • méternek szaladgálhatnak neki: a dobók. Elnézést kérek, l(ed- \ vés nézők, helyesbítenem kell. > Nem 420, hanem 422 centiméter- i vek futnak neki. Bocsánat, ez \ sem jó. 422 a versenyző rajt- ■ száma. Aminek nekiszalad, az j 104 centiméter. Illetve ez sem. ■ mert nem a centiméter a 104,! hanem éppen ennyi dioptriás ■ a szemüvegem. A lényeg azon- • ban nem is ez, hanem hogy ne- : kiszalad. Aztán megáll, kon-: central egy pillanatra és átdob- ■ ja a lécen a tartánból készült • rudat. Megvan tehát az új vi- • lágcsúcs, aminél jobbat eddig \ már hétezer versenyző ért el a j földkerekségen. S ezzel búcsú- : zunk, kedves nézőink. Remélem, j jól szórakoztak rajtam. IGRIC: Végezetül pedig is- ! mertetjük a totóeredményeket: : 2, 2, 1, x, y, z, 7, 8, 9, 10, alsó, ■ felső, király és a plusz egy • mérkőzés: tök ász. Azok a foga- • dók, akik telitalálatot értek él, : 30 napon belül 684 215 forint 40 • fillért kötelesek befizetni a tele- j vízió sportrovatának egyszámiá- ’ iára. D. Gy. ] Megnősült as öreg juháss fia Az öreg juhász; meg a fiatalok a lakodalmi menetbe* Az öreg juhász harminc évig legeltette a nyájat a fövenyesi pusztán. Aztán — ez az élet rendje — nyugdíjba ment Har­minc év munkája gyümölcse­ként takaros kis házat építet- tetett Szabadkígyóson és most ott tesz-vesz a ház körül. Időn­ként kiül a kiskapuba, a hozzá hasonló korú cimborákkal, meghányják-vetak a világ, meg a kis község sorsát. Néha azért felveszi a pitykés lajtait, fejére teszi a toliakkal díszített pörge kalapját és meglátogatja a szí­véhez még most is nagyon kö­zelálló tájait, a pusztát, a volt szolgálati lakást, a nyájat Mostanában meg a fiát is, a legkisebbet, Lajost, mert ő la­kik ott feleségével abban a ház­ban, ahol 6 élt harminc évig, mert néhány nappal ezelőtt megnősült az öreg juhász leg­kisebbig fia. A lagzi, ha nem is volt hét- országra szóló, de azért szép volt Már reggel megkezdődött a vigalom a szabadkígyósa kul~ túrházban. Kint az udvaron felállított hatalmas sátor alatt vastag láncon csüngtek a bog­rácsok, benne csendgs rotyogás- sal főtt a birkapaprikás. A két Papp, Mihály és Sándor, két kézzel markolta a bogrács fü­lét és úgy forgatta meg, hogy a feldarabolt hús egyenletesen főjön. Nem szabad azt kavar- gatni, fakanállal tömi. Egyszer­egyszer kiskanállai megkóstol­ják, mert az íze mindig válto­zik és azt figyelemmel kell kí­sérni. Az asszonyok kellő távolság­ból és áhítattal figyelik a két szakács szertartását, mert ez az. Tudja mindenki, hogy jó birka­paprikást nehéz főzni. Ahhoz már szakértelem kell, olyan, amit nem egykönnyen lehet el­sajátítani. A két Papp azonban mestere ennek az ősi pusztai étel főzésének. Hosszú ideig ju­hászok voltak, így nem csoda, hogy jól ismerik az elkészítés minden fortélyát. Mert a birka- paprikás-főzésnek sok apró mesterségbeli fogása van. Nem mindegy, milyen idős a birka, az sem, hogy milyen része se­rül először a bográcsba és mi­lyen tűzön fő. Nem is bízzák ezt akárkire. Az asszonyok az aprójószággal bíbelődnek, az az ő dolguk. A -násznép már a reggeli órákban érkezik. A Nagy, a Tóth, meg a Barna család. Ta­lán az egész megyében találha­tó belőlük. Akik messzebb lak­nak, hamarabb érkeznek és már az ajtóban pálinkásüveggel fo­gadják őket. Bent a nagyte­remben felállított asztalokon 250 teríték. Kalács, sült hús kerül az asztalra és felhangzik a szí­ves invitálás: — Egyetek, biztosan meg­éheztetek az úton. — Aztán felkerekedik a nász­nép. A vőlegény vakító fehér ingjén fekete csókámyakkendő. A vőfély — botján fehér szala­gokkal — vezeti a sóit. Elősző« a vőlegény szüleihez vonulnak» A kis ház kapujában újabb kí­nálás. — Kósoitják már meg — é* megint előkerül a foszlós bélú kalács, meg a bütykös. A vőfély figyelmeztetően emeli fel a bo­tot, s amikor elcsendesül a zsi­vaj, hozzákezd a rigmushoz. A vőlegény nevében elbúcsúzik az anyától, az apától, a rokonság­ból, még az ismerősöktől. Sít mindenki Az öreg juhász is, meg a fiatal is. A könnyek még fel sem száradnak, a menet el­indul a menyasszonyért A vő­fély előresdet és az ajtóban megáll. Kéri a szülőket, adják ki lányukat Talpig fehértieai, sűrű fátyollal takarva jön ki és borul a vőlegény nyakába Igemám, de ez nem az igazi'. Egy tréfáskedvű menyecskét öltöztetnek be, de a vőlegényt nem lehet becsapni. Az igazi, majd csak a harmadik felszólí­tásra jön kL Hosszú az út a iamácsházái® de most nem tűnik unalmas­nak. Segít ebben a bor is, kéz­ről kézre jár az üveg, szói a nó­ta. Az ablakokból kíváncsi fe­jek kandikálnak ki és a kertek­ben serénykedők is megállnak egy pillanatra, nézik a jókedvű társaságot. Mindig akad valaki, aki kiválik a sorból és oda­nyújtja a soha ki nem ürülő üveget, hogy meghúzzák az ifjú pár egészségére. Az an yaköm ywezető előtt eír hangzott „igen” után a násznép nótázva indul vissza a kulftúr- házban. Az ajtóban tusst húz a zenekar, a pálinkáspohár kéz­ről kézre jár. Aztán ünnepélyes csend tá­mad. Felhangzik a Himnuszt könnyek csillognak még a fe­szes tartású férfiak szemében is. — Isten éltesse az ifjú párt! — kiáltja valaki, mielőtt leül­nek. Elöl a vőfély, utána lányok, asszonyok, két kézbe fogva a levesestálat, megjelennek az aj­tóban. Felhangzik a tréfás r- ki tudja hány éves — rigmus, amivel a vőfély ajánlja a gő­zölgő, aranysárga csigalevest. Ez megismétlődik a paprikás­nál és a sültnél is. Azután megkezdődik a mu­latság. Az asztalok, lócák egy helyre kerülnek, szól a talpalá- való, táncra perdülnek, hangos kurjongatáss3l még az időseb­bek is. És ha nem is három nap és három éjiéi tartott a mulatság, de a lagzihan részt vevők több­sége még a reggelit is ott fo­gyasztotta el. Aztán a fiatal pár elindul a szépen berendezett fövenyesi kis ház. megkezdeni az életet Ki tudja, maid az ő fiuk folytatja-e az elődök őea-roman­tikus mesterségét? Béla. Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents