Békés Megyei Népújság, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-04 / 80. szám

Az SZKP XXIV. kongresszusa Aa SZKP XXIV. kongresszu­sának küldöttei szombaton már jóval 10 óra előtt elfoglalták helyüket az impozáns kongresz- szusi palotában, hogy folytas­sák a Központi Bizottság be­számolója, a Revíziós Bizottság jelentése feletti vitát. A terembe lépő elnökséget, Leonyid Brezsnyevet, Aleksze) Koszigint, Nyikolaj Podgomijt, a Politikai Bizottság többi tag­ját, és más vezeti személyisé­geket, valamint a külföldi párt­delegációk vezetőit viharos taps fogadta. Az elnöki tisztet betöltő Vik­tor Grisin, Og SZKP PB póttag­ja, a moszkvai városi pártbizott­ság első titkára Kovaljenkonak, az orenburgi pártbizottság első titkárának adta meg a szót. A szovjet nép szilárdan és megingathatatlanul követve a párt általános irányvonalát, az elmúlt ötéves terv időszakában hatalmas lépést tett a kommu­nizmus anyagi-műszaki bázisá­nak megteremtése útján — je­lentette ki Alekszandr Kovalen­ko. Az orenburgi területen, az orszk—halilovai fémipari kom­binátban két kokszodóblokkot, hengerállvámyt és más aggregá- tokat helyeztek üzembe Befeje­ződött egy bányászati dúsító kombinát, valamim egy selyem, ipari kombinát első üzemegysé­gének építése A kőolajtermelés majdnem kétszeresére nőtt. Mihail Solohov, a következő felszólaló kijelentette, hogy a szovjet alkotó értelmiség szá­mára az elmúlt öt év a kom­munista párt lobogói alatti még szorosabb felzárkózásnak a szov­jet emberek esztétikai kultúrá­ja és — ami a legfontosabb — kommunista nevelés iránti fele­lősség még világosabb felisme­résének az évei voltak. A szov­jet irodalom hangja messze túl­lépte a haza határait Általánosan elismert tény az, hangoztatta Solohov, hogy iro­dalmunk igen eszmei irodalom. , Nincs olyan ország, amelynek ; irodalma e téren versenyezhet­ne a mienkkel. Harcos szerepét az irodalom és a művészet fej­lődésének világfolyamatában el­sősorban „kommunista eszmei­séggel és pártosságával való töltöttsége” határozza meg. Az író kijelentette, hogy ép­pen ez váltja ki „ideológiai el­lenségeinknek és azok cinkosai­nak, a revizionistáknak a dühödt haragját”. Ezek — folytatta So­lohov — szeretnének rávenni bennünket arra, hogy feladjuk a .-aocializmus és a kommunizmus meggy Szód éses harcosainak szi­lárd állásait, hogy lemondjunk eszmeiségünkről és népiségünk- rőL A szónok ezzel kapcsolat­ban emlékeztetett Fischer egy­kori osztrák kommunistára, aki különösen buzgóikodik a szocia­lista realizmus „megdöntésen”. Solohov felhívta a szovjet íróikat, határozottan támadják a renegátakat és revizionistákat, állítsák szembe velük .kipró­bált fegyverüket, Lenin soha el nem halványuló igazságát”. „Teljes mértékben támogatjuk azt az aktív és következetes se­gítséget, amelyet országunk az imperialista agresszorok ellen harcoló vietnami és más indo­kínai népeiknek, „ Közel-Kelet népeinek nyújt” — jelentette ki felszólalásában Vaszilij Kcmo- top, a moszkvai területi párt­bizottság első tátikára. Az élet — folytatta Komotop — megmutatta pártunk és más testvérpártok határozott cselek­vésének helyességét, amikor azok internacionalista segítséget nyújtottak Csehszlovákia kom­munistáinak és dolgozóinak a szocializmus vívmányainak vé­delmében.” A moszkvai területi pártszer­vezet vezetője kijelentette, hogy az iparban és a mezőgazdaság­ban az elmúlt ötéves terv so­rán elért műszaki haladás ered­ményeképpen jelentősen növe­kedett a munka termelékeny­sége. Kayson# Phomvihan, a Laoszi Hazafias Front Pártja Központi Báaotteágának elnökhelyettese hangoztatta, hogy a Szovjetunió állandó támogatást nyújtott és nyújt a nemzeti felszabadító mozgalomnak, a munkásosz­tálynak, és a ki zsákmányolt népeknek. Kijelentette: „Az amerikai imperialisták ellen, a békés, független, semleges, demokra­tikus és virágzó Laoszért har­coló népünk állandóén élvezi az SZKP-nak a szovjet kormány­nak és a nagy szovjet népnek a segítségét és támogatását. Ma az egész laoszi nép nevében őszin­te és mélysége* hálánkat fejez­zük ki ezért a hatalmas, felbe­csülhetetlen értékű segítségért és támogatásért. A két kongresszus között el­telt időszakot a szovjet nép éle­tében az SZKP vezető szerepé­nek további növekedése Jelle­mezte, jelentette ki Dzsabar Raszulov, a Tadzsi Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára. Teljes mértékben helyeselve az SZKP KB belpolitikáját és külpolitikai irányvonalát, Tád­zsikisztán dolgozói és minden szovjet ember „teljes mérték­ben támogatja annak a kínai vezetéssel szemben elfoglalt le­nini elvi álláspontját, amely megfelel a szovjet és a kínai nép érdekeinek” — jelentette ki Raszulov. „A Szovjetunió, a szocialista tábor, a munkás- é* felszabadí­tó mozgalom történelmi tevé­kenysége új, magasabb szaka­szába lép, s az Önök kongresz- szusának hatalmas hatása van erre a folyamatra” — jelentette ki a küldötteket üdvözlő Rod­ney Arismendi, az Uruguayi Kommunista Párt Központi Bi­zottságának első titkára. Kije­lentette, hogy a kommunista- és munkáspártok 1969-es ta­nácskozása, Lenin születése 100. évfordulójának megünneplése „arról tanúskodik, hogy bekö­szöntött a kommunista világ­mozgalom teljes egysége hely­reállításának ideje”. „A jelenlegi helyzetben a leg­fontosabb a közös harc erősíté­se a békéért, azért, hogy az im­perialistákat rákényszerítsék a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésére” — jelentette ki Aarne Saarinen, a Finn Kommunista Párt elnöke. — Az élet, a gyakorlat azt mutatja, hogy a kommunista- és munkáspártok Moszkvában 1969 nyarán tartott nemzetközi * tanácskozása által kijelölt • Irányvonal helyes volt. A finn! dolgozók széles tömegei támo-: gatják Finnország külpolitiká- j jának azon vonalát, amely a j két ország barátságára és: együttműködésére, a világbéfce i erősítésére irányul — mutat rá ; Saarinen. Turdakun Uszubaliev, a Kir- ■ giz Kommunista Párt Központi j Bizottságának első titkára; Mu- : hamednazar Gapurov, a Türk-; mén KP Központi Bizottságé- j nak első titkára; Abdel Moh- S szén Abu El-Nur, az EAK Arab: Szocialista Uniójának főtitkára; • Rodolfo Ghioldi, az Argentin; KP Központi Bizottsága Végre-: hajtó Bizottságának tagja után : a szovjet külügyminiszter szó- ■ lalt fel: : Andrej Gromiko kijelentette,: hogy a szocialista országok ; ,.megbízható gátat jelentettek j bármely agresszorral szemben | és jelentenek ezután is”. A szovjet külpolitika főbb ■ vonásait fejtegetve rámutatott j a szocialista közösség megszl- j lárdulásában mutatkozó kedve- I zó eredményeikre, a szocialista : közösség politikai, gazdasági és j védelmi kapcsolatainak erősé- j désére. „A szocialista világ- • rendszerhez tartozó országok ; szoros és sokoldalú együttmű- ; ködése új tapasztalatokkal gaz- ■ dagodott és állandósul erősö- : dik” — jelentette ki. : — Nekünk nincs területi igé- ■ nyünk egyetlen állammal szem- : ben sem, nincs szándékunkban : megkárosítani bárkinek törve- j nyes jogait és érdekeit. Ugyan- • ezt kívánjuk azonban saját or- • szágunkkal szemben is. „Európai viszonylatban Jól fejlődnek kapcsolataink Fran­ciaországgal, nagy lépést tettek előre kapcsolataink Olaszor­szággal” — fűzte hozzá. Az európai helyzet normalizálódá­sának fontos tényezője a Német Szövetségi Köztársasággal kö­tött szovjet és lengyel szerződés aláírása. Az európai tartós béke megte­remtésének útján teendő fontos tépések közé sorolta Gromiko az összeurópai tanácskozás megtar­tását, a NyugatrBerlinnel kap­csolatos tárgyalások sikeres be­fejezését. A szovjet—amerikai viszony­ról szólva Gromiko ki jelentet­te: — Washingtonban teljes ko­molysággal kell mérlegelni azt, amit Leonyid Brezsnyev a Köz­ponti Bizottság beszámoló je­lentésében kifejtett. A Szovjet­unió az Egyesült Államokhoz fűződő normális kapcsolatokért száll síkra, lehetségesnek tartja a szovjet—amerikai kapcsolatok megjavítását — Mindemellett — fűzte hoz­zá — Washingtonnak konkrét tetteikkel kell alátámasztania kijelentéseit. Mi nem vagyunk híve az olyan tárgyalásoknak, amelyek vívóversenyhez hason­lók. Mi komoly tárgyalásokat kívánunk. A Kínai Népköztársasághoz fűződő kapcsolatok kérdéséhez Gromiko a következőket mon­dotta: — Országunk és pártunk nagy jelentőséget tulajdonít e kap­csolatoknak. Politikánkat a Központi Bizottság beszámoló jelentése megfogalmazta, meg­győzően és nagy logikai erővel fejtette ki A szovjet—kínai kapcsolatok javulása nagy je­lentőségű lenne az imperializ­mus és az agresszió elleni harc szempontjából. A kínai veze tőktől, a kínai féltől függ, mi­lyen irányban fejlődnek a jövő­ben a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság kapcsolatai. Ezután felszólalt még Anye­li ja Gorszkaja, a komi autonóm köztársaság pedagógusa és Szavocskin ezredes, a tárnányi gárdahadosztály ezredparancs­noka. Az SZKP XXIV. kongresszu­sa hétfőn folytatja munkáját (MTI) Kádár János Jerevánban Szombaton reggel az Örmény Kommunista Pórt Központi Bi­zottságának, az örmény kor­mánynak és a Legfelső Tanács­nak a meghívására Moszkvából Jerevánba repült az SZKP XXIV. kongresszusán részt vevő magyar pórtdelegáció tagjai közül Kádár János, az MSZMP KB első titkára, a küldöttség vezetője és Rapai Gyula, ha­zánk moszkvai nagykövete. Az ünnepélyes repülőtéri fo­gadtatás után a magyar dele­gáció és a kíséretükben kwő személyiségek ünneplő tízezrek sorfala között szállásukra haj­tattak. A delegáció délután fegfee- reste a helyi lámpagyárat, ahol magyar—örmény barátsági nagygyűlést tartottak. Ezen be­szédet mondott Kádár János elvtárs is. Este a vendégek az Örmény Állami Operaházban ünnepi hangversenyen vettek részt. Hi akadályozza a húsvéti látogatást? A nyugat-berlini szenátus a jelek szerint továbbra is kitart álláspontja mellett, hogy az NDK és a szenátus között csak akkor folyhatnak tárgyalások átfogó jellegű megállapodásról, ha a Nyugat-Berlinnel kapcsola­tos négyhatalmi tárgyalások megfelelően előrehaladtak. Mint ismeretes, az NDK mi­nisztertanácsának sajtóirodája bejelentette, hogy a szenátus fent vázolt magatartása miatt nem kerülehetett sor megállapo­dásra a nyugat-berlini lakosok húsvéti látogatásáról az NDK- ban és fővárosában. Az NDK bejelentése után Schütz kormányzó polgármester ismét azt állította, hogy a sze­nátus kész tárgyalásokat foly­tatni az NDK-val. Kijelentései­nek hitelét azonban rögtön el­vette azzal • megállapítással, hogy ezek a tárgyalások „nem gáncsolhatják” a négyhatalmi megbeszéléseket A szenátusnak — nyilván a három nyugati megszálló hatalom befolyására kialakult — eddigi nézete sze­rint ugyanis, mindenféle átfogó jellegű tárgyalás az NDK-val „gáncsolja” a négyhatalmi tár­gyalásokat Ezért a szenátus megbízottja kizárólag arra ka­pott felhatalmazást, hogy a hús­véti látogatások rendezéséről folytasson tárgyalást az NDK képviselőivel. Az NDK viszont az általános tárgyalások meg­kezdéséhez kötötte a húsvéti át­meneti rendezést A felelősség a húsvéti látogatások elmaradá­sáért — mint erre az NDK mi­nisztertanácsa sajtóirodájának közleménye is rámutat — a nyugat-berlini szenátust terheli. (MTI) Pakisztán vádol - India tiltakozik A pakisztáni központi kor­mány szombaton újabb szemre­hányásokat tett Indiának. A karachi rádió a kora reggeli órákban azt állította, hogy in­diai hadihajók pénteken „nem­zetközi vizeken” feltartóztattak és molesztáltak egy pakisztáni kereskedelmi hajót A pakisztáni rádió egyébként pénteken este azzal vádolta ai indiai kormányt, hogy a kelet- pakisztáni határ mentén tá­maszpontokat létesít és fegyve­rekkel segíti a függetlenségi harcosokat Hivatalos új-delhi körök szombaton mindkét vádat eré­lyesen visszautasították, a „tel­jesen alaptalanoknak” neveztek Karachi állításait (AFP) íny látja a hetet kommentátorunk, Réti Ervin: A moszkvai alaphang Szovjet és amerikai hír­adástechnikai szakértők a hét közepén — a bécsi Salt-tárgya- lások keretében — hozzáláttak annak megvizsgálásához, hogy tökéletesíthetnék tovább a nyolc esztendővel ezelőtt létesített for­ró drótot, a Moszkva—Washing­ton összeköttetést. Ki tagadhat­ná, hogy korunkban, amikor új elemként jelentkezett az atom­világháború véletlen kitörésének veszélye is, korántsem elhanya­golhatók a két szupemagyhata- lom közötti, ilyesfajta technikai érintkezési vonalak sem. A világbéke fenntartása azon­ban mégsem elsősorban a mű­szaki technikai részleteken, ha­nem az alapvető politikai és ka­tonai kérdések megközelítésén múlik. Ebből a szempontból néz­ve, „egy eseményes” hetet zár­tunk, mert jóllehet, Ecuadortól Kelet-Pakisztánig viharzottak a fejlemények — osztatlanul a moszkvai jelentések álltak a nemzetközi érdeklődés előteré­ben. Az SZKP XXIV. kongresz- szusa értékelte az elmúlt fél évtizedet, felvázolta a követ­kező esztendők akcióprogramját s kifejtette a szocialista világ- rendszer vezető erejének, a Szovjetunió álláspontját vala­mennyi lényeges kérdésben. Reá­lis, higgadt, elvszerű s egyúttal rugalmas állásfoglalást, — ez jellemezte a moszkvai alaphan­got. Brezsnyev beszámolója a magúik komolyságában vette sorra a feszültség gócait, min­denekelőtt az Indokínai és kö­zél-keleti helyzetet, de felvil­lantotta az ésszerű, a béke ér­dekeit szolgáló kivezető utakat is. Valóságos kezdeményezésso­rozat tanúj lehettünk a leszere­lés ügyében: a kongresszus szó­noki emelvényén indítvány hangzott el az öt atomhataloan, magas szintű értekezletére. (Mi­közben a szovjet vezetés— ter­mészetesen más-más hangsúllyal és indítékokkal — teljes joggal bírálta az amerikai imperializ­mus, illetve a kínai szakadárok magatartását, nyitva hagyta az ajtót a lehetséges tárgyalások előtt) A nyugati sajtó „szovjet­szakértői” nagyot csalódhattak, hiszen alaposan felsültek jósla­taikkal. Általában azt találgat­ták, hogy a mostani tanácsko­zás eltérést jelent majd a XX. kongresszus határozataitól, az élet valósága azonban rácáfolt a „komibinátorakra”. A kezde­ményező békepolitika, a szovjet nép életszínvonalának gyors ée következetes növelése, a szoci­alista demokrácia szüntelen fej­lesztése mind-mind olyan té­nyezők, amelyek folytatják ée kiteljesítik a szovjet fejlődés új szakaszát Amennyiben a legte­kintélyesebb polgári újságok is új békeoffenzí várói írtak a kongresszus kapcsán, mi néma meglepetés, hanem a jóleső ter­mészetesség hangján állapíthat­juk meg: a Szovjetunió hű ed­digi békepolitikájához. (Az idő­beni összeesés véletlen, de még­is jelképes: éppen a komgresz- szus nyitónapján hangzott él Genfben újabb szovjet javas­lat a biológiai fegyverek kiik­tatására...) I béke igenlése nem a gyengeség, hanem éppen az erő és határozottság jeleként csen­dülhetett fel a kongresszusi pa­lotában. A beL és külpolitikai sikerek, Grecsko marsall tár­gyilagos kijelentései a szovjet állam védelmi felkészültségéről jó okát adhatták a nyugodt ma­gabiztosságnak. (Ám ilyen ki­csengésük volt a kritikai meg­jegyzéseknek is; a növekvő igé­nyességet, a dinamikusabb elő­rehaladás szándékát tükrözték.) A száznál több külföldi küldött­ségben kifejeződött a szocialis­ta világrendszer, * nemzetközi

Next

/
Thumbnails
Contents