Békés Megyei Népújság, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-18 / 91. szám

Ax^-ksc^ 'Jő* A*c£° 4 •'21* OK ***WWWW%WWWWWWWWWHWWWWHW ÜU\W twwww WHtW»W*VtWW%W W»WI»%WW**V ,%vimvrt^%wwww»»%wwwmwmw%w A randevú vége VICCEK — Látod, kislányom, mondtam neked, hogy tavasszal mar bot­tal üthetjük a nyomát... í i ■ i ■ ■ ... : Elromlott a béka... 'f öbb panasz érkezett szer- M kesztőségünkhöz az idő­járásról. Egyik névtelen levél­írónk — aki, mint leveléből kiderült, érthető okból hall­gatta el a nevét, nevezetesen azért, mert még nem teljesen illeszkedett be a demokráciába és nem akarja, hogy megjegy­zése miatt hátrányba kerüljön a közelgő választásokon — szó­val ez a levélírónk nyíltan megmondja, hogy valami sns- mus van az időjárási jelzések körül, amit ideje volna lelep­lezni. Miért van az — kérdezi joggal —, hogy a múlt rend­szerben kiegyensúlyozott volt a nyár, a tél, az ősz, a tavasz, stb. Akkor nem is érzett af­féle csúzt, hexenslusszt, reumát, de még köszvényt sem és most, amikor ráadásul megöregedett, minden időváltozást észre veszi „Ha ez sokáig így marad — zárja levelét meggondolom, hogy kire szavazzak április 25- énV Más levélben azt kifogásol­ja felháborodva a panaszt tevő, hogy a meteorológusok miért cáfolják meg állandóan saját magukat, miért mondanak egyik nap mást, mint a mási­kon. „Látszik, hogy nincs egyetértés az időjárási határo­zathozatalokban. Nem is be­szélve arról, hogy állandóan azt duruzsolják a fülünkbe, amit nyugatról hallanak. Ideje vol­na megszüntetni abban az in­tézetben is a kozmopolitizmust, a nyugatimádatot, mert a nyu­gati orientáció nem fog jóra vezetni. Míg más szakmákban — kezdve a MERKUR-tól, ahol a szovjet Zsigulit reklámozzák, egészen a KCST-ig, ahol az együttműködés különféle for­máiról tájékoztatják a hallga­tót a sajtó, a rádió és televíizó informátorai — egészséges szocialista orientáció valósul meg, addig a meterológia min­dig csak nyugatról várja a szélfújást és keletről szinte tendenciózusan csak hideget tud jósolni. Elég ebből a ha­mis tájékoztatásból! Vegyék tudomásul az időjárás csinálói, hogy mi akkor is a népfrontra szavazunk, ha akárhányszor nyugatról várják az idő jobbra fordulását! Aláírás: a Guzmics- köz lakói." IÜM ínusz Jakab fömeteorolö­gushoz fordultunk a pa­naszok, vádaskodások ügyében és kértük, itt a nyilvánosság előtt öntsön tiszta vizet a po­hárba, mi igaz abból, amiről szólnak a levélírók. — Elromlott a békánk — kezdi panaszosan a főjós — és ez okoz néha zavart az időjá- mét jelentésekben. Miért nem javíttatják S meg, vagy szereznek újat? — Könnyű azt mondani! 5 Nincs alkatrész hozzá. Az újra j (Kelet dagisztáni mocsári leve- i üt rendeltek), ugyan befizet- ■ tünk, de hát tetszik tudni, jj hogy van ez manapság! lm- i portból jön és mindig pont : bennünket hagynak ki az elosz. £ fősből. Pedig napjainkban í megfelelő technikai felszerelt- : scg nélkül nehéz lépést tartani ; az időjárással Mi azért meg- ; próbáljuk és, hogy néha téve- í dünk, az kérem, emberi dolog. : Hazánk kis ország. Itt be kell ; érnünk olyan időjárással, amit; máshonnan kapunk. Egyelőre» nincs arra keret, hogy saját \ időjárásunknak megteremtsük : a műszaki anyagi bázisát. Erre [ esetleg egy későbbi ötéves jj tervben kerülhet sor, a lehető- i ségeket ehhez viszont magunk- ■ nak kell megteremtenünk. Min. • denkinek a saját jó munkájá- S val, a maga népfrontján. Ennek : politikai előkészítéséből igyek-; szünk kivenni a részünket mi • is az egyre színvonalasabb idő- : járásjelentéseinkkel. Legfrissebb : tájékoztatásunk is ezt mutatja, ■ omit távprógnózisként beolva- \ sok most az említett levélírók- i nak. „A Nyugat felől áramló hi-jj deg légtömeg az Elba torkola- : tánál összeütközött a szociális- • ta áramlatokkal és megakadt a * Brandenburgi kapunál, minek : következtében enyhülés várható ; a nemzetközi légkörben. Kisebb j felhősödésre azért számitha- jj tünk, de valószínűleg eső nél- : kill. Ahol esetleg esni fog, ott 5 ajánlatos esernyőt használni. I Főleg Nyugaton még mínusz és jj plusz között marad az idő, míg ; a keleti országrészekben egy- jj két héten belül minden bizony- ; nyal megváltozik. Tovább mér- ‘ séklődö északi-északkeleti, nyu- jj gáti és déli szél, minek követ-1 keztében valószínűleg szeles; marad az idő. ha nem áll be; váratlan változás. A hőmér- • séklet továbbra is várható, de í pontos, meghatározást az át- jj tagokról, s a tervezett időjárás ; teljesítéséről csak holnap esti jj jelentéseinkben adunk.” 17 emelem — fejezte be nyi- ! latkozatát Mínusz Jakab : ebben a jelentésben min- : denki megtalálja számítását és; emelt fővel nézhet a jövőbe. ! Tájékoztatásul hadd jelentsem ! még be, hogy az intézet újítá- : saként holnaptól kezdve gyógy- • rríeteorológiai jelentést sugár- jj zunk a köszvényesek. reumá- jj sok és csökkent munkaképes- jj ségűek részére. Varga Dezső! A park egy sötét sarkában fia­tal fiú és lány üldögél A fiú szerelné megcsókolni a lányt, az azonban eltaszítja őt magától — Ezt addig nem engedem, amíg férjhez nem megyek. — Akkor írd fel a telefonszá-' mom és értesíts, ha férjhez mentél... • • • Két asszony beszélget az es­küvőn: — Milyen nyúzottaak UMk szegény menyasszony... — Nem csoda! Hiszen tíz évig kellett keményen harcolni* ezért a helyért... • •• Az étteremben a vendég tor­tát rendel A pincér leteszi a tortát és megkérdi: — Hogy vágjam Ml Kát, vagy tizenkét szeletre? — Inkább hat szeletre. Nem hinném, hogy tizenkettőt meg tudnék enni...! • • • Másenyka, én imádom magáit En egyszerűen megőrülök mar gáértt — Hála istennek, végre Úgy beszél mint aki normális. • • • Ketten beszélgetnek: — Észrevetted, hogy megöre­gedett? Most már először az étlapot nézi meg, és csak aztán % felszolgálónőt. • • • A moziból kijövet az asszony odaszól a férjéhez: — Nem értem, mit emstek ezen a Brigitte Bardot-n. Elvég­re, ha a frizurájától az alakjától és a kebledtől eltekintünk, mi marad? — Te válaszolja bánatosan a fért *« • Az óvó néni panaszkodik az apának, hogy a fia rosszalkodik, amikor pedig sarokba állítják, elfut. Otthon az apa szigorúan elő­veszi a fiút. Másnap a gyerek boldogan újságolja otthon: — Ma nagyon jól viselkedtem. Egész nap ki sem mozdultam a sarokból! 1 • • • Apó és fia sétálnak az erdő­ben. Az apa magyaráz: — Tudod fiam, valamikor en­nek az erdőnek a helyén tenger volt. — Rögtön gondoltam, amikor észrevettem, hogy mennyi szar­díniád doboz van a fűben.., • • • — Mama, adjál légy szíves egy rubelt — Aztán milyet adjak? Fém- rubelest vagy papímibelest? — Csomagold be a fém rube­lest a papírrubelesbe, hogy el ne veszítsem... • * • Egy fiatalember és egy idő­sebb férfi beszélget: — Ha én egyszer megnősü­lök, az anyósomat valamilyen módon eltávolítóm! — Tetszik nekem a maga el­gondolása — mondja az idő­sebb. — Nem akarja elvenni feleségül a lányomat? • • • Egy kezdőnek a cirkusz po­rondján először kell lóra felug­rania, Az edző azonban észre­veszi, hogy a fiatalember na­gyon fél és ezért atyailag báto­rítja: — Mivel ön még soha nem ült lovon, egy olyan lovat adok, amelyen még ugyancsak senki sem ült Mindketten kezdők. Remélem, ez a tudat bátorítja... • •• «— Miért Iszik ez a Kobylka? —- Családi okokból. — Persze, boldogtalan házas, ság... — Hova gondol! Három só­gora van ás mindegyik vendég­lős. • • • •- J&l nősültél? — Igen. A feleségem segít egy kicsit a háztartásban. • • • Nehéz a tengerész élete, de nehéz a feleségéé is. Egy tengerész neje mesélte a minap: — A férjem két-három hóna­pot tölt távol, aztán egy hétig van itthon. — őszintén sajnálom magát =— mondja a szomszédasszony. •— Ugyan miért, hiszen az a hét úgy elrepül, mintha nem is lett volna. • • • Meglepetés : : *— Tértiéit, miért veri minden * este a feleségét? — Napközben nem vagyok itt­hon, reggel a munkába sietek, éjszaka alszom; ugyan mondja már, tisztelt bíró úr, mikor verjem? • • • A titkárnő a főnökének: — Gondolom, önt kérik a telefonhoz. — Hogyhogy gondolja? Vagy engem keresnek, vagy nem. — Tudja, amikor a telefon csengett, felvettem a kagylót és egy férfihang azt kérdezte: „Te vagy az, te vén agyalágyult?** Kovács úr este későn hazate­lefonál: — Zsuzska, mondja meg az asszonyának, hogy későn jövök és feküdjön le. — Megmondom, válaszolja a ■ háztartás készséges kisegítője. ■ — De ki beszél ott? * i/otríi/­A szerelők tréfája. Vasárnap 1971. Április is. Vasárnap. Délután két óra. A Dózsa György út irányából ki Pannónia-robogón, ki Cadillacen, ki sa­ját jó minőségű lá­bán igyekezett a Népstadion szélesre tárt kapui felé. Egy ballonkabátos fiatal­ember lépett mel­lém, és megvetően mosolyogva mutatott a meccsre igyekvők népes áradatára: — Látja, uram, ez minden vasárnap így megy a tavaszi fut- ballidény kezdete óta. Ugye, nevetsé­ges? Százezer ember azt lesi őrült izga­lommal, hogy a sa­ját csapatának vagy az ellenfélnek rúg­nak-e gólt. Mondja, mi van ebben szép, mi van ebben jó? — Nem tudom. De ha ennyien érdeklőd­nek utána, bizonyá­ra lehet benne vala­mi érdekes. — Kész röhej! Higgye él, kész rö­hej. Felnőtt, komoly emberek ebben ta­lálják meg a szóra­kozásukat. Látja, ez a sok tízezer ember kapkodva dobálta magába a vasárnapi ebédet, van aki a pörkölt utolsó falat­ját a lépcsőházban ette meg. Nem talál­ja mulatságosnak, hogy ezért a másfél óráért várják egész héten a vasárnapot? Mi van ebben szép, mi van ebben ne­mes? Ezért törik így magukat az embe­rek? — kérdezte gú­nyosan. — Nem tudom. Jó­magam nem járok meccsre. Ám el tu­dom képzelni, hogy sokan örömüket lel­hetik benne. — Akkor maga nem tudja, mennyi szebb. izgalmasabb, felemelőbb szórako­zás van a földön. A futball helyett meny­nyivel kellemesebb például ott ülni a Szabadsághegy pá­zsitján és egy jó Dürenmatt-szindara- bot olvasni, egy fé­lig elsötétített szo­bában pamlagon he­verve, lehúnyt szem­mel, áhítattal Bee­thoven V. szimfóniá­ját hallgatni. Esetleg moziba menni. s amíg a film pereg, porhanyós savanyú cukrot enni. Megáll­ni a Szépművészeti Múzeumban egy sö­tét tónusú Remb­randt kép előtt, le­ülni a Zeneakadémi­án ünnepi sötétkék ruhában és Bachot hallgatni orgonán, míg a lelkünk szinte megmosdik a han­gok lágy hullámai­ban — suttogta át- szellemülten, majd így folytatta: — Ezt nevezem szórakozás­nak, ezt nevezem időtöltésnek, nem pe­dig a futballt. Na, megyek — nyújtott kezet —, mert a vé­gén lekésem. S már fél lábbal belépett azon a bizo­nyos szélesre tárt kapun. Utánaszól­tam: — De hát, ha eny- vvire ellenszenves önnek a futball, mi­ért iár a meccsre? Méla utálattal, kedvetlenül legyin­tett: — Sajnos, ott kell lennem. Balszélső vagyok a KRSC-ben! Galambos Szilveszter

Next

/
Thumbnails
Contents