Békés Megyei Népújság, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-17 / 90. szám
Irány az egyetem! Sokat lehet hallani manapsáig a hátrányos helyzetben levő diákok sorsáról. Nem új dolog ez, a7 utóbbi 25 évben milliószar felvetették. Legfeljebb korábban, másképp hívták... A NÉKQSZ-korszakkal kezdődött. Az egyetemek, főiskolák kapui megnyíltak a munkás- és parasztfiatalok előtt. Népi kollégiumokat szerveztek, előnyös anyagi feltételeket teremtettek számukra. Mindezeken túl azonban a kétkezi dolgozók gyermekeinek helyét az iskolapadokban adminisztratív eszközök, származás szerinti keretszámok is biztosították. A hatvanas évek elején nyilvánvalóvá vált, hogy társadalmunk kinőtte az adminisztratív kereteket A VIII. pártkongresz. szus el is törölte a származás szerinti kategorizálást és ezzel egyenlő feltételeket biztosított minden tanulni vágyó fiatalnak. Lehetőség és valóság Az egyenlő lehetőség azonban még nem minden. Élni is kell tudni vele. A származás szerinti kategorizálás megszüntetése után ugyanis minden felsőoktatási intézményben csökkent a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya. Helyettük értelmiségi, illetve alkalmazott szülők fiai, lányai kerültek az egyetemek, főiskolák padjaiba. Kirívó esetekre is volt példa: 1965—66-ra, ©gyes tudományegyetemi szakokon (például nyugati nyelv), a kétkezi dolgozóik gyermekeinek aránya nem érte ei már a tíz százalékot sem. És ez már nem egyszerűen oktatási, hanem mélyebb társadalmi probléma. Nem engedhető meg nálunk, valamiféle „elit réteg” kialakulása, ugyanakkor viszont adminisztratív eszközökhöz sem lehet már visszatérni. Meg kellett hát találni a mélyebb, hatásosabb segítség módszereit. Csak így volt lehetséges, i hogy az egyenlő lehetőségekkel, a hátrányos helyzetű gyerekek élni is tudjanak. Általános iskolától egyetemig Nehéz volna pár mondatban összefoglalni azokat az intézkedéseket, melyek az utóbbi 5—6 évben eredményre vezettek, hiszen megállították a fizikai dolgozók gyermekei számarányának csökkenését. Valahol az általános iskolában kezdődik a dolog. A tanyai iskolák körzetesítése, elegendő létszámú szakos pedagógus biztosítása — minisztériumok, vagy művelődésügyi osztályok dolgozói órák hosszat tudnának erről beszélni. És folytathatnánk a sort' a kollégiumi férőhelyeknél általános iskolákban, középiskolákban, vagy akár az egyetemeken. De nemcsak anyagiakról van szó! A műegyetemisták kezdték 1968 februárjában a Buda- ( pesti Műszaki Egyetem egyik előadótermében 25—30 harmadnegyedéves hallgató gyűlt össze, ezúttal nem órarendi előadásra. Hanem azért, mert egy nagyon érdekes, újszerű feladatra vállalkoztak: a hátrányos helyzetű pesti és Pest környéki harmadikos középiskolások egyetemi felvételire való előkészítését matematikából és fizikából. Ez egy másfél éves tanfolyamot jelentett. Néhány hónap múlva — a kezdeti problémák ellenére — egyértelműen kiderült, hogy ennek az oktatási formának a módszerei alapjában helyesek. Az iskolában szervezett csoportok legfeljebb 6—8 tanulóból álltak, így nagyszerű lehetőség nyílt a közvetlen, intenzív tanulásra. Az oktató segítségével á középiskolások felelevenítették az egyszer már megtanult anyagot, és megszerezték azt a példamegoldó ru- rint, mély nemcsak felvételi követelmény a műszaki .egyetemeken, főiskolákon, vagy a természettudományi karokon, hanem a későbbi egyetemi tanulmányokhoz is biztos alapot ad. Másfél—kétezer középiskolás A következő évben a musza- Kisokon kívül a pesti ELTE, valamint néhány vidéki felsőoktatási intézmény is indított hasonló tanfolyamokat, hasonló módszerekkel. Egy-egy „évfolyam” országos összlétszáma 1500— 2000 között volt, a munkát még az Iskolatelevízió „Irány az egyetem” című adása is segítette. Hogy mennyire bevált ez a módszer, arra bizonyíték a művelődésügyi miniszteri utasítás is, mely a középiskolák számára szervezett tanfolyamokat egységesítette. Eddig ugyanis egy- egy iskolában a tanárok, vagy akár a külső előadók által szervezett előkészítő tanfolyamok legfeljebb két-három hónaposak voltak. S ez éppen akikor jelentett fokozott terhelést a gyerekeknek, amikor az érettségire való készülés miatt úgyis elég dolguk volt. Fiatal műszakiak vállalták A pesti, a momori, vagy aZ érdi középiskolásakat a műegyetemisták és az ELTÉ-sesk támogatják. Ugyanerre a munkára Eleken, Vésztőn, vagy Mezőko- vácsházán megyénk fiatal mérnökei, technikusai a leghivatot- tabbak. Hiszen a nálunk dolgozó műszakiak legtöbbje a megyében is született. Nem egy közülük sosem kapott volna diplomát, ha nem részesül kollégiumi ellátásban, vagy más olyan szociális juttatásban, melyet minimális térítésért kaptak államunktól. ' Az újságíró most különös helyzetben van, hiszen. — egészen kezdettől fogva — nemcsak krónikása, hanem aktív részese is volt ennek az országos akciónak. Harmadéves egyetemistaként abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy két „évfolyamon” is taníthattam a hátrányos helyzetű diákokat a Pest melletti Érd gimnáziumában. Volt alkalmam találkozni az akciót támogató országos vezetőkkel, lehetőségem nyüt összehasonlí- tanii megvitatni az alkalmazott módszereket, elképzeléseket. És ez hasznosnak bizonyult, hiszen nálunk is valami hasonlót kellett csinálni. Nyilvánvaló, hogy ha a7 érdi középiskolásoknál eredményes volt ez a tanfolyam, akkor hasonló módszereket célszerű alkalmazni megyénk bármely községében, városában is. A felvételi követelmények ugyan:« mindenki számára hajszáira azonosak. Tizenegy csoport. 80 középiskolás A megyei pártbizottság, a Hazafias Népfront és a megyei tanács támogatásával tavaly ősszel kezdődött az előkészítő csoportok, valamint az oktatóik szervezése. A csoportokba csak fizikai dolgozók gyermekei, valamint pedagógus-gyerekek kerülhettek. A Művelődésügyi Minisztérium elegendő példányszámban megküldte a tanfolyam anyagát tartalmazó jegyzetet. Decemberben vagy januárban 16, megyénkben dolgozó műszaki vezetésével nyolc vidéki és három békéscsabai csoportban megindult az oktatás. Két, két és fél hónap telt ©1 az indulás óta. Nem volt ez az idő zökkenőmentes, mégis elmondhatjuk, hogy a csoportok általában lelkiismeretesen, lelkesen dolgoznak; és ha a pedagógiai készségük néha még hiányos is, a 6—8 fős csoportokban intenzív, jó hatásfokú foglalkozások vannak. A jegyzet ugyanis nem ír elő percre meghatározott tematikát (a nagyon változó „erősségű” csoportok miatt erre nincs is lehetőség), van tehát alkalom egyéni, „íesíresza- bott” kezdeményezésekre. És még valami A legtöbb ilyen foglalkozás mentes az iskolaszagtól. Két-három kivételtől eltekintve például a fiatal műszakiak (akik teljesein társadalmi munkában tanítanak) kölcsönösen tegezőviszonyban vannak a diákokkal. Jó néhány pedagógus nem helyesli ezt a módszert. Az egyetemisták által vezetett csoportok azonban egyszer már bebizonyították, hogy a baráti légkör egyáltalán nem megy a komolyság rovására. Sőt, más dolog iskolásdit játszani, és megint más — tanulni. Most pedig látogasson el az olvasó néhány foglalkozásra — igaz csak egy-egy pillanatkép erejéig. Békés A Szegedi Kiss István Gimnázium földszintjén nyolc hart madikoG gimnazista — Karsai Ignác gépészmérnök vezetésével — dolgozatot javít. Illetve hát röp-zárthelyit, mert „egyetemi nyelven” már így mondják. A zárthelyi tartalmazta az eddigi foglalkozások anyagát, fényt derített a hiányosságokra, no meg arra is. ha valaki „forrásmunkát” (például a másik dolgozatát) használta. A példák megbeszélése körben Ignácmak volt egy kijelentése, mely érdekesen hangzik: „Ha van egy hülye gondolatod, gyere, írd fel a táblára és bizonyosodj meg róla, hogy hülyeség,” Tótkomlós A közös igazgatású általános iskola és gimnázium egyik emeleti termében Györgyi István gépészmérnök, az orosházi MEZŐGÉP dolgozója matematika órát tart. A mai anyag jó néhány trigonometrikus összefüggés, egy bonyolult példával éppen Pa ülik Jóska birkózik a táblánál. Jóska után az Iskolatelevízió következik. A 40 perces adás témája remekül „csatlakozik”, a gyerekek tv-műsor közben is szorgalmasan jegyzetelnek. Békéscsaba, Rózsa Ferenc Gimnázium A falon hangszerek képei, zenei vonatkozású falitáblák, hangjegyek. A teremben énekórákat szoktak tartani. Most prózaibb dolgokról van szó: Galbéts András, a DAV békéscsabai 120 kilovoltos állomásának villamos üzemmérnöke tart fizikaórát. A jegyzetben szereplő anyagrészek eredeti sorrendjét megváltoztatva egy statikai fejezet kerül ma sorra, a dinamika majd csak legközelebb. Van ilyen; az oktató számára csak annyi kötelező, hogy jövő ilyenkorra befejezze az anyagot. A sorrend, a rendszerezés —< ízlés kérdése. Itt például most a kéttámaszú tartóról van szó. Sarkad A sarkadi csoport az iskola fizikai előadótermében tart — ezúttal matematikaórát. Mocsári Zoltán villamosmérnök, a DÁV sarkadi kirendeltségének vezetője „menet közben” kapcsolódott be ebbe az akcióba, ez az első órája A vektorokról va® szó, az elméleti összefoglaló után példák következnek. Először a táblánál, majd egyénileg. Az oktató felír a táblára A táblán egy kéttámaszú tartó. Előtte Hursán Jancsi és Galbáts András. Harsai Ignác békési tanítványa; között. Balról jobbra: Ilégcly Laci, Polgár Olga, Szckcrczcs Magdi, Hanczár Jancsi (félig takarva) és Hőgye Éva. néhány példát, ezzel mindenki foglalkozik a saját füzetében. Húsz-harminc perc múlva megbeszélik, hogyan kell helyesen megoldani. Szeghalom A Péter András Gimnázium és Szakközépiskola csoportjával sok gond volt az elmúlt két hónapban. Az eredetileg jelentkezett tíz diák közül jó néhányon lemorzsolódtak, újak is jöttek; ez a csoport bizony gyengébb, mint a többi. Pedig az oktató, Árgyelán György gépészmérnök, aki a békéscsabai MEZÖ- GÉP-től jár ki ide, mindent megtesz. Most éppen fizikaórát tart és az Archimédesz-törvény az anyag. Néha egészen alapvető hibák, „hézagok” derülnek ki. Persze, a „hézagokat” pótolni keli Gyoma Petőfalvi Pál vQlamosimémöSi Gyomára, a Kiss Lajos Gimnázium és Szakközépiskolába jár ki minden héten Békéscsabáról. A Kner Nyomdában dolgozik Csabán, de mivel a Knemek Gyomén is van részlege, gyakran sikerül megoldani, hogy vállalati kocsival utazzon haza. Jól jön ez, hiszen Gyoma nincs közel Csabához, s a vonatok sem járnak túlságosan sűrűn, A matematika foglalkozáson többek között arról is szó van, thogy már itt hozzá kell szokni az önálló munkához. Egy „Fe- tőfalvi-féle” intelem: „KépzelEgy szatyor, egy nyitott jegyzet és egy feszülten figyelő kislány: Kesztyűs Edit Sarkadon. (Fotó: Demény Gyula) jétek el, hogy a felvételin húsz tanseg. (ti. tanársegéd) égő szemekkel figyel benneteket. Meg kell szokni ezt a légkört!” • * * Igen, meg kell szokni, vagy legalábbis barátkozni kell vele. És ehhez segítséget nyújt a 16 fiatal műszaki. Békéscsabán, a Rózsa Ferenc Gimnáziumban Kelemen Sándor és Galbáts András, a Kemény Gábor Szakközépiskolában Fazekas Miklós és Árgyelán György, a Vásárhelyi Pál Szakközépiskolában Sprőber József és Molnár Antal. No, meg a vidékiek: Békésen Karsai Ignác, Eleken Hack Ferenc, Mezőkovácsházán Péntek Bálint és Pántye Sándor, Sarkadon Mocsári Zoltán, Szeghalmon Pesti Katalin és Árgyelán György, Tótkomlóson Györgyi István és Gazsi Sándor, Vésztőn pedig Fazekas Miklós és Katona Judit. Nyolcvan gyerek elhatározta: „Irány az egyetem!” Tizenhat fiatal műszaki vállalta útjuk egyen getését. Hogy elhatározásukból mi var lésül meg — a diákokon és az oktatókon múlik. Annak idején az egyetemisták által oktatott csoportok tagjainak 60—70 százaléka sikeresen felvételizett. Már másodéves egyetemisták is vannak az akkori „kisdiákok” között. Róta László mjsmm 7 fim. ÁPRILIS 17.
